Salamon András: Zsötem, 1991 23 KByte	Börcsök Enikő 1991-ben végzett a Főiskolán. Három évadot töltött Kaposváron, majd 94-ben a Vígszínházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja. Játszott a Zsötemben, A három nővérben, a Magzatban, A turnéban, az Édes Emma, drága Böbében, a Benda színész eltűnésében és a Szelídekben. Idén nyáron újabb két filmben forgatott. Színészete ellentétek furcsa szintézise - egyszerre jellemzi ugyanis az unott szenvtelenség és az izzó szenvedély, a keménység és az Edith Piaf-i sebezhető verébség, a karcosság, nyersesség és a nőies lágyság. Egy szempillantás alatt képes megújulni. Elképesztő ezerarcú átváltozó-művész ő, aki birtokában van mindannak, ami a színészethez szükségeltetik. Munkamegszállott színésznő vagy, nyilatkoztad, hogy neked még a hobbid is színpad, s hogy állandóan dolgoznod kell, lehetőleg egész nap, reggeltől estig, mert különben bedilizel. Egy ilyen színésznőnek nyáron is jól jön a munka Börcsök Enikő: Most szerencsére épp dolgoztam egész nyáron. De hát ez egy kivételes nyár volt. Egyébként nyaralni szoktam, meg barátokhoz járni, és utazgatni. De augusztusban már mindig nagyon hiányzik a színház, akkor már alig várom, hogy kezdődjön. Idén nyáron nem így volt, Gothár Péterrel forgattam egész nyáron, jobban mondva egy hónapot, aztán meg Jancsó Miklóssal még egy pár napot, úgyhogy ezzel telt a nyár. Mik voltak ezek a filmek? Az egyiket Litvai Nelli írta, és az a címe, hogy Passport. Ez egy ukrán lányról szól, aki Magyarországra jön férjhez És aki te voltál? Igen, én voltam ez a lány. Ukrajnában forgattunk két hetet, aztán meg itthon Magyarországon, egy tanyán. A másik meg Jancsó Miklós új filmje volt, az Utolsó vacsora, ebben is volt pár napom. A Scherer-Mucsi páros főszereplésével készül ismét ez a Jancsó film is? Igen. Tehát az előző kettőnek a folytatása lesz? A stílusában, talán. De egyébként a film maga, tehát a történet, az nem. Jobban mondva, ahogy én láttam nem, hiszen én csak pár napig voltam ott a forgatáson, így számomra eddig még nem igazán derült ki, miről is fog szólni a film. Egy színész, főként filmezésnél, amikor mindig csak bizonyos jelenetekben játszik, és jóformán csak az aznapi feladatot tudja, mennyire látja át az egészet, mennyire látja, hogy mi lesz a munkájából? Általában átlátja, mert szokott lenni forgatókönyv. De itt most, Jancsónál nem volt forgatókönyv. Tehát nem tudtuk, hogy mi maga a történet, de a stílusát, azt azért mindenki nagyjából látta. Gothár filmje mennyire lesz majd “gotháros”? Mennyire jellemzi a kizökkent idő megragadása, a történet mozaikokból, emléktöredékekből, groteszk látomásokból és anekdotákból való etűdszerű felépítése? Ebből a szempontból nem“gotháros” a film, mert ez egy abszolút lineáris történet lesz, de azért felismerhető majd, hogy Gothár rendezte. Jellemző Gothárra a féldokumentarista megközelítési mód is Igen, ez is olyasmi lesz. Valóságos történet? Nem, teljes mértékben Litvai Nelli találta ki. Ki volt az operatőr? Babos Tamás, ő egy fiatal operatőr. A jelmezeket Brekl Jani csinálta, a díszletet meg az operatőr, Babos Tamás és Gothár Péter találta ki. De hát az nagyrészt az ukrán környezet volt, az utca, ahhoz nem nagyon kellett díszlettervező. Téglagyárban forgattunk, meg lakótelepen. Kik voltak a partnerteid? A partnerem Kocsis Gergő volt és Nagy Mari, és főként ukránok, egy-egy napra jöttek csak magyar színészek. Akkor nagyrészt tolmáccsal dolgoztatok? Igen, de megkönnyítette a helyzetet, hogy a két főszereplő értette egymást, mivel azok mi ketten voltunk Gergővel. Gothárt még Kaposvárról ismered? Sőt még előbbről, még a Főiskoláról. Tanított is engem a Főiskolán, harmadiktól, aztán meg a Vígben megrendezte a Koldusoperát, amiben én játszottam Pollyt, és akkor én még csak gyakornok voltam. Aztán amikor Kaposvárra szerződtem, akkor is sokat dolgoztunk együtt, meg azután is még elég sokáig. Gyakran hívott a Rádióba, meg ide-oda. Most ugyan jó pár éve nem dolgoztunk már együtt, nyolc is megvan talán. De előtte viszont nagyon sokat, akkor valamiért megharagudott rám, és azóta nem. Akkor ez a film most a nagy kibékülésetek volt? Igen. Mondtad, hogy lineáris a történet, röviden elmondanád, hogy miről fog szólni majd a film? Ukrajnában elég nehéz körülmények között élnek az emberek, így nagyon jó megoldás az életükre, ha eljönnek Magyarországra, mert ez nekik olyan mintha nyugaton lennének. Ez a lány is erre vágyik, talál is egy férjet magának, aki elveszi őt feleségül, egy nyírségi parasztfiút. Azt gondolja, hogy így minden megoldódik, és rendbe jön az élete, és majd boldog lesz. Ezért aztán el is jön onnan. Idejön férjhez, egy tanyára, ahol végülis elég sokat kell dolgoznia, mert állataik vannak, meg a földet kell művelni. A férje meg, akiről időközben kiderül, hogy alkoholista, veri. Szóval minden a lehető legrosszabb. Így hát tulajdonképpen sokkal rosszabb körülmények közé kerül, mint amit elképzelt, vagy mint ami otthon van. Ám ezt elég sokáig nem veszi észre. Jobban mondva nem meri fölismerni, ezért nem vesz róla tudomást. Születik egy gyerekük is, akivel aztán megpróbál visszamenni Ukrajnába. De nem tud, mert a gyereknek nincsen útlevele, így szülői engedély kellene hozzá. A férfi azonban már kergeti őket, mert az asszony szökik előle, menekülni akar. Kergeti lovasszekérrel, meg ahogy tudja. Így hát a nő nem tud semmiképpen hazamenni, ezért elmegy egy másik tanyára dolgozni, de ott is rettenetesen bánnak vele. Aztán ki is rakják, mert férfimunkára van inkább szükség. Így végül, azt gondolja, hogy nincs más megoldás, hisz hazamenni nem tud, és nincs hova mennie, mint hogy leugrik a gyerekkel a Gellért hegyről. De itt még nincs vége a filmnek Elég lidérces nyarad lehetett Eléggé, egyébként is nagyon nyomasztó volt egész Ukrajna, borzasztóan ráült az emberre. Két nap után már mindenhol szorongásod volt, ahova csak mentél. Ám ez, gondolom, megkönnyítette az azonosulást. Igen. De nagyon szép lesz a film, úgyhogy mindennek ellenére nagyon jó volt csinálni. Mikorra készül el? Nem volt még róla szó, de gondolom, mivel minden film tulajdonképpen a Szemlére készül, hogy akkorra mindenképpen. A Passport előtt mikor forgattál utoljára? Hú, jó régen. Mármint nagyfilmet. Balogh Zsolttal forgattam utoljára, még 96-ban a Szelídek című filmet, amiben nagyobb szerepem volt, meg 93-ban A turnét Bereményivel. Egy-két napokat forgattam ugyan, de hát az nem jelentős. És a Benda színész eltűnése? Tényleg, a Benda színész, 97-ben volt. Min múlik, hogy az embert milyen sűrűn “veszik elő”, keresik meg? Sajnos fogalmam sincs, de ha tudnám, akkor úgy tennék, hogy minél többet hívjanak. Nem tudom. Gondolom, azon is múlik, hogy elég sok fiatal kerül ki a Főiskoláról, és inkább őket hívják. De igazából nemigen tudom, hogy mi az oka, vagy hogy miért. A forgatást, ezt a fokozottan stresszes állapotot mennyire bírod? Nagyon, nagyon. Ezt mindenki szereti szerintem. Folyamatos izgalomban van ilyenkor az ember. Rögtön visszanézitek magatokat, tehát tudod kontrollálni, amit játszottál? Itt most nem nagyon néztük vissza, talán csak kétszer néztünk vissza jelenetet. De lett volna rá lehetőség, Gothár Péter szokta visszanézni. Ezek szerint teljesen rábízod magadat. Teljes mértékben, csupán a verekedős jelentekben szeretem én visszanézni magam, azokra vagyok kíváncsi, szóval inkább az ilyen technikai dolgok miatt szoktam visszanézni. Egyébként nem szeretem visszanézni. Mennyi időd van magadban feldolgozni egy szerepet? Erre most nagyon kevés idő volt, hiszen úgy volt, hogy nem is lesz pénz a forgatásra. Ám hirtelen megjöttek a pénzek, amiket vártak, kiderült, hogy mégiscsak lesz forgatás, és két hét múlva indul a film. Így körülbelül egy