Domján Fruzsina Incze Ágnes I love Budapest - film és plakátja

107 Kbyte

Jó játékra adott lehetőséget, hogy korábban nem láttam a filmet, mert így először a plakátot vettem szemügyre, mint önálló alkotást. Benyomásaimra a film szinte egytől-egyig reagált, vagyis a plakát alkotójának sikerült kevés eszközzel sokmindent közölnie a filmről. Első ránézésre egyáltalán nem tetszett a plakát, színeit túl erőszakosnak találtam, erőteljes függőleges és vízszintes tagoltságát túl monotonnak, sematikusnak, ósdinak. Ezt a véleményemet most is fenntartom, ezen a plakáton nincs semmi progresszív, a klasszikus moziplakát mintapéldánya, harsány és szereplőcentrikus. Egyedül a film címe bíztatott. Megnézem, ha másért nem, legalább a város kedvéért, amit nagyon szeretek. Zavart az is, hogy semmilyen képi elem nem szól Budapestről, mintha a város csak egy mellékszereplő lenne a főszereplők mögött, amire a függőleges, oldalt kifutó Budapest felirat is utal. A képek és nevek egyértelműen jelzik, hogy a történet két párról szól, a kétharmad-egyharmados osztás hangsúlyosabbá teszi azt a párt, amelyet arcokon keresztül jellemez. Az egymás felé fordulás, az egymásba mosódó rengeteg arc, a hangulatos két tónusos lila-fehér megoldás érzelmeket kelt és áraszt, szimpatikussá teszi a párt. A másik oldalon a testiség dominál, a zavaróan erős fényben nem látszódnak a szemek, ez a páros kevésbé szimpatikus. A szöveg egyértelmű, jó elosztású, tiszta és informatív. A sok kis kép töredezettségét összefogja és egyensúlyban tartja a színes sávok tiszta, nyugodt felülete. Kezdődik a film, nincsenek nagy elvárásaim. Mindjárt az első kép válaszol, a főcím alatt hatalmas síkszerű, sárga felület látszik, egy búzatábla magasból felvéve, de nem lehet biztosan tudni, hogy mit is látunk. A filmben végig jellemzőek a tiszta színek és kompozíciók, egészséges és kulturált képi világot látunk. Egy másik kép, valamelyik pláza parkolójának függőleges osztású, piros falai újra felidézik bennem a plakátot, igaz, ez már egy jóval későbbi jelenet, mivel legalább a film feléig semmi sem látszik a városból. Csak emberek és belső terek; szórakozóhelyek, albérleti szoba, gyár, rohanó kocsi az éjszakában, aminek az ablakából még véletlenül se láthatunk semmit az elsuhanó városból. Rengeteg ember, arcok, nagyon sok premier plán; Miki falja az ennivalót, Anikó kihajol a kocsiból és mosolyog, az éjszakai élet arcai ...felsorolhatatlanul sok. Az első kép, amin megjelenik Budapest, a Széna tér, ahogy a Mammut legfelső emeleti bárjából látszik az ablakon keresztül, nem is a tér, csak a házak teteje. Budapest mint a nagyvárosi lét, a plázahangulat, a félalvilági élet, a "tuti" színhelye és szimbóluma mutatkozik meg, és nem mint város. Budapest ugyanakkor színhelye a "tuti" nyomorúságosabb oldalainak is. A történet szándékosan végtelenül leegyszerűsített és sematikus, egyértelmű jellemekkel, műkosszal a gyári munkásasszonyok arcán, giccsbehajló érzelmességgel. Mégis hiteles, mert áthatja valami mély tapintat, emberség, és mind képileg, mind szövegében rendkívül jó humorú. "Ez egy modern mesefilm. Egy érzelmes és ironikus történet ma, 2001-ben." - írja Incze Ágnes a filmjéről. A mese végén Anikó és Miki kocsija az őket üldöző rendőrök elől a levegőbe emelkedik, viszontlátjuk a film eleji búzatáblát, a szerelmesek integetnek és boldogan élnek, míg meg nem halnak. A film erősen emlékeztet Vittorio De Sica Csoda Milánóban című alkotására, itt is jelen van egy mágikus-jóságos anya, a naivan tiszta főhős, nyomor és igazságtalanság, csodás állat (teknősbéka), s végül seprűnyél helyett itt autóval repülnek az égbe. Az I love Budapest Incze Ágnes első játékfilmje, amit számos dokumentumfilm előzött meg, köztük a Robot és a Gyorsulás, amelyek a film kiindulópontjai. A 32. Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb első film díját (megosztva), Pohárnok Gergely a legjobb operatőr, Hámori Gabriella a legígéretesebb tehetségű fiatal színésznő díját kapta. Yonderboi zenéje még hangulatosabbá teszi ezt a jó kis "new-realista" alkotást, amely vizuális nyelvezetében és szellemiségében megpróbál klasszikus értékeket közvetíteni, s ezért minden modernsége ellenére is kissé divatjamúlt, amihez tökéletesen illik a film plakátja.