|
Roman Polanski: A kilencedik kapu
Frank Langella és Johnny Depp 24 KByte |
Jóval a Szibériában garázdálkodó, idétlen vámpírok után (Vámpírok bálja) ismét okkult témában utazik Roman Polanski, akinek új filmje, A kilencedik kapu a légkondicionált borzongás ígéretével kecsegteti a gyanútlan mozistákat. A vérszopó szörnyek története ördögös sztoriban születik újjá, ami nem olyan meglepő, ha visszagondolunk Polanski egy-két figurájára. Egy alapos elemzés pontos családfát rajzolhatna meg, rámutatva a filmjeit benépesítő fura alakok fejlődése és a rendező hirhedt magánélete között fennálló genetikus kapcsolatra. Tudhat valamit ez a Polanski, ám a Drakula és Lucifer közötti összefüggés maradjon az ő titka. Mulder ügynök is csak rezignáltan legyintene, hiszen az igazság odaát van. Épp ez a tény zavarja A kilencedik kapu fekete oldalon álló protagonistáját, akit a Hogyan legyünk ördögök? című könyv ezerötszázakárhányas kiadása amolyan klinikai dartvéder-szindrómába kerget: Boris Balkan nem tudja kivonni magát a fekete oldal vonzása alól. (Arra azért érdemes odafigyelni, hogy mi, kelet-európai népek mindig is igen előkelő helyen álltunk a mutáns zombik, vámpírok meg a sátáni figurák kitermelőinek rangsorában: az erdélyi vámpír-gróf, Drakula után ismét egy földink: Balkan.) Nos, ez a pofa szeretne misztikus módon összeolvadni a sötétség fejedelmével, ám a projekthez be kell szereznie a könyv két másik példányát is! Nincs mese, itt már csak Johnny "Halott ember" Depp (a filmben Corso néven) segíthet, aki profi és gátlástalan könyvdealer - mindent meg tud szerezni. Megindul a hajsza a kötetekért Portugálián és Franciaországon át. Corso azon veszi észre magát, hogy rejtélyes dolgok történnek: valahogy mindig olyan koreográfia szerint zajlanak körülötte a gyilkosságok, mint annak a bizonyos könyvnek a lapjain látható titokzatos metszeteken. Ezeket a legenda szerint - részben - maga Lucifer rajzolta. Antikvárius barátjának azért kell lógnia kissé kényelmetlen pózban (fejjel lefelé) és nagyon meghalva, mert elrejtette az éppen pácban lévő hősünk kérésére a démoni kötetet. Persze mindenki el tudja képzelni, hogy milyen szörnyűséges lehet maga a Sötétség Fejedelme által kieszelt halálnak halálával halni. És mégsem! Mármint nem rágjuk a körmünket, és egy pillanatra sem rendül meg a véleményünk, hogy ez a sztori valójában egy baromság! A műfaj klasszikusának számító A rózsa neve (a film és a könyv is) ugyan a tematikán túl sok szempontból nem vethető össze az új Polanski-opusszal, ám éppen az benne a zseniális, hogy a kiszámíthatatlan történet misztikus fordulatai során gyakran csődöt mond a ‘mindenre kell, hogy legyen logikus magyarázat’-stratégiája, és akaratlanul is borzongani kezdünk. Mit rejthetnek az Umberto Eco által megálmodott kolostor falai? Sajnos, Polanski elszalasztja a lehetőséget, hogy az effajta izgalmat vagy feszültséget kicsiholja a történetből. A filmben háromszor (plusz egyszer) történik meg, hogy a gonosz útjában lévő személy titokzatos körülmények között meghal a könyvdetektív látogatása előtt, alatt vagy után. Az első akasztást (jaj!) követően már nem olyan meglepő, hogy No.2. saját szökőkútjába fullad (huh!), de kifejezetten fárasztó, mikor a harmadikat is megfojtják (aaah!). A jó vagy a gonosz transzcendencia lehetőségével foglalkozó szórakoztató filmeket egyes egyedül a meglepetésekkel teli, fordulatos forgatókönyv viheti át a túlpartra. No meg a színészi játék! Johnny Depp alakítása teljes egészében felejthető. Amennyire hittem hajdanán Vilmos testvérnek (Sean Connery), éppen annyira egy szavát sem hiszem el Corsónak, mivel nem tartja egyben a karaktert semmi. A film nagy részében azt gondolhatnánk, hogy Balkannak szimpatikus mennyiségű dollárral sikerült megvásárolnia lojalitását, aztán egy bizonyos ponton - nem tudjuk pontosan, miért és mikor - kiderül, hogy suttyomban azért ő is érdeklődik a fekete oldal praktikái iránt. Csak az erős színészi játékkal lehetne érzékeltetni az átmenet a kettő között! Néhány jelenet közben elfogott a déja vu érzése. A fekete mise celebrálása mintha Kubrick utolsó filmjének zseniális jelmezes-orgia képsorait idézné. Vagy Corso hűséges segítőtársának, a szőke démonnak az első, Szajna-parti verekedése, amely hasonló digitális effektekkel van megoldva, mint a Matrixban Neo szupergyors ütései. Ekkor éreztem egyetlen egyszer felcsillanni az iróniát, de sajnos egy pillanatig sem tovább. Javára vált volna a filmnek, ha Polanski, akár ironikusan, egy kissé nagyobb távolságot tart anyagától. Amúgy vámpírosan!!! |
Johnny Depp 22 KByte | |
Johnny Depp és Lena Olin 20 KByte | |
50 KByte | |
21 KByte | |
26 KByte | |
40 KByte |