Filmkultúra: Filmek: Végiggondolt véletlenek

Fésős András: Balra a nap nyugszik

Takáts Andrea
és Szabó Győző
32 Kbyte
Két, ellentétes irányba haladó repülőgép metszi az eget, kondenzcsíkjuk tökéletes X-et rajzol a horizontra. A hírek szerint ez a kép volt Fésős András filmjének kiindulópontja. Az X - az ismeretlen az egyenletben. Nevezhetjük véletlennek, szeszélynek, esetlegességnek, vagy akár fatális összetevőnek. A Balra a nap nyugszik véletlen találkozások és egybeesések filmje, mindezek a véletlenek azonban a történet végére összefüggő rendszerbe szerveződnek. Nem mintha Fésős misztikus világmagyarázattal kacérkodna, megkockáztatom, semmi nem áll tőle távolabb, mint bármiféle homályos, absztrakt elmélkedés. Nem a világ rendjéről, hanem az érzelmek rendetlenségéről beszél. A Balra a nap nyugszik egy furcsa szerelem históriáját szeretné elmesélni, miközben a történetmesélés lehetőségeit, a tapasztalatok, élmények megfogalmazásának és átadásának rejtekútjait is kutatja.

Könnyen, nagyon könnyen belecsúszhatna a szentimentalizmus vagy a kusza bölcselkedés csapdájába, azonban szerencsére kikerüli a buktatókat. Talán ez a legszimpatikusabb benne: a látszatra hűvös-visszafogott előadásmód és a fényképezés nyugodt, higgadt eleganciája érzelmes-melodramatikus történetet keretez, a motívumok rafinált szőttese (képek és élmények, látás és láttatás, emlékezés, elmesélés és fantázia paradoxonjai) pedig az értelmezés tágabb dimenzióit nyitja meg.

Egy különös balesetben megvakult budapesti srác és egy elhagyatott német városkában élő magyar lány véletlen telefonbeszélgetéséből kialakuló szerelme, félreértések és fatális egybeesések sokaságával - azért ez elég vadul hangzik. Fésőséknek olyan hajlékony dramaturgiát kellett teremteniük, amely a legváratlanabb fordulatot is elfogadtatja. Ez a történet azon áll vagy bukik, hogy szereplői legmeglepőbb döntését is elfogadjuk, és ne a miért kérdése merüljön fel folyton a bennünk. Hogy az éppen drogot csempésző Alex felvegyen egy zaklatott stoppost az autójába, hogy első hallásra beleszeressen egy utcai telefonfülkében megismert hangba, hogy ő és a lány egy adott pillanatban egyszerre határozzanak úgy, hogy meglátogatják a másikat - ezeken a pontokon fel kell, hogy függesszük a racionális okfejtést. A lelkiállapotok és hangulatok hullámzása sodorja a filmet: a végeérhetetlen éjszakai telefonok barkochba-játéka és gátlásos-kíváncsi faggatózása, a csapott, feszes dialógusok adok-kapokja, no meg Szabó Győző és Takáts Andrea ritka erős páros-játéka, még ha ez különösnek tűnik is, hiszen a zárójelenet kivételével sosincsnek együtt, pontosabban végig kilométer-ezrek választják el őket egymástól.

Egy lány, aki nem hisz a szavakban és egy srác, aki a szavakba, a mesélésbe, a történetekbe kapaszkodik, mit hihetnek el ők egymásnak? Soha senki nem talált ki semmit és soha nem is fog, mondja egyszer Alex Mariának. Minden hihető és minden hihetetlen, rajtunk áll, hogy mit és kit tudunk elfogadni, hogyan tudjuk elfogadtatni magunkat, az élményeinket, az érzéseinket, a történeteinket. Fésős nem is tagadja, hogy filmjével a történetek nélküli emberek bukásáról értekező Wim Wenders nyomába szegődik. Összekapcsolódó asszociációsorok kalandja, a másik ember fantáziáját megmozgató történeteink - Fésős bízik a nagy találkozás, az egymásra találás romantikus tételében, de azért tudja, hogy humorral és keményebb, érdesebb elemekkel (az egész drog-szál, Alex és Zsolt kapcsolata) kell körülbástyáznia történetét, hogy ne csússzon bele a szentimentalizmus ingoványába. Évtizedes, de az ezredvégen különös erővel feltámadó trend ez: a vad, romantikus szerelmek krónikái már csak eltávolítva, finom idézőjelek közé helyezve elmondhatók. Hőseink sem lehetnek hétköznapi figurák, minimum társadalmon vagy törvényen kívüliek, valamilyen szempontból mások. A vak szerelem fellobbanásához Alexnek, akit a film első tizenöt percben hűvös és laza férfinak ismertünk meg, el kell veszítenie a látását - a baleset és a sokk utáni Alex kapkodó döntései, szeszélyes és zaklatott érzelmei így kaphatnak hihető és elfogadható magyarázatot.

Fésős András kilépteti hőseit a hétköznapokból, megszökteti őket a magányos harmincasok klubjából. Olyan helyzetbe hozza őket, ahol felfedezhetik a fantáziájukat és a szabadságukat. Belemennek egy játékba, ismeretlenekkel teli egyenleteket fejtenek meg, hogy egy ismerős ismeretlen várja őket a kalandok végén. Kicsit mese, kicsit példázat a Balra a nap nyugszik, de úgy látszik, ez a belépő a szerelmek ezredvégi városába.

Somogyi Lia interjúját a rendezővel megtalálja a Filmkultúrában.

32 Kbyte

Takáts Andrea
és Szabó Győző
28 Kbyte

Takáts Andrea és Szabó Győző 32 Kbyte	Két, ellentétes irányba haladó repülőgép metszi az eget, kondenzcsíkjuk tökéletes X-et rajzol a horizontra. A hírek szerint ez a kép volt Fésős András filmjének kiindulópontja. Az X - az ismeretlen az egyenletben. Nevezhetjük véletlennek, szeszélynek, esetlegességnek, vagy akár fatális összetevőnek. A Balra a nap nyugszik véletlen találkozások és egybeesések filmje, mindezek a véletlenek azonban a történet végére összefüggő rendszerbe szerveződnek. Nem mintha Fésős misztikus világmagyarázattal kacérkodna, megkockáztatom, semmi nem áll tőle távolabb, mint bármiféle homályos, absztrakt elmélkedés. Nem a világ rendjéről, hanem az érzelmek rendetlenségéről beszél. A Balra a nap nyugszik egy furcsa szerelem históriáját szeretné elmesélni, miközben a történetmesélés lehetőségeit, a tapasztalatok, élmények megfogalmazásának és átadásának rejtekútjait is kutatja. Könnyen, nagyon könnyen belecsúszhatna a szentimentalizmus vagy a kusza bölcselkedés csapdájába, azonban szerencsére kikerüli a buktatókat. Talán ez a legszimpatikusabb benne: a látszatra hűvös-visszafogott előadásmód és a fényképezés nyugodt, higgadt eleganciája érzelmes-melodramatikus történetet keretez, a motívumok rafinált szőttese (képek és élmények, látás és láttatás, emlékezés, elmesélés és fantázia paradoxonjai) pedig az értelmezés tágabb dimenzióit nyitja meg. Egy különös balesetben megvakult budapesti srác és egy elhagyatott német városkában élő magyar lány véletlen telefonbeszélgetéséből kialakuló szerelme, félreértések és fatális egybeesések sokaságával - azért ez elég vadul hangzik. Fésőséknek olyan hajlékony dramaturgiát kellett teremteniük, amely a legváratlanabb fordulatot is elfogadtatja. Ez a történet azon áll vagy bukik, hogy szereplői legmeglepőbb döntését is elfogadjuk, és ne a miért kérdése merüljön fel folyton a bennünk. Hogy az éppen drogot csempésző Alex felvegyen egy zaklatott stoppost az autójába, hogy első hallásra beleszeressen egy utcai telefonfülkében megismert hangba, hogy ő és a lány egy adott pillanatban egyszerre határozzanak úgy, hogy meglátogatják a másikat - ezeken a pontokon fel kell, hogy függesszük a racionális okfejtést. A lelkiállapotok és hangulatok hullámzása sodorja a filmet: a végeérhetetlen éjszakai telefonok barkochba-játéka és gátlásos-kíváncsi faggatózása, a csapott, feszes dialógusok adok-kapokja, no meg Szabó Győző és Takáts Andrea ritka erős páros-játéka, még ha ez különösnek tűnik is, hiszen a zárójelenet kivételével sosincsnek együtt, pontosabban végig kilométer-ezrek választják el őket egymástól. Egy lány, aki nem hisz a szavakban és egy srác, aki a szavakba, a mesélésbe, a történetekbe kapaszkodik, mit hihetnek el ők egymásnak? Soha senki nem talált ki semmit és soha nem is fog, mondja egyszer Alex Mariának. Minden hihető és minden hihetetlen, rajtunk áll, hogy mit és kit tudunk elfogadni, hogyan tudjuk elfogadtatni magunkat, az élményeinket, az érzéseinket, a történeteinket. Fésős nem is tagadja, hogy filmjével a történetek nélküli emberek bukásáról értekező Wim Wenders nyomába szegődik. Összekapcsolódó asszociációsorok kalandja, a másik ember fantáziáját megmozgató történeteink - Fésős bízik a nagy találkozás, az egymásra találás romantikus tételében, de azért tudja, hogy humorral és keményebb, érdesebb elemekkel (az egész drog-szál, Alex és Zsolt kapcsolata) kell körülbástyáznia történetét, hogy ne csússzon bele a szentimentalizmus ingoványába. Évtizedes, de az ezredvégen különös erővel feltámadó trend ez: a vad, romantikus szerelmek krónikái már csak eltávolítva, finom idézőjelek közé helyezve elmondhatók. Hőseink sem lehetnek hétköznapi figurák, minimum társadalmon vagy törvényen kívüliek, valamilyen szempontból mások. A vak szerelem fellobbanásához Alexnek, akit a film első tizenöt percben hűvös és laza férfinak ismertünk meg, el kell veszítenie a látását - a baleset és a sokk utáni Alex kapkodó döntései, szeszélyes és zaklatott érzelmei így kaphatnak hihető és elfogadható magyarázatot. Fésős András kilépteti hőseit a hétköznapokból, megszökteti őket a magányos harmincasok klubjából. Olyan helyzetbe hozza őket, ahol felfedezhetik a fantáziájukat és a szabadságukat. Belemennek egy játékba, ismeretlenekkel teli egyenleteket fejtenek meg, hogy egy ismerős ismeretlen várja őket a kalandok végén. Kicsit mese, kicsit példázat a Balra a nap nyugszik, de úgy látszik, ez a belépő a szerelmek ezredvégi városába. Somogyi Lia interjúját a rendezővel megtalálja a Filmkultúrában.
32 Kbyte
Takáts Andrea és Szabó Győző 28 Kbyte