Dizseri Eszter Kockáról kockára

Bevezető  Tartalom  Utószó 


88 KByte

Hankiss Elemér: A kiválóság szigete

Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert megint egy nagy lehetőség, amelyet ez az ország nem tudott igazán kihasználni. Nevet, mert néhány évtizeden át a magyar rajzfilmművészet a világ legjobbjai közt tündökölt.
Unos-untig emlegetjük már, hogy ez az ország nagyszerű tehetségeket nevel föl, de aztán gazdagon kibontakozó alkotóerejükkel nem tud mit kezdeni. Tízegynéhány Nobel-díjasunk nem lelé honját e hazában, és más országok állampolgáraként érte el világraszóló eredményeit. Ma legtehetségesebb szakembereink, tanáraink közül sokan, túlontúl sokan, amerikai diákokat tanítanak dúsgazdag egyetemeken. Egy nagyszerű kivételtől, Macskássy Gyulától eltekintve világgá széledt a harmincas évek nagy magyar rajzfilmes generációja, s lett belőlük ünnepelt rendező Angliában, Franciaországban, Amerikában: John Halas, Jean Image, George Pal.
A háború után elképesztő szegénységben, majd egyre nyomasztóbb ideológiai csikorgások közepette indult útnak a magyar animációs filmművészet. A pártállami urak rossz és jó szeszélyeit követve cikkcakkosan futott ez a pálya, de minden nehézség ellenére a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években már világraszóló sikereket arattak a magyar animációs filmek. A hűvösvölgyi stúdió egyike volt a kiválóság azon szigeteinek, amelyek a kelet-európai homályban és nyomorúságban tiszta fénnyel fénylettek. Ez a fény Londonig és New Yorkig, Montrealig, Hollywoodig és Sydney-ig elsugárzott és hirdette, hogy a kelet-európai sötétségben is elevenen él a teremtő emberi szellem, egy lélektelen rendszerben is lobog az emberi lélek tüze.

Nem ismerek olyan műfajt vagy területet ebben az országban, amely az elmúlt fél évszázadban nagyobb teljesítményre lett volna képes, mint az animációs filmművészet, amely a kiváló tehetségek olyan sokaságát gyűjtötte volna egybe, mint a Pannónia Filmstúdió. Macskássy Gyula, Csermák Tibor, Dargay Attila, Szabó Szabolcs, Kovásznai György, Imre István, Nepp József, Gémes József, Jankovics Marcell, Szabó Sipos Tamás, Reisenbüchler Sándor, Foky Ottó, Szoboszlay Péter, Ternovszky Béla, Vajda Béla, Richly Zsolt, Gyulai Líviusz, Lisziák Elek, Koltai Jenő, Macskássy Katalin, Orosz István, Keresztes Dóra, Horváth Mária, Hernádi Tibor, Cakó Ferenc, Varsányi Ferenc, Varga Csaba, Hegyi Füstös László, Szórády Csaba... és még folytathatnán a sort sok kiváló művésszel. De utalnom kellene az animátorok, kihúzók, kifestők, operatőrök, hangmérnökök remek gárdájára is. És mindenekelőtt Matolcsy Györgyre, aki már azokban a nehéz évtizedekben is nyugati típusú menedzserként irányította a Stúdiót, és kitűnő munkatársaira, Kunz Románra, Mikulás Ferencre és másokra, akikkel együtt hosszú évtizedeken át sikeresen teremtették meg azt a feltételrendszert és azt az alkotói légkört, amely a világ egyik legsikeresebb animációs műhelyévé emelte föl a Pannóniát.
Ha pedig a filmekre gondolok, akkor az örömtől és az emlékezés izgalmától elszorul a szívem.

Az egész estés filmek: János vitéz, Hugó, a víziló, Ludas Matyi, Habfürdő, Daliás idők, Suli-buli, Macskafogó, Az erdő kapitánya, Sárkány és papucs, A hercegnő és a kobold, Vacak, a hetedik testvér... - közülük a legjobbak megdöntöttek minden lehetséges magyarországi filmnézettségi rekordot.
A mozifilmek: Két bors ökröcske, Ceruza és a radír, Párbaj, Pirospöttyös labda, Átváltozások, öt perc gyilkosság, Az l812-es év, Ca ira (a Francia Forradalom dala) Variációk egy sárkányra, A Nap és a Hold elrablása, Concertissimo, "Nekem az élet teccik nagyon...", Hídavatás, Díszlépés, Modern edzésmódszerek, Rend a házban, A sótartó felé, Megalkuvó macskák, Zime-Zum, Hajrá, mozdony, Sisyphus, Animália, A légy... - a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek legnagyobb filmélményei közé tartoztak. Záporoztak rájuk a nagy nemzetközi díjak. A saját műfajukban előkelőbb helyet foglaltak el a film világában, mint az ugyancsak kitűnő magyar nem-animációs filmművészet, arról nem is szólva, hogy e villanásnyi filmek akkori életünk leghitelesebb dokumentumai közé tartoznak. Többet tudhatunk meg az akkori világról e bűbájos és groteszk, komikus és tragikus, döbbenetes és játékos filmekből, mint tudós elemzések sokaságából.
A sorozatok: Artur, Peti, Gusztáv, Mézga család, Frakk, Mirr-Murr, Kérem a következőt!, Magyarázom a mechanizmust, Vízipók-csodapók, A legkisebb ugrifüles, A kockásfülű nyúl, Magyar népmesék, Pom-Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász, Leo és Fred, Fabulák... - nemzedékek nőttek fel rajtuk. Aki már élt akkor, tudja, hogy rohantunk haza a munkából, hanyatt-homlok, hogy el ne mulasszuk a Gusztáv, a Dr. Bubó, a Mézga család vagy a Pom-Pom soronkövetkező epizódját.
Milyen műfaj, milyen szakma tud versenyezni ezzel a teljesítménnyel? A remeknél remekebb művek e seregletével?

És mi a helyzet most? 1999 augusztusában? A kezdő nemzedék nagyjai közül Macskássy Gyula, Csermák Tibor, Kovásznai György már elhagyott minket. Mások visszavonultak. A középgeneráció nagy művészei a piacosodás rossz, közép-kelet-európai változásának diadalmas terjeszkedését alaposan megszenvedték: de ha a piac úgy akarja, és ceruzához, tollhoz, ecsethez nyúlhatnak, akkor még mindig remekművek kerülhetnek ki a kezük alól. A fiatalok szerteszéledtek a világban, keresett művészek és szakemberek ott kint, vagy itthon kisebb stúdiókat alapítottak. A hajdani műhely, a Pannónia összezsugorodott, küzd a túlélésért.
Magyarország ma már nem animációs nagyhatalom. Számon tartják a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli teljesítményét, műveit, számon tartják kitűnő művészeit. De már nem stílusteremtő, a nemzetközi animációs művészetet meghatározó műhely. Nincs már "budapesti iskola" (ahogy a nagyszerű konkurens, a remek zágrábi iskola is elenyészett), nem zarándokolnak már a Hűvösvölgybe a tanulni vágyó fiatal amerikai, kanadai, japán művészek.
Nem tudtuk megőrizni a kiválóságnak ezt a szigetét, nem tudtuk nemzetközi hatalommá kiépíteni a magyarországi animációs művészetet és "ipart". Többé-kevésbé visszacsúsztunk a perifériára, belezökkentünk a nemzetközi köznapok, elsősorban Hollywood és az európai televíziók beszállítójának szerény és nem mindig inspiráló szerepébe.
Lehet - bár nem hiszem -, hogy elkerülhetetlen volt ez a hanyatlás, ez a visszaesés. Lehet, hogy minden baljós, "globális" jóslat ellenére, van lehetőség a kibontakozásra. Elvégre Macskássyék sem voltak könnyebb helyzetben a harmincas években, majd a késő negyvenes, ötvenes években. Nekik mégis sikerült.

Remélem, hogy ez a kitűnő könyv, amelyet szerzője nagy odaadással és szakértelemmel állított össze, nem emléket állít a hajdanvolt magyar animációs művészetnek, hanem olyan összegzés, amely segít majd az újraindulásban.

 

Tartalom

Hankiss Elemér: A kiválóság szigete

I. könyv

A műfaj
Macskássy Gyula itthon maradt
A "Kiskakas", az első magyar rajzjátékfilm
A bábfilmgyártás kezdetei
A Szinkron Filmgyártó Vállalat, 1954
Rajz- és bábfilm osztály
- Reklámfilmek
- Filmepigrammák-sorozatok
A "hosszú évtized", 1969-1979
- Művészeti Tanácsok, Dramaturgia, lektorok
- Televíziós, mozi egészestés és rendelt filmek
- Új nemzedék - új egyedi filmek
Filmszemlék
- Belföldi filmszemlék, fesztiválok
- Egyéb szervek által rendezett filmszemlék, fesztiválok és bemutatók
- Külföldi filmszemlék és fesztiválok
Az ASIFA és Magyarország
A magyar animáció aranykora, 1980-1986
- Világcsúcs születik: Oscar-díjas A légy
- Hat év - tizenkét egészestés film
- Az időszak kiemelkedő rövidfilmjeinek médiavisszhangja
Animáció és képzőművészet
- A magyar képzőművészeti vonatkozású filmek csoportosítása
Animáció és oktatás
Az amatőrmozgalom és az animáció
Tájékoztatás és terjesztés
- Public Relations
- Animáció és merchandise
- Üzemi lapok
Nem csak a Pannóniában készültek animációs filmek
Az utolsó időszak küzdelmei 1986-1988
- Apadó források
- Tallózás a kiemelkedő filmek kritikái között
"A tények hideg lehellete", 1986-1995
Új igazgató a Pannóniafilm Kft élén
Filmforgalmazás, filmkereskedelem
- Az elmúlt ötven év filmforgalmazási gyakorlata
- A rövidfilm forgalmazása napjainkban
Akik a Pannónia köpenyéből bújtak elő...
Körkérdés
In memoriam

Utószó (Dizseri Eszter)

Arcképcsarnok
Színes képek

II. könyv

Működési formák változásai az államosítástól napjainkig (1948-1998)
A Pannóniafilm Kft. és jogelődei alkotóinak művészeti díjai (1948-1998
A Pannóniafilm Kft. és jogelődei alkotóinak fesztiváldíjai 1948-1998
A Pannóniafilm Kft. és jogelődei által készített egészestés filmek és nézőszámuk 1998. december 31-ig
A Kecskeméti Animációs Filmszemlék (1985-1988) és Filmfesztiválok (1993-1996), valamint az I. Nemzetközi Animációs Játékfilm Fesztivál (1996) adatai
Saját könyvkiadás, szakkönyvek
A Pannóniafilm Kft.-ben és jogelődeinél 1948-1998 között készült animációs filmek szakkatalógusa

Források

 

Dizseri Eszter: Utószó

1968 augusztusának egyik forró délelőttjén a Pannónia Filmstúdió emeleti folyosóján a "zöld szalonban" ücsörögtem, 10 óra már elmúlt, de az életnek még semmi jelét nem tapasztaltam. Kezemben a próbarajzolási behívómmal tanácstalankodtam. Egyszerre csak kivágódott az egyik ajtó, és egy gyors mozgású, piros inges, kócos hajú férfi robogott végig a folyosón. Dühös ábrázattal húzott el mellettem, a kezével vadul csapkodta a levegőt. A legbámulatosabb az volt, hogy eközben énekelt, egy szép, régi zsoltárt: "Perelj Uram perlőimmel, harcolj én ellenségeimmel. Te pajzsodat ragadd elő, én segedelmemre állj elő..." Nem volt nehéz kitalálni, hogy mi történhetett a Stúdióvezető feliratú ajtó mögött az előző percekben... Ekkor találkoztam először Dargay Attilával.

Az ezt követő 18 év, amit a Stúdióban töltöttem, előbb 8 évet rajzolóként, majd reklám- és tájékoztatási, meg dokumentátori szerepkörben, majd a kor szellemének megfelelő PR menedzserként, számos hasonló, derűs élménnyel ajándékozott meg, miközben megismerkedtem az animációs filmes szakmával, a kollégákkal. Hamar nyilvánvaló lett számomra, már a Macskássy Gyula mellett töltött pár hónap gyakornokoskodás idején is, hogy fantasztikus értékek, kincsek vesznek körül. Érték, az az aura, amelyben a filmötletek keletkezhettek és megvalósulhattak, a barátságok, melyeket felajánlottak, a küzdelmes múlt egymás szavába vágva elmondott történetei, a legfrissebb nyugati szaklapok szemet-szájat csodálkozásra nyitó anyaga, a filmzenék büfében kitalált és sebtében elfütyült motívumai, a rangos fesztiválok élményei, de az összetartozás cinkos jóérzése is, amikor közösen észrevételeztetett, hogy Korniss Dezső forró nyáron is gumicsizmában jár és Végh György télikabátban, a nyakában többszörösre csavart sállal. De voltak kellemetlen dolgok is. A politikai áramlatok következményei, a politikai-anyagi-egzisztenciális függés a Minisztériumtól, a filmek nyilvánvaló cenzúrázása, a külföldi utak korlátozása, a technika elmaradottsága, pénzügyi-stratégiális-morális problémák.

Mit tesz napi munkája mellett egy stúdiós propagandista? Gyűjteni kezdi az általa érdekesnek ítélt dolgokat. Beszéltet és beszélgetéseket rögzít, dokumentál, szervez és fotóztat, majd saját tervezésű tárolószekrény kivitelezésével kergeti az őrületbe a minden technikával felszerelt Báb-műtermet. Talán arra készül, hogy egyszer, amikor már némi rálátása lesz e sokat szenvedett művészeti ág, az animáció magyarországi történetére, csokorba szedi a tapasztalatait és megírja. Volt egyszer egy Pannónia. Legkivált az a megfoghatatlan dolog érdekli, ami létrehozta, kialakította, világhírűvé tette a stúdiót.
A téma szerteágazóbbnak mutatkozott, mint gondolta, mert közbejött a rendszerváltás, átalakult a struktúra, átalakult maga a műfaj is. Az állami pénzek elvonása, a televíziós megrendelések elmaradása és más körülmények alapjaiban rendítették meg a Stúdiót. A derékhadból a jólképzett, nagy tehetségű rendezők, animátorok sorra elhagyták az országot, és gomba módra szaporodtak az önálló kis stúdiók.
A technika szédületes fejlődése is új helyzetet teremtett. A komputernek ugyan nincs "aurateremtő" képessége, de kényelmes, gyors és olcsóbb is, mint a hagyományos technikával készített rajzfilm. Változott a világ. Paradigmaváltás? Több annál.
Sok technikai bravúr áll az animációs filmesek rendelkezésére. De lehet, hogy barátságok már ritkábban köttetnek, a fiatalokat sem érdekli a Stúdió hajdanvolt küzdelme, ugyan ki tart ma fesztiváli beszámolót?

Ennek ellenére a hajdani propagandista megírta könyvét az egyszer volt Műhelyről. Mintegy 3200 filmről egyeztetett filmográfiát, közel 300 fő munkáját kísérte figyelemmel, akik közül 40-50 rendezőként is kiemelt érdeklődésre tarthat számot. Főleg övék a könyv második része, az Adattár, amelyben megtalálhatók a művészeti és társadalmi elismerések, fesztiváldíjak, az egész estés filmjeik adatokkal bizonyított népszerűsége és valamennyi animációs film adatai. Könyve első részében "idegenvezetőként", működés közben mutatja be az animációs filmek világát, az abban élőkkel idézi fel, mondatja el fél évszázados történetüket, elsődlegesen természetesen az otthont biztosító Pannónia Filmstúdióét.
Sok izgalmas kérdés kibontására nem kerül sor, e dokumentumkötet szerzője szinte egyáltalán nem támaszkodhatott szakirodalomra, cikkekre, tanulmányokra, értékelő-elemző írásokra, s nem lévén esztéta, filmtörténész vagy kritikus sem, a korszak és a keletkezett művek mérlegét majd másoknak kell elkészíteniük.
Szabad a pálya!

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap