Robert Bresson |
Vétlen Balthazár, 1966 76 KByte |
Robert Bresson a maga szelíd módján teljesen felforgatta a filmtörténetet. Elsőként szakított az irodalmias, színpadias francia filmmel, ő írt először "kamera-töltőtollal", ő lett az új hullám első mestere ... Bresson él. Egy Szajna-parti előkelő
bérház legfelső emeletén lakik. Emberek közé nem jár, a
filmgyárba végképp nem tenné be a lábát. 1983 óta nem
rendezett. Legtöbb filmje filmmúzeumok repertoárdarabja,
hajdani rajongói szent áhítattal emlegetik, tisztelgő
cikkgyűjtemények idézik nagy korszakát. Élő klasszikus. Nem
tudom, hogy viseli, lehet, hogy beletörődve szorong a
piedesztálon. Talán mégis jobb, ha a szobrászt túléli a
szobor, a rendezőt a filmje. Bresson életműve nem omlott
össze, nem lepleződött le olcsó bűvészként, nem avasodott
meg, végtére is romolhatatlan kristályformákkal
kísérletezett, és megcsinálta. Csak éppen - Pilinszkyvel
szólva - gyönyörűen megállt az időben. A Zsebtolvaj,
a Vétlen Baltazár vagy A pénz bemutatása
pillanatában is az örökidőt mutatta ... Robert Bresson 1907. szeptember 25-én született a franciaországi Bromont-Lamothe-ban. Keveset tudni a francia film e tartózkodó-titkolódzó zsenijének korai életéről, kivéve hogy festészettel foglalkozott a gimnázium elvégzése után, ahol görög, latin és filozófiai tanulmányaiban jeleskedett. 19 évesen kötött házasságot. 1933-ban forgatókönyvíróként került a film világába. A következő évben Közügyek (Les Affaires publiques) címmel rendezett egy közepes hosszúságú vígjátékot, melynek nem maradt fenn kópiája. Több forgatókönyvben működött közre a II. világháború kitörése előtt. A háború alatt több mint egy évet töltött egy német börtönben, mely élményt később az Egy halálraítélt megszökött című filmjébe építette be. Bresson elhatárolja magát korai filmes munkásságától, és úgy tekinti, hogy pályafutása első egészestés játékfilmjével, A bűn angyalaival (1943) kezdődik. Egyedi helyet foglal el a francia filmben. Nem lehet sem a régi gárdához, sem az új hullámhoz sorolni, de mindkét tábor nagyra becsüli, mert nem zavartatja magát a körülötte születő filmektől, saját egyéni stílusát folytatja. Világegyeteme nem változik filmről filmre és minden egyes filmjére rányomja személyisége bélyegét. Az összes kortárs filmes közül valószínűleg ő áll legközelebb az auteur definíciójához. Szoros szerkezetű filmjeiből mindent
kizár a vizsgálandó anyag puszta lényegét kivéve. Amit
bemutatásra kiválaszt, a részletek aprólékos, szinte
fanatikus megfigyelésével tárja elénk. De az általa
produkált realizmus nem az, amit a dokumentumfilmekben
megszoktunk. A puszta valóságon túli igazság érdekli és nem
magukban a tárgyakban fedezi fel, hanem az általuk körülvett
figurák belső életében. A purista Bresson elutasítja a
konvencionális cselekményt, mint a "regényírók
trükkjét", és többnyire nem profi vagy tapasztalatlan
színészeket alkalmaz. Úgy véli, hogy a színházzal
ellentétben "a film azért lehet igaz művészet, mert
benne a szerző a valóság töredékeit fogja és rendezi el
úgy, hogy szembeállításuk átalakítja őket... Minden
felvétel olyan, mint egy szó, mely önmagában semmit sem
jelent: a szövegösszefüggés adja meg az értelmét. A
színjátszás ezt csak akadályozhatja. Filmet csak a benne
szereplők akaratának kijátszásával lehet csinálni, nem azt
használva fel, amit csinálnak, hanem azt, amik." Harminc év alatt alig több mint tíz
filmet készített, mégis ma a film világának egyik
legvitatottabb és legtiszteltebb alakja: kreatív, eredeti,
egyedülálló. 1975-ben megjelentetett egy esszét
könyvformában (Sur le Cinématographe) a
filmkészítésről vallott nézeteiről. Két évvel ezelőtt szeptemberben az Örökmozgó életműsorozattal ünnepelte Bresson 90. születésnapját. Most viszont a magyarországi Francia Intézet jóvoltából elérkezett hozzánk az a hazájában tiszteletére összeállított filmcsomag, melyben a korábbi sorozathoz képest olyan "újdonságok" vannak, mint A pénz és a Lancelot. A nézők ráadásul most hasonló témájú, de más hangvételű, olykor kommersz filmekkel hasonlíthatják össze némelyik Bresson-opust. Így kerülnek egymás mellé az Arthur-legenda, a Jeanne d'Arc-per vagy a Bűn és bűnhődés különböző feldolgozásai, Don Siegel profi börtönfilmje, a Szökés az Alcatrazból pedig az Egy halálraítélt megszökött mellé... |
Mouchette, 1967 61 KByte | |
A pénz, 1983 88 KByte |