Pepe (Scherer Péter)
és Kapa (Mucsi Zoltán)
58 KByte
|
Jancsó Miklós, Hernádi Gyula és
Grunwalsky Ferenc "laza" filmet csinált. (Nyilvánvaló,
hogy nem filmesztétikai kategóriáról van szó.) Laza
történet, laza alakokkal. Teret ad a finom szellemességnek, az
iróniának és az öniróniának, a kiszólásoknak, a commedia
dell'arte-szerű vaskosabb tréfálkozásnak.
A Nekem lámpást továbbélő alakjai, Kapa és Pepe
(Mucsi és Scherer) élnek a lehetőséggel, és folytatják a
már megismert stílust, gátlástalanul rögtönöznek, nyomják
a szöveget. Ebben jobb és kevésbé jó partnerek segítenek,
az előbbiek közül is kiemelkedik Blöró, a Lyuhász Lyácint
Bt. zenekar embere. Jancsó és Hernádi most ugyan személyesen
nem tűnnek fel a vásznon (Jancsó csak a film legvégén
látható), de a pipázgató, bölcselkedő, a világ
szépségeit kedvelő, a női nemet nagyra értékelő Tataként
(Székely B. Miklós) Hernádi alakja újra meg újra
előbukkanni látszik.
A laza történet helyszínei egy lepusztult állomás/telep,
néhány vasúti személy- és teherkocsi, egy udvar és a
Szabadság-szobor fejmagasságban. Kapa, Pepe és felesége,
Emese valamint Kapa apja, (a mindenki által dollármilliomosnak
hitt) Tata élnek, éldegélnek valahol a város szélén. Tatát
már nem érdeklik a világ dolgai, mintha egy elvarázsolt erdő
közepén töltené hátralévő napjait. Kapának és Pepének
azonban nagyra törő terveikhez tőkére lenne szükségük.
Emesére az a feladat várna, hogy Tatából kiimádkozza a
pénzt, ám ő ehelyett a maffiózók kezére juttatja az
Öreget, akitől így a kor szokásos eszközeivel (ügyvéd,
szerződés, fenyegetés, zsarolás) hozzájutnak az
örökséghez. Ám a pénzt ténylegesen mégsem tudják
megszerezni. Ezért aztán folytatódik a küzdelem az örökség
birtokba vételéért Kapa és a főnökét kinyíró Csaba
között, akiről később kiderül, hogy Kapa fia. Ennek azonban
túl nagy jelentősége igazából egyikőjük életében sincs.
A pénzen (illetve annak hiányán) kívül központi(?)
probléma(?) még Emese gyermektelensége. Valóban csak Emese
problémája, mert Pepét túlzottan nem foglalkoztatja ez a
kérdés. Megpróbálkoznak a mesterséges megtermékenyítéssel
is, amelyben érdekes módon nemcsak Pepe, hanem Kapa is részt
kíván vállalni. A siker azonban elmarad. A várva várt
"Anyának érzem, oh Pepe, magam!" -mondat Emese szájából
szerencsére azért nem hangzik el. Pedig a műveltség és a
filmszakmai ismeretek Kapa és Pepe szájából elő-elővillanó
mondatai mindig nagy sikert aratnak. Különösen hatásos az
elidegenítés hagyományos eszköze, a kiszólás, a filmről
való kibeszélés. Kapa és Pepe ugyanis a legváratlanabb
pillanatokban belenéz, közel hajol a kamerához, beleszól a
mikrofonba. Vagy mintha ott se lenne senki, vagy a feltételezett
nézőkhöz beszélnek, mintha a kamerán keresztül bele lehetne
látni a moziba. Játék ez a javából. Közvetlen
összekacsintás, "Értjük egymást, ugye?"-effektus. Ez a
nézőkhöz szóló közvetlenség is hozzátartozik a film
lazaságához.
A leglazább mégis talán Emese, a maga minden kötöttségtől
mentes nevetésével (amely bármivel kapcsolatban bármikor
felhangozhat) és egyszerű észjárásával. Évaként segíti
és bonyolítja a dolgok alakulását. A sikertelen aktusok után
általában egyfajta (tetsz)halál állapotba kerül, amelyből
Blöró tudja gyermeteg dalával újra meg újra életre kelteni.
És a mesé(k)nek itt nincs még vége. Fontos szerep jut még a
mérgezett almáknak, amelyeknek különös trükkel mindig csak
az egyik fele okoz halált. A halottnak hitt Nagytatusba pedig
Emese csókja lehel életet. Halleluja, újabb feltámadás,
ahogy a mesevilágban szokott lenni.
Jancsó - bár látszólag kerüli a hagyományos formákat -
újból és újból (és talán nem véletlenül) rátéved a
mesemondás ösvényére. A régi mesék és a mai valóság
lassan mitológiává olvadnak össze. Mindenki elhiszi már a
nem létező szúnyogokat, a láthatatlan és áthatolhatatlan
falat, és - amiben mindenki szeretne hinni - a sok-sok
pénzt, a hamis dollárokat. Mert sajnos, Tatus csak a
szépséget kedveli, a hamis dollárok szépségét. Így a
történet(?) végén nincs se tragédia, se happy end, csak a
Nap fogy el.
A mitológiateremtésnek része valamiféle filozófia
felvillantása is, bár ez elég felszínesnek tűnik. De hát
Istenem, az efféle komédiázáshoz nem is hiányzik a
filozófiai megalapozottság. A film és a kialakuló mítosz
anélkül is működik. Mert a Jancsó-Hernádi-Grunwalsky
trió és a Mucsi-Scherer duó által megteremtett abszurd
világ olyan természetességgel jelenik meg a vásznon, hogy a
néző szinte otthon érzi magát benne. És talán nem is akar
többről szólni Jancsó laza filmje.
A Szabadság-szoborral való szembenézés, a francia forradalom
jelszavai egy csábos női hátsón és néhány Hernádi-féle
mondat idézi a régebbi Jancsó-filmek világát.
|