Filmkultúra: Filmek: A szemeken tükörhályog

Stanley Kubrick: Tágra zárt szemek

13 KByte
Egy Platón által felidézett mítosz szerint az emberek között valaha létezett egy harmadik nem a férfiakon és a nőkön kí vül: kettejük összessége. Egybeforrva éltek - egy-egy pár képezte az androgün lényt. Az alakjukra nézve pedig gömböt alkottak, az akkori geometria szerint is ez volt a lehető legideálisabb alakzat. Mivel közösen a tökéletességnek olyan magas fokát érték el, hogy már az istenekre nézve is veszélyesek voltak, a gőgös olümposziak elhatározták, hogy különválasztják őket. Minden egyes androgün ketté lett hasítva. Az egyedüllét miatti keserűséget nem csillapíthatta akárki, hiszen mindegyik csak eredeti társával lehetett újra boldog. Akárcsak egy puzzle-játék! A történet szerint a szerelem az a vágyakozás, amelyet minden egyes fél-gömb azóta is érez az elveszített másik iránt.

Legújabb kori mitológusunk, Stanley Kubrick meglehetősen pesszimista ezen dolgok állását illetően. Kutatásai szerint az eredeti nemek kihaltak, és már csak a hajdani androgün lények leszármazottai élnek. Tágra zárt szemek című munkája szerint az évezredek óta fennálló állapot nemigen változott meg. A fél-gömbök magukban kószálnak, és legjobb esetben is csak a valószínűség-számítás virtuózai a megmondhatói annak, ki mikor válhat ismét egésszé. Ennél sokkal többet nem remélhetünk. A félresikerült egyesülési próbálkozások félresikerült életeket, vágyakat vagy fantáziákat eredményeznek. Nem segít ezen az sem, ha még olyan gyönyörű feleség mellett is hálunk, sikeres new yorki orvosi praxist viszünk, és a felső akárhány-ezer megbecsült tagja vagyunk. Kubrick főhőse, dr. William Harford (Tom Cruise) ugyanis mindezt elmondhatja magáról - és nejéről, Alice-ről (Nicole Kidman), mégis nagy ívben elkerüli őket a boldogság. Arthur Schnitzler 1926-os regényét a rendezőnek két értelemben is adaptálnia kellett: a celluloidra való átkomponálás mellett a húszas évek nagyvárosának atmoszféráját kellett napjaink metropoliszába ültetnie. És hogy ennek a műtétnek milyen kockázatai vannak, azt a végeredmény mutatja könyörtelenül. Radikalizálódó magány; az eredeti schnitzleri figurák kiegyenlített érzelmi erőszak-játszmája helyett magányos, felemás döfések és találatok.

Hőseink a meghitt, meleg családi otthonukban a nurse mellett hagyják szöszi gyermeküket, és Mr. Ziegler (Sydney Pollack) kifinomult-kaján partijára indulnak, ahol a csábítás persze rögtön felbukkan két rámenős modell leányzó, illetve egy célratörő magyar csábító személyében. A látszatra teljesen ártalmatlan események atmoszférájából Kubrick, a különös, költőien rideg, vibráló agresszióval terhes világok megálmodója egy pillanat alatt képes bújtatott féltékenységet varázsolni. Recept: kéretik tánc közben a spicces Alice-t és partnerét lágyan körülkeringő kamerával követni, majd a karján két manökennel lófráló férjét baljósan semleges, hátráló mozgással rögzíteni - szigorúan külön szekvenciákba vágva! Látjuk és halljuk, a házaspár hű egymáshoz, bár a nő hosszabb-rövidebb játék után hagyja csak magára alkalmi udvarlóját, és Bill-t is csak a házigazda hívása szakítja el társaitól. Ezek a képek vezetnek el a film legintenzívebb, de tempójában mégis a legvisszafogottabb, leginkább letisztult jelenetéhez.

A parti eseményei hatására egy tengerésztiszt iránti hajdani, minden mást elsöprő vágyait megvalló feleség tágra tárt-zárt szemei mögül, feloldozást adni képtelen férje saját féltékenységének külvilágába rekedve mered a másikra. Kettészakadásuk ezzel válik teljessé, amit a komplementer színkezelés azonnal félreérthetetlenné tesz; az ablak, ami előtt Alice erotikus fantáziáit férje elé teríti, dermesztő kék fényt áraszt a helyiségre, míg a szoba belsőjét érzéki, ám hűvös, piros plüsstapéta fogja keretbe.

Hosszú, az egész filmen át tartó és tulajdonképpen reménytelen odüsszeiájuk indul meg a jelenetben, amit - sejteni lehet - nem követ majd semmilyen megnyugvás. Schnitzler verziójában Alice-é után férje gyónása következik, hasonló vágyakról, ami a másikkal szembeni kiszolgáltatottságot kölcsönössége miatt mérsékeli. Kubricknél azonban Bill tökéletesen egyedül marad a képzeletében lepergő képekkel, amelyeken felesége meg sem történt félrelépése zajlik.

Hirtelen telefonhívás szakítja meg a vallomást, és a férfit egyik betegének halála rántja ki a jelenetből. Ezen a ponton kezdődik a férfi revans-kísérlete, amely során a realitás és álomszerűség határán táncoló jelenetekben különböző nők mellett próbálja felesége iránta való, elveszettnek tartott vonzalmát megtalálni. Elsőként hajdani páciensének halálos ágya mellett játszik álnaív csábító játékot annak lányával, aminek csak a vőlegény érkezése vet véget. Ezután felemás vonzalmai egy utcalány lakására viszik, ám bénultsága ismét kihátrásra kényszeríti. A bolyongás tetőpontját jelentő jelmezes-maszkos orgia fenyegető, ám egyszerre pőrén érzéki hangulatának érzékeltetése érdekében azután Kubrick teljes fegyvertárát beveti. A Ragyogás végtelen hosszúságú hotelfolyósóin gokartozó kisfiú után sikló-lebegő kamera itt a tragikus arckifejezésű, maszkkal és fekete kámzsával álcázott Bill-t követi a fényűző, klasszicizáló folyósókon, szobákon keresztül. Útja eksztatikusan szeretkező párok, szoborszerű megfigyelők pózába merevedett férfiak és nők között vezet. Mindenkit túlvilági maszkok takarnak, amelyeken a riasztó, üvöltő-sikoltó arckifejezéstől, középkori boszorkányoktól elkezdve a kubista félprofilba merevedett arcokon át minden, álmokra tipikusan jellemző figura megjelenik. Kubrick nyomasztó csoportképekbe komponált alakjai közül egy tündérszerű nő menti ki végül.

Hazatérte feleségét rém(?)álmából ébreszti fel, aki a bálhoz hasonló történetet mesél el férjének: ebben Alice számtalan férfivel szeretkezik Bill szeme láttára. Önérzetének második darabokra hullása nyomán a következő nap végigjárja kaotikus éjszakáját, amelynek állomásai szintén zavaros, érhetetlen cserepekre esnek szét szeme láttára. Kettős kálváriája magyarázatát Mr. Ziegler lakásán kapja meg. A férfi a filmnek csak kevés jelenetében látható, ám ő az egyetlen szereplő, aki képzelet és realitás összemosódó szféráit illúzórikusan egybetartja. Ugyan meglehetősen cinikus és lemondó magyarázattal áll elő, de tisztázza Kubrick és Schnitzler története logikájának egyetlen lehetséges kulcsát; annak átlátására tett kísérlet teljesen reménytelen, hiszen az egész csak az ő számára lett megrendezve. Gyanús, hogy saját elnyomott hiúsága volt a rendező, és tudatos énje az egyetlen néző. Harford fejébe űzi ezzel vissza Ziegler a film egész cselekményét, az elejétől a végéig.

Látható, hogy Kubrick interpretációjában nem csak Platón mitikus lényei hasadtak ketté, hanem a felek azon felületei is elkoptak a fél-gömbökön, amelyek még egy esetleges újraegyesülést lehetővé tettek volna. Monoton, frusztrált egyedüllétükbe fagyva történeteik még csak meg sem karcolják a körülöttük zajló világot, hajdani társaikat pedig még ennyire sem közelítik meg! A tágra zárt szemek vakon, befelé pislognak.

Tom Cruise (Dr. Bill Harford)
9 KByte

Nicole Kidman (Alice Harford)
19 KByte

Todd Field (Nick Nightingale)
16 KByte
Tom Cruise (Dr. Bill Harford)és Sydney Pollack (Victor Ziegler)
Tom Cruise (Dr. Bill Harford)
és Sydney Pollack (Victor Ziegler)
21 KByte

13 KByte	Egy Platón által felidézett mítosz szerint az emberek között valaha létezett egy harmadik nem a férfiakon és a nőkön kí vül: kettejük összessége. Egybeforrva éltek - egy-egy pár képezte az androgün lényt. Az alakjukra nézve pedig gömböt alkottak, az akkori geometria szerint is ez volt a lehető legideálisabb alakzat. Mivel közösen a tökéletességnek olyan magas fokát érték el, hogy már az istenekre nézve is veszélyesek voltak, a gőgös olümposziak elhatározták, hogy különválasztják őket. Minden egyes androgün ketté lett hasítva. Az egyedüllét miatti keserűséget nem csillapíthatta akárki, hiszen mindegyik csak eredeti társával lehetett újra boldog. Akárcsak egy puzzle-játék! A történet szerint a szerelem az a vágyakozás, amelyet minden egyes fél-gömb azóta is érez az elveszített másik iránt. Legújabb kori mitológusunk, Stanley Kubrick meglehetősen pesszimista ezen dolgok állását illetően. Kutatásai szerint az eredeti nemek kihaltak, és már csak a hajdani androgün lények leszármazottai élnek. Tágra zárt szemek című munkája szerint az évezredek óta fennálló állapot nemigen változott meg. A fél-gömbök magukban kószálnak, és legjobb esetben is csak a valószínűség-számítás virtuózai a megmondhatói annak, ki mikor válhat ismét egésszé. Ennél sokkal többet nem remélhetünk. A félresikerült egyesülési próbálkozások félresikerült életeket, vágyakat vagy fantáziákat eredményeznek. Nem segít ezen az sem, ha még olyan gyönyörű feleség mellett is hálunk, sikeres new yorki orvosi praxist viszünk, és a felső akárhány-ezer megbecsült tagja vagyunk. Kubrick főhőse, dr. William Harford (Tom Cruise) ugyanis mindezt elmondhatja magáról - és nejéről, Alice-ről (Nicole Kidman), mégis nagy ívben elkerüli őket a boldogság. Arthur Schnitzler 1926-os regényét a rendezőnek két értelemben is adaptálnia kellett: a celluloidra való átkomponálás mellett a húszas évek nagyvárosának atmoszféráját kellett napjaink metropoliszába ültetnie. És hogy ennek a műtétnek milyen kockázatai vannak, azt a végeredmény mutatja könyörtelenül. Radikalizálódó magány; az eredeti schnitzleri figurák kiegyenlített érzelmi erőszak-játszmája helyett magányos, felemás döfések és találatok. Hőseink a meghitt, meleg családi otthonukban a nurse mellett hagyják szöszi gyermeküket, és Mr. Ziegler (Sydney Pollack) kifinomult-kaján partijára indulnak, ahol a csábítás persze rögtön felbukkan két rámenős modell leányzó, illetve egy célratörő magyar csábító személyében. A látszatra teljesen ártalmatlan események atmoszférájából Kubrick, a különös, költőien rideg, vibráló agresszióval terhes világok megálmodója egy pillanat alatt képes bújtatott féltékenységet varázsolni. Recept: kéretik tánc közben a spicces Alice-t és partnerét lágyan körülkeringő kamerával követni, majd a karján két manökennel lófráló férjét baljósan semleges, hátráló mozgással rögzíteni - szigorúan külön szekvenciákba vágva! Látjuk és halljuk, a házaspár hű egymáshoz, bár a nő hosszabb-rövidebb játék után hagyja csak magára alkalmi udvarlóját, és Bill-t is csak a házigazda hívása szakítja el társaitól. Ezek a képek vezetnek el a film legintenzívebb, de tempójában mégis a legvisszafogottabb, leginkább letisztult jelenetéhez. A parti eseményei hatására egy tengerésztiszt iránti hajdani, minden mást elsöprő vágyait megvalló feleség tágra tárt-zárt szemei mögül, feloldozást adni képtelen férje saját féltékenységének külvilágába rekedve mered a másikra. Kettészakadásuk ezzel válik teljessé, amit a komplementer színkezelés azonnal félreérthetetlenné tesz; az ablak, ami előtt Alice erotikus fantáziáit férje elé teríti, dermesztő kék fényt áraszt a helyiségre, míg a szoba belsőjét érzéki, ám hűvös, piros plüsstapéta fogja keretbe. Hosszú, az egész filmen át tartó és tulajdonképpen reménytelen odüsszeiájuk indul meg a jelenetben, amit - sejteni lehet - nem követ majd semmilyen megnyugvás. Schnitzler verziójában Alice-é után férje gyónása következik, hasonló vágyakról, ami a másikkal szembeni kiszolgáltatottságot kölcsönössége miatt mérsékeli. Kubricknél azonban Bill tökéletesen egyedül marad a képzeletében lepergő képekkel, amelyeken felesége meg sem történt félrelépése zajlik. Hirtelen telefonhívás szakítja meg a vallomást, és a férfit egyik betegének halála rántja ki a jelenetből. Ezen a ponton kezdődik a férfi revans-kísérlete, amely során a realitás és álomszerűség határán táncoló jelenetekben különböző nők mellett próbálja felesége iránta való, elveszettnek tartott vonzalmát megtalálni. Elsőként hajdani páciensének halálos ágya mellett játszik álnaív csábító játékot annak lányával, aminek csak a vőlegény érkezése vet véget. Ezután felemás vonzalmai egy utcalány lakására viszik, ám bénultsága ismét kihátrásra kényszeríti. A bolyongás tetőpontját jelentő jelmezes-maszkos orgia fenyegető, ám egyszerre pőrén érzéki hangulatának érzékeltetése érdekében azután Kubrick teljes fegyvertárát beveti. A Ragyogás végtelen hosszúságú hotelfolyósóin gokartozó kisfiú után sikló-lebegő kamera itt a tragikus arckifejezésű, maszkkal és fekete kámzsával álcázott Bill-t követi a fényűző, klasszicizáló folyósókon, szobákon keresztül. Útja eksztatikusan szeretkező párok, szoborszerű megfigyelők pózába merevedett férfiak és nők között vezet. Mindenkit túlvilági maszkok takarnak, amelyeken a riasztó, üvöltő-sikoltó arckifejezéstől, középkori boszorkányoktól elkezdve a kubista félprofilba merevedett arcokon át minden, álmokra tipikusan jellemző figura megjelenik. Kubrick nyomasztó csoportképekbe komponált alakjai közül egy tündérszerű nő menti ki végül. Hazatérte feleségét rém(?)álmából ébreszti fel, aki a bálhoz hasonló történetet mesél el férjének: ebben Alice számtalan férfivel szeretkezik Bill szeme láttára. Önérzetének második darabokra hullása nyomán a következő nap végigjárja kaotikus éjszakáját, amelynek állomásai szintén zavaros, érhetetlen cserepekre esnek szét szeme láttára. Kettős kálváriája magyarázatát Mr. Ziegler lakásán kapja meg. A férfi a filmnek csak kevés jelenetében látható, ám ő az egyetlen szereplő, aki képzelet és realitás összemosódó szféráit illúzórikusan egybetartja. Ugyan meglehetősen cinikus és lemondó magyarázattal áll elő, de tisztázza Kubrick és Schnitzler története logikájának egyetlen lehetséges kulcsát; annak átlátására tett kísérlet teljesen reménytelen, hiszen az egész csak az ő számára lett megrendezve. Gyanús, hogy saját elnyomott hiúsága volt a rendező, és tudatos énje az egyetlen néző. Harford fejébe űzi ezzel vissza Ziegler a film egész cselekményét, az elejétől a végéig. Látható, hogy Kubrick interpretációjában nem csak Platón mitikus lényei hasadtak ketté, hanem a felek azon felületei is elkoptak a fél-gömbökön, amelyek még egy esetleges újraegyesülést lehetővé tettek volna. Monoton, frusztrált egyedüllétükbe fagyva történeteik még csak meg sem karcolják a körülöttük zajló világot, hajdani társaikat pedig még ennyire sem közelítik meg! A tágra zárt szemek vakon, befelé pislognak.
Tom Cruise (Dr. Bill Harford) 9 KByte
Nicole Kidman (Alice Harford) 19 KByte
Todd Field (Nick Nightingale) 16 KByte
Tom Cruise (Dr. Bill Harford) és Sydney Pollack (Victor Ziegler) 21 KByte