Singer Péter Pénzt vagy életet?

(Újabb kis magyar Vadkelet)

71 KByte

A film műfaji meghatározása egyszerű: áldokumentum-játékfilm. Író-rendezője szándékosan keveri a műfajokat, és ezzel zavarba hozza a gyanútlan nézőt. További bonyodalmat jelent, hogy egy megtörtént(?) eseménysort feldolgozó filmes stábot követ nyomon, melynek tagjai viszont a bűncselekményeiket saját videójukon rögzítő szereplők anyagát is felhasználják. Vagyis a film a filmen, azaz a videó a videón effektus további csavartatik: amatőr videó a videón, amelyről videó készült kiegészítve néhány valódi dokumentumfilm-részlettel. Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy a kissé túlbonyolított mű nehezen követhető, de nem így van, hiszen amit a filmen, azaz a videón látunk, az nem más, mint a magyar társadalom néhány fontos, megoldatlan (és megoldhatatlan?) problémájának a felvillantása. Sok dologról esik szó, talán túl sokról is. Az események olykor akciófilmszerűen peregnek (a pénz utáni "nyomozás"), míg máskor dokumentumfilmszerű "valóságfeltáró" interjúk ("a béranyával", a peep show tulajdonosaival(?), Vikivel - a Szőke Ciklonnal) lassítják a tempót. A történet itt (Budapesten) és most (1997-98-ban) játszódik. Forintos Géza (Cérna) a Blaha Lujza téren pattogatott kukoricát árul. A filmeseknek elmeséli, miként kényszerült ő is váltásra a "gengszterváltás" után. Az éveken át gyűjtött pénzével (3 millió körüli összeggel) azonban meglép alkalmazottja, Setét Sándor (Sutyi). A rendőrségi feljelentés és eljárás eredménytelennek, kilátástalannak tűnik, ezért Cérna alvilági kapcsolatokat keres és talál. Terminátor és Penge, a két kigyúrt és dörzsölt alak Cérnával együtt Sutyi nyomába ered, és sajátos "nyomozási" módszerével jut el egyik kétes egzisztenciától a másikig. Őket követik a filmesek, akik interjúkat készítenek az események szereplőivel. A szociográfiai jellegű beszélgetések értékét éppen a dokumentum és fikció közti határ tudatos elmosása csökkenti. Fikciónak túlságosan dokumentarista, dokumentumként nem elég hiteles. Ennek ellenére a film legerősebb részei a szereplők hátterét szociografikusan felrajzoló részek. Ezekben töltés van, az élethelyzetek, az életmódok jól felismerhetően a "mieink" - sajnos. Külön szálat jelent Cérna és felesége takarékoskodása, hogy (mivel gyermekük nem lehet) másfél millió forintért vehessenek egy újszülöttet. Pénz híján a béranya nem hajlandó átadni kicsinyét. A gyermek utáni kétségbeesett vágy a film egyetlen igazi tragédiája, és talán éppen ezért némileg "kilóg" ebből az egyre groteszkebbé váló történetből. Cérnáék templomi jelenete sem teszi hitelesebbé a történetet, viszont megtöri az eszméktől való távolságtartást. A film egyik erénye éppen az lehetett volna, hogy az eszmék teljes hiányát, világunk anyagiasságát töretlenül, a maga meztelen valójában mutatja meg. (Bár így is van, mikor a meztelenség a szó legszorosabb értelmében értendő.) Sutyi a pénzt szétszórta, bevásárolt, "élt" belőle egy kicsit, aztán tőle is továbblopták. A három "nyomozó" Terminátor vezérletével minden igyekezet ellenére sem tudott eredményt elérni, csak azokat volt képes felkutatni, akiken szinte átfolyt a pénz. Maga a "lé" már felszívódott a nagy magyar vadkeleti pusztán. Az erőszakos módszerek (emberrablás, halálos fenyegetés) már a rendőrség figyelmét sem kerülhették el, felszámolták a tolvajok, a felbujtó és a végrehajtók szövevényét. A Kriminális tévébeli tudósításából a film észrevétlenül vált át (megpróbálva megőrizni a dokumentumjelleget) a jelenetre, amikor a rendőrség különleges egysége szakszerűen rajtaüt Cérnáék lakásán. Cérna, Terminátor és Penge elfogása után születik a várva várt csecsemő, akit azonban pénz hiányában a szülőanya nem ad át Forintosnénak. Ekkor hangzik el a film legkeményebb mondata, amely akár mottója is lehetne: "Nincs pénz, nincs gyerek." Az utolsó képsorok párhuzamba állítják a szülést, az ártatlanul síró csecsemőt és a börtönben szabadságvesztésre ítélt Cérnát. Ennél azért eredetibb és kevésbé az érzelmekre alapozott befejezést érdemelt volna ez a film. A kézenfekvő és banális tanulságok (Lám, mire kényszeríti az egyébként becsületes embert az igazságszolgáltatás lassúsága, eredménytelensége? Illetve, hogy az igazságérzetünk szerint legkevésbé bűnös Cérna kapta a legsúlyosabb - 8 évi - büntetést.) levonása után sem marad azért teljesen üres a film. Külön említést érdemel a szökés szemtanújának hiteles beszámolója, amely világunk groteszkségét is dokumentálja. Szólni kell az amatőr szereplők néhol nagyon üdítő, néhol kissé lehangoló megjelenéséről is. A Terminátorként feltűnő Fradi-vezérszurkoló dumájával, életvitelével, brutalitásával szimpátiánkat ugyan nem nyerheti el, természetes egyszerűségében és nyers erejében mégis van valami különös charme: egyszerre hat némileg rémisztően és üdítően. A film nem erkölcsi prédikáció, alakjai nem moralizálnak. Igazságukat(?) és a pénzt keresik eszközeikben (baseballütő, kisbalta, kés, pisztoly) nem válogatva. Megint a nyers erőszakkal kell szembesülnünk, eszméktől, ideáktól látszólag vagy ténylegesen mentes világu/n/kban. A Pattogatott kukorica vadkeleti harcra kényszerített emberek filmje, akik brutalitásuk mögött szánandóak, gyengék.