Filmkultúra: Filmek: A sávszélesség határértéke

Nora Ephron: A szerelem hálójában

Tom Hanks és Meg Ryan
Tom Hanks és
Meg Ryan
25 KByte Aki azért döntött úgy, hogy nem nézi meg A szerelem hálójábant, mert már elege van a régi, hollywoodi sikerek popcornosított újrafeldolgozásaiból, ezúttal rosszul okoskodik. Ephronék mozija két okból is jobb, mint a két, hozzá legközelebb álló előzmény, a Saroküzlet (1939) és A szerelem hálójában (1993). Egyrészt, mert a romantikus vígjátéki alaphelyzet (naponta több száz ember mellett megyünk el ügyet sem vetve rájuk, pedig lehet, hogy köztük van álmaink férfije/nője) ezúttal korunk egyik legfontosabb kommunikációs problémájára irányítja a figyelmet, másrészt pedig mert egymást érik benne a szellemesebbnél szellemesebb ötletek, melyekben a korábbi verziók igencsak szűkölködtek.
Nos, A szerelem hálójában előterében az Internen való kommunikáció áll. Egy férfi és egy nő valamelyik on-line beszélgetô fórumon "találkoznak", majd egymással folytatják az E-mailezést. Leírják gondolataikat, felfedik érzéseiket, feltárják belső világukat, mígnem annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy levélbarátságukból "levélszerelem" szövődik. De mi történne kapcsolatukkal, ha egyszer találkoznának is? Nem törne szét mindaz, amit oly sok E-mail révén építettek? Vajon nem rombolja-e le a látvány a leírt, szövegalapú kommunikációval létrehozott tudati-érzelmi, lelki kapcsolatot? Lényegesen nagyobb ennek az esélye, mint amikor külső benyomások alapján kilakult viszonyulásunkon kell(ene) változtatni a belső tulajdonságok megismerése után. Így működik a látvány hatalma. De talán éppen az teszi izgalmassá a játékot, hogy néha az ember szembeszállhat a Láthatóval és annak fityiszt mutatva a képzeletében építhet ki virtuális világokat. Aztán ha lehetséges valóságunknak nem mond ellent a realitás, kész a film végére a happy end is.
A három film (a Saroküzlet, A szerelem hullámhosszán és A szerelem hálójában) a kommunikációs technikák változásait tükrözi, de mindhárom a látható mögötti láthatatlan - fantáziavilág- épüléséről szól. A nyomtatott médiától (a Saroküzletben egy újságbeli apróhirdetés révén indul meg a levelezés) az elektronikus médián át (A szerelem hullámhosszánban egy betelefonálós rádióműsor egyik üzenete indítja el a történetet) a digitális beszélgetőfórumig jutunk el, ám a lényeg mindhárom esetében ugyanaz: az illúzió varázsa olykor bűvkörébe vonhatja a valóságot is. Míg azonban az elsô két filmnél a mágiát hordozó médium voltaképpen lényegtelen, a harmadiknál kiemelkedô jelentőségű.
Hogy miért ? Nos, az Internet forradalmi változás előtt áll, melynek lényege, hogy az adatátviteli technikák fejlesztésével az alapvetően szövegalapú kommunikációt felvált(hat)ja a legszélesebb értelemben vett vizuális kommunikáció. A teljes képernyő méretű, nagyfelbontású, digitális tömörítésű videójel nagy sávszélességű adatkommunikációt igényel. Ennek elérése reményében fejlesztik a telefonos átviteltechnikák mellett a kábeltévés és műholdas rendszereket is. A vizuális kommunikáció általánossá válásával ugrásszerűen megnőne a felhasználók száma, melynek következményeként az üzleti világ is nagyobb súllyal képviseltetné magát a hálón. A hálózati kommunikáció történetében az elsô jelentős elmozdulás a vizualitás felé 1995-ben a Web bevezetésével történt, mely robbanásszerű felhasználókör-bővülést eredményezett. A most tervezett újítások robbanásszerű változásokkat ígérnek. Persze sok múlik a felhasználók reakcióján is: használják-e majd a vizuális kommunikációs szoftvereket, áttérnek-e az azok nyújtotta lehetôségek kihasználására, vagy a szövegalapú kommunikáció megôrzi jelentőségét? Úgy tűnik, ez utóbbi formára (talán éppen a benne rejlô varázslat miatt) alapvetô szükségünk van. A sávszélesség növelésének így nem feltétlenül a kábelek anyaga, vagy a frekvenciák kihasználhatósága szab határt, hanem az emberek kommunikációs igényei.
A szövegalapú és vizuális kommunikáció kettőssége egy finoman a filmbe szőtt utalásrendszerben is tetten érhető. Kathleen életét egy könyv (a Büszkeség és balítélet) határozza meg, Joe-ét egy film, a Keresztapa. (Elizabeth Bennett és don Corleone jelképezi a két főhős eltérő személyiségét.) Szerelmük beteljesülésekor nem a vizuális, hanem a szövegre épülő könyv-kultúrában jutnak metaforikusan közös nevezőre. Joe végigolvassa a Jane Austin regényt, melyen korábban csak ásítozott: annak lényegét megértve, átérezve jut közel Kathleen személyiségéhez. Így kap funkcionális jelentőséget A szerelem hullámhosszánban is már alkalmazott ám ott még csupán ornamentális poén, miszerint a szerelmesek úgy kerülnek egy "hullámhosszra", hogy az An Affair To Remember című 1957-es moziról megegyezik a véleményük (mely film egyébként A szerelem hullámhosszánnak közvetlen előképe).
A szerelem hálójában Joe diszkontszerű, személytelen, nyereségorientált könyvesháza, illetve Kathleen kicsi, személyes, vevőcentrikus sarki gyerekkönyvboltja áll egymással szemben. A film így a cselekmény szintjén is kapcsolódik metaforikusan az Internet jelenlegi, legizgalmasabb kérdéséhez. Ugyanis ha a háló vizuális tömegmédium lesz, felerősödhet az a már ma is javában tartó folyamat, miszerint az Interneten is a többi médiumban hatalmat szerzett tartalomszolgáltatók válnak dominánsá, miközben az Internet elveszti azt a funkcióját, melyből idáig mítosza táplálkozott, vagyis hogy rajta keresztül hatékonyan lehet megjeleníteni a személyes, alternatív véleményeket. A filmben minden a kisbolt-attitűd győzelmét sugallja, noha az egyenlőtlen üzleti versenyben Kathleen végül is alulmarad és kénytelen bezárni a boltot. (A készítőknek még azt sikerült elérniük, hogy New Yorkot olyan kisvárosként jelenítsék meg, ahol Joe Fox könyvesháza hat környezetidegenként.) Az Internettel összefüggésben oldódik fel némiképpen a giccses zárlat is. A kisbolt attitűd erkölcsi győzelme buzdítás a chatterek számára: őrizzék meg sajátos, gépelgetős, on-line beszélgetőfórumaikat az egyre lendületesebben kiépülő, a távoktatástól a távgyógyításon át a szórakoztatás legkülönfélébb vállfajait magában foglaló interaktív televízió korában is.
Ezt az értelmezést erősítik a filmbéli Apple-reklámok is. A két levelezőpartner közül Kathleen laptopján látható csak a jellegzetes, hatszínű alma, Joe-én nem. Az Apple cég imázsához tartozik a számítástechnikában az egyéni kreativitás - mely a filmben a kisbolt-attitűd alapvető meghatározója is - védelme a felhasználókat, vásárlókat buta tömegként kezelő óriáscégekkel szemben.
A szerelem hálójában "mérföldkő" az Internetes filmek sorában. A kibertér immár nem a pokol egy sajátos, elektronikus változata, melyből az elképzelhető legborzalmasabb dolgok születnek. Korábban azzal riogatták nézőiket a filmesek, hogy innen robbanhat ki a termonukleáris háború (Háborús játékok), itt születhetnek az új diktátorok, akik egy szuperdekóderrel (Komputerkémek), vagy egy tökéletlen, bár feltörhetetlennek hirdetett kóddal (A kód neve: Merkúr), esetleg a bőr alá beépített organikus chipekkel (A pusztító) az egész világot uralmuk alá hajthatják, itt úgy cserélgethetik az emberek személyazonosságát, mint lemezeket a számítógépben (A hálózat csapdájában) stb. A szerelem hálójában kibertere a nyugodt beszélgetések terrénuma, ahol olyan szerelem is szövődhet, melynek a valóságban nem volna létjoga. Ad abszurdum a digitális tér a giccs új helyszíne: itt feloldódnak az osztálykülönbségek és mindenki a személyisége szerint méretik meg.
Végül a film abban is rácáfol várakozásainkra, hogy két legszellemesebb figurája nem a két f_szereplő, hanem a párjaikként mellettük levő mellékfigurák. Tom Hanks arca finoman szólva furcsán pufókosodik. Hogy elnyerje szimpátiánkat, immár nem hiˇnyozhatnak környezetéből az olyan reklámkellékek, mint a gyerek vagy a kutya. (Joe először úgy találkozik Kathleennel, hogy éppen rokongyerekeket sétáltat; a film végi nagy találkozás előtt Brinkley nevű, kedves kutyájának kocogása késlelteti Joe felbukkanását.) Hajlamos vagyok azt hinni, hogy Hanks tokája miatt találtak ki Meg Ryannek is kis testi hibát, ikszlábat. Ráadásul a visszahúzódó, nagyra nem törő, "átlagamerikai", dolgozó nőn meglehetősen disszonánsan állnak a kényesen puritánra designolt több száz dolláros ruhák, és nem kevésbé ellentmondásos Ryannek a háztartási szerek reklámklipenteriőrjeit idéző környezete sem. Ám Kathleen vőlegénye és Joe menyasszonya jól kitalált figurák. Frank egy nagy magazin publicistája. A gondolat embere, olyan gondolatoké, melyek a dolgozószobában születnek, de hatalmas példányszámban jelennek meg. E két dimenzió persze nem egyforma súllyal esik latba Frank-nél: a széleskörű ismertség, a népszerűség, a "magamutogatás" fontosabb számára a gondolatok minőségénél. (Mikor Kathleen könyvesboltjának védelmében megírja cikkét, akkor sem a cél fontos számára, hanem, hogy ő milyen nagyszerű fordulatokat használt, melyen remek összefüggéseket vetett fel az írásában.) Sztár akar lenni, ezért szakít a nagyon is önálló személyiségű boltos kislánnyal, és bonyolódik viszonyba egy televíziós talk show érte epekedő, kevČsbé önálló műsorvezetőnőjével. Frank számára az írógép valójában csak szobadísz, az újság ugródeszka, egoizmusának a képeket sugárzó, széles közönséghez eljutó televízió a megfelelő médium. Joe társára, Patriciára más területen (könyvkiadóként) ugyanaz jellemző, mint Frankra: ő is nagy léptékben gondolkodik, őt is a nagy összefüggések érdeklik, melyek természetesen személytelenek is. Mindent és mindenkit behabzsol, ha az üzlet nagy összefüggései ezt megkívánják. Joe és Kathleen így nemcsak a "régi" kiberkultúra védelmezői, hanem ezzel együtt az örök amerikai álom, a személyes szabadság és az egyéni kreativitás megmentői is.
Meg Ryan és Jean Stapleton
Meg Ryan és
Jean Stapleton
31 KByte
Tom Hanks és Parker Posey
Tom Hanks és
Parker Posey
33 KByte

44 KByte

Greg Kinnaer
35 KByte

51 KByte

Tom Hanks és Meg Ryan 25 KByte	Aki azért döntött úgy, hogy nem nézi meg A szerelem hálójábant, mert már elege van a régi, hollywoodi sikerek popcornosított újrafeldolgozásaiból, ezúttal rosszul okoskodik. Ephronék mozija két okból is jobb, mint a két, hozzá legközelebb álló előzmény, a Saroküzlet (1939) és A szerelem hálójában (1993). Egyrészt, mert a romantikus vígjátéki alaphelyzet (naponta több száz ember mellett megyünk el ügyet sem vetve rájuk, pedig lehet, hogy köztük van álmaink férfije/nője) ezúttal korunk egyik legfontosabb kommunikációs problémájára irányítja a figyelmet, másrészt pedig mert egymást érik benne a szellemesebbnél szellemesebb ötletek, melyekben a korábbi verziók igencsak szűkölködtek. Nos, A szerelem hálójában előterében az Internen való kommunikáció áll. Egy férfi és egy nő valamelyik on-line beszélgetô fórumon "találkoznak", majd egymással folytatják az E-mailezést. Leírják gondolataikat, felfedik érzéseiket, feltárják belső világukat, mígnem annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy levélbarátságukból "levélszerelem" szövődik. De mi történne kapcsolatukkal, ha egyszer találkoznának is? Nem törne szét mindaz, amit oly sok E-mail révén építettek? Vajon nem rombolja-e le a látvány a leírt, szövegalapú kommunikációval létrehozott tudati-érzelmi, lelki kapcsolatot? Lényegesen nagyobb ennek az esélye, mint amikor külső benyomások alapján kilakult viszonyulásunkon kell(ene) változtatni a belső tulajdonságok megismerése után. Így működik a látvány hatalma. De talán éppen az teszi izgalmassá a játékot, hogy néha az ember szembeszállhat a Láthatóval és annak fityiszt mutatva a képzeletében építhet ki virtuális világokat. Aztán ha lehetséges valóságunknak nem mond ellent a realitás, kész a film végére a happy end is. A három film (a Saroküzlet, A szerelem hullámhosszán és A szerelem hálójában) a kommunikációs technikák változásait tükrözi, de mindhárom a látható mögötti láthatatlan - fantáziavilág- épüléséről szól. A nyomtatott médiától (a Saroküzletben egy újságbeli apróhirdetés révén indul meg a levelezés) az elektronikus médián át (A szerelem hullámhosszánban egy betelefonálós rádióműsor egyik üzenete indítja el a történetet) a digitális beszélgetőfórumig jutunk el, ám a lényeg mindhárom esetében ugyanaz: az illúzió varázsa olykor bűvkörébe vonhatja a valóságot is. Míg azonban az elsô két filmnél a mágiát hordozó médium voltaképpen lényegtelen, a harmadiknál kiemelkedô jelentőségű. Hogy miért ? Nos, az Internet forradalmi változás előtt áll, melynek lényege, hogy az adatátviteli technikák fejlesztésével az alapvetően szövegalapú kommunikációt felvált(hat)ja a legszélesebb értelemben vett vizuális kommunikáció. A teljes képernyő méretű, nagyfelbontású, digitális tömörítésű videójel nagy sávszélességű adatkommunikációt igényel. Ennek elérése reményében fejlesztik a telefonos átviteltechnikák mellett a kábeltévés és műholdas rendszereket is. A vizuális kommunikáció általánossá válásával ugrásszerűen megnőne a felhasználók száma, melynek következményeként az üzleti világ is nagyobb súllyal képviseltetné magát a hálón. A hálózati kommunikáció