Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Tolnay Klárival, 1978, r.:Sík Ferenc
Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Oszter Sándorral, 1978, r.: Sík Ferenc 41 KByte	Legemlékezetesebb filmes alakításait Szomjas György munkáiban nyújtotta. Tavaly nyáron forgatta Lukáts Andor rendezésében a Portugált - és sokak szerint még lehengerlőbben játssza szerepét, mint a darab színpadi változatában, a Kamrában. Egyébként ő is többet dolgozik színházban, mint filmen. Kezdjük mindjárt egy alapvető kérdéssel: szeretsz filmezni? Nagyon. Persze csak akkor, ha jó a munka. De ez a színházzal is így van. Előfordul, hogy adott pillanatban valamelyik fontosabb, többet jelent a számodra? Sem a filmet, sem a színházat nem helyezem a másik elébe. Különbözőek a nehézségek is. A színházban, amikor elindul az előadás, az olyan, mint amikor az ember a folyó felső folyásán beül a tutajba és lecsordogál a torkolatig. A filmen viszont előfordulhat, hogy déli tizenkettőkor kell egy drámai jelenetet felvenned, vagyis azonnal egy vízesés közepén találod magad. Nehezebb délben, mint mondjuk hajnali négykor? Sokkal. Négyre az idegrendszer már végállapotban van. Könnyebb ilyenkor eljátszani egy drámai jelenetet, mint délben. Gondolom, ez szereptől is függ. A Portugálban például egyik színpadi szerepedet játszottad el filmen: felteszem, a teljes szerep ismeretében könnyebb egy-egy jelenet megoldása. Ez nagyon nagy könnyebbség volt, szinte semmi megerőltetést nem jelentett. Egyáltalán nem kellett máshogy dolgoznom, mint a színházban. Mi a véleményed a végeredményről? Nekem hiányoznak a közeli felvételek. Azt hiszem, Szabó István mondta, hogy a film igazi lényege az, ami a színész arcán történik. Egy arcról készíthető fotográfia is, de azt a történést, ami két végpont között megmutatkozik egy emberi arcon - például dühből hogy megy át megbocsátásba -, ezt csak a film tudja produkálni. Nekem ez hiányzik nagyon a Portugálból. 1967-ben kezdtél filmezni. Mi is volt az? A koppányi aga testamentuma. Ja, tényleg! Az nagyon jó volt! Gondolom, apu olvasta a forgatókönyvet, látta, hogy kell a filmbe egy tizenhárom éves lány, és gyorsan "beprotezsált" Zsurzs Évának. Nagyon örültem, mert apuval lehettem egész nyáron, ami ritkaság volt - megismerhettem Benkő Pétert, aki rögtön nagy plátói szerelmem lett... Szóval nagyon emlékezetes, klassz nyár volt. Gondolom, ez azért még nem olyan munka volt, amiben komoly színészi feladatot kellett volna megoldanod. Á, játék volt. Nagyon élveztem. De ezek szerint első élménynek jó volt. Szuper! Ehhez képest eltelt hat év, amikor is megint édesapáddal játszottál A szerelem határai című filmben. Arra nem is emlékszem. Tudod, mire emlékszem legközelebb? A Holnap lesz fácánra. Egy Duna-szigeten forgattunk. Nagyon sok helyes emberrel találkoztam, például Máthé Tibor operatőrrel... Boldog voltam, mert éppen azon a nyáron vettek fel a főiskolára, és ezzel a biztonságérzettel érkeztem dolgozni. A főiskolán az élmezőnybe tartoztál? Nem, nem voltam "rangos" az osztályon belül. Talán azért, mert a külsőm nem volt harmóniában a belső tartalmaimmal. Nem voltam magas, hosszú combú férfitipró, ezért - talán védekezésből - azt gondoltam, hogy eljön majd az idő - lehet, hogy csak negyven éves koromban -, amikor ezt az összhangot megtalálom. Egyébként azt látom, hogy a korán megtalált nőiességet színészként nehéz megtartani egy bizonyos kor után. Vagyis azt gondoltad, hogy nem is vagy alkalmas arra, hogy "sztároljanak"? Állítólag azokból lesznek sztárok, akik erőteljesen hordozzák a nemüket. Szerintem a szexus kizárhatatlan tényező. Egy példa: Őze Lajos egy fikarcnyival sem volt rosszabb színész, mint mondjuk Latinovits Zoltán. Latinovits mégis nagyobb sztár volt, talán mert a tudása mellett erőteljesebben volt "férfi". Érezted magad egyáltalán valaha "sztárnak"? Nem. Arról jutott eszembe ez a dolog, hogy a filmjeid sorrendjében a Csillagszeműhöz érkeztünk, amely az első főszereped volt. Főiskolára jártam még, harmadéves voltam. Nem tudom, ezzel a filmmel kapcsolatban vegyes emlékeim vannak. Azt gondoltam, hogy most olyan kis hamvas szépség vagyok, tehát a hamvas szépségemnek megfelelő kis butaságban játszom, de az igazi nagyok majd ezután jönnek. Nem gondoltam, hogy ez most hú, micsoda lehetőség. Leszek én még ennél jobb színésznő is, az igazi feladatok pedig majd akkor várnak rám. Hogyan képzelted akkor a filmes pályádat? Milyen szerepekre számítottál? Az igazi emlékezetes sikereidet ugyanis később, a Szomjas-filmekben arattad, egészen másfajta szerepkörben, mint ami a főiskolás képeid alapján akkoriban kinézett neked. A Szomjas-filmeket, amikben játszottam, valóban komoly értéknek tartom. Számomra igazi, jó színészi munkát jelentettek és otthonosan éreztem magam abban a közegben. Soha nem zavart, hogy hogyan nézek ki bennük, milyen ruha van rajtam... Teljesen megfeleltek annak az elvárásnak, amit a filmszerepeimmel szemben tápláltam. Soha nem is készültél arra... ...hogy "nagy nő" legyek? Á, én tudtam, hogy nem vagyok "nagy nő". Soha nem azonosítottam magam igazán a hamvas szépség szerepkörrel sem. Azt gondoltam, hogy egyáltalán nem művészi érték, ha az ember szépen pillog a szemével. Talán már azt is akkor kigondoltad, hogy kikkel dolgoznál szívesen a későbbiek során? Nagyon boldog voltam, hogy benne lehettem Makk Károly filmjében, az Egy erkölcsös éjszakában... Évekkel később felhívott egyszer Makk Károly telefonon, azonnal végigfutott a hátamon a hideg, hátha filmezni hív - de csak a fiát kereste a lányomon. Ahogy végignézem, nem forgattál nagyon sok filmet... Hát nem! ... viszont van közöttük jó pár olyan, ami miatt úgy tűnik, mintha jóval többet filmeztél volna. Falfúró, Roncsfilm... A köztudatban jobban benne vagy ezek révén. Talán azért vagyok jobban benne a köztudatban, mert sokat tévéztem. A filmes munkáim közül az Egy erkölcsös éjszakával, a Roncsfilmmel és a Falfúróval vagyok nagyjából elégedett. A Falfúrónak elkészítettétek a folytatását is egy rövidfilm erejéig. Nem is tudom, vetítették azt egyáltalán valahol? Én soha nem láttam. Grunwalskyt kellene megkérdezni, mi lett vele. Milyen tényezők alapján áll az össze, hogy melyik filmjeidre vagy ma büszke? Nem is tudom.... talán ahol úgy érzem, hogy az éppen akkori maximumomat tudtam nyújtani. Még az sem számít igazán, hogy a filmen mennyi jelenik meg a forgatáson végzett munkából... De látod, nem sok ilyet tudok mondani. Tehát számos pályatársaddal együtt te is azt mondod, hogy a színház igazibb közegeddé tudott válni? Igen, de csak azért mert nem filmeztem többet. Ezek rajtam kívül álló okok. Így alakult. A színházban is voltak ínségesebb időszakaim. Kritikus vagy? Magammal szemben? Magaddal, a körülményekkel... Azt mondják, nagyon. Kiállhatatlanul maximalista vagyok. Ha már a körülményeknél tartunk, az évek során nagyon átszoktam a Kamrába, most már sokkal jobban szeretek ott játszani. A Kamra tere sokkal inkább együvé kovácsolja a közönséget és a játszókat, közelebb jön az előadás, valahogy úgy, mintha filmen több lenne a premier plán. Amikor a Katona nagyszínpadára lépek, azonnal úgy érzem, mintha "színészkednem" kellene. Mintha rákényszerítenének a "szereplésre", a Kamrában pedig azt érzem, hogy lehet "lenni". Pedig a Katona nagyszínpada még mindig kamaraszínházi méret... Igen, de ez a felállás, hogy a nézőtér elkülönül a színpadtól, azt váltja ki az emberből, hogy - képletesen szólva - ünneplő ruhát kell felvenni, pedig mennyivel jobb mackónadrágban lemenni a játszótérre, mint fehér zokniban-lakkcipőben az iskolába. Úgy érzem, hogy a nagyszínpad számomra "ünneplős-hellyé" vált. Örülök, hogy ősszel Gothárral megint a Kamrában próbálok a Színházcsinálóban. Izgulsz az évadnyitók előtt, hogy miben játszol legközelebb? Izgulni éppen nem szoktam, de sokkal jobban érezném magam nyaranta, ha tudnám, hogy milyen feladatok várnak rám ősszel. Nyáron az ember légüres térben lebeg, holott ha tudná, hogy ezt és ezt játssza, akkor esetleg arra a feladatra kondicionálná magát. Talán mást olvasna, talán kicsit másképp élne. Nagyon lelkesen szoktál arról beszélni, hogy mennyire feltölt az az idő, amit a színházon kívül, a kertedben, a növényeiddel és az állataiddal töltesz. Én a színházban már évek óta az első és az utolsó produkcióban is benne vagyok. Az első darabban lenni a legfárasztóbb, mert minden délelőtt próbálsz és minden este felújító próbáid vannak. Amikor a szezon elkezdődik, akkor már játszol is esténként, aztán jön a bemutató... Tehát október közepére kész vagy, akár véget is érhetne az évad, annyira elfáradtál. Én legalább négy évadot eltöltöttem úgy, hogy ezt csináltam. A többiek szépen lebarnulva jönnek, fagyizgatnak, a legnagyobb újdonság nekik a színház az esti felújító próbák révén, nekem meg lóg a nyelvem. Áprilisban ők esténként megint napbarnított arccal jönnek játszani, te pedig mész a pincébe, és hihetetlenül hosszú szövegeket próbálsz magadévá tenni... Nagyon hiányzik már a nap, a lombok zöldje, a madarak... Igazi felüdülés, amikor az ember nekiállhat "gazolni" a kertben. Persze sokkal jobban örülök, hogy le vagyok terhelve, mintha otthon tengnék-lengnék... Mikor is költöztél ki Nagykovácsiba? 94-ben. Ez teljesen megváltoztatta az életritmusodat? Tulajdonképpen nem. Nagy előnyei vannak - például a kutyát nem kell sétáltatni. Nagy szívóereje van annak a helynek. Azért is sietek haza próba után, hogy előadás előtt legalább egy fél órát ott hasalhassak és nézhessem a szemben lévő hegyeket. Néha nincs is kedvem onnan eljönni, annyira gyönyörű. A színház és a természet mellett, úgy látom, egyéb feladatokra is vállalkozol. Nemrég édesapád írásait rendezted össze egy könyvbe. Az olyan tartozás volt, amivel mindenképpen szembe kellett néznem. De egyébként nem sok mindenre adom a fejem. Tornázni járogatok, hogy valahogy "egyben legyek", olvasgatok és kész. Tulajdonképpen ennyi. A legnagyobb felüdülés a barátokkal való beszélgetés, iszogatás az előadás után. Visszatérve erre a "tartozásra", hogyan ítéled meg a mai fejeddel édesapádat, Szirtes Ádámot? Feltételezem, sok filmjét például te is csak utólag láttad - hiszen sokat még a te születésed előtt készített. Szerintem fantasztikus személyiség és nagyon nagy erejű színész volt. Tudtál tőle tanulni? Amikor még élt? Bármikor. Irigységet érzek iránta. Hogy micsoda fantasztikus erő, kitartás és humor volt benne az élettel szemben, a feladatokkal szemben... Hasonlítasz rá valamennyire? Hát...valahogy, valamennyire biztosan. Ha vele vetem össze magam, azt gondolom, hogy ő sokkal nagyobb "kaliber". Annyira nehéz élete volt, és ez olyan gazdaggá tette a színészetét, hogy ezt nem lehet utána csinálni. Mennyit láttad őt dolgozni? Filmezni? Látványtalan volt ám ez nagyon. Otthon azt láttam, hogy hogyan készül. Borzalmas volt, ült a fürdőköpenyében, szólt a rádió, a televízió, keresztrejtvényt fejtett és közben tanult. Néha megkérdeztem, "Apu, mit csinálsz?". "Tanulok." Ennyit láttam. Néha megkért, hogy végszavazzak neki... Nem volt látványosan bajban lévő művészember. És te hogyan készülsz? Amikor nehéz szövegem van, a kocsiban tanulom meg, vezetés közben. Ha az ember otthon ül az asztal mellett, akkor kevés a zavaró körülmény - amikor viszont bekerülsz a színpadra, vagy ott állsz a forgatáson, rengeteg hatás ér és a