Kárpáti Ildikó Mese hab nélkül

Atom Egoyan: Felícia utazása

Elaine Cassidy (Felicia) 43 Kbyte	Igen szép, sőt romantikus dolog, ha manapság egy ártatlanszemű lányka bepakol kis hátizsákjába, és egy idegen ország ismeretlen városába indul elveszett szerelme felkutatására. Igen szép, sőt romantikus dolog az is, ha egy korosodó férfi mérhetetlen magányát azzal igyekszik oszlatni, hogy tökéletes ételkülönlegességeket főz egy üzemi konyhán, otthonát pedig - az ’50-es évekből megőrzött ereklyéi között - szintén pedánsan elkészített mesterfogásokkal teszi a maga számára lakályosabbá. Igen szép dolog, de hát az élet mostanság nem ilyen. Így nem meglepő, ha lassan kiderül: a fentiek mind csak kirakatot, erőlködve fenntartott látszatot jelentenek mélyben meghúzódó tragédiák felett. A lány persze azért keresi a fiút, mert terhes - a fiú persze sok mindent csinál a városban, csak nem rá vár -, a férfi pedig, nos ez a nyakkendős, fesztelen modorú angol úr egy közönséges sorozatgyilkos. Már amennyiben egy sorozatgyilkos közönséges lehet. Egy angol úr az lehet közönséges, vagyis hogy átlagos; tökéletes lakásával, kínosan precíz főzőtudományával, színben, formában makulátlanul harmonikus öltözködésével nem is tűnne ki soha a többi ugyanilyen angol úr között. Megjegyzem: nem is akar. Joey Hilditch - nevezzük most már a nevén - nem feltűnési vágyból gyilkol, csak mert magányos, és képtelen szabadulni anyja emlékétől. Az anyától, aki éppoly makulátlan volt minden megnyilvánulásában, mint most ő maga, mindig tökéletes sminkkel, mindig széles mosollyal, ellenállhatatlan pillantásokat küldve televíziós főzőműsorának feltételezett közönsége felé. A kamera mindent elnyelő szeme láttára sorra készültek ugyanebben a konyhában ugyanezek a mesterfogások, és a háttérben az örök várakozásra ítélt, vasalt ruhába, öltönybe öltöztetett pufók kisfiú lenyalt frizurája alatt csak nézhette - és nagy ritkán, ha a képbe került, elronthatta - az éppen aktuális jelenetet. A folyton figyelő kamera minden figyelmet, minden szeretetet végképp elnyelt a kisfiú orra elől, akinek nem maradt más, csak a várakozás egy életen keresztül. Mr. Hilditch felnőttként sem tesz mást: várakozik. Egy újabb áldozatra, egy újabb problémákkal küszködő lányra, aki az útjába, házába téved. Legtöbbször a kocsijába. Az anyósülésen egymást váltogatják a potenciális áldozatok, akiktől testi vágyának kielégítését sosem, mindig csak... Tulajdonképpen mit is akar tőlük? Végül tagadhatatlanul megöli őket, de addig Mr. Hilditch időt és figyelmet szentel nekik. Meghallgatja bánatukat, segít megoldani szorult helyzetüket... és minden beszélgetést a kocsiban egy kis kamerával filmre vesz. Ezúttal ő maga a figyelő szem és a közönség, a mindenféle-fajta nőben újra és újra felfedezett anya ezúttal csak neki, csak őhozzá beszél, csak tőle kér tanácsot, és csak neki mond szépeket, és végül - a totális birtoklás érdekében - az életével kell fizetnie ezért a figyelemért. Mr. Hilditch nem akkurátusan tervező sorozatgyilkos, vagy a vér szaga által hajtott kiéhezett kan, hanem csapdát állító, türelmes vadász. Áldozatainak halála nem neki fontos, egyfajta sorsbeteljesítő ő, elveszett lelkek tévednek hozzá. Neki nem sürgős, neki nem számít az idő, neki nem is telik. Ha jól megnézzük, nincs különbség a régi felvételek kövér kisfiúja és a mai, ötvenes éveiben járó Hilditch között, a ház sem változott, a kert sem, a konyhában azóta is ugyanazok a bútorok. Joey örökre ugyanaz a szeretetéhes kisfiú maradt. Mérhetetlen éhségét pedig ínyenc lakomákkal és elveszett nők lelkével próbálja csillapítani. Reménytelenül. Az újabb és újabb sültek újra és újra megakadnak a torkán, mint az a falat, amit egykoron a kamera szeme láttára tömött szájába az anyja; újabb és újabb halott nők semmit sem változtatnak évtizedekkel korábbról rámosolygó anyjának hidegségén. Mr. Hilditch, a mesterszakács soha nem lakhat jól. Mr. Hilditch, az elutasított soha nem lehet már befogadott. Mr. Hilditch tudja is ezt, merev úriember arca se jó, se még jobb ízektől, se szép, se még szebb nőktől nem változik soha. Örök kielégületlenségében automatikusan főz és eszik, csábít és gyilkol. Mindez a végtelenségig folyhatna így, ha hiba nem csúszna a rendszerbe. Felícia a szerencsés véletlenek összejátszása folytán megmenekül. Nem is lehetne másképp, ez a lány egyszerűen túl ártatlan. Az eddigi nők - amennyire megtudjuk - a tipikus városi söpredékből kerültek a kocsi ülésére, ez a lány azonban különleges. Kapucnis kabátjában, rövid szoknyájával, mint a meséből idecsöppent Piroska bolyong az erdőben... és persze találkozik a farkassal. A farkas pedig kezdetben nem is annyira Mr. Hilditch, hanem inkább az élet maga. Igen jó volna ezzel a lánnyal hinni egy kicsit, hogy létezik igaz szerelem, meg megtartott ígéret, hogy érdemes azt a fiút megkeresni, hogy az talán tényleg csak erre a helyes kislányra vár. Jól tenné, erős a gyanú, hogy sohase találhat szebbet, jobbat, kedvesebbet, hálásabbat nála. Jó volna hinni, hogy mindez érték, olyan érték, ami kell valakinek. Igen, teljes szívünkből drukkolunk ennek a lánynak, de persze mindvégig sejtjük, hogy hiába. Valójában ő is tudja, hogy vállalkozása reménytelen, igazából ő sem hitt a fiú szavának... Bár Mr. Hilditch megtalálja őt, valójában egyetértünk vele abban, hogy úgy intézi, a lány ne találkozzon vele. Felícia ugyanis nem ehhez a fiúhoz ragaszkodik, valójában apát próbál keríteni gyermekének, akit leányanyaként nem tarthat meg. A gyermekéért harcol, és amikor nyilvánvalóvá válik számára helyzetének képtelensége, akkor bukik el. Akkor válik szabad prédájává a könyörtelen világ összes farkasának, így elméletileg Mr. Hilditchnek is. A lány csak azért nem válik áldozattá maga is, mert a férfit megzavarja két Biblia-ügynök. Túlzás lenne azt állítanunk, hogy ily módon a vallás menti meg őt, vagy valamiféle hit, annál is inkább, mert Egoyan inkább önnön karikatúráikként ábrázolja a két ügynököt. Mr. Hilditch azonban megzavarodik, és a film során először kicsúszik a kezéből az irányítás. Nem mintha nem tudná visszatartani a lányt, csak egyszerűen feladja, az automatizmus kiakad, és a férfi egyszerűen nem működik tovább. Öngyilkossága elkerülhetetlen. Attól tartok, ez akkor is így lenne, ha egyszer valamelyik specialitása nem sikerülne. Ha a pulyka megégne, vagy összeesne egy felfújt, éppen ilyen akkurátusan, töretlen arckifejezéssel kellene felakasztania magát. Piroska pedig élve kerül vissza a napvilágra a farkas gyomrából, vagyis nemcsak Hilditch házából, hanem az idegen városból, idegen országból is megmenekül. Veszélyes kaland volt, nem sok sikerrel, még csak nem is sok változással. A néző számára azonban létező tanulsággal: van még igazi ártatlanság, csak nehéz felismerni, és van még - ha lehet ilyet állítani - ártatlan bűnelkövetés. Mr. Hilditch nem gonosz, nem örömszerzésből gyilkol, hanem kényszerből, szeretet iránti vágyból. Ahogy Felícia is csak arra vágyik: szeretni és szeretve lenni. Nem ők tehetnek róla, hogy a világ mostanság még erre is képtelen. Egoyan tárgyilagos kimértséggel meséli el a történetet. Kezdetben minden kellően idilli, kedves és meleg hangulatot áraszt, lassan, kellő adagokban derül ki az igazság. A film derűsen meleg képeibe egyre másra betörnek az autóban rögzített kékes színű, roncsolt minőségű felvételek. A napsütés didergető esővé változik, a kiegyensúlyozott arckifejezés pedig egyre inkább szétesik. Egoyan filmje maga is úgy készül, mint egy ínyenckonyhán a mesterfogás: egy-egy csipetnyi só, vagy más ízesítés kerül az alapvető hozzávalókra a főzés különböző, alkalmas pillanataiban, és a kezdetben egyszerűnek tűnő alapanyag fokozatosan valami különlegességgé lényegül át. Végül a tálalás sem hagy kivetnivalót maga után. A recept egyébként mindenkinek a rendelkezésére áll, Egoyan azonban igazi mesterszakács. A film weblapja
Bob Hoskins (Joseph Ambrose Hilditch), és Elaine Cassidy (Felicia) 34 Kbyte
Arsinée Khanjian (Gala, Hilditch anyja) 35 Kbyte
Hilditch és Felicia 38 Kbyte
Gala és Joey 43 Kbyte