|
Gödrös Frigyes: Glamour
Jonas Togay 26 Kbyte |
Két magyar családregény-film született mostanában (eddig egy se), s véletlenszerűen (?) csaknem egyszerre: A napfény íze (rendezője Szabó István) és a Glamour (rendezője Gödrös Frigyes). Ha Gödrös Frigyes Glamour-járól gondolkodik valaki, mint ahogy most én teszem, szinte lehetetlen nem használni "sorvezetőnek" A napfény ízéről folytatott vitához írt, A parvenük kora című Heller Ágnes-tanulmányt. De ettől függetlenül is, akarva-akaratlanul is működésbe lép a két film között az összehasonlítás kényszere. Nemcsak azért, mert mindkettő magyar zsidó un. (konszolidált, középosztálybeli) család-történet s mindkettőben hangsúlyos szinte szükségszerűen az e század harmincas éveitől kezdődő s a hatvanas évekig tartó időszakban, azaz a fasizmus és a kommunizmus korában történtek ábrázolása, hanem azért is, mert mindkettő válasza a fentiekre történelmileg hiteles - pedig igen különbözik egymástól. Szabó István egy ún. reprezentatív parvenü, magyar zsidó család valódi, nagy karriert befutó (hadbíró, állami főhivatalnok, magas rangú katonatiszt, olimpiai bajnok, magas beosztású ÁVH-s tiszt) három generációjának történetét vitte filmre A napfény ízében, s nem a páriákét. Vagy parvenü, vagy pária? Nem, a filmbeli Vali sem ez, sem az, de ő az egyetlen, aki önmaga tud maradni, legalább önmagát nem veszíti el, akkor sem, ha minden egyebet elveszít. Szabó filmje végül is hiteles, eleven, látványos és megrendítő példázat a (háromezer éves vallásra, hagyományőrző s saját törvényeit betartó, erős közösségre szerveződött) identitás feladásáról és a feladás áráról. A Glamour nem ilyen töretlen vonalú, kerek történet, nem példázat, s nem tanulságos, kisebbségi sorsábrázolás. A Glamour egy valós, hétköznapi családtörténet formailag mesei feldolgozásban. Hőse egy olyan magyar zsidó család, amelyet nem a beilleszkedés vágya, a felemelkedés, a karrier motivált, hanem az élet és a család fennmaradása. A filmbeli Gold-család esetében ennek (egyik) biztosítéka a bolt. A bolt konkrétan egy bútorkereskedés. Megjelenési formáját illetően a történelmi díszletek szerint változó, lényegét tekintve azonban változatlan, s csaknem állandó színhely. Bútorkereskedő a nagyapa, az apa és az lesz majd a fiú is. Nem tudjuk, hogy a bolt hogyan lett, de van, mintha öröktől fogva lenne. Nem növekszik áruház-, nem is csökken trafik-méretűre (időnként az árukészlete elmegy, aztán visszajön). A bolt nemcsak egzisztenciát jelent, hanem mindenek előtt függetlenséget, aztán tiszteletre méltó társadalmi pozíciót, folytonosságot, a történelmi változásokban a maradandóságot, s megteremti a szakmai hozzáértésen és az anyagi biztonságon alapuló emberi méltóságot is. A bolt a család és az élet része. Család és bolt egymást kölcsönösen feltételezik s erősítik. A bolt a tisztes jómódot biztosítja a Gold-családnak. (E téren vannak személyes tapasztalataim. Az első világháborúban megözvegyült nagyanyám apámat könyvkereskedő-inasnak adta a nagytekintélyű Csillag-féle könyvkereskedésbe. Apám segéd, majd évek során a legmegbecsültebb alkalmazott lett, szakmai és családalapítói ambíciói azonban arra ösztönözték, hogy önállósodjon, s a konjunktúrát kihasználva saját üzletet nyisson. Nemcsak a szakmát szerette, hanem a könyveket, mint olvasnivalókat is. A Vásárhelyi Pál utcai könyvesbolt