szöveg elúszik. A kocsiban rengeteg dologra kell figyelni - az így tanult szöveg biztos mélyre leülepszik. Az Elnöknőket is kora reggel tanultam, és a városba jövet a kocsiban mondtam a hosszú tirádákat. Ez nagyon bevált, azóta is a kocsiban tanulok. Piros lámpáknál? Nem, menet közben. Ez érdekes... Ó, én tudok vezetés közben szempillát festeni, újságot olvasni, tanulni... Mégis mennyi idő ez az út reggelente? Ideális esetben húsz perc, ha baj van, akkor negyven. Tehát ilyen tekintetben hasonlítok apámra, én is körbeveszem magam zavaró tényezőkkel szereptanulás közben. Egyébként a színész-pályát egyértelműen édesapád példája hozta számodra? Igen. Istenként létezett számomra, abszolút követendő példaként. De nem is éreztem magamban kedvet semmi máshoz. Tehát az a fajta vagy, aki már az iskolában is úgy ült, hogy "mi közöm van nekem ehhez az egészhez, én színész leszek"? Igen. A fizika, matematika, szerves kémia nem az én világom. Tudtam, hogy ezt ki kell bírni, aztán majd elfelejtem. Mit csináltál, amikor a pályára készültél? Úgy értem, mielőtt főiskolás lettél? Mit csináltam? Nyaraltam a nagymamánál. És rengeteget olvastam. Semmi szakmai előgyakorlat? Volt bennem valami buta arisztokratizmus a színjátszó csoportokkal szemben. Azt gondoltam, hogy aputól már úgyis többet tudok. Ha olyan kedvem volt, a Nemzetiben nézhettem próbát Major Tamás irányításával. Úgy éreztem, hogy azok az emberek igazán tudják, hogy mi a színház és tőlük többet tanulhatok. Amikor a főiskolai osztályba kerültél, úgy láttad, hogy bevált ez a módszer? Nem tanultam meg úgynevezett színi praktikákat, mint azok az osztálytársaim, akik a Nemzeti stúdióba jártak. Azt gondoltam, hogy az én előnyöm pedig az, hogy ártatlan vagyok ezen a téren. Érintetlen anyag, amit olyanná lehet formálni, amilyenné akarnak. Térjünk vissza egy kicsit a filmre! Mondtad, hogy kritikusan nézted a Portugált, jól látod a hibáit is az értékei mellett. Másféle kritikával nézed a saját filmes munkádat, mint másokét? Nem. Filmen mindig a színészeket nézem és az operatőri munkát. Nagyra tartom például Csomós Marit. Szerintem ő abszolút, koronázott királynője a magyar színjátszásnak mind filmen, mind színpadon. Kár, hogy nem filmezik sokkal többet. A külföldi színészek közül Liv Ullmannt szeretem nagyon - de rengeteg más, jó színésznő van! Őket mindig szívesen nézem, figyelem, hogyan dolgoznak. Lépést tartasz a film-dömpinggel? Én az amerikai ízesítést nem nagyon szeretem. Az nem az én szájam íze szerint van, nehezen szánom el magam, hogy megnézzek egy ilyen "terméket". Vannak viszont filmek, amelyeket időnként elmegyek újra megnézni. Bertolucci Huszadik százada, azt szívem szerint minden héten megnézném... Ilyen Elia Kazan Látogatók című filmje is, tudod, amelyikben az amerikai veterán katonák meglátogatják egyik volt bajtársukat. Keskenyfilmre készült és olyan raszteres az egész, mert utólag kinagyították... Őrületesen játszanak benne a színészek! De az új filmekkel javarészt adós vagyok. Nem is nagyon érdekel a dolog? De, csak lusta vagyok elmenni. Ha ötöt játszom egy héten, akkor a két szabad estémen inkább otthon "töppedek", nézem a hírműsorokat. A színházzal ugyanilyen restanciáim vannak, majd bepótolom. Ezt mindig meg szoktam ígérni. Aztán tovább gyűlik a restancia. Melyik téren "pótolsz" szívesebben, vagy könnyebben? Az az adott hangulattól függ. Moziba azért könnyebb menni, mert nem kell szerepelni. Az ember beül a sötétbe, és nem kell viselkednie a közönség között. Feszélyez, ha civilben megnéznek. Úgy érzem, ehhez nincsenek megfelelő ruháim, nem szeretem kifesteni magam... Rosszul érzem magam, hogy nem tudok az elvárásaiknak megfelelni. Kovácsiban meg felveszem a bokszeralsót, tornacipőt, melegítőt, azt’ lemegyek a vegyesbe. Sokkal probléma-mentesebb dolog, mint elmenni a Vígszínházba. Ugyanakkor kolléganőd, Pelsőczy Réka azt mondta, hogy kifejezetten irigyelt a Filmszemlén, olyan jól "le tudtad viselkedni" a Portugál utáni ünneplést, meg tudtál jelenni, ki voltál virulva... Igen? Hát ő volt olyan csinos, mint egy olasz színésznő a Cinecittából! Amit ő láthatott, az a sikerünk fölötti öröm volt. Az elismerés tényleg nagyon jól esett. Ami a teljesítményed megítélését illeti, változtat a közönség reakciója a saját véleményeden? Ha mindenki azt mondja, hogy szuper vagyok, de én mást gondolok, akkor inkább magamnak hiszek. De amikor azt gondolom, hogy jót csinálok, mások pedig azt, hogy nem, akkor komolyan elgondolkodom azon, hogy mit rontottam el. Van egy pár ember, akinek nagyon adok a véleményére. Ascher, Máté Gábor, Básti Juli, Zsótér véleménye mérvadó számomra. A lányodé, Pálmai Annáé? Talán mégsem olyan elfogult veled...Mi volt a véleményed arról, hogy színésznő szeretne lenni? Azt gondolom, hogy ebbe nem lehet beleszólni. Mindenkinek azt kell csinálnia az életével, amit ő gondol. Én csak aggódom, hogy elég jó legyen, mert ezt nem lehet előre tudni. De csak úgy lehet boldog, ha azt csinálja, amit szeret. Vele is kritikus tudnál lenni? Attól félek, nagyon kritikus lennék. Szerintem ahhoz pedagógusnak kell lenni, hogy az ember lássa, milyen képesség, tehetség van egy fiatal emberben, hogy mit és milyen eszközökkel lehet kihozni belőle. Azt hiszem, én kerek-perec megmondanám neki: "Anna, ez borzalmas!" Ez pedig talán nem a legmegfelelőbb hozzáállás. Kollégának megmondod, ha nem tetszik? Aki egészen mást gondol a színészetről, annak nem szólok egy szót sem. A "kreatúrákat" nem bírom elviselni. Mit mondjak annak az embernek, akinek teljesen másképp jár a feje? Nincs benned tanítási vágy? Egyáltalán nincs. Nem tudnék az érzelmeimen uralkodni. Valószínűleg ugyanígy szelektálnék a tanítványaim között is, ki az, aki hasonlóképpen gondolkozik. Ez nem vezetne jóra, nem lennék jó tanár. Megint elkanyarodtunk a filmtől. Fogsz filmezni mostanában? Nem tudok róla. Miért, a többiek tudnak valamit? Szívesen forgatnék, nagyon izgalmas feladat arra a pillanatra összpontosítani, amikor egy villanásnak, mondatnak vagy jelenetnek igazán jól kell sikerülnie. Sokkal billenékenyebb minden egy forgatáson. Úgy érzem, filmen sem ugrottam meg még azt a magasságot, amit tudnék. Nem bánnám, ha többet filmeznék. Elégedetlenség ez, vagy egyszerű munkavágy? Nézd, az írók is olyan könyveket akarnak írni, hogy beszakadjon tőle az asztal Szerintem a színész is ilyen munkákra vágyik. Elvitathatatlan teremtésre. Ezt a fajta sikerélményt én csak a gyerekem szülése után éreztem. Na, ezt most ÉN megcsináltam! Itt most mondhat, írhat bárki bármit, ezt most ÉN megcsináltam! Ez az élmény sem előtte, sem azóta nem talált meg. A munkában mindig van, ami elcsúszik, mellémegy. Hiszel abban, hogy ez a színészetben is elérhető? Nem tudom, hogy van-e ilyen, de nagy vágyam, hogy ezt munka kapcsán is átéljem. Filmen, vagy színpadon? Bárhol. De talán nagyobb "dobás" lenne színpadon. Filmen sokat lehet egy színész teljesítményén kozmetikázni az utómunkák során. Színházban nincs mese. Büszkébb lennék, ha a Lear királyt színpadon csinálnám meg nagyon jól, mintha filmen. Lehetőleg magát Leart szerepét, ugye? Természetesen!
Makk Károly: Egy erkölcsös éjszaka, 1977, premier 35 KByte
Makk Károly: Egy erkölcsös éjszaka, 1977, premier, a többiek balról jobbra: Carla Romanelli, Psota Irén, Tarján Györgyi és Edith Leyrer 50 KByte
Szomjas György: Falfúró, 1985, Bán Jánossal 30 KByte
Az álommenedzser, Szakácsi Sándorral 30 KByte
Portugál, 1999, r.: Lukáts Andor 38 KByte
Közellenség, 1999, r.: Schilling Árpád 30 KByte
Hóhérok hava, 1999, r.: Ascher Tamás 35 KByte