Köves Krisztián Károly 15 perc hírnév

A plakát és a film kapcsolata



145 Kbyte

Tizenöt perc, avagy negyed óra, a szőrözősebbeknek kilencszáz másodperc. Idő: Warhol óta a híresség mértékegysége, merthogy az ő közhellyé koptatott orákuluma a film címadó ötlete s lényegi meghatározója: "A jövőben mindenki híres lehet tizenöt percre." Mert ennyi tényleg jár. A pop-guru meghatározta a 21. század mértékét. Mindenkinek megvan a fachocskája a média feneketlenségében: a lehetőség, hogy rátaláljanak vagy ő találjon valakire...

A 15 perc hírnév című film egy napjainkban játszódó thriller. A médiáról, a közönség manipulálásáról szól, az amerikai társadalom és jogrendszer erős kritizálásával fűszerezve. Két kelet-európai bűnöző megöl két embert egy New York-i lakásban, majd felgyújtja, hogy elpusztítsa a bizonyítékokat. A felügyelő, aki nyomoz utánuk, a médiát igen jól kezelő nyomozó. Társa is akad az ügy felderítésében, egy fiatal tűzoltótiszt (ilyen beosztású emberek gyújtogatásos esetekben nyomoznak), aki viszont a reflektorfényben szereplő sztár-rendőr éles ellentéte. Kamerák és riporterek követik nyomon az üldözést (köszönhetően a felügyelőnek), ám egyik pillanatról a másikra megfordulnak az erőviszonyok, amint a bűnözők felismerik a hatalmat, amit a "köztájékoztatás" rejt magában. Segítségével kijátsszák a törvényt és ráadásul (mivel gyilkosságaikat videóra vették) nem kis pénzre tesznek szert. Aki jobban használja a médiát, jobban tudja befolyásolni az "éppen ott, éppen akkor" törvényét, így az fogja megnyerni a vad hajszát, és a "15 percet a reflektorfényben".

A film plakátjának alkotói szakítanak minden megszokott plakátformulával és egészen egyedi, ötletes megoldáshoz folyamodnak, ami remekül adja vissza a film hangulatát. A mérete, alakja ugyanakkora, mint a többi társáé, ám ezzel a hasonlóság be is fejeződött. Egy újság címlapját láthatjuk, stílusban és tipográfiailag teljesen leutánozva. Méghozzá egy napilapét, a New York News-ét. Az újság neve a New York Times betűtípusával írott (EngrvrsOldEng Bd BT), ami valamelyest feledteti velünk a név kitalált voltát. Ebben a fejlécben két oldalt (ahol egy-egy hír címét és oldalszámát szokták közölni) a két főszereplő (Robert de Niro és Ed Burns) nevét láthatjuk. Rögtön a fejléc alatt a napilap dátumozása látható, ami jelen esetben nem más, mint a film bemutatójának időpontja (Thursday 24, May 2001). Ez piros ceruzával van bekarikázva, ahogy a hirdetéseket szokták, minden bizonnyal azért, hogy aki elmerül a plakátban, véletlenül se tévessze szem elől, mikor is nézheti meg a valamivel több mint kétórás alkotást. Közvetlenül ez után található a kiemelt szalagcím, ami egyben a film címe: 15 perc hírnév. Ahogy az újságoknál szokás, ezt alcímekkel erősítik, amelyek itt egyben a film hangulatát idéző rövid, velős reklám-mondatok, többnyire a napilapok stílusában fogalmazva. Lejjebb kalandozó tekintetünk egy stílusában jellemző tipográfiai megoldást talál, két hasáb között egy képet, melyen a sztárrendőr és tűzoltótiszt társa látható akcióban. A kép mellett két hasábban a film rövid tartalma olvasható. Ez különösen jó megoldás, hiszen ilyesmire a hagyományos plakát-felfogás nem ad lehetőséget. A nézőnek a "hangulatteremtő reklám-mondatokból" (pl: "Új hős van születőben", "Egy ügy, egy igaz ember", "Új fegyvere van az igazságnak" stb) kell eldöntenie, hogy megnézi-e a filmet, vagy sem. Jelen esetben viszont a tartalom ismertetése révén még könnyebben lehet elcsábítani a nézőt anélkül, hogy a plakát funkcióját veszítené, hogy idegesítené a szemlélőt, vagy erőtlenné válna a sok szöveges rész miatt. A "címlapsztori" alatt egy kettős osztásban két újabb "cikket" olvashatunk, mindkettő a témával kapcsolatos. Jobb oldalon alul a film egy-két érdekesebb technikai részlete egy fényképpel, a másik oldalon a két bűnöző egyike látható, a mellette levő írásból pedig kiderül, ki is ő. A technikai jegyzettől a nézőnek olyan érzése támad, mintha bepillanthatna a kulisszák mögé, az "Így készült..." (Making of...) című rövid dokumentumfilmek hatását teremtve meg ezzel. Legalul (a lábjegyzet helyén) az újság kiadója, szerkesztője helyett, természetesen az alkotók névsorát (rendező, forgatókönyvíró, producer, gyártásvezető...stb...) és a film eredeti címét (Fifteen minutes) találjuk. A hármas felosztású címlapon minden szöveg a napilapok szenzációhajhász stílusában íródott, ébren tartva ezzel az esetleg lankadó érdeklődést.

A filmplakátokat régebben (kb. 1960-ig) szinte kivétel nélkül festették, képzőművészeti alkotásnak tekintették. A fénykép, színesedésével és a montázstechnikák fejlődésével szép lassan átvette a vezető szerepet és szinte kizárólagossá vált. Vannak azért kivételek, például a Csillagok háborúja plakátjai, amelyek között továbbra is fellelhetőek a festett képek, még most, a legújabb résznél is. (Star Wars: Episode I.)

Mostanában egy plakát általában a következőképpen épül fel: vesznek egy képet a film egyik (képileg) leglátványosabb jelenetéből vagy egy harmonikus, hangulatos fotót, aztán belemontázsolják a filmben szereplő színészek fejét, általában kétszer-háromszor akkorában, mint az életnagyság (illetve mint indokolt volna). Természetesen elég gyakran előfordul, hogy a színész neve nagyobb betűmérettel van feltüntetve, mint maga a filmcím. Ennek nyilvánvaló oka, hogy mintegy "pofánkba vágják" a sztárneveket, ezzel csábítanak moziba. Ezután következnek a velős mondatok, amelyekről fentebb már szóltam. Az ilyen plakátok egy nagyon gyenge hangulatérzésen kívül ritkán adnak vissza bármit is a filmből, képi világából, történetéből, koncepciójából. Ezek a negatívumok azonban jelen esetben nem érvényesek. Bár a plakát használ hagyományos elemeket (színésznevek kiemelt feltüntetése, nagy cím, "reklám-mondatok"), olyan stílusosan alkalmazza ezeket, hogy erősítik és nem gyengítik a képi világot. Bizonyos patentok kihagyása pedig (méteres színészfej, egymáshoz nem illő képek összemosása stb...) hatványozottan érdekesebbé teszik. A plakáton látható képek (három darab) abszolút sajtófotóknak tekinthetők, mind színvilágban, mind kompozícióban. Ez teljes harmóniában áll a film képi világával, amely három komponensből tevődik össze. A három közül az egyik a házi video stílus, amely zárt, levágott, közeli plánok összessége, gyenge minőségű csíkozott felvételekkel (VHS), kapkodó bizonytalan kamerakezeléssel. A második, az előzőhöz hasonlóan szintén dokumentarista jellegű: híradós felvételek, nyíltabb plánok, könnyebb érthetőség, az előzőnél jobban komponált, jobb minőségű plánok jellemzik, de a felvételek még szintén enyhén csíkozottak. (Beta SP, DV, DigitBeta). A harmadik stílusnak már nem a tényszerű, érthető közlés a célja, hanem a szubjektív történetmesélés, objektív álcába bújtatva, azaz a filmes stílus. Végtelen variációjú plánok és kameramozgások, jó minőségű, tiszta, profin kezelt és exponált felvételekkel (35 mm), melyek manipulálását az erőszak-jeleneteknél érhetjük legjobban tetten.

Itt ugyanis a túlexponált képek megvadítják a színeket, villogó, kaotikus forgataggá téve az eseményeket. Ez a színvilág emlékeztet a hírek között látható reklámokra, amelyek szintén hamis valóságot generálnak ennek az eszköznek a segítségével (pl: Bounty reklám: nagyon kék tenger, nagyon zöld fák stb...) És bár ez a három képi formula nem jelenik meg egyszerre a plakáton, mégis mondhatjuk: a fő képi vonalat visszaadja, ezzel is megragadva, érzékeltetve a film tárgyát és formavilágát.

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap kereső