Lendvai Erzsi Visszatérés az ártatlanságba

Gondolatok egy szelíd filmfesztiválról

Jean-Francois Laguionie: A majmok kastélya (1998)
Jean-Francois Laguionie:
A majmok kastélya (1998)
86 KByte

Június 9-13 között volt Kecskeméten az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál és a 2. Nemzetközi Animációs Játékfilm fesztivál. Az egyik a magyar animációs rövidfilmek, a másik a magyar és külföldi hosszú animációs játékfilmek versenye. A házigazdák, elsősorban a Kecskemétfilm Kft. munkatársai, ez alkalommal is kitűnő csapatmunkát végeztek. Mindent megtettek, hogy a vendégek és érdeklődők jól érezzék magukat. Tartalmas programokat, több szórakoztató kikapcsolódást, kiállításokat, szabadtéri rendezvényeket szerveztek, nagy odafigyeléssel, családias légkört teremtve. Ám ez inkább a végeredmény. Az előkészületek, ahogyan Mikulás Ferenc fesztiváligazgató, a Kecskemétfilm Kft. vezetője elmondta, évekre nyúlnak vissza. Egészen az előző, 1996-ban megrendezett fesztivál befejeztéig. Szorosabban mérve az időt az előkészületekre, az igazi rajt úgy másfél évvel ezelőtt kezdődött. A 49 millió forintos költségvetéshez ugyanis nem volt egyszerű megszerezni a támogatókat. Összesen ötven helyről kaptak hozzájárulást. Ezek között a legnagyobb szponzorok az ORTT, az Oktatási Minisztérium, az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Mozgókép Közalapítvány, Kecskemét Megyei Jogú Város és a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat.

Hogy maga a Kecskemétfilm animációs stúdió mire képes, az mutatja, hogy az 1985-ben Animációs Filmszemlének induló, háromévenkéntre tervezett eseményt azóta is sikerült életben tartani, sőt, ez idő alatt filmfesztivállá nőtte ki magát, majd 1996-ban első alkalommal, az idén pedig másodszor egészült ki a Nemzetközi Animációs Játékfilm Fesztivállal. A cél az, hogy ne csak a magyar animációs rövidfilm termést vonultassák föl a médiaszakemberek, filmkritikusok előtt, és ne csupán a szakmabeliek találkozója legyen a szemle, hanem hogy nemzetközi szinten versenyezzenek a filmek, cserélhessenek eszmét az alkotók. Mindazonáltal, a rendező Kecskemétfilm tiszteletreméltó múltra tekinthet vissza. 1971-es fennállása óta mintegy 250 filmet készített részben önállóan, részben híres európai műhelyekkel, külföldi rendezőkkel együttműködve. Ily módon nemcsak fennmaradását tudta biztosítani, hanem a szakmai előrelépés lehetőségét is. Az összefogás egyik példája A majmok kastélya című film, amely az idei fesztiválon három díjat is nyert (különdíjat a legszínvonalasabb képi formanyelvért, az egészestés filmnek járó animációs kategória díját és a gyerekzsűri díját). Rendezője a francia Jean-Francois Laguionie, aki a cannes-i Arany Pálma-díjas Átkelés csónakkal az Atlanti-óceánon című film alkotója. Laguionie nemcsak azért választotta a Kecskemétfilmet, mert ott tudták számára a legkedvezőbb feltételeket nyújtani a kivitelezéshez, hanem mert együtt kívánt dolgozni a stúdió egyik tehetséges munkatársával, a Romániából áttelepült Szilágyi Varga Zoltánnal, akinek Éjszakai kultúrtörténeti hadgyakorlat című munkáját fölfedezte egy filmfesztiválon. Ezt követően kérte fel művészeti vezetőnek A majmok kastélya nagyszabású munkálataihoz. Ez csak egy példa a Kecskemétfilm francia kapcsolataiból. Nemcsak A majmok kastélyának teljes kivitelezése történt itt, amelynek magyar verziója jövőre készül el. Több francia stúdióval állnak kapcsolatban. Jelenleg az Arlekin stúdióval együttműködésben készül a Piros alma szép meséi immáron második sorozata, amelyből tizenhárom epizódot mutattak be a fesztivál információs programjában. A sorozat vetítési jogát pedig már meg is vásárolta a Duna Televízió. A Kecskemétfilm tehát a szakma nehézségeitől eltekintve virágzik. Rangját nagymértékben emeli a fesztivál is, amelynek, mint minden jelentős, múlttal rendelkező fesztiválnak, a hagyományai is kialakultak mára. Ez azt jelenti, hogy valamilyen aktuális, központi gondolat köré tervezik a programokat, szervezik a filmeket. Az idei, elsőszámú központi gondolat ezúttal a visszapillantás és előretekintés volt. A múltat idéző visszapillantásban korai osztrák, japán és brit filmekkel ismerkedhettek meg a nézők, az előretekintésben a modern kommunikáció, az animáció és a digitális eszközök kapcsolatával, amely a különböző szoftverbemutatók versengésében vált láthatóvá.

A retrospektív vetítések keretében a neves karikaturista Várnai Györgyre, a külföldre távozott és ott elhunyt Peter Földesre, a közelmúltban fiatalon elhunyt Hegyi Füstös Lászlóra és két, olyan jelentős életművel rendelkező, élő alkotóra emlékeztek, akik évfordulót ünnepeltek. (lásd a Jules Engel-lel készült interjút) A 60 éves Gémes József életművéből a válogatásban a legörökzöldebbek is szerepeltek: Concertisszimo, Díszlépés, Temetés, Sün barátom. E néhány perces filmek groteszk szellemessége évtizedek távlatából is elévülhetetlennek tűnik, amint alkotójuknak a festményanimációban vagy az animációs játékfilmben elért sikerei is. A 70 éves Foky Ottó báb- és tárgyanimációs munkái nemcsak üdítően hatottak, de iskolapéldaként szolgálnak ma is arra, hogy milyen egyszerű tárgyak megmozgatásával lehet csodát művelni, izgalmas sztorit elővarázsolni. Az Ellopták a vitaminomat című nyolc perces krimiben egy bokszkesztyű és egy ötujjas kesztyű próbálkozik egy kisfiú almájának az ellopásával, miközben még mozgósításra kerül egy sereg lim-lom, ami itt fontos szerepet kap. Babokkal pedig sci-fit lehet csinálni, mint a Babfilmben, ahol egy idegen bolygó megfigyelés alatt tartja a Földet. Foky sikerének titka a történet és az azt megjelenítő, egyszerű tárgyi világ abszurditásában rejlik. S ebben tévedhetetlen az ízlése. Igy válik egy gazdagon berendezett fürdőszoba operaszínpaddá, s kellékei drámai szereplőkké. A közönség őszinte tetszésnyilvánítással fogadta valamennyi megemlékező válogatást.

A fesztivál másik központi gondolata az agresszió elleni küzdelem. Egész napos tanácskozás témája volt a gyerekekben föllelhető agresszivitás és az audiovizualitás kapcsolatának vizsgálata (Agresszivitás a képernyőn - agresszivitás a gyermekben), neves szakemberek közreműködésével. A hosszúfilmek versenyében az Európára tekintő válogatás szellemében egyértelműen igazodott az agresszivitás elleni küzdelem gondolatához. Szinte valamennyi a kiegyezést, a megbékélést, az együttérzést sugallta, ami nagyon is aktuális volt akkor, hiszen Koszovóban még ölték egymást az emberek és NATO-gépek bombázták Szerbiát, miközben a pacifisták remegtek, s a harmadik világháborút látták küszöbön állni. Amint a filmekben egyre erőteljesebben megjelenő erőszak és a valóság egybeesni látszik, félni kezdünk. Félelmeink oldására adhatnak fogódzót a filmfesztiválon bemutatott többnyire erőszakmentes filmek, amelyek föltehetően majd a mozikban is láthatóak lesznek, a videopiacon is megjelennek és a szó szoros értelmében önnön belső indulataink jóra való áthangszerelésére bíztatnak nemcsak európai, világviszonylatban is. Ezzel talán tisztára moshatjuk magunkat és visszatérhetünk az ártatlanságba. S ha ez nem is valósulhat meg igazából, csak mondjuk egy videoklippen a visszajátszásban, vagy a moziban, már az is valami. Mindenesetre úgy tűnik, az érzelmi tisztulást és annak megvalósítását ezúttal a fiatalságtól várja a film.

A majmok kastélyában például a lenti és a fenti világ különbözőségeit kell áthidalni, összebékíteni. Ezt egy tizenéves kamasz oldja meg ügyességgel, kedvességgel és lebírhatatlan életerővel. A Kecskemét Város díjával jutalmazott francia alkotás, a Kirikou és a boszorkány (1998, r: Michel Ocelot) a gonoszságot semlegesítő erőről szól. Ezt az adottságot Kirikou, egy fantasztikus apróság hordozza, aki már az anyja hasában is rendkívüli képességekkel rendelkező fiúcska volt. Úgy menti meg népét Karabától, a gonosz boszorkánytól, hogy őt magát is megváltja szenvedéseitől, amelyben gonoszsága gyökerezik. A második díjat nyert belorusz film, A varázslatos nádsíp (1998, r: Mikhail Tumelya) arra figyelmeztet, nem lehet csupán erővel győzni. A filmbeli kérők egyike testi erejével kérkedik, s versengésével egész népére végzetes bajt hoz. A díj nélkül maradt hosszúfilmek nagy része hasonlóan megbékélő, kibékítő, jóra nevelő végkicsengésű, s ha díjat nem is, a gyerekek tetszését elnyerték. Ugyanis több kecskeméti és környékbeli általános iskola vállalkozó szellemű osztálya vett részt a filmfesztiválon és a levetített filmek után nemcsak a hivatalos gyerekzsűri, hanem mindenki szavazott, aki csak akart. Meglepően magas volt a Boldog karácsonyt, majmocska! (1997, r: André Moons, Pierre Urbain) című gyermekded belga videoalkotás tetszésindexe. Hősei - tisztázatlan, hogy mackó vagy majomszerű lények, bár a cím alapján majmocskák - rengeteg jövés-menés, fáradozás és kudarc után rájönnek, hogy a világ összes ajándéka nem ér annyit, mint a szeretet. Már nagyobb gyerekekhez és felnőttekhez is szólt, és ugyancsak tetszést aratott az Ahmed, az Alhambra hercege (1998, r: Juan Bautista Berasategui), amelynek főhősét, bár kitűnő nevelést kapott, egy dologtól, a szerelemtől távol tartotta király apja, hogy megóvja a szenvedésektől. A fiatal nézők nemcsak a történet érzelmességét, hanem ragyogó színekkel ábrázolt képi világát és nem utolsó sorban a nagyszerű zenét is értékelték, amiért a film méltán kapta meg a legjobb filmzene díját.

Érdekes technikával készült a Nemzetközi Animációs Játékfilm Fesztivál első díjat nyert filmje, a Vissza Európába (1997, r: Riho Unt) című észt alkotás, amely a klasszikus kalandfilmek paródiáinak mintájára képes beszéd Európáról, sajátos gazdaságpolitikánkról sok-sok geggel.

Talán méltatlanul nem értékelte a felnőtt közönség a kifejezetten neki szóló, a hét főbűnt középpontba állító Peccato (1997, r: Manuel Gomez) című belga filmet, amely a filmcímben jelölt középkori építészről és kalandjairól szól, amelyek a bűn világában estek meg vele. Pedig erőteljesen egyéni alkotásként hatott eklektikus stílusával, Boccacciós világával, s talán megérdemelte volna a zsűri által ki nem adott harmadik díjat.

Természetesen magyar film is volt az európai versenyben. A hetedik testvér folytatása, az 1997-ben készült Erdei történet (Vacak, az erdő hőse) Gémes József és Koltai Jenő közös rendezése. A videóra készült számítógépes animáció, a magyar rajzfilmes hagyományokat követve nagyszerű dalokkal, csodás figurákkal van teli.

A magyar rövidfilm termés összességében valamiféle groteszk, világvégi hangulatot árasztott. Talán a küszöbön álló század- vagy ezredforduló okán, nem egészen a reménykeltő jövőt vették célba az alkotók sem tartalmi, sem formai szempontból. Pedig ráférne Cakó Ferenc Labirintusában a (nagydíjat kapott) labirintusból az évszázad emlékterheivel előtámolygókra egy kis fény-permet, egy kis reménykedés, hiszen Cakó már ragyogóan bizonyította Ab ovojával a hemingway-i gondolatot, miszerint az embert le lehet győzni de elpusztítani soha. Hasonlóan fáradt de már szinte illetlenül, s ettől mosolyogtatóan groteszk Tóth Pál Paul úrja, aki az Egy újabb nap című filmben (rövidfilm kategória-díja, a felnőtt közönség díja) mázsás teherként cipeli önnön biológiai létét, amikor fölvirrad a reggel, és működő személyiséggé kell válnia. Reisenbüchler Sándor is a századvég vagy még annál is hatalmasabb vég(zet) nekrológjához csatlakozik Boldog világvége! című montázsával, de szerencsére vidáman harsogó zenével leplezi fátumérzését (a legjobb zenei világért -díjat kapta). Ezektől eltérő, de mégis az általános képbe illik Macskássy Kati Van itt jó is, rossz is című filmje (a legjobb forgatókönyv díját kapta). A rendezőnő régi, legjobb hagyományaihoz tér vissza benne. 6-12 éves gyerekeket szólaltat meg, akik jelen történelmünkről és a felnőttek problémáiról vallanak szóban és rajzban, nagyon kedves naivsággal és felnőttes szavakkal leírva, amit kitűnően látnak, hogy a magyarok nem mosolyognak..., a felnőttek kevésszer boldogok... és túlságosan felnőttek... stb.

A tehetséges fiatal generációban is ott a törekvés, hogy tömören, poénosan mutatkozzon be, sok esetben nagyobb technikai felkészültséget bizonyítva, mint elődeik hinnék róluk. Jó példa volt erre Temesvári Csilla díjnyertes filmje (a legjobb első filmért) a Szupermarket, ahol a bevásárlásba merült anya mellől elvész a gyerek. Csak évek múlva veszik észre, hogy a diszkontban lakott, amikor egy napon kész hölgyként lép elő az áruházi liftből.

Az Iparművészeti Főiskola Animációs szakán pár éve végzett László Marcell is díjat nyert (a legszínvonalasabb képi formanyelvért) Fabula Mobile című videofilmjével, amely két percben szellemesen összegzi a lét örök körforgását.

A frissesség erejével hatott a fiatal Pál Balázs ugyancsak díjazott filmje (film és tv-kritikusok díja) a Ranbo 13., amely politikai élcelődés Leninnel és az amerikai szupermenekkel.

Sok volt az ötletvillanás, a csattanó, az elpukkanó poén, mivel egy blokkban versenyeztek az egyedi filmek, a szignálok, logók és a tv-sorozatok. Jellemző, hogy mindegyik elsősorban hatásos akart lenni, nem pedig meglepő világnézetet tükrözni vagy netán valami újszerű technikát hozni, mint ahogyan ezt sokan elvárták volna. Talán jellemző példa lehet az egészre a versenyen kívül bemutatott Ikarosz című, gipszpor és kő anyagú, főiskolás diplomafilm, amelyet M. Tóth Géza rendezett a szárnyalni akaró emberről, akinek ez csak akkor sikerül, amikor már minden fölösleg, ami nehéz és lehúzó, leszakadt róla.

A filmfesztivál utolsó napján a szokásos szakmai tanácskozáson, amelyet ezúttal a Magyar Mozgókép Közalapítvány és az ORTT képviselői kezdeményeztek Szemadám György elnökletével, a résztvevők az animáció jelen helyzetéről és a körvonalazható jövőképről beszélgettek. Elsősorban a filmek finanszírozásáról és a szakembergárda-képzésről esett szó. Köztudott, hogy az animáció drága műfaj, pénz nélkül nem lehet kísérletezni, filmet készíteni. A televízió, amely az animációs filmgyártás kulcsa lehetne, kivonult a szakmából. Nem ad pénzt, nem rendel filmet, nem biztosít képernyőt.

Filmkészítők és kritikusok egyaránt úgy ítélték meg, a szakma hullámvölgyben van. Varga Csaba egyenesen a halálát jelentette be, mert régen ott volt az élvonalban a magyar animáció. Mára, mint szellemi termék, nyugaton kiesett a köztudatból, mások elhúztak mellettünk. A nagy öregek, akik szakembernek számítanak és még működnek, ötven-hatvan évesek és nem helyettesíthetők be. A középső generáció (Csupó, Maros Zoltán, Csonka György, Jesse Sándor, Rofusz Ferenc, Bányai István, Háy Ágnes) kiesett a sorból, mert külföldre távozott, egyes esetben más pályát választott (Békési Sándor). A fiatalok pedig még nem bizonyítottak eléggé, nem lehetne rájuk bízni egy filmet, mert képzetlenek. A bizonyításhoz, kiugráshoz kísérletezni kell, egyedi filmet kell készíteni. A szakemberképzés sem áll a helyzet magaslatán. Ha az Iparművészeti Főiskola (Egyetem) fölvállalja az oktatást, a filmkészítést is biztosítania kell. Mindennek persze mindig a pénzhiány a vége. S az elosztott pénz vajon oda megy-e, ahova kell? Komolyabb pályázati feltételeket és minősítést kell alkalmazni! Terítékre került még a dramaturg-hiány kérdése is. Nem elég, hogy valaki jól rajzol és animál. Kell egy kívülálló képzett tanácsadó, aki a forgatókönyvhöz, az irodalmi alaphoz hozzá tud szólni, friss ötletekkel szolgálni. A vita azonban nem harapódzott el. Hogy ne legyen ünneprontás, hiszen volt itt minden Kecskeméten: megnyitó, fogadás, kirándulás, kitűnő filmek, szabadtéri homokozás stb, így az éppen vitára gyürkőzőket leintették. Csönd is lett. (Talán mert felnőtt emberek vagyunk.) Milyen kár! Még akkor is, ha nem sok értelme lett volna az egésznek.


DÍJAK:

A 2. Nemzetközi Animációs Játékfilm fesztivál díjai:

Kecskemét Város díja: Michel Ocelot: Kirikou és a boszorkány (1998)

I. díj: Riho Unt: Vissza Európába (1997)

II. díj: Mikhail Tumelya: A varázslatos nádsíp (1998)

III. díjat a zsűri nem adott ki

Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai:

A fesztivál nagydíja: Cakó Ferenc: Labirintus (1999)

Kategória díjak:

- reklámfilm: Horváth Mária: A 4. Kecskeméti Animációs filmfesztivál szignálfilmje (1996)

- rövidfilm: Tóth Pál: Egy újabb nap (1998)

- televíziós sorozat: Csiszár László: Vigyázz, rövid! (1998)

- egészestés an. film: Jean-Francois Laguionie: A majmok kastélya (1998)

Különdíjak:

- a legjobb első filmért: Temesvári Csilla: Szupermarket (1998)

- a legszínvonalasabb képi formanyelvért: László Marcell: Fabula Mobile (1999)

- a legjobb forgatókönyvért: Macskássy Kati: Van itt jó is, rossz is (1997)

- a legjobb animációs munkáért: Kis Andrea: A hétfejű Tündér (1998)

- a legjobb zenei világért: Reisenbüchler Sándor: Boldog világvége! (1999)

A gyerekzsűri díja: Jean-Francois Laguionie: A majmok kastélya (1998)

A felnőtt közönség dija: Tóth Pál: Egy újabb nap (1998)

A Film- és TV Kritikusok díja: Pál Balázs: Ranbo 13 (1998)

Jean-Francois Laguionie: A majmok kastélya (1998)
Jean-Francois Laguionie:
A majmok kastélya (1998)
55 KByte
Michel Ocelot: Kirikou és a boszorkány (1998)
Michel Ocelot:
Kirikou és a boszorkány (1998)
29 KByte
André Moons és Pierre Urbain: Boldog karácsonyt, majmocska! (1997)
André Moons és
Pierre Urbain:
Boldog karácsonyt, majmocska! (1997)
47 KByte
Juan Bautista Berasategui: Ahmed, az Alhambra hercege (1998)
Juan Bautista Berasategui:
Ahmed, az Alhambra hercege (1998)
105 KByte
Riho Unt: Vissza Európába (1997)
Riho Unt:
Vissza Európába (1997)
111 KByte
Tóth Pál: Szezonvég (1996)
Tóth Pál:
Szezonvég (1996)
22 KByte
Cakó Ferenc: Labirintus (1999)
Cakó Ferenc:
Labirintus (1999)
48 KByte
Temesvári Csilla: Szupermarket (1998)
Temesvári Csilla:
Szupermarket (1998)
51 KByte
László Marcell: Fabula Mobile (1999)
László Marcell:
Fabula Mobile (1999)
80 KByte
Csiszár László: Vigyázat, rövid (1998)
Csiszár László:
Vigyázat, rövid (1998)
20 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap