Ozsda Erika Id. és ifj. filmesek
Beszélgetések alkotókkal a " Szájtépés filmszakadásig 2. " Fiatal Filmesek Fóruma kapcsán

Jancsó Miklós
Jancsó Miklós
32 KByte

JANCSÓ MIKLÓS: Ki tud filmet csinálni? Hát, akinek pénze van! Kevés vagy sok, de mindenképpen pénz kell hozzá. Ma már azért nincsen különbség amatőr és nem amatőr között, mert filmet mindenki tud csinálni. Minden csak azon múlik, hogy milyen kaliberű filmet akar csinálni, és hogy meg tudja-e szerezni magának a megfelelő anyagi hátteret. Amatőr filmes az, akinek kevés a pénze és igazában nem is nézi a közönség, de azért nem nézi, mert nem jut hozzá. Nincs olyan televízió és olyan mozi, ahol lejátsszák ezeket a filmeket. Így válik amatőr filmessé az a professzionális filmes is, akinek ez a lehetősége nincs meg. Bármilyen szomorú, a film kulturális árucikk. És ha ez így van, akkor mindenképpen kell, hogy fogyasztója is legyen. A film olyan műfaj, mely nem készülhet íróasztalfiók számára.

Ismeri a fiatal magyar filmesek filmjeit?

Sokat és sokukat ismerem, persze nem mindenkit. A Filmszemle alatt sok fiatal filmes bemutatta a művét, de annyi vetítésre nem lehetett elmenni! Ami a nagyteremben ment, azokat mind néztem.

Mi érdekli ezekből a filmekből?

Minden. Igazából azt szeretném tudni, hogy milyen a világkép ma nálunk, Magyarországon. Grunwalsky Ferivel néha vitatkozom, mert ő azt állítja, hogy ezekből a filmekből nem lehet megállapítani, hogy mi az álláspontjuk vagy világképük. Persze nem kell, hogy álláspontja legyen az embernek, ha filmet vagy akármit csinál, de mégis a valóság ki kell, hogy jöjjön abból, amiből íródik vagy készül az a mű. Amikor mi kezdtünk filmet csinálni, akkor ugye, az volt a tendencia, hogy állandóan üzenetet mondtunk. Jó akkor a korszak is olyan volt, nyilvánvaló volt a társadalmi elnyomás, ezért mi állandóan üzeneteket fogalmaztunk meg a szabadságról. Utólag úgy néz ki, mintha mi harcos ellenállók lettünk volna, pedig mindig nagyon finoman fogalmaztunk. Ma nem tudom, hogy mi az üzenet. Miután minden művész önmegvalósításra törekszik, - de ez van, mióta világ a világ - nem lehet fölróni a filmeseknek vagy a művészeknek, hogy csak magukkal foglalkoznak. Annak ellenére, hogy az önmegvalósítás önző dolog, ez az önzés társadalmilag nem kártékony. Ezzel szemben a gazdasági emberek önzése az.

Egyébként is ez a nemzedék, már kamerával a kezében született, úgy hogy belőlük úgy folyik a kép, mint ahogy most éppen belőlem a szó.

 

Grunwalsky Ferenc
Grunwalsky Ferenc
45 KByte

GRUNWALSKY FERENC: Tavaly az volt a véleményem, hogy teljesen lehetetlen dolog az, hogy már hosszú ideje jelentkeznek fiatal alkotók, bemutatják a műveiket, aztán soha többet nem beszél senki se velük, se a filmjeikről. Fölnőnek úgy emberek, hogy soha nem tudják meg, hogy mit gondolnak róluk vagy a munkáikról. Ez lehetetlen és egészségtelen állapot. Annak ellenére, hogy már nem olyan nagy a közöny, több a kommunikáció, idén az foglalkoztat, hogy miért van az, hogy nemcsak a szakmán belül és a közönségen belül van süketség, hanem az alkotók maguk sem ismerik egymást. De nemcsak egymást nem ismerik, hanem a műveiket, a gyártási stratégiákat sem. Nem tudják, hogy ki hogyan dolgozik.

Hogy tudnának kiforrni ezek a filmek?

Elsősorban, úgy, hogy közönség elé kerülnek. Ezek a filmek Budapesten kívül alig tudnak életben maradni. Ha találkozhatnának a nézőkkel, akkor ez kényszeríthetné az alkotókat, hogy párbeszéd alakuljon ki.

Mi ez a "Szájtépés filmszakadásig 2" és mire való?

Arra való, hogy fórumot teremtsen, ahol az emberek találkozhatnak egymással, méghozzá ez ügyben. Azért találkoznak, mert filmeket csináltak, ezeket megmutatják egymásnak és így megismerik egymást. Tehát kialakulhatnak kapcsolatok. Vagy nem. Mindenféleképpen egyfajta erjedés kell ahhoz, hogy kialakuljanak a különböző irányzatok, különböző stílusok karakterei. Nagyon massza az egész. Sok film van, sokfajta technikával. Ma már mindent le lehet vetíteni és miután az a gát átszakadt, hogy csak főiskolát végzett szakember csinálhat filmet, sok olyan ember is van, aki ugyan nem végzett semmilyen főiskolát, de már sok film van a háta mögött.

Te miként veszel részt ebben a folyamatban?

Mint egy normális ember, aki abban nőtt fel, hogy megpróbál ott tenni valamit, ahol lehet. Ha az a valami fontos. Semmi különös szerepet nem fejtek ki azon túl, hogy segítek egyfajta kommunikációs hidat létrehozni azok között, akiket ismerek, hogy ők is ismerjék meg egymást. Találkozzanak, beszéljenek, mert ez a süketség megfojthat embereket. Ugyanakkor az is megtörténhet, hogy valaki fel akarja találni a spanyolviaszt, pedig azt a másik már régen használja.

Mint nézőnek, van-e valamilyen elvárásod velük szemben, hogy milyen filmeket csináljanak?

Jó lenne - annak ellenére, hogy nem szeretjük használni a szót, filmgyártás, pedig az, tehát - ha a filmgyártás gyakorlata jobban kikristályosodna. Nagyon sok pénz, energia és tehetség megy el arra, hogy küszködünk a körülményekkel, a technikával. Az, hogy ma milyen fajta filmgyártás lenne szerencsés vagy optimális, és hogy mi kedvez egy alkotásnak, ebben mindenki egyénileg tapogatózik. A másik dolog, hogy hogyan artikulálódik az ember. Hogy a személyiségéből vagy abból a világból, amelyben él mennyit tud vagy akar kifejezni. Az is kérdés, hogy mennyire érdeklik - ahogy mondani szokás - a nemzetközi panelek. Hogy olyan filmet akar-e csinálni, amelyről tudom, hogy ebben az országban játszódik, vagy egyszerűen külön választja a saját életét attól a világtól és attól a tapasztalatrendszertől, amelyben él. Bekerül-e filmjébe, és ha igen, hogyan az elmúlt tíz év, a rendszerváltás. Bele akar szólni valamibe, vagy csak a közönséget akarja szórakoztatni. Ezeket még nem lehet tudni, sokszor ők maguk sem tudják eldönteni, mert nincsen élő kapcsolatuk sem egymással, sem a közönséggel.

 

Mundruczó Kornél
Mundruczó Kornél
74 KByte

MUNDRUCZÓ KORNÉL:
(Nincsen nekem vágyam semmi)

Én tulajdonképpen belülről érkeztem a szakmába, de mégis rettenetesen kívülről. Sokszor nagyon távolinak érzi az ember a Vas utcát a Szentkirályi utcától. Színész szakon végeztem, Zsámbéki osztályában, aztán átnyergeltem rendező szakra. A tanulás vonzott. A rendszert akartam megérteni, hogy hogyan kell felépíteni a filmet. Például ha valami ekkor azt jelenti, akkor majd később azt kell, hogy jelentse. Az, hogy színész szakon végeztem, nagyon sokat segít a mai napig.

Hogy jött össze a film, mennyi idő alatt?

Rettenetesen gyorsan. Másfél hét alatt írtuk meg a forgatókönyvet, minimális költségvetésből leforgattuk a filmet, majd az utómunkálatoknál elkezdődött a pénz összetarhálása. Így nőtte ki magát. A filmszakma nyitottsága azért ez esetben érezhető. Annak is köszönhető, hogy a végén egyáltalán vetíthető kép lett, ami egyáltalán nem volt biztos az indulásnál.
Sőt! Mindenki azt mondta, hogy hülyék vagyunk. Mindenki először csinált filmet, tehát én először rendeztem, a színészek először játszottak filmben, kivéve Csuja Imrét. Makkos Szilárd első nagy játékfilmjét fényképezte és Barsi Béla is most vágott először. Az egész csapatot az izgalom és a vágy hajtotta.

Személyes történet?

Természetesen nem. Fikció, de azért sok minden megtörtént velem is.

Színész létedre miért nem Te játszod a főszerepet?

Nem tudom ezeket a dolgokat egyeztetni. A rendezés nagyon nagy koncentrációt igényel tőlem, és sokkal biztonságosabban érzem magam a kamera mögött, mert tudom, hogy mit kell csinálni. Színészként nekem ugyanúgy kell kontroll, mint másnak. Az teljes paranoia lenne, ha én ott ugrálnék a saját filmemben.

Jó ma Magyarországon fiatal filmesnek filmet csinálni?

Persze! Az csak misztikus humbug, ami a filmezés körül van. Van-e politikai mondanivaló, ismerjük-e egymást, megosztottak-e a fiatal filmesek, kik az öregek? Én ezt csak ilyen álmisztikus butaságnak érzem. Filmet minden körülmények között kell csinálni. Mindenki csinálja úgy, ahogy tudja. Szerintem fölülről szervezkedni fölösleges. Lehet, hogy most valami elindul, de az is lehet, hogy nem. Ezt a helyzetet elemezze, akinek van rá ideje.

Azért tartod a kapcsolatot a többi filmessel, érdekel, hogy ők mit csinálnak?

Nem tartom, de természetesen érdekel. Nem gondolom, hogy ez szervezetten működtethető, tehát hogy üljünk le egy asztalhoz, és mától kezdve beszélgessünk egymással. Ha valamilyen élethelyzet úgy hozza, vagy ha különböző érdekek úgy alakulnak... akkor lehet valami.

Mondhatjuk, hogy szerencsés vagy, mert a filmedet bemutatják a moziban?

Hogy szerencsésnek tartom-e saját magamat? Nem. Igazából a filmnek az a sorsa, hogy moziba kerüljön. Ettől nem kell elájulni, de természetesen jó érzés, hogy egy ilyen kevés pénzből elkészült film, egy ilyen munka végül is moziba kerül.

 

Dyga Zsombor
Dyga Zsombor
41 KByte

DYGA ZSOMBOR :
(Gyilkosok)

Hivatásos fényképész vagyok, ez a szakmám. Egy idő után ráéreztem a filmkészítésre, megszerettem... megszerettük, és így kezdtünk el filmekkel foglakozni.

Két év alatt készült el négy filmed. Hogy jutottál ennyi lehetőséghez?

Megteremtem a magam számára. Párhuzamos életet élek... vagy élünk. Vannak komoly, drága forgatókönyveink, ezekkel folyamatosan pályázgatunk, mondhatom azt, hogy eddig nulla sikerrel és amellett elkészültek olyan könyvek is, melyek eleve úgy íródtak, hogy ilyen mostoha körülmények között is megvalósíthatóak legyenek.

Több pénzzel biztos, hogy jobb filmeket tudnál csinálni?

Egész biztos, de azért ez emberfüggő. Magában kell bíznia az embernek.

Honnan tudod, hogy kell filmet csinálni, hogy kell a színészeket vezetni?

Nem tudom, ezt én nem tanultam sehol, de azt gondolom, hogy elég sok filmet láttam, és hát ezekből megtanultam. Egy-egy felvétel előtt rengeteg próba volt, mert nem engedhettük meg magunknak, hogy túlforgassunk.

A stáb egy komoly, erős magból áll, azonkívül van 4-5 színész, akik szintén hozzánk tartoznak, akik már az előző filmjeimben is játszottak.

Mondhatjuk, hogy a te filmed hagyományos módon feldolgozott film?

Mi a régit és az újat próbáltuk ebben a filmben keverni. Próbáltuk az akciókat mai módon feldolgozni, de a filmnyelv az nagyon erősen hagyományos kamerakezelésű.

Készül a következő filmed?

Igen. Egy negyedórás kisjátékfilm lenne. Valami olyasmit szeretnénk, mint mikor az ember egy jó filmet lát a moziban és abból mi egy negyed órát csináltunk volna meg.

 

40 Labor alkotócsoport
40 Labor alkotócsoport
53 KByte

SZILÁGYI KORNÉL:
(A másik ember iránti féltés diadala)

Szerintem filmet csinálni sosem kell, nem kötelező. Ez általában belső késztetés, egyszerűen csak egy igény, ami az alkotókból fakad.

Ti miért csináltok mindig többen filmet?

Hát egyrészt mert könnyebb, másrészt .... mert nehezebb. Ez egy csoport, amely régen alakult Egerben. Négy emberből áll ez a 40 Labor nevű csoport. Akkoriban még máshogy csináltunk filmeket, inkább csak egy örömegyüttlét volt, de aztán megszoktuk, megszerettük, mert működött a dolog.

Ha folyamatosan csináltok filmeket, akkor ti már a szakmához tartoztok?

Nem tudom, hogy ki tartozik a szakmához. Mi szeretünk filmeket csinálni, de azon nem gondolkodunk, hogy hova tartozunk.

Milyen filmeket csináltok, közönség-filmeket?

Nem, ezek inkább kísérleti jellegű filmek. Talán kísérleti játékfilmnek nevezhetjük őket, és egy elég szabott rétegnek készülnek. Persze azt szeretnénk, hogy minél többen megnézzék és minél több embernek tessen, de miután elkészülnek mindig kiderül, hogy ezek nem multiplex mozikban vetítendő közönségfilmek.

Meddig szeretnél csoportban dolgozni? Nem akarsz egyedül filmet készíteni?

Ez egy örök kérdés. Mindenki akar egyedül filmet csinálni, de a kérdés inkább az, hogy képes-e rá. Én még nem érzem azt, hogy képes lennék rá.

Milyen lehetőségeitek vannak a film bemutatására?

Minimális. Mivel nem hagyományos közönségfilm, ezért a forgalmazók nem nagyon kapkodnak érte. Amíg egy ilyen szubkultúrás film nem ér el sikereket, addig nem lesz forgalmazója, nem mutatják be, így a film nem jut el a közönség elé.

Meddig lehet úgy filmeket csinálni, hogy a forgalmazók nem foglalkoznak vele?

Amíg az embernek kedve van... meg kitartása.

 

Szaladják István
Szaladják István
30 KByte

SZALADJÁK ISTVÁN:
(Aranymadár)

Ha őszinte vagyok, akkor semmiféle elvárásnak nem akarok megfelelni csak a sajátomnak, ami azt jelenti, hogy minden dolog mögött - ami kikerül a kezemből - a mögött legyen egy szellemi teljesítmény is.

Mi jelent számodra a szellemi felszabadulás?

Hogy semmiféle elvárásnak nem akarok és nem is fogok megfelelni.

A film az olyan dolog, .... hogy az bármi lehet. Ma ilyen filmet csinálok, holnap meg amolyat. Azt érzem, hogy mind a problémák, mind pedig a szellemiség tekintetében multikulturálissá kezd válni a világ. Én most csináltam egy filmet a lovagokról, de jövőre más típusú filmet szeretnék. Az is lehet, hogy .... mit tudom én... az iráni emberek problémáit boncolgatnám Iránban. Mert az érdekel.

Vannak olyan filmjeid otthon, melyeket nem is mutatsz meg. Miért?

Hát éppen bemutathatnám ezeket a filmeket, de nem szükséges, mert nem azért készültek. Ezek örömfilmek. Fontos, hogy a filmek mögött mindig legyen öröm. Ennek a lenyomatai ezek a filmek. Egyrészt senki nem kérte, hogy mutassam be őket, másrészt ezek olyan filmek, melyek nagyon kevés ember számára jelentenének valamit.

A kisjátékfilm kategória fődíját kaptad meg a Filmszemlén. Mit jelent ez a díj, milyen lehetőségeket?

Nem tudom, remélem, hogy jelent lehetőséget.

Mennyiben különbözik a te filmed, az Aranymadár, képileg a többi filmtől?

Én nem érzékelem, hogy olyan rettenetesen különbözne. Ez egy tiszta film szeretne lenni, ezért a képi világát is szerettem volna tisztára csinálni, vagyis egyszerű, világosan komponált képeket akartam készíteni.

Érdekel téged, hogy játsszák-e mozikban a filmedet és hogy hányan nézik meg?

Szerintem a kérdés nincs jól feltéve, tehát ez így egy mesterséges kérdésfelvetés. Engem egy dolog érdekel. Megérinti-e az embereket a film vagy sem. Ez a fontos. Ha csak egyetlen ember van, akit megérint és úgy gondolja, hogy holnaptól egy kicsit másképp fogja élni az életét, akkor megérte, hogy a film elkészüljön. Egyébként úgy látom, hogy egyáltalán nincs külön magyar film és külön külföldi film. Filmek vannak, melyek vagy hatnak az emberekre, vagy nem. Szeretnék kilépni egy nagyobb pályára, nagy produkciót, vagy nemzetközi filmet csinálni, mert szerintem azok az értékek, melyekben én hiszek, azok nemcsak itt pusztulnak, hanem máshol is. Én ezt így látom.

Hogy gondolod, mi a képíró dolga ma a világban?

Én felelősségnek gondolom. Egyébként bármihez fogunk hozzá - legyünk akár cipészek - azt is felelősségteljesen kell csinálni. Ha azt kérdezed, hogy én mit gondolok a saját feladatomról, akkor azt mondom, hogy ismerek olyan értékeket, melyek most pillanatnyilag hiányoznak ebből a világból, de én pontosan ezeket az értékeket szeretném felmutatni. És ezek az értékek nem feltétlen kötődnek Magyarországhoz. A világ a Nyugathoz képest most itt eléggé forrong. Az én filmemben ez a forrongás nem közvetlenül, hanem közvetetten jelenik meg. Szeretnék értékeket bemutatni abból a forrongásból, hogy "emberek gondoljátok el, hogy ilyen és ilyen értékek vannak". Van a halálhoz egy másfajta viszony, mint ahogy a pénzhez, a becsülethez is. Van egy másfajta viszony, mint amit mi tapasztalunk, a hazugsághoz és az igazsághoz. Én ezt szeretném felmutatni. Nem tudom, hogy ez nekem sorsom-e vagy sem. Majd az élet kideríti. Csak azt tudom, hogy én ezekben az értékekben hiszek, és ezt szeretném átadni. Legfeljebb nem kell senkinek.

 

Gayer Zoltán és Molnár Péter
Gayer Zoltán és
Molnár Péter
39 KByte

GAYER ZOLTÁN - MOLNÁR PÉTER:
(Ponyvapotting)

Gayer Zoltán: Hát mi nem is nagyon hallottunk a Fiatal Filmesek Fórumáról, csak annyit tudtunk, hogy ott lejátsszák a filmünket és lesz egy beszélgetés. Ez persze nekünk egy jó lehetőség, mert a Ponyvapottingot filmre akarjuk átírni, aminek elég magas a költsége, ezért bármilyen vetítésen, ahol láthatják a filmet és megismerhetik, az nekünk már haszon. Mi amatőr filmesek vagyunk, nem végeztünk se főiskolát, se semmiféle szakirányú iskolát. Nekünk minden olyan lehetőség, ahol keveredni tudunk a szakmával, meg tudjuk mutatni magunkat annak a kritikának, amelyik a profikat is megítéli, az csak jó, hiszen tanulhatunk belőle.

Miért ketten rendeztétek?

Molnár Péter: Ennek csak baráti oka van. Akármilyen alkotó munkát végzünk, nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Amit én nem tudok, azt Zoli tudja és fordítva.

Milyen témák érdekelnek titeket, milyen történetek?

Gayer Zoltán: A vicces, humoros történetek. Az érdekes történetek, a kiélezett helyzetek. A Ponyvapottingról Péter azt szokta mondani, hogy ő nem szerette volna, ha itt és most Budapesten játszódik. Ennek ellenére a filmet itt és most Budapesten vettük fel. Ez látszik rajta, de ehhez nem ragaszkodunk.

Célotok, hogy magyar filmet csináljatok?

Molnár Péter: Nem. Inkább úgy gondolom, hogy filmet csináljunk, mert nem tudom, hogy mitől lesz magyar egy film. Persze attól, hogy magyarok vagyunk, meg magyar a gyártás, de azon kívül nekem az lenne a célom, hogy olyan filmet csináljunk, ami témájában nemcsak magyar, hanem attól független és nagyjából mindenki számára befogadható.

Forgalmazásba fog kerülni a film?

Molnár Péter: Van rá ígéret, de még pénzt kellene szerezni. Jelen pillanatban pályázunk, támogatókat szervezünk. Optimisták vagyunk.

Az egyikőtök játszik is a filmben.

Molnár Péter: Mind a ketten játszunk. Csak őneki mellékszerepe van, nekem pedig főszerepem.

Honnan tudjátok, hogy kell filmet készíteni. Filmekből?

Molnár Péter: Igen, azt hiszem. Kettőnk közül Zolinak van inkább tanult háttere. Ő járkált olyan helyekre, ahol összeszedhetett valamit a filmezésről magáról. Aztán ezt nagyjából elmesélte nekem, átadta, és szépen lassan a filmekből is ellestünk rengeteg dolgot. Korábban, ha elkészítettünk egy 5 perces játékfilmet, megnéztük és rájöttünk, hogy egészen más lett, mint amit akartunk. Ebből az ember megtanulja azt, amit egyébként valószínűleg a könyvekben leírnak. Aki azt elolvassa, annak nem kell mindent a saját kárán megtapasztalnia.

Azt, honnan tudjátok, hogy a színészeknek, mit kell mondani?

Gayer Zoltán: Nem tudom. Szuggeráltuk a színészeket, együtt lélegeztünk velük.

Molnár Péter: Barátokkal csináltuk a filmet, akik lelkesedésből láttak neki a filmezésnek, tehát inkább a baráti hangot kellett velük megtalálni, mint a színészit. Ha mint színészekkel próbáltunk beszélni velük, az legtöbbször konfliktushoz vezetett.

Vártok a szakmától valamilyen segítséget, vagy azt teljesen kizárjátok?

Gayer Zoltán: Most egy kicsit komolyabb produkciót szeretnénk csinálni, már nem mindent baráti alapon, ezért jó lenne, ha abban már segítene valaki.

Molnár Péter: Terveink szerint 16 mm-es filmet szeretnénk forgatni, de ehhez már a szakértelmünk hiányzik, ezért mindenképp szükségünk lenne egy jó erős szakmai csapatra, akik megcsinálják azt, amit mi kitalálunk.

Milyen kategóriába soroljátok a saját filmeteket?

Gayer Zoltán: Mi közül lehet választani?

Kísérleti vagy közönségfilm vagy ....

Gayer Zoltán: Kísérleti közönségfilm.

Molnár Péter: Jó. Ez nekem is tetszik.

 

Buzás Mihály
Buzás Mihály
86 KByte

BUZÁS MIHÁLY:
(A kis utazás)

Nem azért élek vidéken, mert nem élhetnék Budapesten. Mint vidéki független filmes kifejezetten büszke vagyok arra, hogy Magyarországon az elsők között készült egy olyan játékfilm, melynek a gyártója nem budapesti, hanem vidéki. Ez független attól, hogy vidéken segítséget nem is kaptam, sőt inkább hátráltattak. Főleg a vidéki APEH, mert ilyet még nem látott. Rácsodálkozott a filmre és azt gondolta, hogy ez nagyon szép konc lesz. Három hónapig ízekre szedtek emiatt, de kitartóak voltunk ott vidéken. Célunk, a magyar filmgyártás decentralizálása viccesen hangzik, hiszen a filmgyártás technikai része Budapesten történik. Emiatt ez a vidéki filmgyártás úgy zajlik, hogy az ember folyamatosan ingázik Budapest és Győr között. A székhely vidéken van, és a szellemi bázisok is ott körvonalazódnak. Ha az ember vidéken, él akkor bizonyos dolgokra nagyobb lesz a rálátása, másfajta élettapasztalatot gyűjthet, mint itt a Duna partján. Ott az emberek az utcán is léteznek. Budapesten az embernek az utcán egyetlen funkciója lehet, A-pontból eljutni B pontba. Általában nem néznek a másikra, mert akkor az azt jelenti, hogy kíváncsiak. A kíváncsiság pedig alulinformáltságot takar, alulinformáltnak lenni viszont ma nem divat. Különösen Budapesten nem, mert az információ hatalom, és ha nekem nincs, akkor alacsony rendű vagyok, tehát az utcán lesütött fejjel vagy a buszon újságba mélyedve kell utazni - A pontból B-be. Míg vidéken az utcán is történnek események. Én például nézem az emberek arcát, ezért általában Pesten hülyének néznek. Vidéken van idő a dolgokat megfigyelni.

Egyébként a filmek nagy része nem Budapesten játszódik, nem is itt készül. Mindenki levonul valahova vidékre forgatni. Általában vidéken alkotnak az emberek és a témákat is onnan veszik. Nem arról beszélnek, hogy a Deák téren mi zajlik. Én például próbálom elkerülni az azonnali reflexiókat is. Mint fiatal alkotótól talán szakmailag jogosan elvárják, hogy elképesztően érzékenyen és azonnal lecsapjon a társadalom által feladott labdákra, reagáljon azokra a furcsa élményekre, melyek most érik. Mi még egy másik rendszerben születtünk, ott kaptuk az értékrendet, majd aztán, mint kezdő felnőttek egy egész más értékrendben kellett megállni a helyünket. Minden átképzés nélkül. Emiatt társadalmi keresztmetszeteket és szociológiai rejtett szimbólumokat hozunk föl a saját életünk kapcsán. Én tudatosan kerülöm, már amennyire a politikát meg lehet kerülni - teljes mértékben szinte semmilyen témában nem lehet - de azt tudatosan kerülöm, hogy a politika eluralkodjon egy témán, hogy ez legyen a fő mondanivaló. Egyszerűen nem érdekel, és nem vagyok hajlandó vele foglalkozni. Nyilván ott van a filmben, mint groteszk háttér, de semmi több számomra. Én rettegek bárminek az aktualizálásától. Nem tudom ... nekem nem ízlik. A Kis utazás című film esetében kifejezetten a történet mesélésére koncentráltunk, szerettünk volna visszatalálni a hagyományos történet meséléséhez. "na gyere, ülj ide, fiam, a térdemre és elmondom, hogy volt ez az én gyerekkoromban" De nem úgy kezdem el, hogy akkor minket a Kádár bácsi, hogy kizsákmányolt és a Honecker bácsi a vérünket szívta, hanem úgy, hogy ekkor voltunk kis unokám fiatalok és ez állati jó dolog volt. Függetlenül attól, hogy milyen rendszer volt akkor. A szerelem és az első berúgás, az párt és a rendszer semleges. És ez a lényeg. Én nem csinálok titkot abból, hogy nem vagyok sem egy univerzális, sem egy előképzett, nemzetközi rendező. Ez a film, olyan mélyen kötődött a személyes történethez, hogy gyakorlatilag a rendezésnél nagy segítségemre volt, ha becsuktam a szemem és rekonstruáltam az eseményeket. A saját szájízem szerint el tudok mondani egy történetet. Idegen témának a rendezésébe nem biztos, hogy bele mernék vágni. Hogy erről a korról milyen iszonyatos összefüggéseket lehet felállítani, ... azt mi meghagynánk másoknak.

Nyilván vannak az embernek példaképei. Mindenki tudja, hogy milyen nehéz körülmények között gyártják most a fiatalok a filmeket, de ezzel hitet tettek amellett, hogy elkötelezett hívei a magyar filmnek. Minden irrealitása ellenére sokan körömszakadtáig és fillérekből csinálják ezeket a filmeket, ami nyilván azt jelenti, hogy ez az elkötelezettség fontos számukra.

De érdekes dolog az, amibe a "szakmailag fiatal alkotó" a forgatás során folyamatosan beleütközik. Ez engem sokkal jobban megdöbbentett és jobban elrémisztett, mint mondjuk az anyagi nehézségek. A szakma morális megbecsülése a nulla alatt van. Ha bárhol kiejtettük, hogy filmesek vagyunk, jobban jártunk volna, ha inkább azt mondjuk, hogy anyagyilkosok vagyunk vagy most daraboltuk fel a szomszédot 200 forintért. Abban a pillanatban bezártak ajtót, ablakot, a parizert előre kellett fizetni a boltban, és úgy néztek ránk, mint a legelvetemültebb bűnözőkre. Az ember bizonyos fokig tiszteli az elődöket, de valaki létrehozta ezt az állapotot. Ez valami miatt kialakult ebben az országban Most egy kicsit sarkítok, de néhol olyan elképesztő ellenállásba ütköztünk, hogy nem tudom, hogy sikerül-e valaha visszaadni az ebben a szakmában dolgozó emberek morális megbecsülését. Ezt valakik valahogy nagyon eljátszották.

Mi félig viccesen megfogalmaztuk, hogy egy újhullámot szeretnénk képviselni, melyet már egy ideje próbálunk megvalósítani. Ez nem egy szakmai újhullám, inkább arra törekszünk, hogy a forgatás jó hangulata a film végén is megmaradjon. Nálunk például a stáb egyik tagja sem pereli a másikat. Ez viszonylag elég ritka dolog ma a filmgyártás területén, és mi már a második nagy játékfilmet forgattuk le úgy, hogy a stáb tagjai a forgatás előtt is barátok voltak, majd a forgatás után is azok maradtak. Nincsenek kifizetetlen számlák és peres tartozások. Az már egyfajta újhullámnak tekinthető, bár még sokan rácsodálkoznak, hogy az ember hajlandó fizetni, - eleget és időre -, és amit ígér, azt betartja. Ez nyilván valahol majd visszajön, előbb vagy utóbb azt fogják mondani, "ja ők azok, igen ezek tényleg megcsinálják azt, amit mondanak". A szavaknak vissza kell szerezni a jelentését, ha valamit ígérünk, akkor azt meg kell csinálni. Szép lassú munka lesz, de nyilván meg fogják jegyezni. Azt gyorsabban megjegyzi valaki, ha átverik, de ma már az is szemet szúr, ha nem verik át.

Amikor az ember kimondja, hogy független filmes és visszakérdeznek, hogy mitől független, rengeteg frappáns válasz van. Hogy a pénz, stb. stb. Ezt nyilván elkerülném. Régebben ez nálunk nagyon könnyen elkülöníthető volt. Volt az amatőr filmes mozgalom és volt az állami. Az amatőr filmes mozgalomból be lehetett kerülni, - ha valaki jó volt, - a Főiskola megkerülésével az állami filmgyártásba. Ez annak idején lehetett egy cél. Ma már szerintem az igazi független filmet az jellemzi, hogy nem akar sehonnan sehova eljutni, inkább abban a pozícióban, ahol van, szeretne megerősödni. Abban a pozícióban nagy játékfilmeket gyártani. Ha mindenképpen valami kis gazdasági kapaszkodót kell ehhez adni, akkor a független filmes az első pillanattól az utolsóig maga vezényli le a dolgokat, minek következtében tulajdonosa lesz a filmnek. Én például, mint természetes biológiai lény A kis utazás című film 1/4-e tulajdonosa vagyok. Tehát nem egy stúdió, nem egy állam, hanem én és még három másik társam. A független filmes saját maga erejéből csinálja a saját művét, ami aztán a saját tulajdona lesz. Az egy másfajta szemlélet, ha a sajátodnak tekintheted a filmedet.

(Az interjúk a Duna TV Mozgó kép című műsor számára készültek. )

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap