Szász Judit | Im memoriam M.M. |
Fellini: Az édes élet, 1960, Anouk Aimée-vel 23 KByte |
Olyan dadogós a sok m-től ez a cím. De a meghökkenés döccenete van benne, arra való rácsodálkozás, mennyire emberi volt a század nagy filmidolja, Marcello Mastroianni. Mindszentek délutánján, - vak tyúk is talál gyöngyszemet-alapú m1-es műsorfolyam közepén, be se nagyon harangozva - egy halála évében készült, másfél órás olasz dokumentumfilmben vallott magáról. Mi ricordo - kezdte minden mondatát: először mint homályos üvegen átderengő árnyék profil beszélt, majd kibomlott a kép, s utolsó munkájának színhelyén, Portugáliában már színes, őszi kertekben emlékezett, mesélt megállíthatatlanul. Szívszorító volt 2000 november elsején azt hallani tőle, mennyire akarta, hogy megérhesse ezt a mágikus dátumot. Kíváncsisága hajtotta halálos betegen is, rák-rágta, Parkinson-kór rázta, hajdan körülimádott teste, ráncossá lett értelmes-szép arca sugározta az újdonságra szomjazást. Annyira irigyelte 89 éves filmrendezőjét, Oliveirát, egészségéért, 10 órás alvásáért, munkabírásáért… A betegsége akkor még nem gyűrhette le annyira, utazni akart, ismerkedni a filmjei révén. Így jutott el a komor hegyek közé is, mindenre felfigyelő, habzsoló érdeklődéssel. Portugál utazgatása során említette Budapestet is, ahol két hónapig lakhatott, hála a - szerinte nem jó - filmje forgatásának. Csak erről a városról és New Yorkról áradozott. Mastroiannit hallgatva Nagy László szavai jutnak eszembe az ő utolsó interjújából: “…ha még lesz emberi arcuk, csókoltatom őket.” Ez a művész ezek közül a ritkák közül való volt. Szerelmeiről nem mesélt, csak egy fura, ismeretlentől (esküszik, hogy nő volt!) kapott csókról, ami a köttetés utáni rohangálásban csattant el egy kivilágítatlan, zsúfolt és koszos vonaton, lövések és bombák robbanása közepette… Pedig a világ legszebb nőit tartotta karjaiban, Catherine Deneuve lányt is szült neki. De 72 évesen már visszakívánkozott a nagyon múltba. Szüleit, süket anyját és vak apját emlegette, akik nagy műsort tudtak adni fiuk filmjét “nézve” a moziban: mit mond, mit csinál, sipították hangosan, de minden darabnál ott voltak. Egyszer szegény mama még a combnyakát is eltörte egy mozi előtti járdán megbotolva. Csak azt sajnálta - mert fiát nézve még ez is megérte volna -, hogy épp egy Alberto Sordi-film volt műsoron… 1924. szeptember 18-án született, és a portréfilm évében, 1996. december 19-én, Párizsban hunyt el, ahol lánya, Chiara és Catherine ápolták utolsó percéig.
| Fellini: Az édes élet, 1960, Anita Ekberg-gel 96 KByte
| Fellini: 8 és 1/3, 1963 37 KByte
| Fellini: A nők városa, 1980 30 KByte
| Fellini: A nők városa, 1980 28 KByte
| 96 KByte |