családtag volt, kitöltötte velünk, gyerekekkel együtt apám és anyám életét. Belőle éltünk, miközben szüntelenül gondoskodni is kellett róla. 1952-ben - szüleim számítottak rá, de nem akarták elhinni - bevonták apám iparengedélyét, s a teljes árukészletet, berendezést - mindösszesen ezer forintra taksálva - felvásárolták. Apám 39 éves volt akkor. Egy pillanat, s kirántották alóla a múltját és jövőjét, feleslegessé tették szaktudását, tapasztalatait, lenullázták egész addigi életét, s elbizonytalanították a család megélhetését is. Ezt jelentheti hát egy bolt.) A filmbeli Gold-családot láthatatlan egység forrasztja össze. A vallási és családi hagyományokat külsőségeiben is tiszteletben tartó, alkalmanként teátrális, de rendkívül praktikus, egészséges gondolkodású és jó humorú nagyapát, a romantikus, kalandvágyó, katonatisztté lett kisebbik fiút és a családfővé érett, komoly, határozott, mindnyájukért felelősséget vállaló s mindnyájukról gondoskodó nagyobbik fiút, az apát. Különös véletlen, mintegy a sors ajándéka folytán érkezik közéjük a bájos, birodalmi német óvónőből lett anya, majd megszületnek és növekszenek az utódok, a két fiú. A családhoz tartoznak az alkalmazottak (akik sosem fluktuálódnak, s azon a néven neveztetnek, ahogy a gyerek hallja és megkülönbözteti őket): Gréti, Huberjani és Árjaanti, valamint a sajátosan gyermeteg, sokat tudó, tradicionális kinézésű emberke, a házasságközvetítő is. Ők azok mindannyian, akik a nyilas időkben a nagy íróasztal alatt, a pince apa által kitalált biztonságában rejtőznek, s vészelik át a vészterhes kort. Mi teremti meg azt az egységes miliőt, amitől otthon érezzük magunkat közöttük mi, nézők is? A szeretet. Egész egyszerűen: ezek az emberek szeretik egymást. A család és az egymás iránti szeretet fonja át az életüket. Nem beszélnek róla, nem is fojtják meg egymást a szeretetükkel, nem terrorizálják, nem hisztériáznak, legfeljebb a rabbi nagyapa játssza el néha - drámaian hatásos, mégis szeretetre méltóan hatástalan - kiátkozási jeleneteit. Ki-ki önmaga kezdettől mindvégig, ki-ki éli a saját életét, miközben tiszteletben tartja a másikét, s mindeközben eltéphetetlenül kötődnek egymáshoz. A Gold-családban a vallás is kinek-kinek a maga dolga. Fontos tényező, az élet (néha a túlélés nélkülözhetetlen) kelléke, de nem dogma, nem kényszer, hanem tiszteletben tartani (néha eltűrni), s időnként - urambocsá’ - profanizálni való. Ilyen - egyszerre bibliai, szent és profán - az égzengéses éjszakában a széder-esti vacsoraasztal, a szerteugrándozó békákkal - azaz a hét csapás egyikével - s a Messiás-várással. Egészen bibliai a jelenet, amelyben a tisztes pátriarchák a nagyapa vezetésével titokban körülmetélni készülnek az első fiúunokát, s a szülők meglepik őket. Amint az apa magasba emeli a "megmentett" csecsemőt, a kamera a nagyapa átokra emelt karja között közelít rá, s így válik a gesztus önleleplezőn védelmezővé. Játékosan profán viszont, amikor az egymás érintésétől hónapokig eltiltott, s a feloldás pillanatában egymásnak eső szerelmesek a legközelebbi búvóhelyre, a gyóntatószékbe rohannak, hogy végre egymáséi lehessenek. A Gold-házban az élet nem kifelé és felfelé törekszik, hanem a maga, otthonos helyén működik, helytáll, zajlik, túlél. A külvilág nem becsapódik és szétzúz, hanem megjelenik, lefegyvereztetik, beszippantódik, hatástalanodik. Ide jönnek, majd mennek (a kocsijukra rögzített láthatatlan kamerával, operatőrrel, amitől groteszken stilizáltak lesznek a vonulások) a vörösök, az oroszok, a nyilasok, a kommunisták, de kárt nem tesznek, mert nem tudnak ártani. Majd visszahozzák - mondja derűsen a nagyapa, amint sorjáznak ki a szegényember-lábuk nőtt bútorok a bolt ajtaján. A Gold-család nem más, mint A napfény ízé-ben Vali. Ők azok, akik a parvenük korában nem parvenük és nem is páriák, hanem egyszerűen csak önmaguk. Vali titka az életet szenvedélyesen szerető személyiségben rejlik, a Gold-család titka a megtartó szeretet. Gödrös Frigyes már egyszer emléket állított ennek a családnak a Priváthorvát és Wolframbarát című, dr. Horváth Putyival közösen készített első játékfilmjükben. A "Wolfram"-család képzelt videóra vett és az Ugocsa utcai órásmester valóságos, 8 mm-es filmen megörökített, párhuzamos családtörténete sok mindenben különbözik egymástól (ősök, vallás, hagyományok, szokások, életvitel, egzisztencia, miliő), de a lényegben megegyeznek: volt értékrendjük, s vállaltan önmaguk voltak és maradtak. Világuk volt. Volt világuk! A Glamour ugyanúgy önéletrajzi ihletésű családfilm, mint a Priváthorvát és Wolframbarát. Csak az utóbbi szellemes, groteszk, időnként abszurd látványvilágával és hangvételével szemben a Glamourban erősebb a nosztalgia a letűnt gyerekkor, az eltűnt családi értékrend, az egykori átlátható és minden rettenete ellenére kezelhető világ iránt, s ettől érzelmesebb. A történetet a rendező gyerekszemével látjuk, s a felnőtt rendező (Helyey László mély, meleg férfihangján interpretált) költői narrációja csupán értelmezi vagy ellenpontozza, de ettől lesz emelkedetté, s még érzelmesebbé a film. A gyermek emlékeiből és fantáziájával megelevenített történet mesei látvány- és képi világa hihetetlen egységesen és csodás gazdagságban (a kert, a lakás, a templombelső) jelenik meg Kardos Sándor kameráján keresztül. Ez a nézőpont szinte töretlen, s vannak kiemelkedő, filmtörténeti pillanatai. A magányosan felnövő kisfiú két állatot fogad barátjává, először a kendermagos tyúkot, Matildot, másodszor a falusi ház postagalambjainak egyikét, de a felnőttek mindkét szeretét megölik és feltálalják. Jóllehet mindkét jelenettel szembesül a néző egészséges világképe, hogy ti. a tyúk (és a galamb?) alapjában véve ennivaló, mégis inkább a gyerekkel éljük át a helyzet tragikumát - így lesz szeretnivalón tragikomikus. Bár szinte minden esemény a családtagok által lakott vagy benépesített környezetben játszódik, 1956 mégis valahol messze, idegenben zajlik, mint egy távoli bolygón (ezt erősíti a villamosvezető holdjárót idézőn láttatott halina-csizmája), vagy mintha álomban - vagy mintha a feldolgozhatatlantól megkímélt gyermek képzelete teremtette volna a félig értett mondattöredékek, félig-hallott élménybeszámolók alapján. Egységes, karakterizáló és rendkívül fülbemászó a film zenei világa, a cselekmény motívumaihoz teremtett zenei motívumok (zeneszerző: Melis László). A film tavalyi filmszemlén bemutatott, első változatában (Glamour - Töredékek egy család életéből) még nem volt narrátor, szerepét az epizódok kezdő képsorán feliratok töltötték be: A bolt - 1919 -, A házasságközvetítő - 1935 -, A jogtanácsos, A vérbíró ..., A tű stb.). Ez a változat a nagyapa halálával s a kisfiú szavaival ("… és ettől fogva szakadatlanul a nagyapa halála fog történni ezen a világon ...") ér véget, s a véglegeshez képest szárazabb, stilizáltabb, pantomimesebb - és rövidebb! Általában jobban emlékeztetett a Priváthorvát és Wolframbarát Wolfram-cselekményszálára és stílusára. A végleges Glamour jóval terjedelmesebb. Az évekig elhúzódó, kényszerleállásokkal tarkított forgatással magyarázható, hogy a jelenetek időnként hosszúak, túlmagyarázottak (az anya bátyjának monológja az ágyban az ágyról, Pelbárt atya vallatása és megkísértése) vagy üresjáratokkal tarkítottak lettek, s komoly hiányérzetet kelt helyenként a színészvezetés. A végleges Glamour a szeretet és a búcsúzás filmje lett. Az első változat főcím előtti felkelő napjával ellentétben itt a főcím alatt a napfogyatkozás aranysárga, felhőfoszlányos fázis-képei láthatók, s valószínűleg nemcsak a tavaly nyári magyarországi szenzáció, a teljes napfogyatkozás miatt, hanem inkább az elmúlás-változás-búcsúzás motívum hangulati erősítésére. A családtörténet teljesebb lett. A cselekmény a már idézett széderestével kezdődik, s ebből nemcsak a főszereplőket, a nagyapát, a két - későbbiekben felnőttként viszontlátott - kisfiút ismerjük meg, hanem a narrátor szavaiból, meleg, érzelmesre mélyített hangján, előrevetítődik a sorsuk is. Kiteljesedett az apa és az anya szerelmének, házasságának története, nem véletlenül került a filmre ajánlás is: Szüleimnek … Az ő kalandosnak nevezhető házasságkötésük, egymás iránti szeretetük megnyilvánulásai, epizódjai az egész filmet áthatják, s az egész családtörténetre az anya halála tesz pontot. A befejező képsorban a városligeti ringlispílen a film összes szereplője megjelenik, s mintegy lezajlik előttünk az apa és az anya éteri találkozása, egymáshoz simuló arcuk a film zárójelenete. A családot összetartó szeretet élményének újraátélése és a visszavonhatatlan vég, a szeretett lények, a szeretettel övezett gyerekkor, az emlékekkel teli múlt végleges elmúlásának, eltűnésének ténye teszi a filmet a szeretet és a búcsúzás filmjévé, s ettől lesz sokkal-sokkal érzelemtelibb annál, mint ami napjainkban, jelenbeli szokásaink szerint befogadható. Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy ezt felvállalják az alkotók. Mindkét film, A napfény íze is, a Glamour is vitákat gerjesztett s gerjeszt. Az előbbi főként azon folyt, hogy igaz-e, hiteles-e, zsidó-e, magyar zsidó-e, az utóbbi azon, hogy kurzusfilm-e, asszimilációpárti-e, giccs-e. Nem hiszem, hogy bárkinek ki kellene mondania a döntő szót, de jó, ha ki-ki elmondja, amit gondol. Miért jelentek meg most, véletlenszerűen, egyszerre a századvégen s miért éppen zsidó családtörténetek? Heller Ágnes említett tanulmányában elfogadható magyarázatot ad erre is: véget ért a parvenük kora, lezárultak az ilyen típusú generációs történetek, amelyekben a legérintettebbek talán a zsidók voltak. Kurzusfilm-e a Glamour ...? "... S mint egy Rousseau Ermenonvillében, ember és polgár leszek ..." - írta volt e sorokat úgy kétszáz évvel ezelőtt egy Csokonai Vitéz Mihály nevű magyar poéta. Azt gondolom, hogy a Gold-család is ilyesmit írt volna, ha írnia kellett volna magáról. Gödrös Frigyes szerencsére inkább filmet csinált róla.
| Barkó György 37 Kbyte
| Eperjes Károly 23 Kbyte
| Ónodi Eszter 26 Kbyte
| Barkó György 34 Kbyte
| 32 Kbyte
| 36 Kbyte
| Gödrös Frigyes 30 Kbyte |