Surányi Vera: Laura visszafordítja az időt
Budapesti beszélgetés Manon Brianddal, a 2 másodperc kanadai rendezőjével

Manon Briand: 2 Secondes (1998)
Manon Briand:
2 Secondes (1998)
65 KByte

Szembeszökő a hasonlóságod a női főszereplővel. Emiatt választottad őt?

Többen mondták már, de merő véletlen az egész. A próbafelvételre jelentkezőket megkértem, hogy sortban jöjjenek, mert látni akartam a lábukat. Fontos volt, hogy főszereplőm sportos alkatú és izmos legyen. El kellett hitetnem a nézőkkel, hogy egy olimpiai bajnokkerékpárost látnak. Amikor Charlotte Laurer belépett, rögtön tetszett az alkata, később kiderült, hogy korábban sportolt, futóversenyeken indult. De gyerekkora óta nem biciklizett. Ezért aztán a forgatás megkezdése előtt három hónapig gyakorolt, hogy gond nélkül kerekezzen a nagy forgalomban az autók között meg a szabadban hegyeken-völgyeken át. De volt vele még egy kis gond. Én hosszú hajú főszereplőt akartam, Charlotte pedig szinte teljesen kopasz volt. Nem sokkal azelőtt lett harminc éves, és elhatározta, hogy új életet kezd. Egyébként népszerű színésznő Québecben, tíz éves kora óta játszik. Az új életet úgy kezdte, hogy fogott egy nagyollót és lekopaszította a fejét. Ezért a film legelső jelenetében parókát kellett hordania, és amikor kizárják a versenyből a start utáni két másodperces késés miatt, tehetetlenségében, frusztráltságában levágja a haját. Attól kezdve a saját frizuráját viseli.

Te is kerékpározol ?

Igen, nagyon sokat, de nem versenyszerűen. Biciklivel megyek dolgozni, bevásárolni, vagy meglátogatni a barátaimat. És a hétvégeken is biciklivel megyek kirándulni. Négy biciklim van, egyet a városban, egyet a szabadban, egyet télen és egyet hosszú utakra használok.

Tudnál olyan terepen kerékpározni mint Laurie a film elején, a versenyen?

Nem. Olyan meredek terepet még nem próbáltam. Nem igazán érdekel a verseny. De rajongok mindenféle sportért, és rengeteget sportolok, biciklizem és úszom.

Azért kérdezem, mert a film erőteljes szabadságvágyat sugároz. Ahogyan a kerékpárversenyző lefelé száguld a szédítően meredek hegyoldalon - néha egészen közelről, szemből látjuk az arcát -, úgy összpontosít a sebességre, hogy csak úgy süvölt a szél a füle mögött. Száguldó figurája meghatározza a körülötte lévő tájat is, ez számomra a tökéletes szabadság kifejezése...

Érdekes, hogy ezt mondod. Nem sokan vették észre, hogy valóban ezt akartam érzékeltetni. Tulajdonképpen ezért csináltam meg a filmet ez érdekelt, a szabadság kifejezése. Szabadság minden téren: szabadon szeretni azt akit akarunk, szabadon mozogni és helyet változtatni kedvünk szerint, azzal foglalkozni, ami örömet okoz, követni az ösztöneinket.

Ezt a gondolatot a film erőteljes vizualitása is kifejezi. Különösen az első tíz percben van olyan érzése a nézőnek, mintha egy különös tájon egy emberféle lény száguldozna elképesztő sebességgel, és néha olyan szögből látjuk a kerékpárt, mintha magunk is rajta ülnénk.

Erre is tudatosan törekedtem. Azt az érzést akartam kiváltani a nézőből, hogy részese a száguldásnak. Ezt úgy értük el, hogy három kamerával vettük fel a jelenetet. Az egyik kamera helikopterről, a másik a földről követte a szereplőt, a harmadik - egy 16 mm-es kamera - pedig magára a biciklire volt felszerelve. Nem volt könnyű a bicikli hátuljára rögzíteni a kamerát. És az sem ment egyszerűen, hogy a versenyző ezt végül elvállalta. Mert az a jelenet egy spanyol olimpiai bajnok igazi verseny-futama volt, annál a jelenetnél ő helyettesítette a főszereplőt. Kamerával együtt csinálta végig a bajnokságot. A verseny előtt vettük fel azokat a jeleneteket, amikor Laurie (Charlotte Laurer) arca is látszik. Azt akartam, hogy úgy nézzen ki, mint egy furcsa rovar, mint egy földönkívüli. A nagy szemüveggel és a közeli felvételekkel olyasvalakit akartam ábrázolni, akinek nincsenek érzései, barátai, még anyjához és bátyjához sem fűzi semmi, csak a sebesség érdekli. A film során, miután megismerkedik Lorenzóval (Dino Tavarone), az olasz kerékpárjavítóval, egyre érdeklődőbbé, egyre emberibbé válik. Én egyébként legalább öt-hat "Lorenzót" ismerek Montreálban és belőlük raktam össze ezt az egyet.

Az idő, a mozgás, és a sebesség viszonya sok esetben eltér a valóságostól. Arra a jelenetre gondolok például, amikor a lány elkeseredetten ül a padon miután kizárták a versenyzésből. Mozdulatlanul figurája előtt irreálisan gyorsan suhannak el a járművek. Máskor pedig az emberek lelassulnak, szinte úszkálnak a térben. Egy nagy falióra is többször megjelenik, mutatója önálló életre kelve oda-vissza mozdul, emlékeztetve arra a bizonyos rajtnál elmulasztatott két másodpercre. Végig érzékelhető Laurie és az idő szubjektív viszonya.

Az idő lassulásának vagy gyorsulásának érzékeltetésével az idő relativitására utalok. A kép-idő játékokkal azt akartam kifejezni hogy az idő nem egyforma mindenki számára. Amikor Laurie lelassul, a világ felgyorsul és fordítva, amikor ő felgyorsul, a világ körülötte lelassul vagy megáll. Mindannyian ilyen szubjektíven éljük meg az időt, csak nem mindig vagyunk tudatában ennek a különös jelenségnek. A film kitűnő eszköz ennek érzékeltetésére.

Úgy tűnik, hogy Laurie és Lorenzo, a középkorú olasz kerékpárjavító véletlenül találkoznak, ám ez a találkozás sorsdöntővé válik mindkettőjük számára. Mi az oka annak, hogy kapcsolatuk nem fejlődik szerelemmé, megmaradnak a mély barátságnál, holott láthatóan kölcsönösen felvillanyozódnak egymástól, szinte mindenben azonosan gondolkodnak és éreznek.

Számomra ők a lehető legközelebb kerültek egymáshoz. Emlékszel arra a történetre, amit Laurie bátyja mesél el neki, amikor hazaköltözik? A mese így szól: egy ikerpárt, egy fiút és egy lányt gyerekkorukban elválasztanak egymástól. A lányt az űrbe röpítik a fény sebességével, ott marad és köröz a föld körül. A lány ezért marad fiatal, mert az űrben állandó mozgásban van, az idő nem éri utol. Mivel a fiú a földön él, felette eljár az idő, megöregszik. Ők Lorenzo és Lorenza, az ikerpár. És egyszer, egy rendkívüli pillanatban, ott a kerékpárjavító műhelyben összetalálkoznak, egymásra ismernek. Rendkívüli pillanatnak vagyunk tanúi, a testvérek, a múlt és a jövő találkozásának. A szimbolikus idő allegorikus megfogalmazása ez. A találkozás mindkettőjük életét megváltoztatja. Laurie megérti, hogy az állandó sebesség mámorában rengeteg mindent elveszít, hogy egyedül maradhat. Lorenzo személyében apára, testvérre lel, a magányos Lorenzo pedig barátra, társra talál. Mindketten nyitottabbá, érzékenyebbé, és érzelmileg szabadabbá válnak. Szimbolikus az is, hogy Laurie ugyanabba a nőbe szeret bele, akit Lorenzo fiatal korában elszalasztott, és ez a mulasztás egész életének legnagyobb fájdalma és hiánya. Amikor Charlotte találkozik ugyanazzal a nővel, nem ismétli meg a hibát. Olyat tesz, amire sajnos általában nem képes az ember: helyrehozza Lorenzo múltban elkövetett hibáját. Laurie visszafordítja az időt.

Huszonnyolc évesen készítetted első játékfilmedet a 2 másodpercet, amelyet nagy sikerrel vetítenek Kanadában, és jelentős nemzetközi sikereket értél el vele. Érdekelne, hogy Kanadában milyen lehetőségei vannak a legfiatalabb filmes generáció tagjainak játékfilm készítésére?

Nálunk a filmgyártást az állam támogatja. A nyolcvanas években csak a középnemzedék jutott szóhoz. Aztán néhány frissen végzett főiskolás váratlanul kapott egy ajánlatot: csináljunk hatan egy játékfilmet. Elhatároztuk, hogy egy montréali taxisofőr hat különböző utasának élettörténetét dolgozzuk fel. Mindegyikünk hozott egy történetet, aztán a vágószobában rájöttünk, hogy sokkal izgalmasabb lenne, ha a hat történetet egy közös történetté dolgozzuk össze, úgy, mintha minden egyetlen utassal történt volna meg. Így készült el a Cosmos (1996), aminek hatalmas sikere lett. E filmet követően hirtelen kinyíltak előttünk az ajtók .

Manon Briand filmjei:

Les Sauf-conduits, 1991 (rendező, író, producer)

Croix de Bois, 1992 ( rendező, író)

Picoti, picota, 1995 (rendező)

Cosmos, 1996 (társrendező)

2 másodperc (2 secondes), 1998 (rendező, író)

Manon Briand: 2 Secondes (1998)
Manon Briand:
2 Secondes (1998)
76 KByte
Nő a felvevőgép mögött (Manon Briand)
Nő a felvevőgép mögött
(Manon Briand)
72 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap