Kirsi Tykkyläinen 32 KByte	Angol és orosz szakosként végzett, tanított a Helsinki Egyetemen, majd a Finn Film Alapítványnál a nemzetközi osztály vezetője lett. Mintegy mellékesen finn filmekben szerepelt, így például Kaurismäki Vigyázz a kendődre Tatjána című 1994-es filmjében Klaudia szerepében. Emellett gyakran fellép énekesnőként és gyakorlott hastáncos Sokrétű életút. Hogyan van ideje és főleg lelkesedése minderre? Tudja, igyekszem nem munkaként felfogni a munkát, hanem az élet természetes velejárójaként. Azokkal a dolgokkal foglalkozom, amiket szeretek, így nem esik nehezemre energiát fordítani rájuk. A hastánc egyébként a testedzés nagyon kellemes és hasznos módja. A tánc és az éneklés kedves elfoglaltsága, de azért az Alapítványnál végzett munkája tölti ki az ideje nagy részét. Elmondaná, mivel foglalkozik? A fő feladatom a finn filmek külföldi megjelenésének segítése és előremozdítása. Egyfajta kulturális "kiszállítóként" jelölném meg magamat, próbálok minél több jó finn filmet eljuttatni a nemzetközi fesztiválokra illetve megszervezem a lehetőségeket a külföldi bemutatkozásra. Feladatom minden, a finn filmmel kapcsolatos tájékoztatás külföldön és otthon is. Emellett részt veszek az Alapítvánnyal összefüggő főbb döntések meghozatalában és a munkánk megismertetésében. Az Alapítvány egyébként meglehetősen kicsi, csupán 20 ember alkotja. Sokat utazik? Igen. Tudja, amikor nagy nemzetközi fesztiválokon vesznek részt a filmjeink illetve összeállt egy filmhét programja, akkor szerencsésnek tartom, ha jelen van valaki, aki tájékoztatni tudja az érdeklődőket a filmekről és arról az országról, annak helyzetéről, ahonnan a filmek érkeztek. Mint az Alapítvány nemzetközi osztályának vezetője nagy áttekintése van a finn filmek külföldi forgalmazásáról. Mely országok vásárolják a filmjeiket leginkább? Természetesen az európai országok elsősorban. De érdekes módon nagyon jól mennek a filmjeink Japánban és más ázsiai országokban. Japánban rengetegen szeretik Kaurismäkit és a Leningrad Cowboyst. De nem csupán Kaurismäki filmjei után érdeklődnek, hanem más finn filmek is sikeresen szerepelnek a japán fesztiválokon és némelyiküket forgalmazzák is. Valószínűleg van valami közös a két népben Amerika viszont nagyon nehéz piac, nehezen jutunk be. A 9. Európa Fimhét en nyolc finn filmet láthatunk, többek között fesztiválsikereket. A dolgok jelen állása szerint ezeket a filmeket nem forgalmazzák Magyarországon, csupán ezen a héten láthatjuk őket. A nemzetközi osztály vezetőjeként mit tud tenni a helyzet megváltoztatására? Rendezhetek egy újabb filmhetet De tényleg, csupán annyit tehetek, hogy megpróbálom jobban tájékoztatni a külföldi forgalmazókat. Az Alapítvány nem árulja a filmeket, csupán bemutatkozási lehetőségeket teremt. Természetesen, ha mi nem teremtünk bemutatkozási lehetőségeket, akkor senki sem veszi meg a filmeket. Minél jobban tájékoztatunk, annál nagyobb az esély arra, hogy a film elkel. Itt Budapesten a filmhét programját a Budapest Film állította össze abból a széles kínálatból, amit mi ajánlottunk korábban. A kiválasztott filmek együtt nagyon jól tükrözik a jelenlegi helyzetet Finnországban, mert nagyon különböznek témában és megközelítésben egyaránt. Vannak szélesebb közönség számára készített filmek, amik valóban nagy nézőszámot értek el Finnországban, mint például az Előőrs, a Tommy és a vadmacska, a Nyár a folyónál, az Aranyláz Lappföldön. Ezeket mind a és a közönség is nagyon jól fogadta. A másik négy film kisebb közönséget célzott meg és meg is találta nézőit. A filmjeink sorra járják a nemzetközi fesztiválokat, néhányukat sikerült is forgalmazni külföldön. Így például a Juhát és be kell valljam, ez meg is lepett engem. Tudja, Kaurismäki filmjei általában kedveltek külföldön, de ki gondolta volna, hogy egy fekete-fehér némafilm ilyen sikeres legyen? A Nyár a folyónált 270 000 finn néző látta 1998-ban. Ez az Ön véleménye szerint is nagyon magas? Igen, és a számokat tekintve 1999 még sikeresebb volt. Ez az év minden tekintetben a finn film éve otthon is és külföldön is. Az Előőrs 400 000-es nézőszámot hozott, a Tommy és a vadmacska is megközelíti a 400 000-et. A teljes nézőszám 1999-ben 6,4 millióról 7 millióra nőtt Finnországban, a nézők 25%-a finn filmekre váltott jegyet. A legnézettebb 10 film között 5 finn film szerepel. Úgy tűnik, az elmúlt két év fordulópont a finn film és az Alapítvány történetében is. Milyen okok magyarázzák a fordulatot? Azt hiszem, az elmúlt három év kemény és tudatos munkája meghozta a gyümölcsét. Az említett időszakban pontosan meghatároztuk céljainkat: csináljunk jobb filmeket nagyobb profizmussal, jelöljük meg pontosan a célcsoportokat és segítsük a producereket és a filmkészítőket abban, hogy azt a filmet forgassák le, amit valóban szeretnének. Ez a pontos célmeghatározás eredményezte az idei sikereinket. Természetesen nagyon sok tényező közrejátszott. Elsőként említeném ezek között a hatékony managementet. Úgy döntöttünk, hogy az ügyvezető igazgató és a gyártási igazgató személye háromévenként változzon meg – nem dolgozhat ugyanott, hiszen pénzek felett dönt. A gyártási igazgató, a "diktátor" foglalkozik az egyes filmek támogatásával és más anyagi jellegű juttatásaival, ezért nem szerencsés, ha túl sokáig ül a pozíciójában. A jó vezetőség mellett közrejátszott, hogy valamivel több pénzt kaptunk a kormányzattól. Logikus lépésnek tűnt volna, de nem emeltük fel a támogatott filmek számát – évente 10-14 filmet támogatunk, ez szerintem ideális szám -, hanem a rendelkezésünkre bocsátott pénzből többet juttattunk az egyes produkcióknak. Finnországban még mindig jóval alacsonyabbak a gyártási költségek, mint más európai országban, de egy film teljes költségvetése így is eléri az 1 000 000 dollárt. Most tehát nagyobb léptékű filmeket tudunk készíteni, és nem csupán játékfilmeket. Az Alapítvány dokumentumfilmeket illetve rövidfilmeket és animációkat is támogat. Mások is támogatják a filmgyártást? Igen, a finn televíziók. Abban, hogy a helyzet ilyen jó jelenleg, fontos szerepet játszik, hogy sikerült jó szerződéseket kötnünk mind a négy finn csatornával, két állami és két kereskedelmi tévével, így most ők is több pénzzel támogatják a filmgyártást. Két évig mennek a filmek a mozikban, majd a tévék mutatják be őket, és a tapasztalatok szerint ezek a bemutatók a legnépszerűbb televíziós programok közé tartoznak. A forgalmazás terén is előreléptünk. Jelen pillanatban öt magánforgalmazó van a piacon szemben a néhány évvel ezelőtti, monopolhelyzetben lévő egyetlen magánforgalmazóval. Fontos a versenyhelyzet. Nincs is állami tulajdonú forgalmazócég Finnországban? Nem, kizárólag magáncégek működnek ezen a területen. Említette, hogy 10-14 film készül évente. Ezek mindegyikét bemutatják a hazai mozik illetve televíziók? Nagy általánosságban azt mondhatom, hogy igen. Természetesen nem mindegyik film váltja be az előzetes elképzeléseket, ennyire tökéletes végeredményt nem lehet remélni. De az idei év nagyon jól