Robert Bresson

Vétlen Balthazár, 1966
Vétlen Balthazár, 1966
76 KByte

Robert Bresson a maga szelíd módján teljesen felforgatta a filmtörténetet. Elsőként szakított az irodalmias, színpadias francia filmmel, ő írt először "kamera-töltőtollal", ő lett az új hullám első mestere ...

Bresson él. Egy Szajna-parti előkelő bérház legfelső emeletén lakik. Emberek közé nem jár, a filmgyárba végképp nem tenné be a lábát. 1983 óta nem rendezett. Legtöbb filmje filmmúzeumok repertoárdarabja, hajdani rajongói szent áhítattal emlegetik, tisztelgő cikkgyűjtemények idézik nagy korszakát. Élő klasszikus. Nem tudom, hogy viseli, lehet, hogy beletörődve szorong a piedesztálon. Talán mégis jobb, ha a szobrászt túléli a szobor, a rendezőt a filmje. Bresson életműve nem omlott össze, nem lepleződött le olcsó bűvészként, nem avasodott meg, végtére is romolhatatlan kristályformákkal kísérletezett, és megcsinálta. Csak éppen - Pilinszkyvel szólva - gyönyörűen megállt az időben. A Zsebtolvaj, a Vétlen Baltazár vagy A pénz bemutatása pillanatában is az örökidőt mutatta ...
Schubert Gusztáv (Filmvilág, l997/10)

Robert Bresson 1907. szeptember 25-én született a franciaországi Bromont-Lamothe-ban. Keveset tudni a francia film e tartózkodó-titkolódzó zsenijének korai életéről, kivéve hogy festészettel foglalkozott a gimnázium elvégzése után, ahol görög, latin és filozófiai tanulmányaiban jeleskedett. 19 évesen kötött házasságot. 1933-ban forgatókönyvíróként került a film világába. A következő évben Közügyek (Les Affaires publiques) címmel rendezett egy közepes hosszúságú vígjátékot, melynek nem maradt fenn kópiája. Több forgatókönyvben működött közre a II. világháború kitörése előtt. A háború alatt több mint egy évet töltött egy német börtönben, mely élményt később az Egy halálraítélt megszökött című filmjébe építette be. Bresson elhatárolja magát korai filmes munkásságától, és úgy tekinti, hogy pályafutása első egészestés játékfilmjével, A bűn angyalaival (1943) kezdődik.

Egyedi helyet foglal el a francia filmben. Nem lehet sem a régi gárdához, sem az új hullámhoz sorolni, de mindkét tábor nagyra becsüli, mert nem zavartatja magát a körülötte születő filmektől, saját egyéni stílusát folytatja. Világegyeteme nem változik filmről filmre és minden egyes filmjére rányomja személyisége bélyegét. Az összes kortárs filmes közül valószínűleg ő áll legközelebb az auteur definíciójához.

Szoros szerkezetű filmjeiből mindent kizár a vizsgálandó anyag puszta lényegét kivéve. Amit bemutatásra kiválaszt, a részletek aprólékos, szinte fanatikus megfigyelésével tárja elénk. De az általa produkált realizmus nem az, amit a dokumentumfilmekben megszoktunk. A puszta valóságon túli igazság érdekli és nem magukban a tárgyakban fedezi fel, hanem az általuk körülvett figurák belső életében. A purista Bresson elutasítja a konvencionális cselekményt, mint a "regényírók trükkjét", és többnyire nem profi vagy tapasztalatlan színészeket alkalmaz. Úgy véli, hogy a színházzal ellentétben "a film azért lehet igaz művészet, mert benne a szerző a valóság töredékeit fogja és rendezi el úgy, hogy szembeállításuk átalakítja őket... Minden felvétel olyan, mint egy szó, mely önmagában semmit sem jelent: a szövegösszefüggés adja meg az értelmét. A színjátszás ezt csak akadályozhatja. Filmet csak a benne szereplők akaratának kijátszásával lehet csinálni, nem azt használva fel, amit csinálnak, hanem azt, amik."
A képkapcsolatok e hangsúlyozása okozza Bresson egyes képeinek "lapos" kompozícióját is. "A festészet megtanított, hogy ne a szép, hanem a szükséges képeket használjam" - vallja.

Harminc év alatt alig több mint tíz filmet készített, mégis ma a film világának egyik legvitatottabb és legtiszteltebb alakja: kreatív, eredeti, egyedülálló. 1975-ben megjelentetett egy esszét könyvformában (Sur le Cinématographe) a filmkészítésről vallott nézeteiről.
Ephraim Katz (Film Encyclopedia)

Két évvel ezelőtt szeptemberben az Örökmozgó életműsorozattal ünnepelte Bresson 90. születésnapját. Most viszont a magyarországi Francia Intézet jóvoltából elérkezett hozzánk az a hazájában tiszteletére összeállított filmcsomag, melyben a korábbi sorozathoz képest olyan "újdonságok" vannak, mint A pénz és a Lancelot. A nézők ráadásul most hasonló témájú, de más hangvételű, olykor kommersz filmekkel hasonlíthatják össze némelyik Bresson-opust. Így kerülnek egymás mellé az Arthur-legenda, a Jeanne d'Arc-per vagy a Bűn és bűnhődés különböző feldolgozásai, Don Siegel profi börtönfilmje, a Szökés az Alcatrazból pedig az Egy halálraítélt megszökött mellé...

Mouchette, 1967
Mouchette, 1967
61 KByte
A pénz, 1983
A pénz, 1983
88 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap