Kárpáti Ildikó Angyalok, akikről az élet álmodik

Erick Zonca: Élet, amiről az angyalok álmodnak

45 KByte	Miről is álmodhatna egy angyal, ha nem arról, hogy él? Milyennek álmodhatná az életet ha nem szabadnak, gondtalannak és izgalmasnak? Kinek az életébe álmodhatná bele magát, ha nem egy (vagy kettő) fiatal lányéba? Persze, ha vannak még angyalok és álmodnak egyáltalán Márpedig Isabelle életét élni nem könnyű dolog. Egy hátizsákkal városról városra, ki tudja mi által üldözve vagy vezetve baráttól barátig vándorolni, alkalmi munkákat végezni, vagy ha az sincs, hát kéregetni. De legalább szabadon, kötöttségek nélkül, pár hónaponként újabb helyszíneken játszódó újabb történetek láncolataként élni meg az életet. Isabelle életét élni nem könnyű dolog, de róla álmodni sem. Ezt az életet, azt hiszem, Sandrine álmodja. Az ő lakásában lakik átmenetileg Isa és barátnője, mivel Sandrine anyja meghalt autóbalesetben, a lány pedig kómában van. Ez a lány olyan életet álmodik magának, amit megélni nincs ereje, de lemondani róla éppúgy nincs. Ezért ez a fehér gézbe csavart haldokló angyal - mert miért ne közöttünk élnének (haldokolnának) az angyalok - utolsó erejével egy fiatal, bátor, érzékeny lányt álmodik magának. Majd néma vergődésével ráveszi őt, hogy helyette harcoljon ki neki egy életet. Hiszen mégsem lehet, hogy Isa, aki úgy kóborol a világban, mint akinek soha sehol semmi dolga sincs, pont most lépjen be pont ennek a lánynak az életébe, mintha ez a történet is csak egy véletlen epizódja lenne az életének. Aki csak úgy véletlenszerűen sétálgat a világban az sohasem érkezik meg valahova véletlenül. Annak tehát, hogy éppen az adott helyen van, valami rendeltetésének, komoly okának kell lennie. Isá-ra itt vár egy feladat, amit csak most lehet megoldani és csak ő tudja megoldani. Ami olyan tanulsággal bír, amit meg kell ismernie. Nem csak Sandrine miatt kell neki ide jönnie; van itt valaki más is, aki éppen úgy vergődik. Marie nagyjából ugyanúgy él, mint Isa, de egyre nyilvánvalóbb, hogy ő nem akar így élni. Egyedül azonban éppoly erőtlen, mint Sandrine, éppúgy nem tudja saját hajánál fogva kirángatni magát problémáiból. Segélykiáltása éppolyan néma, mint Sandriné - még ő maga sem hallja meg. Az is lehet, hogy Isa sem, mégis idehozza valami ezek közé az emberek közé, akiktől vagy inkább akik által ő maga is tanulhat valamit. Sandrine egy olyan angyal, aki egy másik angyalról álmodik - az a szerep, amit Isa betölt nem is lehet más, mint egy igazi őrangyalé. Hármuk közül azonban kinézetre Marie a leginkább angyalszerű. Hárman együtt - és csak együtt - alkotnak egy teljes angyalt, aki élni is akar, meg nem is, aki tudja is, hogy hogyan a legjobb élni, meg nem is, és akinek van is bátorsága mindehhez, meg nincs is. Aki az egyiket álmodja, az mindhármukat álmodja, akár egy negyedik személy, akár hármuk közül bármelyikük legyen az. Ez az álom választ kell, hogy adjon, fel kell, hogy fedjen valamit. Sandrine-nak vissza kell küzdenie magát az életbe, ennek azonban ára van - egy másik élet. Marie-nak meg kell értenie saját élete értelmét és fel kell vállalnia azt a szerepet, amit neki osztottak. Ha nem sikerül, annak saját élete lesz az ára. Marie és Sandrine megoldást jelenthetnének egymás problémájára, de bár ismerik egymást, mégis egy közvetítőre van szükségük.Ez hozza közéjük Isabelle-t, talán az egyetlent, aki egyszerre tud közel is férkőzni mindkettőjükhöz, ugyanakkor közvetíteni is közöttük. Isá-ban van csak annyi lelkiismeret, vagy kíváncsiság, hogy megkeresse Sandrine-t a kórházban és megpróbáljon vele kapcsolatot teremteni, legalább azzal, hogy elolvassa a naplóját. Könnyebb dolga van Marie-val, hiszen vele igazán egy csónakban eveznek - kicsit nehezen, kicsit veszélyesen, de jókedvűen és saját választásuk szerint élnek. Isa gondolja ezt és éppen ebben téved. Ahogy Marie-nak lehetősége lenne arra, hogy kimásszon ebből a helyzetből - a lehetőség természetesen egy gazdag és fiatal férfi képében érkezik - rögtön feláldozna mindent egy "aranyketrec típusú" életért. Nem is lehet ezért hibáztatni, hiszen egy szenvedélyes szerelem is társul hozzá - mint kiderül, sajnos egyoldalúan. Marie azzal követi el a hibát, hogy életében először nem hagyja, hogy sodorja őt az élet, most először ő akar úszni valamerre. Egy olyan irányba, amerre lehetetlen. Nem az a probléma, hogy szebbnek, jobbnak látszó életet akar, ily módon segíteni akar magán, hanem az, hogy ezt nem a saját meglévő értékeinek kihangsúlyozásával akarja elérni, hanem valami tőle idegen értékrendet magára aggatva. Egyértelműen megpecsételődik a sorsa, mikor felveszi azt a ruhát, amilyet soha nem hordott, amiről úgy véli, a fiú társadalmi szintjének megfelel. Ezzel először vesz el valamit a lakásból is, így már nem pusztán a régen ott lakók tárgyai mellett él, hanem használja is azokat. Mások bőrébe bújni olyan tévedés, ami helyrehozható, de ha nem ismerjük fel, hogy hibáztunk, akkor olyan bűn, amiért fizetni kell. Isa megpróbálja elérni, hogy Marie ráébredjen erre, Marie azonban csak féltékenységről vezérelt támadásnak veszi ezt. Miért ne fordulhatna elő éppen most és éppen ővele az, hogy a mesebeli királyfi a szegény lányt veszi el. Persze Marie-nak lenne oka kételkedni ebben, valami alattomos szenvedély azonban egyre csak önmagának újabb és újabb megalázásába kergeti, így elveszti uralmát saját élete, saját lénye felett; innen már Isa segítségével sincs visszaút. Az egyetlen bűn, amit a lányok elkövethetnek az, hogy feladják az értékrendjüket. Ez az egyetlen dolog, ami csupa bizonytalansággal körülvett életükben kapaszkodót jelenthet. Az egyetlen, aminek alapján megítélhetik saját maguk vagy mások cselekedeteit, ami támpontokat nyújt egy meglehetősen zavaros világban. Egyfajta velük született ártatlanság, védőburok, ami segít a bajban. Az egyetlen szabály, amit nem adhatnak fel. Marie pedig ezt akarja elcserélni egy másikkal, ami semmiképpen sem fog működni, mert nem az ő lényéből való. Ezzel elutasítja mindazt, amit Isa képvisel, az tehát nem tud többé rajta segíteni. Marie ezzel törött szárnyú angyallá lett. Mikor már nem könnyedén, természetesen akar repülni, hanem erőszakoltan, céltudatosan, valami olyan felé, ami megégeti szárnyait, akkor fájdalmasan kell visszazuhannia a földre. Úgy látszik, még az angyaloknak sem megengedett, hogy életre erőltessék az álmaikat. Mikor Marie egy idegen ruhával egy idegen világot erőszakol magára, akkor válik bizonyossá, hogy ő el fog veszni - ugyanakkor bebizonyosodik, hogy Sandrine élni fog. Mikor Sandrine élete veszélybe kerül, Isa megsiratja őt, bizonyítékát adva a köztük lévő lelki kapcsolatnak. Pedig Isa nem Sandrine-t siratja, hiszen jól tudja, hogy ő az, akinek élet ítéltetett. Valójában Marie-tól búcsúzik, akinek halálát később már nem kell megsiratnia sem; és mikor Sandrine magához tér, vele sem kell találkoznia, következmények nélkül léphet tovább. Maga mögött hagyhatja mindkettőjüket, éppolyan nyomtalanul, mint amennyire előzmények nélkül érkezett. Egy feladata maradt csak: tovább menni, engedelmeskedni valami titkos belső késztetésnek, tovább élni az életet, amiről az angyalok álmodnak.
54 KByte
51 KByte