A Napfény íze után új filmhez kezd Szabó István, ezúttal idegen forgatókönyvet visz vászonra. Ronald Harwood saját kezűleg adaptálta Wilhelm Furtwängler peréről szóló színdarabját. (A darab Magyarországon A karmester címmel ismert)

"Mit is mondjak", kezdi Szabó István, "nehezemre esik egy filmről beszélni, amikor még nincs is film". Igaz, a Taking Sides forgatása csak most kezdődik, több hónap még, mire vetíteni kezdik az elkészült művet, ellenben a filmkészítés egyik legnehezebb szakasza, az előkészítés, már lezárult. Erről lehet beszélni, sőt illik bemutatni a film készítőit, a színészeket, akik elvállalták a szerepeket, hiszen Szabó István szavaival élve, a Taking Sides színészfilm lesz.

Így hát találkoztunk a berlini Filharmoniában, abban a házban, ahol Wilhelm Furtwängler (1886 - 1954) több évig dolgozott. Már hétfőn, október 16-án kezdődik a forgatás Drezdában, számol be Rainer Schaper, a babelsbergi filmgyár vezetője, és nem látszik rajta - amiről pedig biztosít minket -, hogy így, közel a starthoz mennyire ideges mindenki. A berlini jeleneteket Drezdában forgatják majd. Ken Adam helyszíneket keresve bejárta a vidéket. Drezda mellett találták meg a kies tavat, a városban pedig a megfelelő utcai kávézót. Összevissza nyolc és fél hét áll rendelkezésükre. November végén azután Berlinben, a Babelsberg filmgyárban folytatják a munkát, ahol már most teljes gőzzel építik a díszletet Ken Adam tervei szerint. A film mindössze 24 millió márkából készül; magyar forgalmazója már van. Amint Szabó István előző filmjét, ezt is az InterCom terjeszti.

A sajtóértekezlet sztárja Yves Pasquier, a producer, aki nélkül bizonnyal nem lenne film. Francia akcentussal folyékonyan beszéli a németet, teljes a figyelme, humorral válaszol a kérdésekre. Mindenre tud választ, és a stáb egyik tagjáról sem feledkezik meg. Mellette a film rendezője, Szabó István, aki még nem szívesen beszél a filmről, de felkelti a kíváncsiságunkat azzal, ahogy bemutatja a színésztársulat tagjait. Ott van a társproducer Brooks Riley, az ő társasága, az MBP, állja kb. 60%-kal az anyagiakat. Ott ül a pódiumon a Babelsberg Stúdió producere Rainer Schaper és a James Bond-filmekről meg leginkább Kubrick Dr. Strangelove-jának haditerméről híres díszlettervező, Ken Adam. Kár, hogy a film látványvilágáért felelős másik fontos alkotótárs, az operatőr Koltai Lajos nem tudott eljönni. Az előkészületek ezerrel zajlanak, csak egy lélegzetnyi megállás a sajtóértekezlet. Koltai hajnalban Párizsba repült, hogy ott ellenőrizze az eddigi próbafelvételek minőségét. A sajtótájékoztatón a berlini TV-kamerák a színészeket fürkészik lencséjükkel. Harvey Keitel, az amerikai színész viszont még a felhők fellett repül, ő majd egyenesen a forgatásra fog megérkezni. De itt van Stellan Skarsgard, akit Berlinben már többször ünnepeltünk. Amikor például Wallenberget adta a Jó estét, Wallenbergben. Legutóbb februárban járt itt, a Görögországban forgatott Signs and Wonders-szal. Ő alakítja Furtwänglert. Ulrich Tukur szintén öreg színházi és filmes róka. Otthon Hamburgban, a Kamaraszínház tagja. Jártas az anyagban, hisz amikor ott színpadra vitték Ronald Harwood darabját, ő játszotta azt az amerikai tisztet, akit most Harvey Keitel formál meg. A fiatal generációt pedig Moritz Bleibtreu képviseli. A német közönség nagyon szereti, és egyre több nemzetközi produkcióban dolgozik. A magyar közönség most láthatta a Titanic fesztiválon bemutatott Luna Papában. Tavaly Budapesten is dolgozott, a török származású Fatih Akin rendezésében játszotta az Im Juli egyik főszerepét. A fiatal Birgit Minichmayr-t most még inkább csak a színházi közönség ismeri. El is rohan a tájékoztatóról, bocsánatot kér, neki otthon Bécsben ma este még előadása van. Karl Maria Brandauer hívta fel Szabó figyelmét erre a lányra. Hamarosan nagy színésznő lesz belőle a német nyelvterületen, bizonygatta híres kollegája. Röviden ez a felállás, amikor kezdik nekünk összefoglalni az utóbbi négy év munkáját.

"Rendkívüli feladat számomra ez a film - mondja Szabó István -, hisz ez az első rendezésem, amelynek nem dolgoztam a forgatókönyvén. Felfogadtak rendezőnek, és meg kell kísérelnem teljesíteni a feladatot." Aki ismeri Szabót, nem kétli, hogy ő a megfelelő rendező. Szinte beleillik az anyag eddigi életművébe. Harvey Keitel, miután megkapta a forgatókönyvet, három nap múlva elvállalta a közreműködést. Stellan Skarsgard fél napot sem gondolkodott: "A zenéhez csak amatőrként kapcsolódom. Egy zene vagy tetszik, vagy nem, és nem érdekel, ki a dirigens. Más fogott meg, amikor kézhez kaptam a könyvet. Évekkel ezelőtt láttam a Mephistót, és szinte sokkolt, mert nem tudtam elítélni Gründgenst. Nem tudtam megmondani, hasonló helyzetben én hogyan viselkedtem volna. Szabó István mindig is morál és politika viszonyával foglalkozott a filmjeiben, arra keresi a választ, hogy hogyan is éljünk tisztességgel ebben a világban, és ezért a Mephisto óta szerettem volna vele együtt dolgozni. Azonnal elvállaltam hát ezt a szerepet."

"Furtwängler az egész kultúrpolitikánk egyik legnagyobb aduja".
(idézet: Josef Göbbels, naplók, 1943. június 10.)

Ron Harwood színdarabja Berlinben játszódik. 1946-ot írunk, és Wilhelm Furtwängler egy amerikaiak által vezetett nácikat kiszűrő vizsgálatban számot ad a Harmadik Birodalom alatt végzett tevékenységéről. Tudniillik 1933-ban, amikor Adolf Hitler birodalmi kancellár lett, sok zsidó művész hagyta el az országot. Sőt, sokan, akik nem is voltak zsidók, szintén száműzetésbe vonultak, így fejezvén ki tiltakozásukat. Furtwängler nem távozott. A háború után a német esküdtszéki eljárás során kollaboránsnak nevezték. A vádak alól ugyan felmentették, de élete végéig viselte a per bélyegét, sokak számára kollaboráns maradt. Vajon jogosan? A dirigens segített más művészeket. Erre is van bizonyíték. Mégis, például az 1948-as amerikai turnét le kell mondani a tiltakozások miatt. Szabó nem is nagyon kíván semmit mondani Furtwänglerről avagy a színdarab cselekményéről. Nézzük majd meg inkább a filmet. A Berlini Filharmónia címe Herbert von Karajan Strasse 1. Nehéz itt Furtwänglerről beszélni, aki 1922 és 1945 illetve 1947 és 1954 között vezette a Berlini filharmonikusokat, és akit von Karajan nem tisztelt.

Szabó István fényképeket mutat: Furtwängler Göbbels-szel, Furtwängler Hitlerrel. Ugyanakkor egy levél Schönberg özvegyétől azt bizonyítja, hogy Furtwängler még Schönbergnél is jobban félt a náciktól, mégis maradt, hogy zenét hozhasson a népnek. Nehéz ez a kérdés. "Mindenki egy bizonyos biztonságérzetért harcol. Tehetséges emberek ki akarták élni tehetségüket, viszont csak akkor tehették, ha a politikai rendszer engedte, ha elfogadták a körülményeket" - mondja Szabó. Egy költő, bocsánat a kifejezésért, akár toalettpapírra is leírhatja a legszebb versét, de mit tehetnek azok, akiknek színpadra van szükségük, hogy kifejezzék magukat? Mikor kell morális kérdéseket feltenni? Mik a jó kompromisszumok, mik a rossz kompromisszumok, és mikor végzetes a kompromisszumkötés?"

Egyszerűbb bemutatni a többi szereplőt: Harvey Keitel lesz Steve Arnold, a Furtwängler náci múltját kutató amerikai tiszt. Moritz Bleibtreu, az asszisztense David Willis lesz. Fiatal amerikai tiszt, aki német akcentussal beszél, mivel Németországban született és csak 1933-ban vándorolt ki a tengerentúlra. Most pedig visszatért. Ulrich Tukur egy zenészt játszik, aki Furtwängler alatt tagja volt a Berlini filharmonikusoknak. Szabó István ugyan részletekbe nem megy bele, de elárulja: Tukur alakja az egyik legfontosabb és legbonyolultabb szerep. Birgit Minichmayr, Arnold titkárnője Emmi Straube. Német lány, apja magas rangú tiszt volt, de a Gestapo meggyilkolta egy Hitler elleni összeesküvés felfedezése után. Harwood darabja négy férfi és három női szerepre íródott. A forgatókönyvbe most beleírtak egy orosz tisztet. Oleg Tabakov játssza majd azt az egyetemi professzort Szent Pétervárról (illetve akkor Leningrádból), aki segíteni kívánja Furtwänglert, hisz nagyon is tisztában van vele, mennyire nehéz művészeknek politikai felelősséget vállalni egy totalitárius rezsimben. "Ha már valamit elmondunk a 20. század e részéről, mindenképpen beszélnünk kell a másik oldalról is. Ezt a szerepet szántuk az orosz tisztnek" - magyarázza Szabó.

Szabó Istvánt nem a darab német vonatkozása érdekelte, egyetemes történetnek tartja. "Közép-Európából jöttem. Szörnyűséges ideológiák százada van mögöttünk. Istennek hála, nem tudom, ez után mi következik majd, de az első világháború óta folyamatosan azt éltük meg, hogy ideológiák és politikusok egy új és állítólag békés, szerencsés jövő érdekében egész családokat gyilkoltak meg. Meggyőződésem, hogy a politika tette tönkre az életünket. Ez a feladatunk, beszélni arról, amit megéltünk."

Ronald Harwood 1934-ben született Dél-Afrikában, de már 1951 óta London az otthona. A Királyi Színiakadémia (Royal Academy of Dramatic Art) nevelte, előbb színész volt, majd hozzákezdett az íráshoz. Legismertebb darabja Az öltöztető. A darab megfilmesítéséhez készített forgatókönyvét még Oscar-díjra is jelölték 1980-ban. Előbb az angol írószövetség, majd 1993 és 1997 között a nemzetközi PEN egyesület elnöke volt. A Taking Sides-ot 1995-ben mutatták be Harold Pinter rendezésében a Chichesteri fesztiválon. Akkor Daniel Massay és Michael Pennington játszották a főszerepet. (A Theatre Journal 48.1-es számában olvashatnak akkori fogadtatásáról.) Azután a Broadway következett, majd az egész világ. "Csakis a franciák olyan kicsinyesek, hogy három évig hallani sem akartak a darabról" - válaszolja Yves Pasquier egy újságíró merész és illetlen kérdésére, hogy vajon kit érdekel majd az elkészült film. A franciák tehát amerikai-német témát láttak benne, ezért amikor 1998-ban végre valaki elvállalta és bemutatta a darabot, rosszul fogadta a kritika. "Nem volt francia az író" - nevet Pasquier. A közönség viszont, mint más országokban is, vette a lapot, és azóta teltházakkal megy az előadás. Most is játsszák a Theatre Montparnasse-ban, és épp tizenegy Moliere-díjra jelölték. Eddig 20 országban, közel 300 színházban vitték színpadra.

Yves Pasquier szerint négy év nem hosszú idő egy film előkészítésére. "Nem elég az ötlet, fontos, hogy megosszuk azokkal, akikkel közösen akarjuk a filmet elkészíteni. Meg kell ismerni őket, s ez eltart egy darabig." Yves Pasquier közel 25 éve dolgozik a filmiparban. A francia filmújság, a Le Film Francais munkatársaként kezdte pályáját, majd forgatókönyveket kezdett írni. 1976-ban a Kirch-csoporthoz került és több nemzetközi produkcióban dolgozott. Ha egy munkáját kéne kiemelnem, Carlos Saura világhírű Carmenjét említeném. Münchenből 1984-ben Londonba ment, majd később visszatért Franciaországba. A Taking Sides nélküle nem indult volna útra. Az ötlet teljes mértékben az övé. "Felhívták a figyelmemet a darabra, én pedig Londonba repültem, hogy megnézzem. Megnyert. Eldöntöttem, hogy ez lesz az első filmem. 1996 augusztusában felhívtam Ronald Harwood ügynökét, időbe telt persze, míg meg tudtam szerezni a jogokat. A színdarab a Broadway-re került és az írónak elvárásai voltak. Nekem viszont volt két meggyőző érvem: először is nagyon komolyan gondoltam, másodszor volt egy fontos ötletem. Kezdettől fogva Szabó Istvánnal szerettem volna dolgozni. Istvánnal 1997 májusában találkoztam először, Amszterdamban. Nagyon pozitívan reagált. Ismerte a darabot, Bécsben látta. Találkoztunk a szerzővel. Ne feledjék, hogy Szabó István közben még saját filmjét, A napfény ízét forgatta. Pasquier és Szabó többször találkoztak, hol Budapesten, hol Bécsben, hol Párizsban. "1999 szeptemberében jóváhagytuk a könyvet és kiküldtük a színészeknek." Innen már minden gyorsan ment.

A film készítésében most újabb szakasz következik. Dolgozni kezd a stáb. A közönség pedig türelmesen kivárja az eredményt.
Berlin - Filharmonia, 2000. Oktober 12.

Taking Sides - Der Fall Furtwängler
német - francia - angol - osztrák
rendező: Szabó István
írta: azonos című színdarabja nyomán Ronald Harwood
fényképezi: Koltai Lajos
vágó: Sylvie Landra
díszlet: Ken Adam
jelmez: Szakács Györgyi
producer: Yves Pasquier
szereplők: Harvey Keitel (Steve Arnold őrnagy), Stellan Skarsgard (Wilhelm Furtwängler), Moritz Bleibtreu (David Willis), Ulrich Tukur (Helmut Rode), Hanns Zischler (Rudolf Werner), August Zirner (Ed Martin kapitány), Robin Renucci (Vernais kapitány), Birgit Minichmayr (Emmi Straube)