|
bemutatók
Visszatérés
1998, Mafilm Rt. Aktív Stúdió, Magyar
Televízió, Hunnia Stúdió
6:3 avagy Játszd újra, Tutti
Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten
r,f: Jancsó Miklós, o: Grunwalsky Ferenc,
z: Ferenczy György, v: Csákány Zsuzsa, d,k: Banovich Tamás,
h: Oláh Ottó, gyv: Sarudi Gábor, prod: Böjte József, sz:
Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szarvas József, Vasvári Emese,
Kovács Zsolt, Anger Zsolt, Csapó Virág, Homonnai Kata, Varga
Zsuzsa, Ladányi Andrea, Jancsó Miklós, Hernádi Gyula
kritikák
... Grunwalsky Ferenc azon filmesek közé
tartozik ebben a kiszikkadt hazában, akik a filmet
nyelvként, a sztorit jelentésként, a képet fényként és
térként használják. Ő filmes... Egyvalamiben biztosak
lehetünk, ha Grunwalsky-filmet nézünk, hogy nála nem a
szokásos "sika, kasza, léc"-típusú pénzlenyúlásról
van szó, hanem a lélek emulziós tükröződéséről...
... Grunwalsky Visszatérése minden
kritikát alulmúl. Bár ebbe végül is bele lehet
magyarázni, hogy a magyar valósággal nézhetünk szembe
igencsak naturális módon...
... Mai magyar. Nem Zóna, nem Kárhozat,
az Unicum fekete, a presszó cégére Talléros, a busz sárga
(bár az elágazásig sosem talál vissza az út jobb oldalára),
csak az álmok és a halál előtti hallucinációk rugaszkodnak
el a pár négyzetméternyi földtől; de nem is a miénkittatér-féle
giccs, a hajdanvolt nagysággal átitatott, gettóvá vált
proletárkarámmal, ahol az ecetfák között gagyi
napszemüvegben grasszálnak a stricik, ahol még érdemes
felosztani a placcot, ahol van mit bevédeni; itt szétverni
sincs mit, csak a csalánt lehet rugdosni...
... Tutti szemlélő és kommentátor
egy személyben, és mivel kívülről (is) látja a hajdani
világot, felszabadult iróniával dalol a vörös Csepelről,
és ilyen praktikus, ámde akkor vérlázítóan apolitikus
tanácsot ad környezetének: "Az ifjúság békeharc helyett
tanuljon nyelveket"...
... Röhögni lehet rajta úgy, ahogy a
sörözőben az ember jót röhög a haverjaival, ha
politikust lát erkölcsileg felülemelkedni...
... Nem állt be semmilyen sorba. És
közben nézte az embereket. "... Hogy hova sodródik az
ember véletlenül életében!..." - sóhajtja egy ízben a
kamera előtt az öregember. Ismételjük utána:
sodródik...
... Ami hamar föltűnik, az a mindent
beborító műfaji káosz: a melodráma és az abszurd
idegesítő keveredése. Indul egy történet, valamennyire
építkezik is ez a történet, majd mintha a stábnak egyszerre
fogyott volna el az összes türelme, azonnal kívül helyezkedik
mindenki, színész, forgatókönyvíró, rendező, történik
valami egészen oda nem illő őrület, de az nem számít, mert
a következő pillanatban már megint konszolidált
körülmények között zajlik az élet, hogy aztán kisvártatva
megint az elszabadult pokol. Ez a hatalmas műfaji és
stiláris összevisszaság aztán a zárójelenetben
összegződik, a házasságkötő teremben papagáj röpköd,
Pogány Judit futkos és dalárda is van immár, majd egy
váratlan pillanatban vége...
beszélgetések
... Azért lett epizódfilm - így Jancsó
-, mert az a véleményem, hogy ma már nagyon nehéz
elmondani egy történetet. Feri új filmje, a Visszatérés,
amely egy történetet mond el, azért más, mert folytat
valamit, tehát igazából lezár egy újabb epizóddal egy régi
történetet...
... ez az ideális eset, amikor előre
biztosítva van a filmnek nemcsak az elkészítése, hanem a
további élete is. Ezt egy kis országban nagyon nehéz
megoldani, és ebből a szempontból Európa legtöbb országa
rossz helyzetben van. Amikor Itáliában éltem, megpróbáltunk
néhányan összefogni, Glauber Rocha, Bertolucci, Pasolini,
Jean-Marie- Straub... Ez a hatvanas évek vége, hetvenes évek
eleje volt, már éreztük, hogy váltás lesz, és úgy
gondoltuk, hogy ezeknek a filmeknek szükségük van egy
nemzetközi forgalmazóra. Hát nem sikerült összehozni,
többek között azért, mert Bertolucci akkor lett világhíres
az Utolsó tangóval, és onnantól már nem
érdekelte a dolog...
... Nem érdemes azon gondolkozni, hogy jó
ez vagy rossz. Érdekes időszakban vagyunk, továbbmozdulás
előtt. Nem tudni, merre megyünk, de azért jó lenne még
megtudni a mi életünkben. Vannak jelek arra, hogy számomra
nagyon idegen világ jön. Most hallom, hogy az UCLÁ-n, a
kaliforniai egyetemen megépítették a világon az első olyan
kollégiumot, ahol nincs könyvtár, viszont minden szoba kap
Internet-csatlakozást. Jó dolog az Internet, de én például
fekve szeretek olvasni...
