HORVÁTORSZÁG

Hrvoje Turkovic

Az ötvenes évek végétől kezdve, és a hatvanas évek idején a horvát művészeten végigsöpört a modernizmus hulláma, mely a szocialista realizmus és a negyvenes évek végén, a Sztálinnal való szakítás után Jugoszláviában megfigyelhető fokozatos, általános értelemben vett liberalizáció ideológiai "baráti ölelkezés"-éből fakadt. A művészet különböző területein, köztük a filmművészetben és főként a filmklubokban is, néhány robosztus avantgárd irányzat bontakozott ki. Minden modernista jelenség, különösképpen az avantgárd irányzatok, a kultúra egészében periférikus helyet töltenek be, annak ellenére, hogy magas "érdeklődést felcsigázó értékkel" és kulturális vonzerővel rendelkeznek. A modernista megnyilvánulásoknak ez a szélsőségesen periférikus pozíciója fontos szerepet játszott, mivel ezáltal vált lehetővé a modernista irányzatok kibontakozása a kommunista rezsim még mindig korlátozó és elfogult ideológiai ellenőrzése alatt. Az amatőr filmgyártás helyzete, melyet a széles körben elterjedt filmklubok tartottak életben, (kezdetleges 8 és 16 mm-es felszereléssel, ingyenes anyagokkal és laborhasználattal, ami a "felnőttoktatási" szocialista program része volt) tette a modernizmus egész korai megjelenését lehetővé.

Az ötvenes évek közepén és végén néhány magávalragadó egyéniség (pl. Mihovil Pansini, orvostanhallgató, Zágrábban és Ivan Martinac, építészhallgató, Splitben és Belgrádban) készített néhány ambiciózus "költői", "atmoszférikus" - "lelki állapot" - filmet, melyek később a Spliti Kör stílusirányzatnak neveztek. A hatvanas évek elején Pansini más fiatal potenciális filmrendezővel együtt energikus vitákat kezdeményezett, melyek témája az "anti-film" fogalma volt. Kezdeményeztek egy olyan beszélgetést, ahol összehasonlítják az összes ismert kortárs modernista irányzatot, különös hangsúlyt fektetve a körülöttük lévő kulturális környezetre (a zágrábi "Anti-színházi" előadások, az 1962-ben megalakult Zagreb International Music Biennal (Kétévenkénti Zágrábi Nemzetközi Zenei Fesztivál) új vonalú zenei produkciói, a modern képzőművészet hazai mozgalma és a nemzetközi kiállítások, valamint a zágrábi Gallery of Modern Art (Modern Művészetek Galériája) "új irányzatai" 1961-től kezdve, a francia "novelle vague" filmek, az új olasz filmek, és a "zágrábi animációs film", stb.). A beszélgetéseket egy "gyakorlatibb" avantgárd filmkészítési hullám kísérte, mely helyenként a strukturális film későbbi irányzatát vetítette elő. Az erőteljes személyiségű Tomoslav Gotovac alkotásai, az eklektikus kísérletező Vladimir Petek munkái és később M. Pansini radikális "anti-filmes" művei jellemző példái az irányzatnak. A Kétévenkénti Zágrábi Zenei Fesztivál mintájára 1963-ban Pansini elindította a kétévente megrendezésre kerülő GEFF (Genre Film Festival) nevű avantgárd film fesztivált. A "genre" (műfaj) szó itt az UNICA meghatározása szerint a kísérleti filmgyártásra vonatkozik. A fesztiválon mindaz képviseltette magát, aminek valami köze van a modernizációhoz és az avantgárdhoz, megjelent az összes Horvátországban létező filmes irányzat: (amatőr filmek, a professzionális "szerzői" játékfilmek, dokumentumfilmek, animációk, stb.). A programokon jelen voltak alkotások az európai "első avantgárd" hullámból éppúgy, mint a kortárs "második avantgárd" munkáit is bemutatták. Négy GEFF-t rendeztek 1963-ban, 1965-ben, 1967-ben és 1970-ben. Az 1967-es fesztiválon P. A. Sitney egy tízórás válogatást mutatott be az amerikai avantgárd alkotásokból. A fesztiválok igazán izgalmas eseményeknek számítottak, nagy közönség előtt zajlottak, és a szervezett beszélgetéseken nem csak a filmek készítői vettek részt (Horvátország és Jugoszlávia minden részéről), hanem film kritikusok, filmelméleti szakemberek, filozófusok, művészek, zenészek és irodalmi személyiségek is. A fesztivál és a közhangulat arra ösztönzött még a nem avantgárd filmeseket is, hogy hozzájáruljanak az avantgárd filmművészethez néhány emlékezetesen játékos, gyakran ironikusan átgondolt produkcióval.

Az avantgárd filmművészet két nagy központja a spliti és a zágrábi filmklubok voltak, de ezek állandó kapcsolatban álltak - a fesztiválok révén, és személyesen is,- a Jugoszlávia többi filmklubjában tevékenykedő hasonló érdeklődésű filmesekkel (Szlovéniában Ljubljanában, Szerbiában Belgrádban és Bosznia Hercegovinában Szarajevóban). A hatvanas és hetvenes években Splitben a legkiemelkedőbb művészek Ivan Martinac mellett, aki a legjelentősebb egyéniség volt, többek között Ranko Kursar, Vjekoslav Nakic, Andrija Pivcevic, Ante Verzotti és Lordan Zafranovic voltak. Zágrábban Pansini, Gotovac és Petek mellett többek között Tomislav Kobija, Ivo Lukas, Andelko Habazin és Goran Svob voltak a mozgalom aktív résztvevői.

A GEFF által kiváltott energikus avantgárd mozgalom ellenére az amatőr filmezés technikai és anyagi feltételei hiányosak és szegényesek voltak, és a GEFF-et és az amatőr filmfesztiválokat kivéve az amatőr film teljesen háttérbe szorult. Nem generált semmiféle hosszútávú szubkulturális kisugárzást, mely a filmeseket ösztönözte volna, és nem rendelkezett semmilyen rendszeres támogatási forrással sem. Amikor az állami finanszírozási rendszert újjászervezték (az anyagi támogatást személyeknek és az általuk készített projektekre adták, és nem az állami stúdióknak), és az új "szerzői filmes" rendszer lett meghatározóvá és aránylag nyitottá vált az új szerzők és az (enyhébb) modernista irányzatok felé, sok avantgárd művész beolvadt a filmművészet fő áramlatába. Következésképpen, a hatvanas évek végén és a hetvenes években az avantgárd film mozgalom széthullásának lehetünk tanúi Horvátországban. Alig maradt néhány úttörő filmes, akik rendhagyó módon új avantgárd munkákat készítettek (pl. Gotovac, Martinac, Petek). A sors iróniája, hogy a modernizmus sikere a filmművészet fő áramlatában és a "szerzői film" egyeduralma az avantgárd film mozgalom hanyatlását eredményezte.

A hetvenes évek második felében azonban az avantgárd mozgalom lassú feltámadásának és az alkotói szféra kiszélesedésének lehetünk tanúi. A filmklubok és az amatőr filmfesztiválok továbbra is mindenki számára rendelkezésre álltak, akik avantgárd alkotásokat akartak készíteni. De a konceptualista, "new art" környezet (a kortárs művészetek múzeumai és a művészeti galériák) a kísérleti film "újoncai" számára fontos forrássá vált: (pl. Malden Stilinovic, Ivan Ladislav Galeta Zágrábból, Ivan Faktor Osijekből, Zelimir Kipke Zágrábból). Ezen kívül a video megjelenése a hetvenes évek elején néhány művészt eltérített, akik később fontos video művészek lettek - Sanja Ivekovic, Dalibor Martinis, Goran Trbuljak, és később a már nem élő Hrvoje Horvatic és Brenda Beban. A felszerelést leggyakrabban külföldről hozták be és a videos alkotás keretét az alkalmankénti nemzetközi workshopok (1972, Zágráb; 1973, Trigon; 1976, Motovun; stb.) adták. Ezek a nemzetközi workshopok a hetvenes és nyolcvanas években a horvát videos alkotások legnagyobb részének meghatározó közegévé váltak.

A nyolcvanas évek bizonyos tekintetben nagyon fontos szerepet játszottak. Feltűnt az avantgárd filmesek új nemzedéke a spliti filmklubban (Split Cinema Club) - többek között Branko Karabatic, Zdravko Mustac, Peter Fradelic, Boris Poljak -, akik alkalmanként Alternatív Film Fesztiválokat rendeztek, melyek Jugoszlávia minden részéről vonzották a kísérleti filmeseket. Zágrábban 1976-ban megalakult a Multi-Media Centre (később Filmközpont), mely napjainkig folyamatosan és szisztematikusan hazai és nemzetközi avantgárd film és videoművészeti alkotásokat és multimédiás előadásokat mutat be, és készített néhány filmet és video alkotást is. Zágrábban a Film Klub Szövetség (Hrvatski filmski savez) fokozatosan az avantgárd filmek, és később videok fő arhíváló központjává és elosztójává vált, és ezenkívül a nem professzionális-nem profit orientált film és video fesztiválok fő szervezője lett.

A nyolcvanas évek azért is fontosak voltak, mert ebben az évtizedben valósult meg a horvát avantgárd művészek egyéni beilleszkedése az európai művészeti környezetbe. Az 1978-ban a lengyelországi Lodzban megrendezett igényes avantgárd film kiállítások, valamint a még jelentősebb 1979-es londoni Nemzeti Filmszínházban (National Film Theatre) rendezett Harmadik Nemzetközi Avantgárd Fesztivál (mely párhuzamosan zajlott a "Film, mint film" című kiállítással a Hayward Galériában) felhívták a figyelmet olyan horvát művészekre, mint például Tokislav Gotavac és Ivan Ladislav Galeta. A video művészek a kezdettől fogva részt vettek a nemzetközi workshopokon, kiállításokon és fesztiválokon, és a világ video művészeti színterének elismert alakjaivá váltak. Itt kell megemlítenünk D. Martins, H. Horvatic és B. Beban, G Trbuljak, és I. L. Galeta nevét.

A szocialista Jugoszlávia 1991-es felbomlása, a független horvát állam megalakulása (mely korábban a Jugoszláv federáció alkotmányos köztársasága volt), és a függetlenné válási folyamatot kísérő háború drasztikusan csökkentette a közönségfilmek gyártását, ezzel szemben az avantgárd filmgyártás, amely soha nem függött teljes mértékben a rendszertől, és semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy egy felettébb termékeny ágazat lett volna, továbbra is élénken folytatódott, de inkább a könnyebben elérhető video formájában. Néhány művész, akik külföldön kezdtek dolgozni többek között H. Horvatic és B. Beban, Dan Oki (Slobodan Jokic), és Rada Sescik. Horvátországban feltűntek olyan fiatalok, akik elfogadhatóan kreatív színvonalú videos produkcióakt készítettek. Ilyen például Milan Bukovac, Simon Bogojevic-Narath, Tanja Golic, Vladislav Knezevic, Kristijan Kozul, Igor Kuduz, Davor Mezak, Zdravko Mustac, Renata Poljak, Marko Raos, Abna Simicic, Danijel Suljic, Josip Zanki, Vlado Zrnic, stb. Ezen kívül néhányan a "régi mesterek" közül (I. Faktor, I. L. Galeta, T. Gotovac, S. Ivekovic, D. Martinis. G. Trbuljak, stb.) a kilencvenes években is tovább folytatták munkásságukat. Splitben az 1996-ban megalakult a Nemzeközi Új Film és Video Fesztivál, mely a horvát művészeken kívül külföldi alkotókat is Horvátországba vonzott. Végül, 1997-ben, I. L. Galeta a zágrábi Művészeti Akadémián elindította a média szakot, míg G. Zuvela ugyanezt tette Splitben a Művészeti Akadémián, ezzel elindult a videos képzés a felsőoktatásban Horvátországban.

A kilencvenes években az avantgárd film és video művészet egyértelműen virágzó és élettel teli, bár a régi problémák legtöbbje továbbra is megoldatlan: az avantgárd film és video gyártásnak nincs állandó és biztos támogatási forrása, hiányzik egy professzionálisan felszerelt központ, ahol a filmek készülhetnek, a művészek és a csoportok nagyon megosztottak, és gyenge a média által nyújtott támogatás.

Dr. Hrvoje Turkovic 1943-ban született Zágrábban, Horvátországban. A zágrábi egyetem filozófia és szociológia szakán végzett, New Yorkban filmművészeti tanulmányokból szerzett egyetemi diplomát, és a zágrábi egyetemen doktorált. Zágrábban a Színművészeti Akadémián (Akademija dramske umjetnosti) adjunktus. 1965 óta publikál, főleg a filmművszet területén. Több újság és magazin szerkesztője. A Horvát Filmkrónika (Hrvatski filmski ljetopis, Zágráb) főszerkesztője. 1976/77-ben ő alapította a zágrábi Multi-Media Centre-t.