Kárpáti Ildikó A szamuráj nyugalma

Jim Jarmusch: Szellemkutya


58 KByte

Amerikai nagyváros, nagydarab fekete fickó, egy csomagtartónyi fegyver, gyilkosságok. Lopott autók, romos házak omladozó lépcsőházai, az összes létező maffia képviselői, kivégzések, leszámolásokĽ Minden kellék adott egy igazi lövöldözős, autósüldözéses, gyilkolós akciófilmhez. Izgalmak helyett mégis valami mérhetetlen nyugalom árad a vászonról. A szamuráj nyugalma.

Olasz maffia, fekete gengszterek és egy szamuráj? Hogyan kerül a meditatív Kelet ezen egyetlen fecskéje az adrenalinnak élő izgága Nyugat közepébe? És ha már ott van, vajon tud valamit kezdeni?

Persze, hogy tud, amennyiben a fentebb emlegetett nagydarab fekete fickó testébe bújik ez a bizonyos keleti szellem. Az így létrejövő jelenség, a szamurájkarddal bűvészkedő, gyakran elmélkedő, sokat olvasó, mindentudó, galambokat tenyésztő és nem utolsó sorban végtelen nyugalmat árasztó néger bérgyilkos első pillantásra inkább tűnik örökké kábulatban ténfergő sokat próbált narkósnak, mint a keleti filozófia elmélyült ismerőjének és gyakorlójának.

Szellemkutya – merthogy így nevezik a tisztes távolból leselkedők a hallgatag fickót – mégis az. Ismerője és gyakorlója valami olyannak, amihez tulajdonképpen semmi köze. Ugyanakkor talán ez az egyetlen dolog, ami segíthet neki életben maradni ebben a világban, sőt – és ez talán Szellemkutya számára a fontosabb – segíthet neki értelmes halált halni.
Szellemkutya abban különbözik minden idők minden akciófilm-hősétől, hogy nem a világ megmentéséért harcol, nem az emberiséget fenyegető mérhetetlen erők ellen, "csak" a saját lelki üdvéért. Kizárólag a saját lelke az, amit mindenáron védelmezni próbál.
Márpedig ebben nem a külső, hanem csakis a belső történések számítanak. Szellemkutya pedig lelki fejlődésében igazi keleti utat jár be, annak ellenére, hogy azt csak nyugati körülmények között teheti.

A film első képsorán egy galamb kiegyensúlyozott röptét követi hosszan a kamera. A galamb Szellemkutyához száll, így vezetve be minket a történetbe, melyben később is rendre feltűnik. Feladata meglehetősen egyszerű, ám egy modern nagyvárosban mégiscsak meglepő: üzeneteket szállít Szellemkutya és megbízói között.
A madár jelenléte tehát technikai jellegű, jelentősége azonban ennél sokkal fontosabb: Szellemkutya lelkének szimbóluma. Szabadsága, rezzenéstelen nyugalma, mellyel elsuhan az anyagi világ felett és annak minden problémája eltörpül a végtelennek szentelt magánya mellett, nem is lehet más, mint Szellemkutya lelke.
Időről időre azonban le kell szállnia bizonyos üzenetekkel bizonyos helyeken, mert a feladatát teljesítenie kell, mint ahogy a léleknek is át kell esnie magával hozott karmája által meghatározott eseményeken.
Egészen addig, míg meg nem érkezik a jel arra, hogy már csak az utolsó feladat van hátra: a halál aktusa.

Az óramű pontossággal működő Szellemkutya egyszer csak nem hajtja végre feladatát. Kiszemelt áldozata a Rashomon című könyvet olvassa, sőt életéért cserébe neki is adja a rátámadó férfinak. A lány életben marad, Szellemkutya pedig ettől a pillanattól kezdve sejti, hogy meg kell halnia.
A könyv annak a jelképe, hogy Szellemkutyának kell találnia egy tanítványt, valakit, akinek a tudást még halála előtt átadhatja. A tanítvány pedig egy kislány lesz, akivel egy parkban találkozik a főszereplő. A túlvilág egy másik, egyre nyilvánvalóbban figyelmeztető szimbóluma is ekkor jelenik meg először: az alvilág küldötte – akár a Sztalkerben – itt is egy kutya. De az most még csendben távozik.
A kislány elolvassa a könyvet – és ami fontosabb: meg is érti -, Szellemkutya tehát meghalhat. Méghozzá egyszerűen, egy jelentéktelen utcai lövöldözéses leszámolásban, ám a mestere keze által.
A megbízója ugyanis, az olasz maffia főnökök és beosztottak között őrlődő kiskirálya, Luigi minden látszat ellenére valóban Szellemkutya mestere. A mester gyilkolni tanít, hogy megmutassa a megoldandó feladatokat, és a megfelelő szellemi út felé irányít, ezt azonban a tanítványnak magának kell bejárnia. Szellemkutya pedig megoldotta ezt a feladatot, készen a halálra, elérte a tökéletes lelki nyugalmat, felkészült egy következő életre. Így nincs más hátra, minthogy Luigi, a mestere megölje őt. Ehhez minden készen áll: a kislány elolvasta a könyvet, a kutya is visszajött a bérgyilkos lelkéért és ezúttal nem is távozik nélküle.

Ami tehát ennek a filmnek a felszíne alatt folyik, és ami vezérli az eseményeket, az mind a keleti filozófia része. Amit látunk, az azonban hamisítatlan Amerika. Amerika pedig Jim Jarmusch számára mindenféle népek az idő által összeérlelt keverékét jelenti.
Egészen az indiánoktól kezdve az olasz (és mint a Florida, a paradicsomban láthattuk, a magyar) bevándorlókon át a feketékig Amerika sokszínűsége már nem jelent gyökerek és történelem nélküliséget. Minden nép saját kultúrája sajátos egésszé, egymás kiegészítésévé kezd összeállni. Ám az legfurcsább, hogy Jarmusch szerint mindezt a kelet bölcsessége képes összetartani, vezérelni és értelmezni.
Bár ha jobban belegondolunk, nem is olyan nehéz megérteni ezt. Hiszen a keleti felfogások az emberre vonatkozóan soha nem társadalmi összefüggéseket, osztályrendszerek ki- és átalakulását igyekeztek megmagyarázni, mint olyan gyakran a nyugatiak; hanem inkább magával az emberrel, mint egyedi lénnyel törődtek. Márpedig minden társadalom egyes emberekből áll össze, így tehát a rá vonatkozó megállapítások akkor is igazak maradnak, ha nyugaton él az az ember.
Az emberi lélek útjaira vonatkozó bölcsességet pedig származásától függetlenül továbbadhatják egymásnak a különféle népek. Így sikerül Jarmuschnak hidat vernie az egykori indián kultúrától az olasz maffiáig, akik szintén képesek lesznek továbbadni ezt a tudást a XX. század végének alvilágát uraló néger gengsztereknek – még ha semmit nem is értenek azok tetteiből és gondolkodásmódjából.

A végletekig sokszínű Amerika Jarmusch számára a sokszínűség Amerikája ugyan, de nem az értetlenségé. Világosan bemutatja ezt a sajátos viszonyt Szellemkutya és francia barátja kapcsolatában. A kizárólag franciául beszélő fagylaltárus ugyan semmit nem ért a fekete férfi mondandójából – és viszont – ennek ellenére gyakran elbeszélgetnek, méghozzá minden különösebb probléma nélkül.
Tökéletesen megértik és ismerik egymást, pedig semmit nem értenek egymás szavaiból. Európai számára elképzelhetetlen és felfoghatatlan ez a barátság, mely nem kommunikáción, hanem lelki kapcsolaton alapul. Ez a mindenki által átélt szellemi kapcsolat az, mely összetartja ezt a szedett-vedett népet. Nem kérdezik soha, ki mit miért csinál, nem kérdőjelezik meg a másik döntéseit, mindent áthat valami nyugodt összhang. Amikor mégis Szellemkutya ellen támadnak, akkor sem az általa képviseltek ellen indul támadás, csakis személyesen ő ellene. (És ha figyelembe vesszük a fentebbieket, talán nem is feltétlenül rosszindulatból, inkább sorsszerűségből.)

Nehéz feladat egy bérgyilkosról szóló akciófilmben megoldani, hogy az akció is megmaradjon, de az is nyilvánvalóvá váljék, hogy ez a film nem erről szól. Jarmusch azonban nagyszerűen megvalósítja ezt.
A kameramozgás az egész filmben hűen közvetíti Szellemkutya lelki nyugalmát. A galamb röptétől kezdve lassú, lebegő nyugalommal vezeti végig a nézőt az eseményeken, nem akad meg, nem válik nehézkessé, kellemes, meditatív állapotba juttatja az embert. Talán csak egyszer torpan meg, akkor is Szellemkutyát alakító Forest Whitaker arcán, nem is ok nélkül.
A rendezés mellett ugyanis a fekete színész alakítása az, amitől megállja a helyét ez a film. Mérhetetlenül visszafogottan, szinte szavak, sőt gesztusok, mozdulatok nélkül fejezi ki mindazt a bonyolult lelki történést, amit el kell mondania. Pedig nem lehet könnyű az Amerikában divatos színészi eszközöktől mentesen egy amerikai színésznek mindent kifejeznie.

Jarmusch előző filmje, a Halott ember szinte folyamatosan eszünkben jár ez alatt a film alatt. Tulajdonképpen ugyanarról a témáról van szó, csak ezúttal a jelenkorban feldolgozva. A múlt században játszódó történetből mondanivalóját éppúgy tudja átültetni Jarmusch a mai környezetbe, ahogy a tudást átörökíthetőnek ábrázolja filmjében.
Nincs is más hátra, mint tanulni tőle, legfőképpen azt, hogy nem helytől, időtől, kortól vagy más külső körülménytől függ lelki nyugalmunk elérése, és ha úgy tetszik még egy nagyvárosi fekete fickóból is lehet igazi szamuráj.

Forest Whitaker (Szellemkutya)
Forest Whitaker (Szellemkutya)
42 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap