20 KByte

2000. október 7-9. között a Lengyel Intézet és a Magyar Nemzeti Filmarchívum közös rendezvénysorozatot szervezett az Örökmozgó Filmmúzeumban a Szolidaritás szakszervezet megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. "Kevéssé ismert talán, hogy a lengyel film milyen aktív szerepet játszott azoknak a politikai változásoknak a társadalmi érlelésében, amelyek a kommunizmus lengyelországi bukásához, majd - nem függetlenül a lengyel eseményektől - a többi európai kommunista rezsim bukásához is vezettek." - írja a rendezvénysorozatot bevezető ismertetőjében Bozena Janicka, az ismert lengyel  filmkritikus, aki sok éven keresztül a Film című hetilap rovatvezetője volt. Ez alkalommal maga is Budapestre érkezett, hogy személyesen mutathassa be a magyar nézőknek az ismeretlenül ismerős játék-, illetve dokumentumfilmeket: Andrzej Wajda Vasemberét, Krzysztof Kieslowski Véletlenjét, Andrzej Brzozowski Hotel Kalendáriumát, a Munkásokat (Andrzej Zajaczkowski, Andrzej Chodakowski), illetve a Bányászokat (Andrzej Piekulowski). Amikor erre a beszélgetésre készültem, szociálpszichológus barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy körülbelül a 90-es évek elejéig a különböző kérdőíves felmérésekben az emberek a szolidaritás fogalmát egyértelműen a neves lengyelországi mozgalommal, illetve a pozitív jelentéstartalmú társadalmi összefogással azonosították, manapság viszont már valami egészen mást jelent: "kéz kezet mos", sőt szinte a korrupcióig fajuló cselekvésformákat. Mit jelent ma Lengyelországban, a legfiatalabb nemzedék számára a Szolidaritás mozgalma és a tág értelemben vett társadalmi szolidaritás? Wajda filméjében hangzik el az a mondat, hogy "Egyszer, évek múltán mesélnünk kell majd a forró napokról, a harcokról." A ma Lengyelországában egyszerűen nincs kinek mesélni arról, hogy mi is történt. A húsz évvel ezelőtti események a régmúlt történelmévé váltak. Az emberek közötti szolidaritás eszméjét pedig megölte a társadalmi darwinizmus. Mi az oka annak, amire ön a rendezvénysorozathoz írott bevezetőjében is utalt, nevezetesen hogy a lengyel film nagyon jelentős szerepet játszott a kommunizmus bukásához vezető társadalmi változások előkészítésében? Miért éppen a film? Miért nem valamelyik másik művészeti ág? Lengyelországban a 80-as években mindenki a kommunizmus végét akarta, de nem volt közös platform, ahol erről beszélhettek volna. Végül aztán úgy alakult, hogy számos kiemelkedő alkotó ebben a műfajban találta meg a hatalom feje felett zajló társadalmi párbeszéd lehetőségét. A sikernek mindig sok keresztapja van, de ma, évek múltán is úgy látom, hogy a rendszerváltás egyik előidézője a film volt. Ezen a hét végén kerül sor Lengyelországban az elnökválasztásra. Mi az ön tippje? És milyen esélyt ad Walesának? Kwasniewski fog nyerni, mégpedig várhatóan már az első fordulóban. Hogy miért? Mivel az elmúlt évek során nem csinált semmi nagyon botrányosat, semmi nagyon megkérdőjelezhetőt. Arra játszott, hogy újraválasszák, ami most meg fog történni. Walesa már korábban is marginalizálódott, nem hinném, hogy ez a választás jelentősen változtatna a pozícióján. (A választási eredmények teljes mértékben Bozena Janickát igazolták. - K.J.) Hogyan értékeli ön a legutóbbi gdyniai filmfesztivált, a lengyel film nemrég lezajlott szokásos évi seregszemléjét? Amennyiben 1-6 skálán osztályoznánk a filmeket, úgy fogalmaznék, hogy akadtak gyenge ötösök és erős egyesek, ami alatt ügyetlenül megcsinált kommersz filmeket kell érteni. A kommersz önmagában nem rossz irány, csak akkor, ha tehetségtelen emberek választják maguknak. Érdekes tendenciának tekinthető, hogy szinte teljes mértékben eltűntek a tragikus végű filmek. Gdyniában mindössze két fiatal rendező munkája jelentett ez alól kivételt. Przemyslaw Wojcieszek Zabij ich wszystkich (Öld meg őket mind) című filmje és Malgorzata Szumowska Szczesliwy czlowiek-je (Boldog ember). A legfiatalabbak munkáit egyébként ugyanaz a tendencia jellemzi, mint amit az amerikai off filmekben figyelhetünk meg: egyértelmű, drasztikus szembefordulás az elismert értékekkel. Ön miként értékeli a lengyel filmgyártás legutóbbi nagy sikerét, Krzysztof Krauzénak a budapesti Lengyel Filmhét keretében nálunk is bemutatott Dlug (Adósság) című filmjét, amit ugyanakkor Nyugaton hűvös értetlenség fogadott? A Dlug azt a helyzetet mutatja be, amikor egy embert mindenki elhagy. Elhagyja az állam, ami ugyan létezik, de a maga kis ügyeivel van elfoglalva. Elhagyja a jog, mivel a törvényesség megszűnt létezni. Az illető a teljes magáramaradottság állapotában leledzik, sőt tulajdonképpen még önmagára sem számíthat. Krauze filmjét nagyon jelentős műnek tartom.