Barbara Albert: Minden klassz, mindennel meg vagyok elégedve (1998) 74 KByte	Moments of Desire A fiatal osztrák film ez esetben azt jelenti, hogy (többnyire huszonéves) fiatalok készítik (többnyire tizenéves) fiatalokról – feltehetően (nem csak) fiataloknak. Ennyiben az Osztrák Kulturális Intézet és a Magyar Filmintézet újabb közös rendezvénye nem egyszerű folytatása a Fiatal osztrák rendezők új filmjei címmel vetített tavaly márciusi sorozatnak. Akkor a művészileg színvonalas, kortárs osztrák film minél teljesebb panorámájára törekedtünk, hogy ne tűnjön olyan magányos óriásnak a világhírt szerzett Michael Haneke, akinek szinte teljes filmes életművét láthatta az Örökmozgó közönsége. Most két első játékfilm és két dokumentumfilm mellett kilenc rövidfilmet mutatunk be (többségük kisjátékfilm): hármat közülük eleve közös filmmé szerkesztettek (Minden klassz...), négyet a forgalmazó fűzött össze egy műsorrá (Moments of Desire), kettő pedig rendező(nő)jük azonossága miatt kerül egy előadásba (Flora, Interjú). A kisfilm összeállítás, melynek címe – Moments of Desire (A vágy pillanatai) – sorozatunk mottója lett, nem csak tematikai kapcsolatokat mutat a stilisztikailag nagyon különböző négy mű között. "Meglepő módon mind a hosszú évekig nem a legjobb hírnévnek örvendő Bécsi Filmfőiskolán készült, és mindben látható, hogyan fejlődik ki egy új filmes nemzedék egymás kölcsönös segítésével és a szabad alkotói személycserével (pl. az Egyiptom rendezőnője az egyik főszereplő a Napfoltokban, melynek rendezőnője A vakáció egyik mellékszerepében tűnik fel). Mind a négy filmalkotóban közös az a meglepő elengedettség, ahogy a felnövést és a magányt ábrázolják – mintha nem is erről lenne a legnehezebb filmen szólni. Valóban a vágyakozás, jobban mondva az álmodozás pillanatairól szólnak ezek a valóságos és a vágyott világ között lebegő filmek." (Stefan Grissemann, in: Die Presse, 1998.VI.20.) Iróniával vegyes csodálattal "bécsi újhullámnak" (Nouvelle Vague viennoise) nevezte egy szakmabeli "ezt a kerek négy éve tartó sikertörténetet: a filmfőiskolán készült művek világszerte nagy visszhangot keltenek a neves fesztiválokon, és sorra nyerik a díjakat" – írja Christian Cargnelli (Falter 18/99) és Kathrin Resetarits újításért kitüntetett dokumentumfilmje, az Egyiptom mellett Jessica Hausner Floráját, Mirjam Unger Speak Easy-jét és persze Barbara Albert kisjátékfilmjeit emeli ki. "Most érezhetően közös eufóriában élünk" – nyilatkozta az idei főiskolás filmfesztivál kapcsán Hausner, aki 1991 óta tanul rendezést a bécsi filmfőiskolán, amelyet 1952-ben hoztak létre a Zenei és Képzőművészeti Egyetem részeként, hogy öt külön szakon rendezőket, forgatókönyvírókat, operatőröket, vágókat és producereket képezzen. A fellendülést többek szerint az 1995-ös bécsi filmfőiskolai fesztivál, pontosabban Antonin Svoboda és Valentin Hitz rövidfilmjeinek (Betongraser – Betonfűfélék, ill. Seemanbegrabnis – Tengerésztemetés) ottani ősbemutatója indította el. "Mindenekelőtt Barbara Albert tört előre a filmjeivel, felbátorítva ezzel a többieket" – vallja Hausner a közben első hosszú játékfilmjével Velencében is feltűnést keltett ifjú rendezőnőről, aki továbbra is főiskolai operatőrjével, Christine A. Maierrel dolgozik együtt. (A Nordrandot egyébként A város szélén címmel a legutóbbi Európa Filmhéten már láthatta a budapesti közönség.) Létrejött tehát a női filmesek impozáns csapata, egy olyan nemzedék, mely – a legtöbb filmjüket forgalmazó Sixpack-Film cég munkatársa szerint – "az osztrák rövid játék- és dokumentumfilmek rendkívül pozitív fogadtatását érte el külföldön". Ugyanakkor a főiskolások távolról sem csak a töredékes, gyakran önéletrajzi "realista elbeszélő film" pillanatnyilag sikeres útját járják, hanem a sokszínűség jellemző munkáikra, ami ugyancsak bíztató a jövőre nézve. "Stratégiák a magány leküzdésére" – így jellemezte egy kritikus Jessica Hausner Cannes-ban dicséretet kapott közepes hosszúságú filmjét, az Interjút, melynek hősei már kinőttek a tinédzserkorból. S ez a fiatal osztrák film egészéről is elmondható. Ez a tematikai rokonság kapcsolja őket a nagy öreg, Haneke szikár filmjeihez és az osztrák film más ambiciózus alkotóihoz. Ez rokonítja az osztrák Stephan Wagner és a svájci Jean-Luc Wey egyaránt koprodukcióban készült, de első látásra igencsak különböző elsőfilmjeit. A mai Bécsben játszódó, enyhén "tarantinós" Hamuzás nélkül üzletemberként próbálkozó, infantilis két barátja éppúgy a boldogságra vágyik, mint A fordulat éve nagyon különböző nővérpárja, akik 1957-ben, egy svájci kisvárosban küszködnek a családi lencsegyár fennmaradásáért és akiknek életébe egy 56-os magyar menekült hoz fordulatot – Eperjes Károly excentrikus alakításában. A vokál trió baráti-szakmai munkaközösségében találnak magukra a remek zenével kísért, érdekes dokumentumportré, a The Rounder Girls különböző nemzetiségű énekesnői és zongoristájuk. S nemcsak utolsó menedékre, hanem valami sajátos – ma is nosztalgiával idézett – boldogságra leltek a zsidó menekültek az egzotikusan kozmopolita Sanghajban a II. világháború előtt és alatt. Az utolsó menedék magyar származású rendezője, Paul Rosdy egyébként vendégünk is lesz legújabb osztrák filmhetünk megnyítóján...
Antonin Svoboda: Vakáció (1997) 62 KByte
Mirjam Unger: Speak Easy (1997) 53 KByte
Joan Grossman-Paul Rosdy: Az utolsó menedék (1998) 98 KByte
Joan Grossman-Paul Rosdy: Az utolsó menedék (1998) 57 KByte