történetében az elsô jelentős elmozdulás a vizualitás felé 1995-ben a Web bevezetésével történt, mely robbanásszerű felhasználókör-bővülést eredményezett. A most tervezett újítások robbanásszerű változásokkat ígérnek. Persze sok múlik a felhasználók reakcióján is: használják-e majd a vizuális kommunikációs szoftvereket, áttérnek-e az azok nyújtotta lehetôségek kihasználására, vagy a szövegalapú kommunikáció megôrzi jelentőségét? Úgy tűnik, ez utóbbi formára (talán éppen a benne rejlô varázslat miatt) alapvetô szükségünk van. A sávszélesség növelésének így nem feltétlenül a kábelek anyaga, vagy a frekvenciák kihasználhatósága szab határt, hanem az emberek kommunikációs igényei. A szövegalapú és vizuális kommunikáció kettőssége egy finoman a filmbe szőtt utalásrendszerben is tetten érhető. Kathleen életét egy könyv (a Büszkeség és balítélet) határozza meg, Joe-ét egy film, a Keresztapa. (Elizabeth Bennett és don Corleone jelképezi a két főhős eltérő személyiségét.) Szerelmük beteljesülésekor nem a vizuális, hanem a szövegre épülő könyv-kultúrában jutnak metaforikusan közös nevezőre. Joe végigolvassa a Jane Austin regényt, melyen korábban csak ásítozott: annak lényegét megértve, átérezve jut közel Kathleen személyiségéhez. Így kap funkcionális jelentőséget A szerelem hullámhosszánban is már alkalmazott ám ott még csupán ornamentális poén, miszerint a szerelmesek úgy kerülnek egy "hullámhosszra", hogy az An Affair To Remember című 1957-es moziról megegyezik a véleményük (mely film egyébként A szerelem hullámhosszánnak közvetlen előképe). A szerelem hálójában Joe diszkontszerű, személytelen, nyereségorientált könyvesháza, illetve Kathleen kicsi, személyes, vevőcentrikus sarki gyerekkönyvboltja áll egymással szemben. A film így a cselekmény szintjén is kapcsolódik metaforikusan az Internet jelenlegi, legizgalmasabb kérdéséhez. Ugyanis ha a háló vizuális tömegmédium lesz, felerősödhet az a már ma is javában tartó folyamat, miszerint az Interneten is a többi médiumban hatalmat szerzett tartalomszolgáltatók válnak dominánsá, miközben az Internet elveszti azt a funkcióját, melyből idáig mítosza táplálkozott, vagyis hogy rajta keresztül hatékonyan lehet megjeleníteni a személyes, alternatív véleményeket. A filmben minden a kisbolt-attitűd győzelmét sugallja, noha az egyenlőtlen üzleti versenyben Kathleen végül is alulmarad és kénytelen bezárni a boltot. (A készítőknek még azt sikerült elérniük, hogy New Yorkot olyan kisvárosként jelenítsék meg, ahol Joe Fox könyvesháza hat környezetidegenként.) Az Internettel összefüggésben oldódik fel némiképpen a giccses zárlat is. A kisbolt attitűd erkölcsi győzelme buzdítás a chatterek számára: őrizzék meg sajátos, gépelgetős, on-line beszélgetőfórumaikat az egyre lendületesebben kiépülő, a távoktatástól a távgyógyításon át a szórakoztatás legkülönfélébb vállfajait magában foglaló interaktív televízió korában is. Ezt az értelmezést erősítik a filmbéli Apple-reklámok is. A két levelezőpartner közül Kathleen laptopján látható csak a jellegzetes, hatszínű alma, Joe-én nem. Az Apple cég imázsához tartozik a számítástechnikában az egyéni kreativitás - mely a filmben a kisbolt-attitűd alapvető meghatározója is - védelme a felhasználókat, vásárlókat buta tömegként kezelő óriáscégekkel szemben. A szerelem hálójában "mérföldkő" az Internetes filmek sorában. A kibertér immár nem a pokol egy sajátos, elektronikus változata, melyből az elképzelhető legborzalmasabb dolgok születnek. Korábban azzal riogatták nézőiket a filmesek, hogy innen robbanhat ki a termonukleáris háború (Háborús játékok), itt születhetnek az új diktátorok, akik egy szuperdekóderrel (Komputerkémek), vagy egy tökéletlen, bár feltörhetetlennek hirdetett kóddal (A kód neve: Merkúr), esetleg a bőr alá beépített organikus chipekkel (A pusztító) az egész világot uralmuk alá hajthatják, itt úgy cserélgethetik az emberek személyazonosságát, mint lemezeket a számítógépben (A hálózat csapdájában) stb. A szerelem hálójában kibertere a nyugodt beszélgetések terrénuma, ahol olyan szerelem is szövődhet, melynek a valóságban nem volna létjoga. Ad abszurdum a digitális tér a giccs új helyszíne: itt feloldódnak az osztálykülönbségek és mindenki a személyisége szerint méretik meg. Végül a film abban is rácáfol várakozásainkra, hogy két legszellemesebb figurája nem a két f_szereplő, hanem a párjaikként mellettük levő mellékfigurák. Tom Hanks arca finoman szólva furcsán pufókosodik. Hogy elnyerje szimpátiánkat, immár nem hiˇnyozhatnak környezetéből az olyan reklámkellékek, mint a gyerek vagy a kutya. (Joe először úgy találkozik Kathleennel, hogy éppen rokongyerekeket sétáltat; a film végi nagy találkozás előtt Brinkley nevű, kedves kutyájának kocogása késlelteti Joe felbukkanását.) Hajlamos vagyok azt hinni, hogy Hanks tokája miatt találtak ki Meg Ryannek is kis testi hibát, ikszlábat. Ráadásul a visszahúzódó, nagyra nem törő, "átlagamerikai", dolgozó nőn meglehetősen disszonánsan állnak a kényesen puritánra designolt több száz dolláros ruhák, és nem kevésbé ellentmondásos Ryannek a háztartási szerek reklámklipenteriőrjeit idéző környezete sem. Ám Kathleen vőlegénye és Joe menyasszonya jól kitalált figurák. Frank egy nagy magazin publicistája. A gondolat embere, olyan gondolatoké, melyek a dolgozószobában születnek, de hatalmas példányszámban jelennek meg. E két dimenzió persze nem egyforma súllyal esik latba Frank-nél: a széleskörű ismertség, a népszerűség, a "magamutogatás" fontosabb számára a gondolatok minőségénél. (Mikor Kathleen könyvesboltjának védelmében megírja cikkét, akkor sem a cél fontos számára, hanem, hogy ő milyen nagyszerű fordulatokat használt, melyen remek összefüggéseket vetett fel az írásában.) Sztár akar lenni, ezért szakít a nagyon is önálló személyiségű boltos kislánnyal, és bonyolódik viszonyba egy televíziós talk show érte epekedő, kevČsbé önálló műsorvezetőnőjével. Frank számára az írógép valójában csak szobadísz, az újság ugródeszka, egoizmusának a képeket sugárzó, széles közönséghez eljutó televízió a megfelelő médium. Joe társára, Patriciára más területen (könyvkiadóként) ugyanaz jellemző, mint Frankra: ő is nagy léptékben gondolkodik, őt is a nagy összefüggések érdeklik, melyek természetesen személytelenek is. Mindent és mindenkit behabzsol, ha az üzlet nagy összefüggései ezt megkívánják. Joe és Kathleen így nemcsak a "régi" kiberkultúra védelmezői, hanem ezzel együtt az örök amerikai álom, a személyes szabadság és az egyéni kreativitás megmentői is.
Meg Ryan és Jean Stapleton 31 KByte
Tom Hanks és Parker Posey 33 KByte
44 KByte
Greg Kinnaer 35 KByte
51 KByte