Zsigmond Tamara
64 KByte
|
Nehéz elképzelnem olyan
átlagos magyar embert, aki ne hallotta volna még Zsigmond
Tamara hangját. Bár az is igaz, olyat is nehéz elképzelnem,
akiben tudatosult volna, hogy estéről estére őt hallgatja. Ez
talán a szinkronszínészet átka. Persze vannak örömei is. Az
biztos, hogy nem egy átlagos vagy éppen unalmas szakma.
Tamara 1977 áprilisában született, Budapesten. Gyerekként nem
tervezte, hogy színészettel fog foglalkozni, családjának
tagjai sem fordultak meg ebben a szakmában. Ám amikor elkezdett
Földessy Margit Játékos kreatív stúdió néven gyerekeknek
meghirdetett foglalkozására járni, mégis kedvet kapott ehhez
a mesterséghez.
A Stúdióban 1985-ben 5-6 fővel indult az első csoport,
melynek Tamara is tagja volt. Földessy Margit akkoriban sokat
szinkronizált, és előfordult, hogy tőle kértek
gyerekszereplőket a szinkronrendezők. Egy ilyen alkalommal
vitte el Tamarát is meghallgatásra, és ő meg is kapta első
szinkronszerepét, méghozzá főszerepet. A Homokkéve
című csehszlovák film főszerepét 8 éves korában
szinkronizálta Tamara, és ettől a filmtől kezdve
megszakítás nélkül sikeresen dolgozik ebben a szakmában.
Gyerekszínészként került tehát a szinkronizálás sajátos
világába, jellegzetes forgatagába, melyben a rendezők
egymásnak adják tovább a megfelelő, jól bevált hangokat.
Bár a gyerekkor, majd a kamaszkor évei is gyorsan elmúltak,
és ezzel a gyerekszínészek pályája általában megtörik,
Tamara hangja továbbra is rendszeres felcsendült filmekben és
sorozatokban.
A rendszeres szinkronizálás természetesen felborítja egy
gyerek időbeosztását, így Tamara az általános iskola 7.
osztályától kezdve magántanulóként végezte el az iskolát.
A Vörösmarty gimnázium dráma tagozatán ezzel nem is keltett
nagy feltűnést, hiszen sok osztálytársa szintén ebben a
formában érettségizett le. Ekkor még foglalkoztatta a
gondolat, hogy a szinkronszínészeten kívül eső területeken
is belekóstoljon ebbe a szakmába.
A Színház és Filmművészeti Főiskolán sikertelenül
próbálkozott, azzal utasították el a színész szak
felvételijén, hogy mivel gyerekkora óta szinkronizál, már
teljesen megformált, kiforrott az egyénisége és színészete,
ezért nem tudnák a tanárok kellőképpen alakítani.
Ez bizonyos szempontból igaz is volt. Tamara nemcsak rutinos,
könnyen alkalmazkodó, könnyen alakítható - így persze a
rendezők által is kedvelt - hanggá vált ekkora, hanem
szerette - mai napig is szereti - munkáját, örömét és nem
utolsó sorban megélhetését is megtalálta benne. Így a
színházi színészet ambíciója háttérbe szorult, ám nem
érzi hiányát. A szinkronizálás kevéssé rögös útján is
akad elég feladat, egyre nehezebbek a munkakörülmények,
persze sok a vetélytárs és sajnos ebben a szakmában is
gyakran készül kevéssé igényes munka.
A szinkronszínész szerepei bizonyos értelemben nehezebbek egy
színházi vagy filmszerepnél. Hiszen az utóbbi esetben a
művész saját egyéniségét adhatja, az eljátszott figurának
nemcsak a bőrébe bújik, hanem módja van kissé a saját
fazonjára alakítani is.
A szinkronszínész egyetlen kifejezőeszköze a hangja. Egy
színész már megalkotta, megformálta a figurát, akinek
szerepébe a szinkronszínésznek bele kell helyezkednie. Ez
mindenképp nagy alkalmazkodó képességet kíván, hiszen
minden eleve adott; a szöveg, a szájmozgás, a gesztusok mind
valaki más játékának eredménye, ehhez kell a hangot
illeszteni. Olyan munka tehát, amely - mint a színészet
általában - egyszerre kívánja személyiségünk feladását,
ugyanakkor valaki más személyiségének kifejezését is, de
csak a hangunkon keresztül.
Éppen emiatt 22 éves kora ellenére nagy nosztalgiával
emlékszik vissza a korábbi évekre Tamara: akkor még egy
nagyjátékfilm szinkronja komoly alkotómunkát is jelentett. A
szereplők megnézhették előre a filmet, megkapták korábban a
szöveget, nagy odafigyeléssel, gondosan munkálták ki saját
szerepüket, megbeszélték a rendezővel, a többi színésszel,
és így végül valóban olyan munkát hoztak létre, amely nem
egyszerűen érthetővé tette az adott filmet a magyar nézők
számára, hanem művészi értéket is jelentett, a film fontos
alkotórészévé vált. Persze azt se felejtsük el, hogy akkor
még olyan nagy művészekkel dolgozhatott, mint Gera Zoltán és
Tolnai Klári, és eközben persze tanulhatott tőlük.
Ma már mindez másképp van. A szinkronizálással foglalkozó
nagyvállalat a Pannónia Filmstúdió részben megszűnt,
mellette sok kis stúdió jött létre, ezekben nem is mindig a
legjobb technikával készítik el a magyar változatot.
Persze az sem biztos, hogy a jobb technika segít aszínésznek,
hiszen gyakran előfordul, hogy minden szereplő hangját külön
veszik föl, így annyira sincs lehetőségük szerepük
megformálására, hogy legalább a másik szereplővel
találkozzanak egy-egy film szinkronizálása közben. Már
régen nem divat a filmet előre lejátszani a szereplőknek,
sőt a szöveget is csak felvétel előtt kapják meg, sokszor
nem is túl igényes fordításban.
Mindez halmozottan érvényes a szappanoperákra, Tamara ezekben
dolgozik a legtöbbet. Itt már akkora a hajtás, hogy egy-egy
rész szinkronja alig két-három nappal az adás előtt készül
el. Persze, hogy nem is lehet szó művészi megformálásról,
olyan magyar változatról, mely jelentősen hozzáad a film
értékéhez.
Azt is meg kell jegyeznünk, hogy ezen a területen is
felülkerekedtek a bevált magyar módszereken az igencsak
megkérdőjelezhető amerikaiak. Az amerikai filmekkel együtt az
amerikai típusú szereplőválogatási módszer is megérkezett;
míg régebben a magyar szinkronrendezők éppen attól tudtak
különlegesen jó szinkront alkotni, mert nem annyira a hang,
hanem a jellemek alapján válogattak szereplőket, ma az
amerikai cégek egyszerűen összehasonlítják az eredeti
szereplő és a magyar színész hangszínét (ez egy
készülékkel pontosan mérhető), és a leginkább hasonlatost
választják ki a szerepre…
A nagyjátékfilmeknél talán még akad mód gondosabb szinkron
elkészítésére. Persze ha nem egy olyan őrületbe kerül az
ember, amibe Tamara is belecsöppent, mikor legutóbb a Star
Wars I. - Baljós árnyak Amidala hercegnőjének
kölcsönözte hangját.
A szuperprodukció körüli felhajtás természetesen a
szinkronstúdiót sem kerülte el. A színészektől
megkövetelték, hogy a magyar szöveget az eredeti, amerikai
hangsúllyal mondják el, egy-egy jelenetet többször, más-más
szöveggel mondattak fel velük, hogy ne tudják, miről szól
pontosan a történet, annak ellenére, hogy egy tulajdonképpen
nézhetetlen (lerontott minőségű) kópiával kellett dolgoznia
magyar szinkront készítő csapatnak.
Persze volt pozitívuma is a dolognak: mivel a hercegnő
szerepét játszó színésznő (Natalie Portman) kettős
szerepet játszik a filmben, így végül Tamarának is két
hangja lett a minden idők legnagyobb filmsikere címre jó
eséllyel pályázó produkcióban. Másrészt pedig a film
szinkronstábja 2008-ig kapott szerződést Lucas cégétől,
azzal az ígérettel, hogy saját szerepüket tovább
szinkronizálhatják a következő részekben, illetve ha az
adott szereplő eltűnik a sorozatból, kapnak másik szerepet.
Az utóbbi időben Tamara a színház felé is fordult egy
kicsit. Egy-egy előadás erejéig a Nevesincs Színház
társulatát gazdagítja. Ez a sem államilag, sem szponzorok
által nem támogatott, teljesen önerőből létrehozott és
működtetett színház nem kis feladatot vállalt: szeretné
megteremteni Budapestnek új gyerekszínházát.
Az Arany János színház megszűnése óta senki sem
vállalkozott arra, hogy pótolja ezt a hiányt. Híres magyar
szerzők darabjaival, kötelező olvasmányok színrevitelével
próbálják a gyerekeket nem csak szórakoztatni, hanem kicsit
tanítani is a társulat tagjai.
Rencz Antal rendezésében mindössze öt színész
szereplésével oldja meg remekül a János vitézt a kis
színház. Tamara egyszerre Iluska és gonosz boszorkány, de ő
a tenger és néhány bábu mozgatója is. A látványos és
ötletes megoldások miatt a darabot nem csak általános
iskolások, hanem óvodások is könnyen megértik.
Tamara az Igazmondó juhász című darabban Kunigunda
királykisasszonyt alakítja, a még bemutató előtt álló Két
Lottiban pedig szintén több szerepben lesz látható. Emellett
azért a szinkron maradt Tamara számára a legfontosabb.
Szeretné addig csinálni, ameddig csak hívják a rendezők,
amíg még a közönség nem unja a hangját. Bár idén
elvégezte a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem
művelődésszervező szakát, inkább mással foglalkozna
szívesen: ha szinkronszínészként már nem tud tovább
dolgozni, logopédus szeretne lenni. Ehhez kicsit még tanulnia
kell majd, de hangja, tiszta kiejtése mindenképpen megvan
hozzá.
Zsigmond Tamara jelenlegi
szerepei:
Színház: Nevesincs
Színház: János vitéz, Az igazmondó juhász (Mátyás király
juhásza), A két Lotti
Szinkron: játékfilm:Star
Wars I. rész - Baljós árnyak: Amidala hercegnő; sorozatok:
Egy rém rendes család (TV3), Alf (TV3), Gimidili (TV2),
Dawson és barátai (TV2), Sunset Beach (TV2), Az első csók
(RTL Klub), A második csók (RTL Klub), Erdészház Falkenauban
(MTV1), Mindent a szerelemért (még nincs adásban)
|