... Az általunk megnézett harmincöt
filmben a dokumentumfilmesek figyelme új területeket fedezett
fel. Érdeklődésük a magánszférában zajló változások
iránt ébredt fel, az országnak eléggé pontos tükrét
tudják felmutatni. Azt a fajta figyelmet, amely arra irányul,
hogyan változik az emberek önmagukhoz való viszonya, hogyan
befolyásolja életüket a gazdasági átalakulás - ennek
következtében érzelmi, indulati életük hogyan változik , -
én magyar dokumentumfilmekben most láttam először... ezt
tartom a legjelentősebb új tendenciának...
... Kiszámíthatatlan, hogy ez a
kitüntetés mennyire fogja befolyásolni jövőmet - folytatja a
tűnődést Zsigmond Vilmos. - Sok fiatal és tehetséges
operatőr jelent meg az utóbbi években a porondon, lassan át
kell adni helyünket az új nemzedéknek... Még szeretnék
néhány filmet forgatni, de mindennél jobban szeretnék
tanítani...
... Nagyon bírtam a filmemről megjelent
kritikák közül azt, amelyik egy napilapban volt olvasható...,
az volt a címe, hogy A magyar hányás... Na most az az
igazság, hogy ez nekem kifejezetten tetszett, még ha
elmarasztalónak szánták is. Én, ha ilyet olvasnék,
biztos, hogy megnézném azt a filmet...
filmszemle - után
... A szemle láthatatlan főszereplője
a pénz volt. Akarom mondani, a pénztelenség. Az
idén Horváth Terin és Garas Dezsőn kívül csak Koltai
Róbertet láttuk feltűnni a svédasztalok közé tömörült
vendégseregben. Miért maradtak távol azok a neves művészek,
akik éppen a mozi- és televíziós filmeknek köszönhették
országos népszerűségüket? Egy biztos: nem azért, mert
éppen forgattak valahol. Tolongás, kavarodás, fontoskodó,
lelkes, unott és érdeklődő arcok a Corvinban. Arról lehetett
tudni, hol zajlik valami nagy durranás, hogy ott csoportosultak
a legtöbben...
... A tülekedés a felfokozott
érdeklődés jelének is tűnhetne, ha nem ismétlődne a
tapasztalat, hogy a tét nem annyira a magyar film,
hanem inkább a rendezvényen való megjelenés. Szerepeltek
az idén is olyan filmek, amelyeknek több nézőjük volt a
szemlén, mint amennyi összesen lesz majd a mozikban, ha
egyáltalán bemutatják őket...
... Jó munkát kívánó december 22-i
levelét a két ünnep között kapta meg a Titanic Fesztivál
kapitánya. Aztán az első januári munkahéten - épp, amikor a
Néprajzi Múzeum ügy izzította a kedélyeket - jött a
telefon, hogy adminisztrációs hiba történt, a kinevezés
nem érvényes... El lehet képzelni, mit gondolhatott
Horváth György, aki már készült munkához látni, Jankovics
Marcell NKA-elnök, akinek rövid időn belül másodszor
nyúltak át a feje fölött, és Györffy Miklós
(filmszakíró, fordító, csak névrokona a riporternek), akit
végül kineveztek - vagy épp a miniszter, akinek a látszat
szerint hol a jobb, hol a bal kezébe adnak aláírnivalókat, miközben
szakmai érdekcsoportok fölé emelkedve kéne tető alá hoznia
egy időtálló és célravezető filmtörvényt...
... a film főszereplője, Tutti úr, Eperjes
együtt rúgja a meccseken a lasztit a miniszterelnökkel.
Várhegyi Attila bevallotta: ezen az estén látta harmadszor az
alkotást. - Egyre jobban tetszik - állította. Végre olyan
mozi született, amely nem lehangoló.
... Most is éppen egy nagy átalakulás
kellős közepében vagyunk. A hagyományos filmes
gondolkodást a televíziós gondolkodás (ki a célközönség,
milyen hosszú legyen vagy lehet a mű, stb) jelentős
mértékben átformálta, és a klasszikus szabályokat komoly
mértékben megváltoztatta, finoman szólva tágította, durván
szólva nemegyszer leegyszerűsítette...
... A kedd esti eredményhirdetésen
ugyanis füttykoncert fogadta a bejelentést, hogy a zsűri
nem oszt fődíjat, tegnap pedig az egyik, egyébként
díjazott producer - Kálomista Gábor - csapta rá az ajtót
a sajtókonferenciázó zsűritagokra...
... Nem volt bölcs döntés a zsűri
részéről, hogy nem adott ki fődíjat, vagy - ha nem tudtak
megegyezni - nem adott ki több fődíjat - mondja Eperjes
Károly. - Hogy ez miért fontos? Mert azt tapasztaltam, nem a
legrosszabb szemle volt az idei, sőt, az elmúlt tíz év egyik
legjobb, ha nem a legjobb filmszemléje volt. Ekkor nem kiadni
fődíjat azt sugallja, hogy baj van. Öngól így menedzselni
ezeket a filmeket... Micsoda nemzeti öntudat, micsoda
filmszeretet van itt?...
... A zsűrinek az a dolga, hogy
állást foglaljon, és olyan döntést hozzon, amely egyrészt
tükrözi az ízlését, másrészt bizonyos tendenciákat
támogat. Születhetett volna olyan döntés, amely a hazai
vígjáték erősödését jelezte volna, hiszen szerintem a 6:3
Tímár Péter eddigi legjobb filmje... De a zsűri vállalhatta
volna a magyar, vagy a világvalóság könyörtelen
ábrázolását is, Grunwalsky Ferenc filmjét, a Visszatérést,
amely ugyan vad, de igen erőteljes alkotás...
... A döntésnek az az üzenete a
külföldiek számára, hogy nem kell komolyan venni a magyar
filmeket, hiszen maguknak se adtak rá díjat... Így jár a
zsűri, amelynek a cselekedetét a félelem motiválja és nem a
szeretet...
... A zsűri egyetértett azzal, hogy a
mezőny legjobb alkotása Enyedi Ildikó Simon Mágus című
filmje, ám elsősorban a rendezői munkát akarták
elismerni, s nem szerették volna, ha a film, mint tavaly Fehér
György Szenvedély című produkciója -, szinte minden díjat
elvisz... Forgács Péter filmrendező úgy vélte: az idei
szemle nehézségei bizonyítják, hogy a filmfesztivált a
jövőben egy profi fesztiváligazgatónak kellene szerveznie.
Soós Mária filmrendező ezzel szemben azt mondta, hogy nem
lenne jó, ha a szemle szervezését kivennék a szakma
kezéből...
... Nem tűnt meggyőzőnek a
játékfilmes zsűri elnöke, Schlett István politológus
indoklása arról: miért nem adtak fődíjat sem a játékfilm,
sem a kísérleti és kisjátékfilm kategóriában, s miért nem
jutalmazták a legjobb első film alkotóját. Efféle
gesztusnak akkor van értelme, ha a versenyprodukciók
színvonalát az ítészek nem tartják elég magasnak, s nem
pedig, ha a megközelítőleg hasonló színvonalú művek
közül nem tudnak választani. Az a dolguk...
... összes film rendezőjének levelet
küldött tegnap a kulturális tárca politikai államtitkára.
Várhegyi Attila köszönetet mondott az alkotóknak...
ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy - bár a rendezvény
megítélése szerint azt bizonyította, a magyar filmgyártás
szekere megállt a lejtőn - végül mégsem a bizakodás, a
remény lett a szemle üzenete, mert a zsűri "elnézett" az
alkotások mellett...
Várhegyi Attila a filmszemléről
A hazai filmgyártás azzal, hogy a 30.
magyar filmszemle játékfilmes zsűrije nem...
... azt mondom a leszidott zsűri helyett
és nevében (amelynek egyébként sem tagja, sem elkötelezettje
nem voltam, vagyok), hogy akik most a magyar film jó hírét
féltik a ki nem adott díjak miatt, azok összetévesztik a
díszszemlét a marketinggel, a fesztivált a vásárral, a
zsűrorokat a reklámosokkal. Nem az a dolguk a filmszemle
bírálóinak, hogy étvágyat csináljanak a pudinghoz, hanem
az, hogy elbírálják: ki itt az Oscar-díjas szakács,
cukrász, kié a legfinomabb recept...
... Örültem annak, hogy ilyen magasra
emelhető esztétikai és etikai követelményt fogalmazhattunk
meg a látott filmekkel szemben, egy gyenge filmtermés
esetén nem lett volna bátorságunk ezt megtenni....
... És ez a derék férfiú,
szürkeségnek tüköre, odanyilatkozott volt, hogy a
bírálóbizottság erkölcsi (sőt mi több:) etikai
követelményeinek film e szemlén meg nem felelt, nem csoda
hát, ha fődíj kiosztására nem került... "nem hívták fel
eléggé a figyelmet az emberi szépségre és humánumra",
nyilatkozta Schlett, továbbá "az alkotóknak igenis
alternatívákat kell állítaniuk a széthullottsággal, az
értéktelenséggel és az immoralitással szemben". Feleim és
egészeim, most egész komolyan, ilyen dumát azért már vagy
tizenöt éve nem hallottam...
... Ez az üzenet negatív. De nem ez a
legnagyobb baja, hanem az, hogy hamis és kártékony. Azért
lett hamis és kártékony, mert gyalázatos méricskélésből
született... pitiáner, kisszerű (manapság nincs is
másmilyen) politizálást folytattak. Politikai
méricskélés folyt, a függetlenség jegyében, de ezt már
tudjuk. Ugyancsak kisszerű élcelődés lenne a nemes grémium
elnökének polgári foglalkozására célozgatnunk. Ma
Magyarországon mind a gyávaság, mint a butaság politikai
kategória is. Hogy ne mondjam, a biztos siker záloga...
... A magam részéről nem gondoltam
volna, hogy ilyen rossz fogadtatása lesz a döntésnek, de a
várható visszhang nem volt szempont...
filmszakmai események
A közönség várja a filmszemle filmjét
Új német filmek (Örökmozgó)
Csúcstartó félrelépés
Nemzetközivé lesz a világ
Angol filmet vetít a Művész mozi
Létrejött a Magyar Filmbizottság
Megalakították a Magyar Filmbizottságot
Tizenegy mozi Budafokon (az épülő
Campona üzletközpontban)
Színészfotók, reklámarcok
Berlini búcsú
Cukor emléke és életműve
Kitüntették Zsigmond Vilmost
A digitális mozié a jövő
Legszebb tájainkat idézi a pavilon
Filmbarát országnak tartanak bennünket
Budapest ideális forgatási helyszín
eszmefuttatás
... a média mennyire terjeszti a hamis
tudatot? Azt láttuk, hogy van hamis tudat-terjesztés a
tömegkultúrában, s azt is, hogy sokszor, de legalábbis
példánkban alacsonyabb értékű üzenetet hordoz a
tömegkultúra, mint a magas s a szappanoperáknál nem csak
esztétikai értelemben, hanem szociálpszichológia minőségben
is...
... hisz megszoktam, hogy a
riporter-utánpótlás képzésében élenjáró sztárriporter
így kezdi a beszélgetést: "Nem tudom, ki vagy Te és a
filmedet sem láttam", majd zökkenőmentesen kitölti a
műsoridőt fecsegéssel...
(Kicsi, de nagyon erős 2.)
r,f,o: Grunwalsky Ferenc, v: Kabdebó Katalin, d: Vayer Tamás,
Hujber Balázs, k: Lénárt Mária, h: Vámosi András, gyv:
Ozorai András, prod: Árvai Jolán, Simó Sándor, Gerő Péter,
sz: Gáspár Sándor, Szarvas József, Csere Ágnes, Bán János,
Juhász Jácint, Varga Klára, Vasvári Emese, Ladányi Andrea,
115 perc, szí, 35 mm
1998, Megafilm Kft., RTL Klub
r,f,v: Tímár Péter, o: Szatmári Péter, d: Gyűrky András,
k: Pártényi Zsuzsa, h: Márkus Tamás, gyv: Szohár Ferenc,
prod: Kálomista Gábor, sz: Eperjes Károly, Szalay Kriszta,
Kállai Ferenc, Máté Gábor, Kari Györgyi, Cseh Tamás, Fodor
Tamás, Gálffy László, Végvári Tamás, Lőte Attila, Kern
András, Reviczky Gábor
90 perc, szí, 35 mm
1998, Kreatív Média Műhely, 3J+Bt.
103 perc, szí, 35 mm
... A magyar filmesek egy része azért vált hiteltelenné a
szememben, mert nem érezték meg, hogy mi fáj, mi érdekel
engem, egy másik, kvázi országról beszéltek, leginkább
újsághírekből ollózva. Nem volt a filmjüknek szaga.
Grunwalsky filmjéből árad a rohadó televény sűrű fűszaga...
... Ha mindaz igaz, amit a Kicsi, de erős című Grunwalsky-film
állít, akkor a jónak tevőlegesen is kell lennie. A jónak,
még ha az részleges, korlátozott és tünékeny is. S én
ezt nem látom a vásznon. Ugyanis a bosszú sosem az.
Különösen akkor nem, mikor egész európai civilizáltságunk
a bosnyák-szerb-albán háromszögön keresztül kihullik a
semmibe.
Bakács Tibor Settenkedő: Bosszú, Isten nélkül
Élet és Irodalom, 1999.02.12.
Magyar hányás
Mai Nap, 1999. 02. 12. Zz.
Tiszta erőből
Grunwalsky Ferenc: Visszatérés
MaNcs, 1999. 02. 25. Kerényi György kritikája
... nívós kommerszvállalkozásként illeszkedik az új
hazai sorozatba. A mai magyar futball, mint téma aligha
hozná lázba a nézőket, a tegnapi viszont talán arra is
képes lesz, hogy a közönséget tömegesen a film
pályájára, a moziba csalogassa...
Veress József: Az élő aranycsapat
Népszabadság, 1999. 02. 11.
... semmi köze az eddig látott Jancsó-filmekhez. Előzmény
nélküli új hang jelent meg a magyar play backben. Egy
őszülő hajú elsőfilmes! Szárnyait próbálgató Mester!
Pletyizzek egy kicsit: nincs benne hosszú fahrt, nincs benne
meztelen nő, ló, csendőr, kartánc, sem gagyi pirotechnikai
segédmunka. A film szemiotikai rendjében sem építi ki azokat
a szimbólumokat és szekvenciákat, amitől a vájtszeműek
Jancsót mindig szerették. Helyette szituációban
érző-mozgó színészeket látunk, történet-darabokat,
típusokat, arcokat, gesztusokat. A film legfontosabb alapelemei
kezdenek el játszani a meddővé vált magyar vásznon...
Bakács Tibor Settenkedő: És Jancsó?
Élet és Irodalom, 1999. 01. 29.
... Mi is hát a szabadság? .... Milyen is hát az a bizonyos
"szabad ember"?
Csala Károly: Feneketlen szabadság (Elek Judit: Egy szabad
ember című dokumentumfilmjéről)
Népszabadság, 1999. 02.12.
Kovács Zoltán: Ámbár tanár úr
Élet és Irodalom, 1999. 02. 12.
... Szerintem a mi szakmánkban az a fontos, hogy amit elmondunk
a vásznon, az oda tudjon téged szögezni a székhez.
Akármilyen formája a filmnek...
... Ha nem sikerül, akkor te vagy a hibás - összegezi
Grunwalsky.... Mi mesélünk el történeteket, és ők mesélnek
el pusztán epizódokat... Nem csak a televízióban, persze.
Bemegy valaki a moziba szombat délelőtt tizenegy órakor, egy
órakor kijön, azalatt a meteor megtámadta a Földet, és Bruce
Willis megmentette az emberiséget, és az ember ott áll az
utcasarkon, hogy no, a meteorháborún tehát túl vagyunk, most
akkor hova menjünk ebédelni. Ezzel a történet ki is oltotta
magát. Kizárta, hogy az ember bármin is törje a fejét,
hogy bármi is összekapcsolódjék a látott történettel a
saját életéből...
... Ez a néhány évtized - fűzi ehhez Jancsó -, úgy a
hatvanas, hetvenes évektől kezdve, azért átalakított valamit
a világban. Annak előtte az ilyen öregurak, mint én vagy Mike
Hargitay, ugye, tekintélyek voltak.
... Azelőtt az öregek voltak a példaképek, a tekintélyek,
tapasztalatunk volt, átadtuk, tanítottuk - én nem, mert mindig
is utáltam, de mindegy... kibombáztak bennünket, apám itt
volt katona, ott volt katona, és így tovább.... a
történelemhez konfliktusok kellenek. És ezek a finomra
formált televíziós epizódok nem hordoznak történelmi
konfliktusokat...
... Jól tudjuk - nyomatékosítja Grunwalsky -, minden
generációnak akkor kezdődik a saját történelme, amikor
először kerül szembe saját magával, a vele egyivásúakkal.
Méghozzá életre-halálra.
Rövidre vágva váltják a szót:
- Így van! Amikor azt mondja a szerb a
szomszédnak, a vele egykorúnak: Öcsi, nézz ki az ablakon!
- és belelő...
Hogyan meséljünk történeteket?
Beszélgetés a Blue Boxban: Jancsó, Grunwalsky... és Mr.
Universe
Népszabadság, 1999. 02. 14. Csala Károly
... Magyarországon nem azért kell filmet csinálni, hogy sok
filmünk legyen, hanem azért, hogy nézzék. És ehhez
meg kell teremteni a forgalmazási hálózatot. De nem az
amerikai mozikkal versenyezve, azokkal nem lehet versenyezni...
MaNcs:... azért hozta előre a saját filmje bemutatását, mert
nem akart versenyző lenni a szemlén...
JM:... Az meghatároz egy zsűrit, meghatároz egy országot,
hogy kinek adja a díjat. Most a Ferinek (Grunwalsky) kellett
volna adni, csak ez egy beszari, ha finom akarok lenni, akkor
butácska zsűri volt, és nem gondolták végig, hogy mit
csinálnak. Én felugrottam, és kimentem, az Eperjes pedig
megmondta a magáét. Lehet, hogy nekem is meg kellett volna
mondanom. Mert fontosak ezek az évenkénti fesztiválok, amik
valóban szemlék, ahol találkozni lehet a filmekkel...
MaNcs: Mindennap ott volt a szemlén, szinte minden megnézett.
JM: Majdnem bele is betegedtem; egy héten át, reggeltől estig,
kicsit sok volt. Megnéztem a főiskolásokat, a 16 mm-es
vetítéseket, nagyon élveztem. Sok jót és egyetlen zsenit
látok a fiatalok között, és ez Hajdu Szabolcs. Már a tavalyi
filmje is megrázóan izgalmas volt, ahogy a kamerával bánik,
az hihetetlen, de annyira, hogy a Danny Boyle vagy a Lars von
Trier sehol sincs hozzá képest... A játékfilmeket viszont
szinte mind láttam, és azt hiszem, nem tudni pontosan, merre
tart a magyar film. Rengeteg volt az amerikanizmus, ott
is, ahol nem kéne, például Salamon András filmjében, aki
megcsinált egy fantasztikus szerelmi történetet a
rendőrfiúval és a kínai lánnyal, amiről tudni lehetett,
hogy rossz vége lesz: ott kellett volna befejezni, hogy a
társai megbilincselve elviszik, és megvolt a befejező kép is,
ahogy szalad a kutya utána. Én ezt a film- és
tévégengszterizmusnak tulajdonítom, a mindennapi agymosásnak,
ami még azokra is hat, akik ennek ellenében akarnak dolgozni. A
Kamondi Zoli, akit én nagyon szeretek, szintén amerikanista
filmet csinált, tetszett is meg nem is, attól függ, honnan
nézem... De azért volt benne egy remek, emlékezetes jelenet,
amikor a két nő zongorázik... A Bollók Csaba sem tudta
eldönteni, milyen filmet csináljon, Tarkovszkij akar-e lenni,
vagy a jó kis laza dialógusokat szereti... A 6:3... az
klasszikus magyar vígjáték... Mészáros Márta filmje,
forgószél, ahogy ő szokta mondani, abszolút ilyen a Márta...
Egy kérdés van mindig, ami már évek óta nem divat nálunk: elmondani,
hogy milyen a társadalom. Ezen a filmesek is mindig kívül
maradnak, másról beszélnek, melléktörténeteket mesélnek.
Az Enyedi Ildikó is, aki nagyon tud filmet csinálni, és nagyon
helyes, szép ez a filmje...
MaNcs: ...inkább eurokomform filmek...
JM: ... Szász Jani, Enyedi, akik az európai közönséget
célozták be. Ezt még a Kádár-korból örököltük,
mert az akkori magyar filmet ez a nemzetközi háttér
erősítette meg...
Drakula unokája
Jancsó Miklós filmrendező
MaNcs, 1999. 02. 18. Bori Erzsébet
- Az Ön Simon mágusa kiábrándult ember...
- Mélységesen kedvetlen ember, amit talán párhuzamba lehet
állítani az én kedvetlenségemmel. Továbbá rosszat tesz az
ő hangulatának médiasztár mása, Péter, a pedálozó. Ma
hihetetlenül felértékelődött a pedálozás. György
Péter egy tanulmányában a globális marketingről beszél:
ebben az új világban teljesen mindegy, hogy mely pontján
élsz, milyen személyes tulajdonságokkal rendelkezel, csak
akkor vagy érvényes ember, ha bizonyos márkákat hordasz,
fogyasztasz. Milyen válaszokat adhat az ember erre a
totális rendszerre? Az egyik, hogy beállsz és szorgalmasan,
alázatosan pedálozol, a másik a "szellemi dzsihád". A
megfogalmazás nagyon tetszik nekem: egyfajta "dacos,
sértődött, acsarkodó, provinciális" elzárkózásba
menekülni... A film egy kicsit erről szól: hogy mit csináljon
az ember, ha az egyik említett lehetőség sem tetszik neki...
... Az egész film ötletét néhány Füst Milán-sor ihlette...
"... A mesteremről fogok nektek beszélni... olyan volt, mint a
legmélyebb tengereknek egy zajgó, gyönyörű hulláma. Álljon
itt róla ennyi emlékezetül." Simon mágus, Szókratész,
Füst Milán és Erdély Miklós is ilyen ember volt...
... Kerestem a mai Rómát. Gondolkoztam, melyik az: New York,
Berlin? Szerintem minden kétséget kizáróan Párizs...
... a filmem jelentős részben nem állami pénzekből
készült, külföldön is mindig pályázok, és a jelek szerint
van igény ilyenfajta filmre. .. a francia asszisztensem azt
mondta, hogy ezt a filmet minimum harmincszor ennyiből tudta
volna egy francia stáb megcsinálni... Egyszer a
családommal beletettük a spórolt pénzünket, mert különben
Párizsban leállt volna a forgatás. Akkor úgy tudtam, hogy egy
hónap múlva visszakapom az addigra megérkező
Eurimage-támogatásból. Nem így lett... Talán ha majd eladjuk
a filmet, visszakapok valamit a kölcsönből. Vannak gyerekeink,
a férjem az ELTE-n irodalmat tanít, ha tehát nem segítenek a
szüleim, meg az ő családja is, akkor nincs film.
Róma bukása
Találkozás Enyedi Ildikóval
Magyar Hírlap, 1999. 02.13. Bihari László
"A minőség nem a témától függ"
Gazdag Gyula a dokumentumfilmekről
Magyar Hírlap, 1999. 02. 13. Tölgyesi Gábor
Magyar tehetséget ünnepel Los Angeles
Zsigmond Vilmos életműdíja - a szakma szavazatai alapján...
Magyar Nemzet, 1999. 02. 20. Lőcsei Gabriella
... A japán hányás például, amikor rizspálcával szúrják
ki a főhős szemét, vagy az amerikai hányás, ahol a
Mercedesben öt embert lőnek agyon premier plánban, úgy, hogy
közben fröcsköl a vér, repülnek az agyvelők, stb, az
belefér, csak a magyar brutalitással nem tudunk mit kezdeni...
... léteznek fokozatok, amelyek a kultúrák közötti
különbségekből adódnak. Az ölés módja is a kultúra
része... Ifor-katonák, akik végigharcolva az Öböl-háborút,
jó néhány szörnyűséggel a hátuk mögött, elmentek
Boszniába, most meg Kosovóba, rosszul lettek az ott tapasztalt
gyilkosságok módjától... A magyar gyilkosságok egyik
általános jellemzője a hidegvérűség és a találékonyság.
Egy kis szobában olyan elképesztő eszközöket találnak arra,
hogy egy filmrendező évekig gondolkodhat, mire ilyen
megoldások az eszébe jutnak. A másik, ami megdöbbentő, hogy
az egyébként primitívnek látszó ember, amikor gyilkol,
szinte műalkotásként hajtja végre a cselekedetet. Ezeknek az
eseteknek hosszan tartó rituáléjuk van... A moziban azért
elviselhetetlen a magyar hányás, merthogy a magyar kultúrában
nincsen helye annak a brutalitásnak, amellyel pedig egyre
gyakrabban találkozik az ember, de nem meri elhinni, hogy igaz.
Ilyenkor pedig mégiscsak kénytelen valamiképpen szembesülni
vele...
... A filmem két dologról szól: az egyik, hogy mi van a
"romló közbiztonság" eufémizmusa mögött, a másik pedig
az, hogy azok, akikről szólok, nem különböznek tőlünk...
A rendszerváltás Magyarországon társadalmilag békésen
mehetett végbe... annak köszönhető, hogy az emberek bizonyos
dolgokat egymás között intéztek és intéznek el... Létezik
egy kimondatlan határ, amely azonban egyre szűkebb
intervallumon belül tűnik elő. Nem beszélve a durvaság
határáról, amely viszont nagyon tágul...
... Én épp abban hiszek, és azt próbáltam sugallni, hogy a
dolgok a helyükre kerülnek. A számonkérések megtörténnek,
és mindenki megkapja azt, amit megérdemel... Rákosit - ez
ismert történet - végül beadták a ruhatárba..., reggelig a
ruhatárban maradt. Ott a helye....
... Arról persze, hogy a politika mennyire engedi a kisembernek
a saját sorsát irányítani, ez a film nem szól.
A Bogár is ember
Grunwalsky Ferenc filmrendező, operatőr
MaNcs, 1999. 02. 25. Váradi Júlia
... Jancsó és vásott szerzőtársa, Hernádi Gyula olyasmit
hoztak létre, ami korszakos remekműve a hazai filmművészetnek
és látlelete a századvég egyre mélyebbre hantolt
moráljának. A külföldi kritikusok díjával kitüntetett film
versenyen kívül is emelte a szemle színvonalát, és az ősz
hajú, de alkotóerejében bámulatosan fiatal mester végig az
érdeklődés középpontjában állt... Beszélgetésünk után
pár napra kiosztották a filmszemle díjait, illetve nem adták
ki a nagydíjat. Az "ítélethirdetés" után Jancsó
Miklós, nemtetszése jeléül, elsőnek távozott a teremből...
És mégis mozog a kép!
Találkozások a harmincadik Magyar Filmszemlén
Nők Lapja, 1999/8.sz. Schaffer Erzsébet, Szabó Patrícia,
Técsi Zoltán, Vadas Zsuzsa
... Horváth Csaba Európa Expresszét az különbözteti meg az
utóbbi idők magyar közönségfilmjeitől, hogy következetesen
kerüli az ironizálás, humorizálás, parodizálás hazai
kliséit. Ahogy manapság mondani szokás: "kőkemény"
amerikai kalandfilm akar lenni, amely abszolút komolyan veszi
magát...
... Más filmekre is jellemző a vontatottság, a
ritmustalanság... Döcögve halad előre a kisvárosi elvtársak
"csehesen" groteszk bemutatása, miközben a György Pétert
játszó Győry Emil csak szomorúan mered maga elé...
... A zsűri nem adta ki a fődíjat, pedig a Simon mágus
igazán megkaphatta volna. De megkaphatta volna a 6:3 vagy a
Visszatérés is. Lehet, hogy egyikük sem tökéletes, és a
filmtörténet rostáján kihullanak, de itt és most ezek voltak
a legjobbak, és a fődíj ezt szokta kifejezni...
Gengszterek és mágusok
Jegyzetek a 30. magyar filmszemle játékfilmjeiről
Magyar Nemzet, 1999. 02. 13. Györffy Miklós
Jubileumi vajúdás
Filmszemle
MaNcs, Biciklitolvaj, 1999. február, Szőnyei Tamás
Díszes 6:3
Orbán Viktor is elment a bemutatóra - foci tegnap és ma
Mai Nap, 1999. 02. 11. Szilágyi Ágnes
Itt vagyunk, és mi vagyunk itt a XX. század!
Filmszemle
Élet és Irodalom, 1999. 02. 19. Szilágyi Erzsébet
... Szabó Gábor zsűritag... már tévedésnek, sőt hibának
nevezte magát a döntést. A zsűrielnök szerint a magyar film
- a fesztiválon bemutatott alkotásokból ítélve - felszálló
ágban van, az idei művek jobbak az elmúlt éviek
átlagánál... éppen azért, mert a színvonal emelkedett, magasra
állították a mércét, és nem voltak tekintettel
semmiféle egyéb körülményre az esztétikai és etikai
szempontokon kívül... De tavaly, mint mondták, mélypont
volt... Amikor ezt közbevetettük, a zsűri elnöke megjegyezte:
a legjobbnak ítélt Simon mágusban is találtak hibákat, még
inkább másokban. A művek többségét végiggondoltabban,
következetesebben és főként fegyelmezettebben kellett volna
létrehozni. A zsűri emiatt volt visszafogott...
Vigaszdíj a filmszemlén
Fütty és ajtócsapkodás fogadta a zsűri döntéseit
Népszabadság, 1999. 02. 11. Varsányi Gyula
... Amúgy Máthé Tibornak is az a véleménye, hogy minden
zsűritagnak szíve joga, hogy úgy döntsön, ahogyan jónak
látja, és a döntését el is kell fogadni. De a díjakat ki
kell adnia - vagy nem kell részt venni ilyen munkában...
Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet
Utóhangok a 30. magyar filmszemléről
Magyar Nemzet, 1999. 02. 11. (vida-ferch)
"Elvész a díj" (rövid interjú Jancsó Miklóssal)
Magyar Hírlap, 1999. 02. 11. K.H.G.
Janus-arcú döntés (rövid interjú Eperjes Károllyal)
Magyar Hírlap, 1999. 02. 11. K.H.G.
A szűkmarkú zsűri zárszava
A 30. Magyar Filmszemle utózöngéi
Magyar Hírlap, 1999. 02. 11. B.Gy.
Költői, groteszk, kegyetlen
A 30. Magyar Filmszemléről
Magyar Hírlap, 1999. 02. 11. Harmat György
Várhegyi a filmes zsűri döntéséről
Népszabadság, 1999. 02. 12. (V.Gy.)
Magyar Hírlap, 1999. 02. 12.
Magyar Nemzet, 1999. 02. 12.
A filmszemle minősít, nem pedig reklámoz
Metró újság, 1999. 02. 15. Bölcs István
... A zsűri a minőséget kívánta díjazni, s nem
különböző műfajokat.
"A művészet ne ordítsa túl a világot"
Schlett István a filmszemle díjasairól
Magyar Hírlap, 1999. 02. 13. Balogh Gyula
Kálmán C. György: Magánvalóság
MaNcs, 1999. 02. 18.
Turcsányi Sándor: Filmdrámázás
MaNcs, 1999. 02. 18.
... Úgy fogtuk fel a zsűri feladatát, hogy nekünk kizárólag
a minőség alapján kell elbirálnunk a filmeket. Ennek során
nem voltunk tekintettel egyéb... szempontokra. Én nem
propagandistának szerződtem. Amikor a producer számon
kéri rajtam, hogy ezzel a döntéssel ártottam a filmje
eladhatóságának, az az ő szempontja, nem az enyém...
Ugyanígy külön dolog... , hogy nem voltunk tekintettel a
magyar filmgyártás sanyarú helyzetére, hogy nem szeretjük
eléggé a magyar filmet... A zsűri feladata nem a filmes
szakma érdekvédelme, ilyen tipusú érv nem is hangzott el
a vitában. Jobb a magyar film annál, semhogy a citromra azt
mondjuk, hogy magyar narancs... Aki engem fölkért - egyébként
a filmművészszövetség -, az számíthatott arra, hogy
saját értékrendemet, világlátásomat fogom működtetni...
"Nem propagandistának szerződtem"
Schlett István politológus, a 30. Magyar Filmszemle
zsűrielnöke
MaNcs, 1999. 02. 18. Szőnyei Tamás
Metró újság, 1999. 02. 12. (MTI)
Magyar Hírlap, 1999. 02.12. D.É.
Mai Nap, 1999. 02. 12. sz.á.
Hamza D. Ákos kiállítása a Kassák Múzeumban
Magyar Hírlap, 1999. 02. 15.
Metró újság, 1999. 02. 16. (metro)
Magyar Nemzet, 1999. 02. 17.
Magyar Hírlap, 1999. 02. 17. T.G.
Népszabadság, 1999. 02. 18. Cs.L.
Moziból klubba vándorol a tárlat
Népszabadság, 1999. 02. 23. Bogácsi Erzsébet
Magyar Nemzet, 1999. 02. 23. (józsa)
Magyar Hírlap, 1999. 02. 23.
Magyar Hírlap, 1999. 02. 23.
Népszabadság, 1999. 02. 18. V.Gy.
A magyar filmesek ajánlják magukat Los Angelesben
Magyar Nemzet, 1999. 02. 22. (lőcsei)
Ma nyílik meg Los Angelesben magyar részvétellel a nemzetközi
filmexpo
Magyar Nemzet, 1999. 02. 19. (lőcsei)
Magyar filmesek Los Angelesben
Népszabadság, 1999. 02. 20. V.Gy.
Zsolt Péter: A tömegkultúra iránti igény okairól
Élet és Irodalom, 1999. 01. 29.
Ez a vetélkedő azonban nem rövidzárlat volt, hanem
kínosan pontos tükre, lenyomata a magyar televíziózásnak,
amelyben riporterek helyett "társalkodónők" és urak - a
kifejezés feltámasztása Grunwalsky Ferenc érdeme - faggatják
reggeltől éjszakáig a média szereplőit oly módon, nehogy
mondani találjanak valamit...
Tóth Klára: Az önök televíziója
Televízió
Élet és Irodalom, 1999. 01. 29.