|
Lotte Reiniger: Die Abenteuer des Prinzen Achmed
56 KByte |
Michael Schurig, a Deutsches Filmmuseum (Német Filmmúzeum, Frankfurt) restaurátorának bevezetője, elhangzott az Örökmozgóban, 1999. szeptember 29.-én. A Német Filmmúzeum tekintélyes Lotte Reiniger gyűjteménnyel rendelkezik. Filmjének restaurálásával a Filmmúzeum a művésznő előtt tiszteleg, aki most lenne száz éves. Az Ahmed herceg kalandjai a filmtörténet első teljes estét betöltő animációs filmje, felújítása kézenfekvő volt: egy színes, jobb képminőségű, 35 mm-es kópiát szerettünk volna létrehozni. Lotte Reiniger 1899. február 2-án született Berlin Charlottenburg negyedében és 1981. június 16-án Dettenhausenben halt meg. Őt tartják a sziluettfilm megteremtőjének. Eredetileg a színház világa vonzotta: árnyképekkel és árnyjátékkal foglalkozott. Első filmes munkájaként Paul Wegener A hamelni patkányfogó című, 1918-as filmje számára készített feliratokat. Az Ahmed herceg kalandjai a Jó és a Rossz küzdelmét az Ezeregyéjszaka meséi alapján költői formában feldolgozó sziluettfilm. Legismertebb része az Aladin és a csodalámpa története. Lotte Reiniger először fekete fényképkartonból ollóval kivágta az előre megrajzolt figurákat. A végtagokat dróttal rögzítette, így az alakok mozgathatóvá váltak. Ólomnehezékek alkalmazásával sikerült megakadályoznia, hogy a lámpák melegétől megvetemedjen a papír. A háttér művészien kivágott, áttetsző pergamen-rétegekből állt, tájakat, városokat, keleti enteriőröket ábrázolt. Speciális effektusokat is alkalmaztak: például amikor Ahmed varázslatos lován az égbolton lovagol, a csillagos eget háttérként "csavarták le". A filmet Wolfgang Zeller külön erre a célra írt zenéjére vágták. A film befejezése után az egyes részeket kiszínezték. A filmből nincs eredeti német változat, és nem maradt negatív kópia sem. A legrégebbi fennmaradt anyag a Brit Filmintézet Nemzeti Film and Televízió Archívumában őrzött virazsírozott nitro-pozitív, Agfa nyersanyagon. A bevágott angol nyelvű feliratok 1925/27-es angol Kodak és Pathé nyersanyagon vannak. Ez sem vetítésre szánt kópia volt, inkább további kópiák lehúzására szolgált. A blankon utólag beillesztett, kézírásos jegyzetek utaltak a színezésre. Ebből a feltehetően első generációs pozitívből (melyet a kamerával felvett negatívról készítettek) az NFTA három dup-negatívot készített (1949-ben, 1955-ben és 1969-ben). Mindhárom biztonsági kópia fekete-fehér, és különböző hosszúságú. Mivel a további kópiák ezekből a biztonsági negatívokból készültek, a színezésre vonatkozó ismeretek elvesztek. Csak a legújabb, a mostani felújítás kapcsán folytatott kutatások során fedezték fel a Brit Filmintézet Archívumában a fent említett virazsírozott nitro-kópiát. A berkhamstedi (NFTA, Anglia), a bolognai kollégáik (Nicola Mazzanti, L'Imagine Ritrovata) és az én szakértői véleményem összevetése alapján a virazsírozott nitro-pozitív tűnt a rekonstrukció optimális kiindulópontjának. A kópia jó állapotban volt, a perforációk sértetlenek. Csak a polírozás következtében megjelent pálca alakú, vízszintes foltokat és az emulzióra tapadt szennyeződéseket, porszemcséket nem lehetett eltávolítani. A színek tökéletes állapotban voltak. A FIAF együttműködés keretében a BFI a Német Filmmúzeum rendelkezésére bocsátotta kópiáját. Egy a nyolcvanas években készített 16 mm-es DFM (Német Filmmúzeum-i) változat és a húszas évekből származó virazsírozott kópia összehasonlítása alapvető eltéréseket mutatott ki. A legfontosabb az volt, hogy az angol "eredeti"-változat általában nyugodtabb és kevésbé színes benyomást keltett. Ellentétben a 16 mm-es anyaggal, gyakorlatilag öt színt (borostyán, vörös, kék, zöld, sárga) és még egy továbbit (szalmasárgát, a feliratokhoz) használt. Fordította: Sándor Tibor |
58 KByte | |
48 KByte |