alakult, csupán egy film nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a többi –mind szűkebb, mind szélesebb közönség számára készített film – teljesítette a kitűzött célt. Milyen elvek alapján osztják el a pénzt? A filmkészítés melyik fázisát támogatják? Bármelyik szakaszra igényelhető támogatás. A legnagyobb összeg a forgatásra, a gyártásra megy el, természetesen. De támogatjuk az előkészítő fázist is, így a forgatókönyv-készítést és a forgatást megelőző időszak bármelyik szakaszát. Ez érvényes az utómunkálatokra is. Továbbá támogatjuk a marketingfolyamatot. A film leforgatása és az utómunkálatok elkészítése után a producer megkeres minket, kezében a forgalmazóval kötött szerződésekkel és a részletes marketingtervvel, és akkor megadjuk a támogatást. A marketingtervezetben részletes adatokat kérünk a megcélzott közönségről, a kópiák tervezett számáról, mely mozikban mutatják be a filmet, hol lesz a premier, hirdetik-e a televízióban vagy csupán a nyomtatott sajtóban, milyen marketingutakat szervez a producer a filmkészítőkkel és a színészekkel, és így tovább. Hány kópia készül filmenként? Az az egyes filmektől függ. Az Európa Filmhéten láthatja a közönség A gyűjtőt, amely egy tipikus rétegfilm. Az ilyen típusú film 3-4 kópiával kezd. Ha azonban látjuk, hogy a film sikeres, és a producer vagy a forgalmazó pénzt kér további kópiákra, akkor azonnal nyújtjuk a támogatást. Nagy nézőszámot feltételező filmek, mint például az Előőrs vagy a Tommy és a vadmacska 27-30 kópiával indul. Az Alapítvány a teljes költség mekkora részét állja? Ez esetenként különbözik, de átlagban az összköltség 40 százalékát. Ezt egészítik ki a televíziótól, a producertől illetve a forgalmazóktól nyert pénzek és némely esetben a Nordic Film illetve az Euroimages támogatásai. Egy elsőfilmes rendező esetében az alapítványi támogatás mértéke nagyobb lehet. Hogyan döntik el, hogy melyik filmterv kap anyagi támogatást? Na, ehhez kell a tudás. Itt jön be a képbe a "diktátorunk". A döntést egy fiatal, de tapasztalt és nagy koncepciójú ember hozza meg. Korábban kuratóriumok döntöttek, de a demokrácia nem működik ezekben a kérdésekben. A több emberből álló kuratóriumokban hozott döntések mindig egyezkedésen és lemondáson alapulnak, hiszen minden egyes kurátornak más és más az ízlése, más és más módon közelít a filmhez. Ezért mi három évvel ezelőtt radikálisan megváltoztattuk a döntéshozás folyamatát, így most csupán egy ember dönt a pénzről. Ez a "diktátor" három évig ül a helyén, aztán felváltja őt valaki más. Így próbáljuk megelőzni az elkerülhetetlen kísértéseket – mindannyian emberek vagyunk szimpátiákkal és ellenérzésekkel, jobb tehát meghatározott időszakokban változtatni a döntéshozókat. Most tehát van egy döntnök, aki a nagyközönség számára készített filmek támogatásával foglakozik, egy másik, aki a kisebb nézőszámú filmeknek illetve a moziforgalmazásra szánt dokumentumfilmeknek nyújtandó támogatásról dönt, és egy harmadik, aki a televízióban bemutatandó filmek, így egy óránál nem hosszabb játékfilmek illetve kisfilmek és dokumentumfilmek anyagi ügyeit intézi. Tegyük fel, hogy fiatal finn filmes vagyok és van egy filmtervem. Kit keressek fel elsőként? Először találnia kell magának egy producert, és a producer keres fel minket az Alapítványnál. Ő vagy magával hozza a kidolgozott filmkészítési tervét vagy csupán a filmötletet oszja meg velünk, esetleg a szinopszist illetve a forgatókönyvet mutatja be. Bárhogyan is, meg kell győznie arról minket, hogy a filmterv értékes annyira, hogy az Alapítvány pénzzel támogassa. Ettől kezdve a produceren múlik, hogy milyen támogatást kap a film, hány napig tart a forgatás, kik szerepelnek a filmben stb. A producer nagyon fontos szerepet játszik az egész folyamatban. Hivatalos képzéssel rendelkező, hivatásos rendezőnek kell lennem ahhoz, hogy a filmem támogatást kapjon? Természetesen professzionálisan kell filmet készítenie, de ez nem jelenti azt, hogy formális képzésben kellett tanulnia a filmkészítést valamelyik hivatalos filmiskolában Finnországban. Több filmkészítőnk külföldön tanult, és természetesen léteznek azok a született tehetségek is, akik soha nem tanulták a filmezést, így pl. Aki Kaurismäki sem. De vannak kiváló filmiskoláink magas színvonalú oktatással, például az 50-es évek végé alapított filmfőiskolánk, ahol elsajátíthatók az alapvető filmes szakmák, rendezés, vágás, fényképezés stb. A színészek képzése a Színházi Akadémián zajlik. Mennyi idő alatt készül el egy film? Természetesen ez is változó, de átlagban két év szükséges egy film elkészítéséhez. Az Alapítvány nem szab meg jelentkezési határidőket, ez azt jelenti, hogy a producer bármikor felkereshet minket, az év bármelyik szakában. Tudja, oly sok tényező működik közre egy filmkészítési folyamatban, ezért ha nem szükséges, nem állítunk további akadályokat határidők kitűzésével, hiszen segíteni akarjuk a filmkészítést, és nem gátolni. A legideálisabb időpontban akarjuk támogatni a filmkészítést, amikor azt a folyamat éppen időszerű része igényli. Ez az Alapítvány egyik fő célja. Ehhez egy segítő, pozitív attitűd szükséges. Apropó, attitűd. Aki Kaurismäki filmjeiben sorra tűnnek fel a kevés beszédű, láncdohányos, keményen vodkázó férfiak és az akaratszegény, szolgalelkű nők. Az ember elgondolkodik: vajon a rendező ironikus módon a finnekről külföldön kialakult sztereotípiáknak akar megfelelni vagy valóban így látja a honfitársait? Azt hiszem, mindkettőről szó van. Akinak nagyon finom humora van, és csodálatosan mutat be komoly dolgokat ironikusan és egyben megértéssel. Másrészről viszont szurkálja is finneket, persze. Ez a nagyon különleges hozzáállás az ő védjegye, nagyon jellemző rá. Törekednek a finn filmesek az országról kialakult sztereotípiák megváltoztatására? Nem. Nincsenek ilyesfajta szándékok. Az előítéleteket úgyis megváltoztatja az élet ha pedig nem, akkor minek törődni vele? Az Alapítvány honlapja sok lényeges információt közöl a finn filmes élet fontos alakjairól. Engem különösen megérintett Pietari életrajza Oh, igen, a kutya a Gomolygó felhőkből ! Na, jó, beismerem, az én ötletem volt. A finn csodálatos nyelv, de sajnos teljesen "kínai" más nemzetek számára. Feltételezem, hogy emiatt Finnország kissé be van zárva saját kultúrájába. Találkozik ezzel a problémával, amikor külföldön népszerűsíti a filmeket? Milyen más problémák merülnek fel a külföldi forgalmazással kapcsolatban? A nyelv valóban komoly akadály a külföldi bemutatkozásnál. De tisztában vagyunk ezzel a hátránnyal és tudjuk, hogy túl sokat nem tudunk rajta változtatni. De hát mi vagyunk az egyetlen nép, amely finn filmeket tud készíteni! És ez büszkeséggel tölt el bennünket és továbbra is akarunk finn filmeket forgatni. Ugyanis: a filmeket mindenekelőtt saját magunk számára, a finn közönség számára készítjük. Egy nemzet, egy ország nem lehet szabad, független és erős, ha nincs önálló és erős nemzeti kultúrája és identitása. Művészet és kultúra nélkül nem érheti ezt el. Amikor külföldre megyek a filmjeinkkel, a pozitívumokra összpontosítok és nem a hátrányos helyzetünkre. Sosem az akadályok, hanem az előnyök adják el a filmet. De természetesen beleütközöm nehézségekbe, amikor olyan országban mutatok be finn filmeket, amelynek népe nincs hozzászokva más nyelvekhez. Ilyenkor nagyon nehéz, majdnem reménytelen a helyzet. És nem csupán a beszélt nyelvről van szó, hanem a vizuális kódról is. Mi "lassú" nép vagyunk, a világot egy kissé máshogy látjuk, mint más nemzetek – lehet, hogy azért, mert fenn élünk messze Északon De ez egy csodálatos felfogás, ami tetszik bizonyos embereknek és idegen másoknak. Mindkettő rendben van. A kiút: a producernek el kell fogadnia, hogy a filmet szinkronizálják az adott ország nyelvére. Aki Kaurismäki elfogadta ezt. Máshogyan nem fogadtathatod el a filmet egy nagyobb közönséggel, még Európa egyes országaiban sem. Feliratos filmeket nagyon szűk körben tudunk csak forgalmazni. Többen mondják persze – én nem hiszek benne -, hogy kellene más nyelven, így angolul is forgatnunk. Tudom, hogy bizonyos esetekben ez működhet akár sikerrel is, például ha a film helyszíne nem Finnországban van, vagy különböző nemzetiségű szereplői vannak, de igazából nem pártolom az ötletet. Vannak azonban svéd nyelven készített filmjeink, hiszen Finnország második hivatalos nyelve a svéd. Ha megengedi, visszakanyarodnék az Ön filmszerepeihez. Gyakran szerepel a Leningrád Cowboys szal, akikről Kaurismäki filmet is készített. Az együttes vezető személyisége volt Mato Valtonen, aki a rendező más filmjeiben is szerepel, és aki az Ön partnere volt a Tatjánában. Csak munkakapcsolatokról van szó vagy Önök közeli barátok is? Ez egy nagy család, mondhatnánk. Jelen pillanatban nem tervezünk közös munkát, de ki tudja, Aki talán hamarosan előáll egy ötlettel. Aki általában ugyanazokkal az emberekkel dolgozik, a stáb szinte ugyanazokból áll, kis változtatásokkal. Mindenki tudja, mi a dolga, nincsenek holtidők amiatt, mert valaki nem érti, mi a következő lépés. Aki filmjei nagyon egyneműek és ehhez azonos stábra van szüksége, ez az ő módszere a hatékonyságra. Más forgatások máshogyan működnek és nagyon jó más stábtagok és színészek vannak a finn filmben. Vannak visszatérő arcok persze, így például Kari Vannänän vagy Kati Outinen. Sorolhatnám a neveket, de mivel mindegyik film különböző, a színészek is különbözők – a rendezők a legjobb arcokat keresik a szerepekre. A 9. Európa Filmhéten szereplő finn filmek közül melyiket ajánlja leginkább? Mindegyiket. De én például nagyon szeretem a Juhá t, szerintem ez a film egy remekmű. Mindenki figyelmébe ajánlom A gyűjtőt, egy fiatal rendezőnő, Auli Mantila első filmjét. Csodálatos a zenéje és egy rendkívül tehetséges fiatal színésznő játssza a főszerepet. A filmet egyébként két éve a Velencei Filmfesztiválon mutatták be, azt hiszem, még hallunk a rendezőről. A tűznyelő szintén érdekes vizuálisan, készítője szintén egy hölgy, Pirjo Honkasalo, befutott rendezőink egyike. Markuu Pölönen filmje, a Nyár a folyónál nagyon finn, bátran ajánlom minden érdeklődőnek. Az idei legnagyobb sikert otthon az Előőrs aratta. Az Olli Saarela rendezte film a háború okozta emberi torzulások kérdéseit járja körül. Remélem, a következő év Európa Filmhetén ismét találkozhat a közönség a finn kortárs filmekkel.
64 KByte
88 KByte
Olli Saarela: Előörs (1999) 60 KByte
Raimo O Niemi: Tommy és a vadmacska (1998) 95 KByte
Ake Lindman: Aranyláz Lappföldön (1999) 84 KByte
Aki Kaurismäki: Juha (1999) 88 KByte