héttel a forgatás előtt kaptam csak meg a forgatókönyvet. De egészen biztos csak két nappal előtte lett, úgyhogy nekik se sok idejük volt a filmet előkészíteni. Volt egy kis kapkodás. De végül, hál isten sikerült minden. Gondolom, ez azért a legtöbb esetben valahogy így van Azért van, amikor már előtte fél évvel megkapod a szereped, és még arra is van idő, hogy megnézzétek a helyszíneket, terepszemlét tartsatok. Most nem nagyon volt idő. Te is csak a nézőkkel együtt látod majd a filmet, szembesülsz a végeredménnyel? Nem egészen, hiszen lesz utószinkron. De hogy összességében milyen lesz a film, azt tényleg csak a nézőkkel együtt látom majd, mert a vágást már nem látom. Ezen kívül meg van is egy csomó jelenet, amit nem kell szinkronizálni. Nem fogok tehát mindent látni, meg összességében se fogom látni, csak a Filmszemlén, hacsak előbb el nem készül, de az nemigen szokott előfordulni. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, de én úgy éreztem, hogy nagyon jó. Milyen érzés, amikor először szembesülsz a munkáddal? Borzalmas, nagyon nem szeretem magamat. Bár érdekes, mert nemrég megnéztem a 91-ben készült A három nővért, amit Lukáts Andor csinált, és az például nagyon tetszett, jó érzés volt látni, tehát nem volt vele semmi bajom. Ám ez csak igen ritkán fordul elő. Ennyire kritikus vagy magaddal? Igen, mindig rossznak tartom magam, mert mindig azt látom, hogy most már nem úgy csinálnám. Tehát, hogy most már nem értek egyet azzal, amit akkor csináltam. Utólag. Ez mitől van? Nem tudom, talán attól, hogy amikor nézem, már más van bennem, mint akkor volt. Vagy amit a gesztusokról, a mimikáról hiszek, hogy ez vagy az mit jelent, és amikor látom a vásznon, akkor jövök rá, hogy egyáltalán nem azt jelenti. Ez a színháznál is így van, és előfordul, hogy később esetleg teljesen másképp játszol dolgokat? Vagy itt nem, mert nem látod magad kívülről? Inkább nem, és talán tényleg azért, hiszen itt nem látom magam kívülről. Ennyit számít az, hogy az ember visszanézi magát vagy sem? Rengeteget. Nagyon sokat. Fontos, hogy valaki nézze kívülről. Ám ez a valaki ne én legyek, mert az inkább csak megzavar. Kaposvárról részben azért jöttél el, hogy több mindenre legyen lehetőséged (filmezés, szinkron, tévéjáték, rádió), és hogy egzisztenciálisan is helyreállj. Mennyire valósult meg mindez Pesten? Egzisztenciálisan sajnos nem, mert anyagilag most is elég nehezen élek. Bár most nyáron, hogy forgattam, kerestem elég rendesen. A forgatással keresek egy nap annyit, mint amennyi a havi fizetésem, így ha forgatok húsz napot, egy évre megvan a pénzem, még ha nem dolgozom is. Egyébként csak nagyon nehezen lehet kijönni a fizetésből, ha nincsen plusz munka. De hál’isten rádiózni nagyon sokat rádiózom, azt szeretem is. Szinkronizálni viszont nemigen szinkronizálok - nem hívnak. Egyszer hívtak ugyan egy sorozatba, és az jó volt, mert úgy éreztem, hogy meg tudom tanulni ezt a “műfajt” is, hisz olyan sok rész volt. (Meg állandó jövedelem is.) A szinkronizálást meg kell tanulni - az egy nagyon nehéz dolog, és nekem nem is megy igazán jól, ezért nem is szeretem annyira. Bár egyszer szinkronizáltam Liv Ullmannt is, és az jól sikerült, azt nagyon szerettem. De hát ez tulajdonképpen egy kulimunka, ahol a legtöbbször azt sem tudod, miről szól a film, amit szinkronizálsz. Nemrég volt az esküvőd Dévényi Ádámmal, a család mennyiben változtatja meg az életed? Szeretnénk majd gyereket, akkor majd ameddig csak lehet, otthon maradok. De azért egy évnél többet, úgy gondolom, nem igen bírnék ki színpad nélkül.
Szabó István: Édes Emma, drága Böbe, Johanna Ter Steege-vel, 1991 25 KByte
Bereményi Géza: A turné, Ternyák Zoltánnal, 1993 31 KByte
Lukáts Andor: A három nővér, Csákányi Eszterrel, 1991 42 KByte
Koldusopera (r: Gothár Péter), 1991 10 KByte
Parti Nagy Lajos: Ibusár (Zsótér Sándor), 1998 11 KByte