Narrátorhang

Beszélő fejek

Vászonpapír

Egy tragikus eseménysor, amely egyszerre „bírta szóra” a hazai művésze/te/ket, a filmtől a fotón át a festészetig és tovább; műfajtól, egymástól és származástól függetlenül. Úgy is értelmezhető, mint a közösségalkotó reflektáló ítélőerő (Kant) példája, ami képes hidat verni esztétika és etika között. Filozófiai megközelítés, erkölcsi parancs – Fliegauf filmje után, egy kiállítás anyagát böngészve megnézzük, hogyan nyúlt a témához a fotó- és képzőművészet, illetve a dokumentumfilm. SZEMLE >>>

A filmek témájukat tekintve javarészt válságreakciók voltak. Ugyanakkor a nézettségi adatok szerint a spanyol film 2011-ben túljutott a krízisen. Igaz, ez egyetlen produkciónak, a Torrente 4. Lethal Crisis-nek köszönhető, ami tavaly a legnézettebb film lett Spanyolországban. Santiago Segura újabb őrülete a korrupt-balfék rendőrről ezúttal 3D-ben tarolt, összesen 666 kópiával indulva országszerte. Jövőre a [Rec]3 fog talán hasonlót durranni, addig is propaganda kell a filmeknek és promóció, reklám és hírverés, ami belefér. A Seminci előtti héten Miamiben volt egy spanyol filmfesztivál, ami már az USA-ban letelepedett spanyol ajkú lakosságot célozta. Évek óta látható, hogy a portéka nem rossz, van tehát, mit eladni. Idén valahogy felemás lett a hangulat: a vetítőtermekben kicsit búskomoran ült az ember, aztán meg odakint a marketingfelhajtás várta. FESZTIVÁL >>>

73. Soha ennyi film nem volt a miskolci nemzetközi fesztiválon. 29 nagyjátékfilm, 14 a versenyprogramban. Közöttük Sundance-, locarnói, szarajevói díjas, Oscarra nevezett filmek garantálták a színvonalat és a nagy érdeklődést. Emellett 19 kisjáték-, 15 animációs és 10 dokumentumfilm bővítette a kínálatot. A Jameson CineFest kinőtte a kereteit. Jövőre már a színházteremben mennek a versenyfilmek Christie DCI vetítésben. FESZTIVÁL >>>

Dragon újra meg újra visszakanyarodik Joseph L. Mankiewicz Múlt nyáron, hirtelen című 1959-es filmjéhez, amely Williams azonos című drámájából készült, pontosabban a film egy visszatérő motívumához, egy csontvázhoz, amely mindenfelé felbukkan, de csak a nézők látják, a szereplők nem. Ezt a jelenséget díszíti fel újabb és újabb értelmezésekkel újabb és újabb elméletek fényében KÖNYV AZ INTERNETEN >>>

Jó társaságban. A könyv Schiller Erzsébet beszélgetéseit tartalmazza Bálint Andrással. Irodalomról, színházról, filmről, előadó-művészetről, melyek közül mindkettejük számára az irodalom a legfontosabb. Az interjúk végigkövetik a pályát, minden irodalmi estről és szerepről külön fejezet szól, ám sok másról is szó esik bennük. Lényeges és kevésbé lényeges dolgokról egyaránt, épp a megfelelő mértékben. És persze akad a könyvben egy kis kellemes „sztorizgatás” is filmforgatás közben előforduló érdekes esetekről, például arról, hogy hogyan forgatták az ágyjeleneteket. KÖNYVRECENZIÓ >>>

Az 1971 óta létező Kecskemétfilm Stúdió két veteránja, a KAFF háttérben megbúvó főszervezői, Mikulás Ferenc és Vécsy Vera, fiatalos és barátságos csapatot koordináltak e töményes, filmektől részegedett nyári napokon. A versenyprogramok eljutottak a kecskeméti kistérségbe is, koncertezett a Kaláka, a Szabó Balázs Band és az Ágoston Trió, bemutatták és díjazták a jubileumi fesztiválra meghirdetett plakátpályázat alkotásait, könyvbemutatók és életműsorozatok mellett a legújabb animációs szoftverekkel is megismerkedhetett a szakmabeli és kíváncsi meseszerető. Köszönet érte! 10. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál és 7. Európai Animációs Játékfilm Fesztivál, 2011. jún. 15–19. FESZTIVÁL >>>

Ritka vizuális élménynek lehettek részesei a filmszemle nézői, akik eljutottak az animáció rangidős alkotóinak rövidfilmjeit bemutató vetítésre. Egy műsorban láthatták azokat a műveket, amelyek leginkább hatalmas vásznon élvezhetők. Egy ilyen alkalmi filmösszeállítás miért nem futhat hosszabb időn keresztül a mozikban? Nem töltene meg estéről estére egy-egy teremet legalább a nagyobb településeken az olyan válogatás, amely egyszerre mutatja be Cakó Ferenc, Gyulai Líviusz, Jankovics Marcell, Richly Zsolt, Rofusz Ferenc és Szoboszlay Péter egy-egy új munkáját? >>>

A húszas évek elején, amikor a mozi-produktumok üzleti termékeinek garmadája csupán a szemet s nem az értelmet kápráztatta el, néhány merész álmodozó a születő filmművészet esztétikáját igyekezett megfogalmazni. A kevesek közé tartozott a lengyel Karol Irzykowski, aki 1924-ben (tehát a magyar Balázs Bélával azonos esztendőben) jelentette meg A tizedik múzsa című kötetét. KÖNYVISMERTETŐ A FORDÍTÓTÓL >>>

Ugyan Budapest jelenleg egyetlen nemzetközi filmfesztiválja a honlapján már a 2012-es évre készül, mi még vetünk egy pillantást az ezévi programsorozatra, és ezen belül is a zenés filmekre. Nem jelképesen, hanem konkrétan írunk róluk. Idén a fesztivál történetének egyik legjobb, sokszólamú zenés anyagát lehetett látni, hallani, a klasszikusoktól a punkig – és tovább. FESZTIVÁL >>>

Hol tart manapság, vagyis a posztmodern korszak alkonyán a művészfilm? Az EuroCine fesztivál néhány alkotásából kiindulva igyekszem bemutatni az artfilm általános kifáradását. Az említett mustrára az unió minden tagországából hoztak egy-egy filmet. Ezek elsősorban a kulturális sokszínűségre, a toleranciára, a közösségek és az emberi kapcsolatok megtartó erejére hívják fel a nézők figyelmét. FESZTIVÁL, KONTEXTUS >>>

Nyolc ország tizenöt, többségében Magyarországon be nem mutatott filmje volt látható az 1. Frankofón Filmnapok keretében. Van-e valami közös vonás a franciául beszélő emberek kontinenseken átnyúló, elképesztően eltérő kultúrájában? Már hogy lenne, vonhatnánk fel a szemöldökünket. És mégis van! Bárhonnan is érkezett a film a fesztiválra, van bennük közös mozzanat: a magány. A nagyon különböző képi világok és tematikák ellenére a magány ott lapult mindegyik mélyén. FESZTIVÁL >>>

Ashgar Farhadi a berlini díjátadón a népének mondott köszönetet. Filmje is, gesztusa is a kortárs összetartozás szimbolikus élményét adja hazájának. Az iráni filmesek demokratikusan pártatlan kamerája hosszabb távon a társadalmi emlékezetet szolgálja, rövid távon az ország lakosságának széles rétegei érezhetik a kortárs filmes diskurzus részeinek magukat. Nincs az az agymosó diktatúra, ami ilyen mély elkötelezettséget, felelősségérzést gyökerestül ki tudna irtani. FESZTIVÁL >>>

Az Egyenlő Esélyekért! Alapítvány csömöri Fogyatékos Otthonában bentlakásos filmes tanfolyamot szerveztek napi 6 órás elméleti oktatásban, gyakorlattal. A jelentkezők többsége most ismerkedett a filmmel, számukra ismeretlen világ nyílt ki. Voltak köztük munkanélküliek és voltak szociális munkások, akik maguk is támogatásra szorulnak. A filmek nyilvános vetítésére is sor került a DocuArtban a diplomaosztáskor, 2011. január 27-én. RENDEZVÉNY >>>

Az írásokat keretező 20 év alatt nemcsak rendszer- és generációváltás történt, de paradigmatikus képi fordulat is. Ebben a kép elveszti mágikus erejét, művészi szerepét. Mitchell szerint a művészet (vége) utáni kép visszatér a művészet előtti problémájához. Mindez nyomot hagy Schubert kor/kórképén. Az egyéni és kollektív válságok, megrázkódtatások, társadalmi és történelmi katasztrófák az elemzés részei. A „schubertiádák” morális ítélkezések, etika és esztétika között vernek hidat a megértéshez. KÖNYVRECENZIÓ >>>

A legutóbbi fesztiválon egymás mellé került spanyol és latin-amerikai filmek közül feltűnően sok szólt arról, hogy mi történik, ha kilépünk a körülményeink közül, ha elszakadunk a kapcsolatrendszerünktől, ha feladjuk a viszonyainkat. (…) A hősök nem új viszonyok közé kerülnek, hanem kizuhannak a világból. Ott, ahová jutnak, csak a nagy semmi veszi körül őket. Küzdeni kell, helytállni, mondogatjuk. Csak hát nincs miért és ki ellen. A cél a létfenntartásnál pár tíz euróval magasabb kereset volna, a legyőzendő akadály pedig a többi szerencsétlen sorsú? Akik ugyanazokra a szürke vagy fekete, alkalmi munkákra ácsingóznak? FESZTIVÁL >>>

Huelva Iberoamericano Filmfesztiválja immár harminchatodik alkalommal próbált betekintést engedni egy év spanyol és portugál nyelvű filmtermésébe egy reprezentatív versenyprogram összeállításával. A szervezők a programba szinte csak első- vagy másodfilmes rendezéseket válogattak be, és kínosan ügyeltek a fesztiválon reprezentált országok arányára is. A látottak alapján felesleges annyit keseregni a magyar film helyzetéről, színvonaláról. FESZTIVÁL >>>

Gorácz Anikó nem rendelkezik olyan csőlátással, mint a hazai filmkritikusok nagy része. Olvasmányos monográfiája a mai román filmről kulturális „bédekkerként” is használható. Nem véletlen, hogy a könyv bemutatója egybeesett a 2010-es román filmhét megnyitójával. A „naprakész” munkáért mindenképpen dicsérni lehet a szerzőt, a kiadót, a Mozinetet és a támogatókat, a Román Kulturális Intézetet és az Uránia Nemzeti Filmszínházat. KÖNYVRECENZIÓ >>>

Megjelent a nagy hagyományú, zeniten (túl?) lévő brit filmről egy tanulmánykötet. A szigetországi film történetének főbb csomópontjait vizsgálja, elemzi a 90-es évekig. Fontos kiadvány, mivel régóta hiányzott a témában hazai szerzők által írt filmtörténeti munka. A kötet arról is szól, hogy Egerben kialakulóban van egy filmes műhely, ami a nyári egyetemek után nem meglepő. KÖNYVRECENZIÓ >>>

A táncfilmfesztiválok egyik legnagyobb hazai problémája, hogy sem a táncos, sem a filmes szakma nem érzi igazán magáénak. A táncosok a színpad varázsát hiányolják, a filmesek idegenkednek a táncfilmek sajátos nyelvezetétől. Az EDIT 2010. VI. Nemzetközi Táncfilm Fesztivál legfőbb üzenete éppen az, hogy dőljön le végre a szakmák közötti fal, legyen végre átjárás a két művészeti ág között. A közeledés megkezdődött. FESZTIVÁLBESZÁMOLÓ >>>

A BBS 50 évét bemutató kiállítás megnyitójára elkészült egy tanulmánykötet is, ami ma ritkaság. Régi adósság törlesztése kezdődött mindezzel. A kötet főleg fiatal szerzőkre bízza az elemzést, értékelést. Akik koruknál fogva sem lehetnek elfogultak, kellő distanciával nézik a filmeket, s azok révén a korszakot. Az ő értelmezésük nem egysíkú ideológiakritika. Újabb – posztstrukturalista, szövegközpontú, interpretatív – elméletekkel rendelkeznek. KÖNYV >>>

A 2010-es Cinefest egyik sajátossága volt, hogy bővültek a filmtörténeti programok. Ezt részben az is ösztönözheti, hogy 1939 nyarán Lillafüreden rendezték az első magyar filmhetet. Szolnokon a felnőtt zsűri a kelet-európai múltidézésre fókuszált. Ugyanakkor a fiatalok másképp használták a kategóriákat, besorolásaikkal kitágították a kísérleti film fogalmát. Animációban is a fiatal, eredeti munkákat értékelték. Döntéseik a mai célközönség üzenete a filmkészítőknek is. FESZTIVÁLOK >>>

Ennek a rendezvénynek a legfőbb attrakciója, hogy közel fél áron lehet megnézni azokat a filmeket, amelyek már a műsornaptárakból való levétel előtt álnak, illetve amelyeket talán már le is vettek. Így egyszerű lett volna közös elnevezést találni: mozijegyakció. Nem történt semmi olyasmi az elmúlt hat évben a moziünnepi rendezvényeken, ami a jegyárkérdést döntően meghaladta volna. (2004-ben adaptálták először Magyarországra a francia La Fête du Cinéma eseményt.) (...) Az idei évig volt olyan cég (Upperstudio), amelyik csak ennek a szervezésével kellett volna hogy foglakozzon. Hogy ötleteljen. Vagy csak egyszerűen átvegyen. Engem személy szerint érdekelt volna, hogy a fejlett Nyugaton a jegyárakciózás mellett milyen más leleménnyel tudnak plusznézőt csábítani a mozikba. Ezeknek az adaptálása igazi élmény lett volna. >>>

2008-ban Győrben a fesztiválozókat kiebrudalták a Széchenyi térről az 1-es út menti szűk, zajos, poros térségre, s a főtér felújítása után sem engedték vissza őket. A Mediawave-feeling továbbélését szolgálja, hogy Szombathelyen a mozi-főtér-zsinagóga tengelyre épül a fesztivál. A vetítések ismét egy helyre koncentrálódnak, jelen esetben a Savaria Filmszínház nagy- és kamaratermére. >>>

Egy átlag tévésorozatot nehéz úgy megítélni, hogy mi megyünk el hozzá, és kulturális programként megnézzük egyik félórás epizódját. Ezeket a produkciókat ma fel kell fedezni. Rájuk kattintunk párszor, percek alatt dől el, kellenek-e vagy sem. A versenyző sorozatepizódok bemutatásánál ezért jobb lenne nasit és italt felszolgálni, járkálni a sorok között, mobilozni, lábat föltenni, partnert simizni, hagyni a hangos kommentárokat, vagyis otthoni hangulatot teremteni. Így születhetne meg valamilyen hiteles értékelés, mert a jó sorozatot ez csöppet sem zavarja. Ilyen feltételek között kell figyelmet keltenie, méghozzá úgy, hogy közben ne törje meg az ellazulás örömét. Persze a kritikus ne legyen ilyen kényes. >>>

A Balázs Béla Stúdióról több filmcím juthat a néző eszébe – életkortól függően is. Az idősebbekben az Elégiát (Huszárik Zoltán) hívja elő, mint a leg(el)ismertebb filmverset. A mai középkorosztálynak a Válogatás (Gazdag Gyula) volt a „kultfilmje”, betiltása ellenére vagy annak okán. Amiről még kevesebben tudtak, s ezért is volt mítosza, az a tabut érintő Verzió (Erdély Miklós). Most ezek mind egyszerre voltak láthatók, és a címek a Műcsarnok kiállítására is vonatkoztathatók. >>>

A Magyar Filmszemlét az rokonítja a nagy fesztiválokkal, hogy a fesztivál alatt nem lehetséges még a versenybe került filmeket sem végignézni. Ez a fesztiváltípus nem demokratikus, a zsűri olyan autoritás, amelynek döntése legfeljebb utólag ellenőrizhető, noha versenyjelölései és díjai a szakmai presztízs mellett előnyt jelentenek a következő, közpénzekből finanszírozott pályázatnál is. A szemle „a” mustra – volt: az internet szélesebb körű elterjedése óta a filmek egyéb felületeken is egyre nagyobb számban elérhetők. Ezért a Magyar Filmszemle szervezőinek fontolóra kéne venniük, hogyan tudnák vonzóbbá, a magyar film valódi ünnepévé tenni a fesztivált. >>>

Beszélgetés a 41. Magyar Filmszemle játékfilmes versenyprogramjáról. Résztvevők: Selmeczi Nóra, Deák-Sárosi László, Tanner Gábor. Bár a termés jobbnak tűnt a tavalyinál, az új alkotások nem számíthatnak komoly nézettségre. Sokszor úgy érezni, hogy a filmtervre támogatást megítélők felé nincs semmiféle visszacsatolás sem a pályáztatás, sem a későbbi gyártási folyamat során. Ez pedig tarthatatlan állapot. Mint ahogy az is, hogy nem kell ragaszkodni a forgatókönyvhöz. Hol van még egy olyen támogatási rendszer, ahol ennyire el lehet térni a pályázati célkitűzéstől vagy az előirányzott költségvetéstől? Ez csak a magyar filmiparban képzelhető el. >>>

Sokszor hangsúlyozzuk, mennyire fontos, hogy beszéljünk egymással, hogy kibeszéljük, mi nyomja a lelkünket. Pedig a fölösleges beszéd nem csupán haszontalan, de kifejezetten kártékony is lehet. Még ha csupa jó szándékból is hozunk valakit olyan helyzetbe, hogy beszélnie kelljen, hogy ezáltal megszabadítsuk lelki terheitől, az erőltetés könnyen válhat egyfajta terrorrá. Ráadásul az efféle kicsikart helyzetek könnyen torkollhatnak félrebeszélésbe, hiszen az, aki nem akar beszélni, saját magát védendő önkéntelenül is elkendőzi a valóságot. >>>

Krakkó igazi fesztiválváros: gazdag történelmi múltjával, pazar látnivalóival, pezsgő kulturális életével vonzza a látogatókat. Mégis úgy tűnik, kulturális életének színpadán az összes művészeti ág között a film játssza a főszerepet, az év legrangosabb filmeseménye pedig nyilvánvalóan az idén 49 éves Krakkói Filmfesztivál. A rendezvény ideje alatt a legkülönfélébb intézmények fognak össze, nemcsak mozik a fő fesztiválhelyszínek, hanem múzeumok, zenei klubok, éttermek is. A Nemzeti Múzeum impozáns épületében kap helyet például a rendezvény ideje alatt működő filmtár, ahol rugalmas rendszerben lehet megtekinteni a vetítéseken elmulasztott alkotásokat. >>>

A mezőny „sűrűségét” bizonyítja a díjak szóródása. Nem akadt egy film sem, amely kettőnél többet besöpört volna – azokat sem egy zsűritől. A fődíjat ezúttal is egy diplomamunka nyerte, Glaser Katalin FIN-je. A számítógépes rajzfilm egy hosszú körsvenk – amilyen a régi Jancsó-filmekben látható, de ebben a műfajban szokatlan. Nincs lineáris története, csak kameramozgása, közben sok apró jelenet, barokkos zsúfoltságú képek áradnak, amelyeken vörös fonalként vezet végig egy kutya póráza. Nehéz a 2 éve győztes, filozofikusabb Életvonalhoz (Ducki Tomek) hasonlítani, közelebb áll az Ergóhoz, szemléletben, kivitelben egyaránt. >>>

Illegális letöltések, számítógépes játékok virtuális valósága és maga a világhálón lehetséges végtelen barangolások, és mindennek tetejében a hitelek és a túlköltések okozta újabb, minden eddiginél nagyobb gazdasági világválság is sújtja a filmipart, amelyből nem lesz egykönnyű kikeverednie. Azt, hogy valóban a 3D lesz-e a kiút, ha egyáltalán van kiút, vagy a mozi végképp padlóra kerül, majd meglátjuk. Nem csak a 3D jelentette a technikai újítást Cannes-ban. Korszerűsítették a vetítőket is, hogy HD-formátumban is vetíteni tudjanak filmeket. >>>

A Mediawave-ről gondolatokat, képeket, dallamokat és hangulatokat vihetünk magunkkal. Meg azt az élményt, hogy Kelet és Nyugat kitüntetett találkozási pontján – bármennyire is szeretnénk látni, hogy a Nyugathoz tartozunk – keleti magányunkkal és „egységes” mentalitásbeli sajátosságainkkal (gyökereinkkel) szembesülhettünk. >>>

A magyar néző nem megy be keleti filmre, mert érthetetlen, nevetséges nyelven beszélnek benne, máshogy néznek ki a szereplők, és biztos csak harcolnak benne órákon keresztül. Ennek a sztereotípiának is megvan a maga alapja, mint mindig. (…) Udinében azonban más is kiderült. A keleti film nemcsak harcművészet, hanem sok minden más. Az ázsiai filmkészítőktől méltán retteghet Hollywood, mert bizonyos klasszikus műfajokban ugyanolyan jók, sőt meg merem kockáztatni, talán jobbak is. >>>

Meglepő, hogy évről évre mennyi új név tűnik fel a francia filmek stáblistáján, az éves filmtermés jelentős részét elsőfilmesek jegyzik. Létezik egy mondás francia filmes berkekben, miszerint „első filmet készíteni nem nehéz, az igazi próbatétel, hogy valaki második filmhez tud-e jutni.” Többféle pályázati rendszer is működik Franciaországban, amely az elsőfilmes forgatókönyvírókat, rendezőket, producereket támogatja. Ha az első film sikeres, mesés lehetőségek nyílnak meg az alkotó előtt, ám ha nem, lehet, hogy örökre süllyesztőbe kerül. >>>

A fesztivál csaknem összes filmje (26 ország 56 filmjét vetítették 8 szekcióban) szoros kapcsolatban állt az élő jelennel, s nemcsak az egyes nemzetekről mutatott aktuális korrajzokat, hanem összképet nyújtott globális társadalmi problémáinkról is. Borúra azonban jöjjön némi derű… Legyen szó hongkongi akcióthrillerről, francia krimiről vagy ausztrál szatíráról, a legtöbb rendező szerint a legifjabb generáció gondos felnevelése még megválthatja az emberiséget kilátástalan élethelyzetéből. >>>

A színdarab, noha Hitchcockból indul ki, a Hitchcock előtti korszakra, vagyis visszafelé tekint: buta viccfüzérré torzítja a történetet. Azokat a mozgóképdarabokat és megoldásokat ünnepli az előadás, amelyek korában még vásári bohóckodás volt a film. Vurstlilátványosság a mozgófényképsátrakban. „Alja” szórakoztatás. És a közönség reakcióját látva, legalább azt átélhetjük, milyen lehetett az akkori hangulat a slap-stick komédiákon. >>>

A fesztiváljárók nemegyszer láthattak világvéginek hitt kis országok, népek életét dokumentáló képsorokat. Sok helyen még mozi is alig van, és biztos, hogy az országok neve hallatán nem a virágzó filmipar jut elsőként eszünkbe. Évente körülbelül kétszázötven nagyjátékfilm és legalább kétszer annyi rövidfilm, több tucat kapcsolódó esemény, kiállítás, performance és zenei program várja az ide látogató, zömében szakmai közönséget, nem csoda hát, hogy már csak a mennyiségből fakadóan is igencsak széles a spektrum és vegyes a kínálat. >>>

Maurer a film nyelvtanának alapjait – fény, mozgás – fogalmazza meg, emellett a fizikai jelenség demonstrálására, elemzésére is alkalmas oktatófilmnek, de a film oktatásában is helye lehetne. A fény és a színek valós viszonyára a filmkészítés „ébresztette rá”, mikor a buchbergi várkastély toronyszobáját festette ki (a színek és a formák látszatteressége foglalkoztatta), közben másik kezében super 8-as kamerával dokumentálta párhuzamos mozdulatokkal. A műkészítés „leírása” kamerával, a konceptus ugyanolyan fontos, mint maga a mű: a változó fényhőmérséklet ugyanis változtatja a színeket: a vörös zölddé vált, a narancsnak türkiz, a sárgának a lila lett komplementere... >>>

Mégis nagy kérdés, hogy tud-e még újat mutatni ez a fesztivál, vagy manapság inkább csak régi hírnevéből él. Az utóbbi néhány évben mintha egyre inkább úgy tűnne, hogy mind a Sundance, mind maguk a független filmek inkább korábbi dicsőségük fényében lubickolnak, amely ideig-óráig képes ugyan táplálni a körülöttük növekvő businesst, ám egyre kevesebb olyan film van, amely a moziforgalmazásban is megállná a helyét. >>>

A Berlinale első korlátja közönsége és a többiek – mindazok, akik nem látogatják a fesztivál rendezvényeit – között húzódik. A következő korlát a nézők és a – nem homogén – szakmabeliek választóvonala. Sajtókártyával több alkalom is nyílik egy-egy versenyfilm megtekintésére, ám azalatt a többi helyszínen is érdekes vetítések zajlanak; a „saját Berlinale” kialakítása filmszakmai jártasságot, szellemi és fizikai készenlétet kíván. A vetítések egyszerre színháziak (személyesek és egyszeriek) és moziszerűek (személytelenek és ismételhetők). E kettősséget egy gesztus: a gyöngyvászon előtti bársonyfüggöny ünnepélyes széthúzása sűrítette magába. >>>

A lengyel film mítoszának vége. Egyelőre nincs tovább. Múzeum, szentképekkel, szomorúan szép szertartásokkal. Örökké él a lengyel filmiskola, az erkölcsi nyugtalanság mozija, Kieślowski. Mert nagy volt a lengyel filmiskola, az erkölcsi nyugtalanság mozija, Kieślowski. Volt, volt, volt, örökké, örökké él. A jelen viszont már eleve temetőben születik. >>>

A divatfeminizmus kedvelt céltáblája, a Gonosz csadorba kényszerített országa. A csador európai nézőpontból a megnyomorítás, a megalázás kínzóeszköze. Ehhez már csak némi vallási fanatizmust kell hozzávenni, majd jöhetnek az Afganisztánból felszívódott al-Kaida-sejtek, melyek nyilván Iránban kaptak menedéket. És máris készen áll ez a perzsa ország, hogy rásüssük a ma legsúlyosabb bélyeget, a terrorizmusét. Mit tehetnek ebben a helyzetben az iráni filmek? >>>

Valóban ilyen szánalmasak akarunk lenni, mint ez a bácsi, aki nyilván egy sereg rendkívül fontosnak érzett dolgot tett az életében, s most a végéhez közeledve azt a lányt keresi, akit nem mert megszólítani? Mint a La ventana nyolcvanéves öregura, Antonio, aki szép nagy házában írja a memoárjait, személyzettel, birtokkal körülvéve, és csak annak a lánynak a hangja jár a fejében, aki egykor elbűvölte. Vajon miért nem gondolunk erre, amikor még van választási lehetőségünk? >>>

A Kádár-korszakban hosszú időn át jó világ járt a megyei moziüzemi vállalatokra. A felduzzasztott cégek sokáig eredményesen tevékenykedtek, a munkatársak remekül kerestek, vezetőik pedig kiváltságos státust élvezve sütkéreztek a napfényben. A dekonjunktúra vetett véget a paradicsomi állapotoknak. A folyamat állomásai szinte valamennyi intézménynél azonosak voltak. A filmszínházak száma megcsappant, racionalizálásokra került sor, a szervezeti rend szétzilálódott, végül megkondult a lélekharang a korábbi forgalmazási bázisok felett. >>>

A Kinotavr figyelemre méltó sajátossága, hogy produceri kézben van. Első embere, Igor Tolsztunov hivatalosan nem fesztiváligazgató, hanem a rendezvény vezető producere. A felügyelőbizottság elnöke egy másik neves producer, Alekszandr Rodnyanszkij. Ez számunkra kissé szokatlan kontextusba helyezi a programot. A művészi kvalitások keresése mellett arra ösztönöz, hogy a gyártás és a forgalmazás szempontjából is értékeljük a filmeket. A kerekasztal-beszélgetéseken, egyéb nyilvános vitákon rendre fölmerült a reális (és nem vágyott) költségvetési lehetőségek problémája, illetve annak megítélése, hol helyezkedhetnek el a produkciók a jelenlegi oroszországi forgalmazás rendszerében. >>>

Az idén immár 62. alkalommal megrendezett Edinburghi Nemzetközi Filmfesztivált nem csak a legnagyobb egyesült királyságbeli filmfesztiválként tartják számon, de ez a brit filmek legfontosabb bemutatkozó fóruma, amely mindig is előszeretettel fogadta az újításokat, a merészebb témájú vagy merőben új megközelítésű alkotásokat, míg nagy riválisa, London, sokkal inkább a „biztos befutók” fesztiválja. Edinburgh vállalkozó szellemét sok, azóta híressé vált rendező tekinti mérföldkőnek karrierjében. Nemcsak a már elkészült filmeket láthatjuk itt, de a fesztiválhoz kapcsolódva a finanszírozók, mint például a UK Film Council vagy a Scottish Screen is lehetőséget biztosít arra, hogy a fiatal alkotókkal való személyes egyeztetés alapján dönthessenek a készülő alkotások jövőjéről. A Skillset rendezvényein pedig már befutott rendezők, forgatókönyvírók, producerek adnak leckéket a pályakezdőknek. >>>

A Pécsett október második hetében megrendezett Moveast Nemzetközi Filmfesztiválon a hagyományokhoz hűen kelet-európai elsőfilmesek versengtek alkotásaikkal a nagyközönség és a nemzetközi zsűri előtt. >>>

A francia külügyminisztérium minden évben összeállít filmsorozatokat, amelyeket az egyes országok francia intézetein keresztül terjeszt. Az idén többek között az Együtt élni (Vivre ensemble) cím alatt csoportosított filmek bemutatását javasolja a külföldi országokban. A hat játékfilmből álló „csomag” közös témája a társadalomba való beilleszkedés nehézségei, különös tekintettel a bevándorlók integrálódási gondjaira. Mind a hat film napjainkban játszódik, és mindnek fiatalok a főszereplői. >>>

Cristian Réka és Dragon Zoltán a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének oktatói, ahol a filmelmélet és a vizuális kultúra tanítására évek óta nagy hangsúlyt fektetnek. Közös könyvük, az Encounters of the Filmic Kind: Guidebook to Film Theories [Filmes típusú találkozások: Filmelméleti kézikönyv]. Ez a kötet a két szerző filmes oktatásának gyümölcse, amely a JATEPress gondozásában, a Szegedi Egyetemi Kiadó Angol-amerikai tanulmányok könyvsorozatában [Papers in English & American Studies XIV. Monograph Series 5.] jelent meg. >>>

Idén ismét sztármentes, realizmusra és hétköznapi helyzetből kibontakozó konfliktusra épülő dráma nyerte Cannes-ban az Arany Pálmát. Meglepetésként, az utolsó pillanatban érkezett Laurent Cantet középiskolásokról és tanáraikról szóló története az Entre les murs (Falak közt). >>>

Mikor az ember hetente megy moziba, még a film utáni mosdóhasználatot is szentségtörésnek érzi, ha valami lelki mélységekig vájkáló alkotást látott, ám Cannes elsősorban a filmekhez kötődő egyéb tevékenységekről, és csak másodsorban a filmekről szól. Az újságírók számára mindenképpen. Így egy-egy nagy hatású film után is inkább lohol, felejt, felülkerekedik, vagy a másik esetben – például ha napilapnál dolgozó kollégáról van szó – hagyja a filmet hatni, berohan a sajtószobába, gép elé ül... >>>

„Legyetek realisták, követeljétek a lehetetlent!” (1968 egyik jelmondata) „Farkasszemet nézünk a történelemmel, és egész egyszerűen nem szabad félnünk! Meg kell őrizni eddigi elszántságunkat, elkeseredésünket és hitünket." (Ernesto Che Guevara) >>>

Tudják, hogy az amerikai kontinensen hol nyílt először mozi? Nem a ma filmnagyhatalomnak számító Egyesült Államokban, hanem Mexikóban. Ehhez a tradícióhoz méltó, jelentős filmes hagyománnyal büszkélkedhet Mexikó, de nem csak a múltban voltak kiemelkedő filmes korszakai, a kortárs mexikói film is immár második aranykorát éli. >>>

A közönség megszervezése nem csak azért nehéz, mert a magyar dokumentumfilmek nem vonzanak tömegeket. A mozi világszerte történetének talán legmélyebb válságát éli. >>>

Lassan felmerül a kérdés: mit lehet még megújítani a filmes kifejezésmódban? Van még olyan irány, amerre eddig senki sem indult el? >>>

A fotó és a mozgókép leghatásosabb tárgya, médiuma maga az emberi (főleg a női) test. Ez dominált a kiállításon is. Jobban bevonja a nézőt azzal, hogy a modell azonos a képen látottal, vagyis a jelölő a látható anyag, a test. Ez különbözteti meg a manuális műalkotásoktól a gépileg előállított képeket. >>>

Először meglepő ez a rengeteg, önmagára zárult emberről szóló történet. Éppen most, amikor az Európai Unió kiterjed, amikor a fizikai dimenziók egyre szélesebbé válnak. A filmek színtere sem csupán Hollandia. Ahogy ez más EU-s országok filmjeiben is rutinná válik. A tér kitágulásával az embereknek is felszabadultabbaknak kellene lenniük. Mégis elszigeteltebbek, mint valaha. Talán annyira szélesek a dimenziók, hogy nem tudják önmagukat értelmezni ebben az új világban. Mintha légüres térbe kerültek volna. Vákuumba. >>>

Az egri Slow Film Fesztivál az egyik legnagyobb múlttal rendelkező, ugyanakkor a legfiatalabb filmes rendezvény Magyarországon. Ez úgy lehetséges, hogy elődjének az Egri Filmművészeti Nyári Egyetemet tekinti, amely 1973-tól folyamatosan működött. >>>