66 KByte

Negyven esztendeje, 1959 augusztusában a János kórház kertjének egy félreeső zugában egy hófehér klinikai asztal mellett Jávor Pálnak utoljára húzták legkedvesebb nótáit a budapesti muzsikus cigányok. Az egykori filmsztár utolsó kívánsága volt, hogy halála előtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt korábban éveken át tette a székesfőváros ezüst tükrös kávéházaiban, majd néhány esztendővel később az Egyesült Államok magyarlakta vidékein. Hangosfilm-korszakunk első számú amorózója azonban nem csak mákonyos hangulatban elkövetett botrányairól és csárdába illő "szilajságáról" volt híres, hanem lovagiasságáról és emberszeretetéről is. Amellett, hogy szeretett mulatni, a másnapi "cechben" sosem feledkezett meg honorálni a pincérek és a cigányok emberfeletti teljesítményét, valamint a bezúzott tükrök árát! Az aradi születésű színész több, mint hetven filmszerepéből csak kevés hiányzik, azok is szerencsére egyre-másra kerülnek elő a világ filmarchívumaiból és Amerika magyarok lakta vidékeiről, ahol a színész a háborút követően maga is egy évtizedig élt. Kinti sikerei azonban nem elégítették ki az egykor országosan ünnepelt sztárt. Hiába tapsoltak neki estéről-estére honfitársai a rögtönzött, szegényes díszletezésű színpadokon, honvágyát nem tudta leküzdeni. Az ötvenes évek közepe táján, amikor már annyira vágyódott vissza egykori sikerei helyszínére, hogy a fütyülős barackba fulladt "magyar muslicát" is megsiratta, elhatározta, hogy hazatér. Közönsége és a színházi szakma kitörő lelkesedéssel fogadta. Szerepek tucatjával halmozták el, amelyeket azonban egyre elhatalmasodó betegsége miatt nem volt már képes teljesíteni. 1958-ban elvállalt ugyan még egy filmfőszerepet Várkonyi Zoltán Sóbálvány című filmjében, azonban csak a próbafelvételekig jutottak el: Jávor kénytelen volt átadni Mohai dr. szerepét az ugyancsak akkoriban hazatért Páger Antalnak. Egy esztendővel később rajongók tízezrei kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőbe. A fővárosban megállt a forgalom, az emberek zokogtak és a koporsó után kullogó cigányprímások is szomorúan húzták Jávor legkedvesebb nótáit. Jávor Pálra emlékezve, egy kevéssé ismert filmjét, az 1929-ben készült, félig-meddig még némán forgatott drámát, a Csak egy kislány... című, meglepően friss és modern eszközökkel rendezett szerelmes történetet vetítjük, amelynek érdekessége a Gellértben forgatott jeleneteken és a ma is jó egészségnek örvendő világhírű Eggerth Mártán kívül a film prológusa, amelyben az akkor megszületett hangosfilmet a huszonhét esztendős Jávor Pál köszönti. Ez a mindössze néhány perces kis filmrészlet mindezidáig nem volt látható a film elején, hiszen a kópia a cseh archívumból került haza és ez a hangosfilmtörténeti dokumentum érthető módon nem ejtette ámulatba a külföldieket. Sajnos a prológus eredeti formájában nem maradt fenn, csupán Jávor egy 1943-as, sajátos formában rendezett visszaemlékezésének betétjeként, amely eredetileg a Magyar kívánsághangverseny című filmben volt látható, hallható. Jávor Pál emlékére 14-én hétfőn fél 7-kor a Csak egy kislányt vetíti az Örökmozgó.