Geréb Anna Káin és Artyom


65 Kbyte

Egy Volga-menti város a forradalom előtt. A kereskedő fiatal felesége beleszeret a tróger Ártyomba, a hatalmas erejű és duhaj "volgai daliába", aki majd elviszi őt egy csöndes kis faluba. A féltékeny férj huligánokat bérel fel, hogy megöljék az udvarlót. Az alaposan helyben hagyott, alig élő Ártyomra Haim (gúnynevén Káin), a zsidó cipész talál rá, és felviszi őt szegényes otthonába. A lábadozó Ártyom a lakásban talált tiltott könyvet olvasgatja ("A szocialista társadalom"), közben felfigyel az itt gyülekező forradalmárok beszélgetésére. Az eredmény: az orosz Ártyom a zsidó Káinban egy igaz barátra lel.

A film hiányosan maradt fenn, de így is meghökkenti a filmtörténettel most ismerkedőket: hihetetlen, mennyire "köznyelvi" formává lett az orosz klasszikus montázsművészet, milyen erőteljes "trendet" képviselt, valósággal divat lett a húszas években. Pavel Petrov (1895-1960), a hivatásos katonai cenzorból lett újságíró, majd felelős filmszerkesztő-átvágó, aki, hogy hétköznapiságát, "egyszerű ember"-mivoltát hirdesse, nevéhez biggyesztette a "mindennapi életből" képzett "Bitov"-szócskát, szóval, ő is, lám, milyen egyéni stílust kevert a festői német expresszionizmusból és az erőteljes orosz "asszociatív montázsból (figyeljék csak, mennyire pontosan idézi az eisensteini montázs-attrakciót, amikor marhavágást aprít a tömegverekedés közé, de ismerősként köszönnek vissza a csodálatosan kitartott vertovi premier-plánok, portrék is), s mindezzel milyen szuggesztív filmet komponált a nemzeti toleranciát demonstráló agitkából. (Nyilván aktuális maradt az antiszemitizmus témája a forradalom után is, hiszen az oroszországi pogromok akkor még friss emléke állandóan újabb "helyi túlkapásokkal" mélyült a polgárháború alatt és azt követően is!)

A filmnek nagy visszhangja volt Nyugat-Európában, különösen Franciaországban értékelték nagyra, ám Balázs Béla is külön méltatta még Németországban, 1930-ban. (Otthon inkább kritizálták "formalista dekorativizmusáért", és azért, mert a fontos társadalmi probléma osztályjellegét a rendező elmaszatolta az "individualista magánüggyel", a szerelmi háromszög-történettel.)

1932-ben Párizsban hangosították (egyébként több klasszikus szovjet némafilmmel együtt), mégpedig nem kisebb művész, mint Abel Gance rendező "vezényletével". A hangos változatról annyit tudunk, hogy igen érdekes lehetett: szöveget nem "szinkronizáltak" hozzá, annál több zörejt és "atmoszférát", azaz tömeghangokat, nevetést és zajokat rögzítettek, itt-ott bekiáltásokat is, mint például "csizmát javítok", "ott vernek egy embert!". A verekedés drámai csúcspontján a banditák támadását kutyaugatás jelezte előre, szaxofonnal felerősítve. Közben sűrűn csendült fel néhány népszerű orosz dalfoszlány is, az "Ej, uhnyem" és más "egzotikus" orosz motívum - jazz-ritmusban!

Vajon, mit hoznak ki a filmből a mai klemzer-zenészek?


32 Kbyte

30 Kbyte
Zenekíséret: Budapesti Klezmer Band
Zenekíséret:
Budapesti Klezmer Band
36 Kbyte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap