SZLOVÉNIA

Marina Grzinic

Az a program, melynek kurátora voltam, majdnem kizárólag az 1980-as évek underground video tevékenységével és az 1990-es évek kísérleti video mozgalmával foglalkozott. A következőkben megpróbálom összegezni a témaválasztás okait.

A volt Jugoszláviában, pontosabban Szlovéniában, a video médiumának művészeti és kulturális gyakorlatban való alkalmazása az 1980-as években reneszánszát élte. A video művészet, egy sajátos művészeti ágazat és vizualizálási módszer, szerepet kapott a kelet-európai társadalmi és politkai életben, miközben jellegzetes esztétikai vizuális stílusjegyeket fejlesztett ki. A video, még legamatőrebb formájában, házi VHS rendszerként is, lehetővé teszi a felvett képanyag azonnali visszajátszását. Az azonnali belső technikai előállítás (és utólagos előállítás) lehetősége létfontosságúnak bizonyult a szlovén média megerősítésében. A totalitáriánus "eredeti" képanyag állandó reprodukálhatósága miatt olyan mértékben veszített értékéből, hogy a visszajátszott "másolat" egy mögöttes tartalmat testesített meg, amely ettől kezdve nem pusztán a média belső, ártatlan technikai trükkje, hanem egy politikai állásfoglalás is egyben.

Szlovéniában a társadalmi, politikai és kulturális underground mozgalomban tért hódítottak ezek a mind technikai, mind politikai indíttatású alkotások. Ebben a tekintetben, az 1980-as években kialakuló ljubljanai underground mozgalom a művészetek, kultúra és politika kivételes összefonódását valósította meg, melynek eredményeképpen a szlovén video művészet nagyon sajátos és radikális stílusjegyeket öltött. A mozgalom szinte egy művészeti média mozgalom szerepét töltötte be. Eltér a többi volt jugoszláv köztársaság (és a legtöbb kelet-európai ország) kulturális underground tevékenységétől, ahol a legtöbb esetben nem beszélhetünk mozgalomról, csak szórványos és fellángolásszerű happeningekről, ötletek és tevékenységek összefonódásáról. Függetlenül a nyugat-európai és észak-amerikai eseményektől (pl. Dick Hedbidge Subculture - The Meaning of Style; Szubkultúra - A stílus jelentése című kultusszá vált könyve) Szlovéniában az alternatív kultúra több volt egy stílusirányzatnál. Az 1980-as évek szlovén alternatív mozgalma a kulturális és művészeti élet igen sajátos és autonóm alkotási módszerét és szervezeti formáit keltette életre.

Az alternatív kultúra megalapozta bizonyos művészi tevékenységek létjogosultságát (pl. előadásmód, video, vásári színjáték), és egy sor új szocializálódási folyamatot indított útjára. Ebben az időben történt a ljubljanai homoszexuális férfiak, majd nem sokkal később a leszbikusok felvonulása és a homoszexuális kultúra kialakulása. Az akkor szocialista kelet-európai országok közül Ljubljanában alakult ki a nyolcvanas évek első szervezett homoszexuális mozgalma.

A nyolcvanas évek elején a videoval készült alkotás központja a Kulturális és Művészeti Diákközpont, (SKUC), valamint a Diákok Kulturális Fóruma (Forum) lett. 1982-ben a két központ közösen létrehozott egy video szekciót, amely a SCUK-Forum független video alkotásainak műhelyévé vált. A non-professzionális video felszerelés (VHS) egyszerű kezelhetősége és villámgyors reprodukálhatósága a video a nyolcvanas évek generációja körében a média egyik legnépszerűbb és legradikálisabb eszközévé tette. A videohoz való hozzáférhetőség önmagában is egy státuszszimbólummá vált. A fent leírtakból egy, a hetvenes évek Jugoszláviájának video művészetétől teljesen eltérő kép bontakozik ki, hiszen akkor csak a ljubljanai Nusa és Sreco Dragan és Miha Vipotnik, illetve a zágrábi Sanja Ivekovic és Dalibor Martinis alkotásai váltak ismertté.

Következésképpen, a video műfajának reneszánsza a nyolcvanas években Szlovéniában összekapcsolódott azzal a folyamattal, hogy a punkok, rokkerek és underground társaságok a társadalom perifériájára szorult csoportjai a videot egy fontos technikai eszköznek tekintették, melynek segítségével önmegvalósításra és társadalmi elfoglaltságra nyílik lehetőségük. A video segített létrehozni és meghatározni az underground társadalmat.

Fontos megemlíteni azt a tényt, hogy a 'Jugoszláv Video' fogalma nem létezik. A művészi video alkotások elsősorban önálló városközpontok, leginkább a volt jugoszláv köztársaságok fővárosainak termékei voltak (azaz Ljubljana, Szlovénia fővárosa; Zágráb, Horvátország fővárosa; Belgrád, Jugoszlávia/Szerbia fővárosa; Skopje, Macedónia fővárosa; és Szarajevó, Bosznia és Hercegovina fővárosa). Így az átmenet a "jugoszláv video" fogalmából a "szlovén video" irányzatába szinte egyik napról a másikra történt, amikor 1991-ben Szlovénia elnyerte függetlenségét és különvált a Jugoszláv Federációtól. Továbbá a nyolcvanas években a szlovén videos alkotások esztétikailag olyan radikális mértékben különböztek a hivatalos filmgyártástól és annak képi kifejezésmódjától, hogy a "szlovén video alkotás" fogalma semmiképpen nem sorolható be egy "nemzeti" egységes stílusirányzatba.

A video médiumán keresztül történő vizualizálás során hasznát stratégiák közül két elem dominál: 1. a test, szexuális vonatkozásban és a filmes és televíziós médiumok "társadalmi megtestesülése"; 2. a történelem politikai vonatkozása. A nyolcvanas évek Szlovéniájában a video médiumát túlzott mértékű szexualitás jellemezte. Ez a folyamat nem csak a szocializmus és kommunizmus ideje alatt súlyosan visszafojtott szexualitás által kiváltott válaszreakció eredménye, hanem egyben annak a törekvésnek a következménye, mely a video médiumát el akarja határolni és megkülönböztetni annak két testvérétől, a filmtől és a TV-től. A szexualitás ilyen leplezetlen ábrázolását a Fassbinder, Rosa von Praunheim, Warhol, stb. által vezetett underground filmes hagyományokból örökítették át, (akiknek a filmjeit a nyolcvanas években a ljubljanai underground helyszíneken mutatták be). A szexualitás ábrázolása nyíltan bemutatott pornográfiában és a homoszexuálisok, leszbikusok és transzvesztiták szexuális magatartása által kifejezett nemek közötti határok elmosódásában (genderbending) nyilvánult meg. Ezt a folyamatot a következőképpen lehet egyszerűen összefoglalni: az underground mozgalom nemcsak feldolgozta a szexuális sztereotípiákat és a polgári prototípusokat, hanem magánlakásokban és hálószobákban VHS kamerák előtt azonnal színre vitte és eljátszotta azokat.

Ebben a korszakban számos olyan video alkotást is találhatunk, amely az országos televíziós hálózat produkcióinak másolata; melyet adaptációs és újra-montázsolási folyamatnak vetettek alá. Az úgynevezett volt szocialista országokban a század végére a video egy sajátos "megfigyelő"-vé vált, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a kép felszínénél mélyebbre lássunk és akár még a jövőt is érzékeljük.

A videozás esztétikai stratégiái és vizuális megoldásaival kapcsolatban bátran állíthatjuk, hogy a video művészet alkotásai Szlovéniában újjászervezte és a történelem és kreativitás új dimenzióit vezetett be a kortárs művészetbe, kultúrába és társadalmi életbe. Meglepő módon, pont amit a kritikusok hiányoltak a hetvenes évek hivatalos filmalkotásaiból és a többi vizuális médiából (pl. a kritika, a társadalmi elkötelezettség, a politikai és társadalmi témák variációi, éppúgy, mint a kísérletezési kedv hiánya), a nyolcvanas évek video alkotásaiban kezdtek megjelenni. A hetvenes években a politikusok és a hivatalos, állami ellenőrzés alatt álló intézmények háttérbe szorították a hatvanas években és a hetvenes évek elején fellépő jugoszláv "black wave" (fekete hullám) film mozgalom legtöbb alkotását. Úgy tűnik, hogy ezek a filmek, avantgard és kísérleti beállítottságukkal és radikális társadalmi és politikai tartalmukkal annak idején csak a teljesen elveszett, nosztalgikus lelkek számára készültek. A nyolcvanas években azonban ezeket a fogalmakat a video médiumán keresztül újraalkották és újra felfedezték. A video művészetnek sikerült összekapcsolni a klasszikus művészeti alkotásokat a művészet, kultúra és a technika különböző szintjeivel. A különböző médiumok (pl. színház, képzőművészetek, irodalom, zene) szerkesztésére épülő video alkotások teljes mértékben kiaknázzák a video médiumában rejlő komplex lehetőségeket. Éppen ezeknek a lehetőségeknek, és a videonak a színházhoz, filmhez, előadásmódhoz és zenéhez való kapcsolatának köszönhetően a formai és tartalmi kísérletezés különösen fontossá vált. Egyes hagyományos művészeti és kulturális tevékenységek tere kiszélesedett és a közöttük lévő egyértelmű határok elmosódtak, és ezzel új dinamikát és a multidiszciplináris alkotás számos szintjét teremtették meg.

A hátráltató tényezők ellenére, különösen a függetlenség elnyerése utáni gazdasági válság vonatkozásában (Szlovénia 1991-ben vált független állammá), a video művészet, azáltal, hogy a vizualizációs és narrációs stratégiák széles skáláját nyújtja, autonóm paradigmává vált, melyet úgy is meghatározhatunk és értelmezhetünk, mint a látás egy új dimenziója.

A szöveget Adele Eisenstein (Budapest/Köln) szerkesztette. A szöveg egy része már korábban megjelent a "Mute"-ban, 1997. 7. szám, London.

Dr. Marina Grzinic Riekában, Jugoszláviában (Horvátországban) született. Jelenleg Ljubljanában, Szlovéniában él és dolgozik. Doktori disszertációját a Ljubljanai egyetemen szerezte a következő témában: "Virtuális valóság és idő és tér megváltozott aspektusai". Kutatóként dolgozik a ZRC SAZU-ban, a Szlovák Tudományos és Művészeti Akadémia Tudományos és Kutató Központjában, Ljubljanában. Jelenleg egy évig (1997-98) Tokyoban él és dolgozik a japán kormány post-doktori ösztöndíjasaként, a tudomány és technológia fejlesztésén. Grzinic három könyvet írt, legújabb könyvének, mely 1997-ben, Ljubljanában jelent meg, témája a média, video művészet, művészetek és a poszt-szocializmus. Számos cikke jelent meg nemzetközi magazinokban és könyvekben a médiáról, társadalomról és vizuális művészetekről. Ezen kívül szabadúszó média szakértőként, művészeti kritikusként és kurátorként is tevékenykedik. Grzinic már több mint 17 éve dolgozik együtt Aina Smid művészettörténésszel a média, video művészet és alkalmazása területén.