ÖN ITT VAN: PLÁNOK / NARRÁTORHANG

 

Narrátorhang

Beszélő fejek

Vászonpapír

Jodorowsky és Jancsó
Palotai János

A „soknemzetiségű”(orosz-zsidó emigráns chilei, stb.) rendező, Alejandro Jodorowsky híre megelőzte filmjeit. Így amikor januárban az Átrium filmszínházban vetítették közülük a leghírhedtebbeket, nagy volt az érdeklődés. A vakond (1970) vetítése után a fiatalabb nézők a 60-as 70-es évek művészfilmjeihez hasonlították. Jancsó Miklós neve is elhangzott. KONTEXTUS >>>

   
Egy téma- kétféle kép(p)en – Ózd dokumentumfilmen és képeken
Palotai János

Robert Capa a világ neuralgikus helyein fotózott, ahogy Yoris Ivens is többnyire ott filmezett: a spanyol polgárháborúban, Kínában. Képeik párba állíthatóak. 50 évvel később méltó utódaik lettek, akik a hazai neuralgikus ponton találkoztak. A 80-as évektől egy időben jártak Ózdon: Almási Tamás kamerával, Benkő Imre fényképezőgéppel. A 25 év fotóiból rendeztek kiállítást az Országos Széchenyi Könyvtárban: Acél-Mű címmel, január 11-ig tekinthető meg. KIÁLLÍTÁS >>>

   
Egy kád mindenek felett, avagy a vadak délre mennek - ANILOGUE 2013 – Rövidfilmek
Lenhardt László

A mind technikailag, tartalmilag és formailag nagyon széles spektrumot felvonultató idei Anilogue Fesztivál ismét világossá tette, hogy akármennyire színes, tartalmas szórakozást és szórakoztatást reprezentál, az animációs filmek ilyetén bemutatása továbbra is rétegigényt elégít ki, és sajnos ezúttal sem sikerült áttörni az utat a széles közönségek irányába, bár ez valószínűleg nem is volt hivatalos célja a rendezvénynek. SZEMLE >>>

   
Akitől az operatőrök is tanulnak - Caravaggiótól Canalettóig
Palotai János

Gyakran hivatkoznak rá, hogy forgatás előtt, többnyire albumból nézik a képeit, mint Garas Dániel, de említhetjük Jarmant és Pasolinit is. Fénykezelése ma is működik. Most eredetiben is lehet tanulmányozni a Szépművészetiben, 9 képe látható a „Caravaggiótól Canalettóig” kiállításon, 2014. február 16-ig. KONTEXTUS >>>

   
Jep-Marcello-Guido – A 11. Olasz Filmfesztivál ürügyén
Palotai János

A tizenegyedik Olasz Filmfesztivált rendezték a Puskin moziban. Ez alkalmat ad a visszatekintésre, nemcsak az elmúlt tízre, korábbra is. Húsz éve halt meg Federico Fellini, negyven éve pedig Anna Magnani. Róla, a neorealizmus „ikonjáról” fotókiállítással emlékezett meg az Olasz Kulturális Intézet. Az egyetemes filmművészet „etalonjáról” pedig filmek, jelezve hatását. KONTEXTUS >>>

   
Pinokkiók Pesten
Palotai János

Az egyik legolvasottabb könyv a világon. Számos filmváltozata készült, Benignitől Walt Disney-ig. Az újabbat, Enzo D’ Aló rajzfilmjét, amin magyar animátorok is dolgoztak, a 11. Olasz Filmfesztiválon mutatták be a Puskinban. Nem messze a mozitól, a Katonában pedig élő szereplőkkel, színdarabként látható a fabábú története. KONTEXTUS >>>

   
Remény fénylik a nyomor peremén – LUX Filmnapok
Soós Tamás

Alig pár héttel a 10. Verzió dokumentumfilmes fesztiválja után, különösebb visszhang nélkül rendezték meg a a budapesti Corvin moziban a Lux Filmnapokat, amin szintén fontos társadalmi és emberi kérdéseket feszegető filmeket vetítettek: a Cirko Film jóvoltából moziforgalmazásba is került bluegrass-melodrámát (Alabama és Monroe), az olaszok eutanáziáról és kortárs elidegenedésről szóló művészfilmjét (Miele), valamint a brit szocreál-filmek legfrissebb mesterművét (The Selfish Giant). A Lux-díjat az Európai Parlament ítéli oda, a minifesztivál célja pedig az európai film gazdagságának, sokszínűségének bemutatása. A filmtrió sikerrel vette ezt a vállalást. FILMNAPOK >>>

   
„Az éhes csávó nyert” – Filmszakmai beszélgetés Antal Nimróddal
Soós Tamás

Negyedik alkalommal rendezte meg a Filmalap az eleinte Filmíró kurzusoknak indult szakmai konferenciát: Oliver Stone, Joe Eszterhas és Alan Parker után most a 2000-es évek közepe óta Hollywoodban dolgozó Antal Nimród volt a vendég. A humoránál lévő, lebilincselő mesélőnek bizonyuló Nimróddal a rendezvénysorozat egyik legszórakoztatóbb beszélgetését vezette le Madarász István, amely során szóba került a rendező karrier- és élettörténete, a Kontroll készülésének körülményei és persze az álomgyárban gyűjtött tapasztalatok is. BESZÁMOLÓ >>>

   
A hetedik - Népszerű Tudományos és Kultúrtörténeti Filmek Nemzetközi Fesztiválja, Szolnok
Palotai János

Szolnokon az idén október 17–20. között rendezték meg a Népszerű Tudományos és Kultúrtörténeti Filmek Nemzetközi Fesztiválját, amelyet 2001 óta tartanak páratlan években, váltakozva a képzőművészeti tárgyú filmekkel. A Tisza moziban 35 filmet vetítettek le, a benevezett 96-ból, amelyek 13 országból érkeztek. A „vendégszeretet” a díjazásban is érvényesült. BESZÁMOLÓ >>>

   
Háromszor három (x3x3…) avagy a Nagyítás „nagyítása” - Ősz Gábor tárlata
Palotai János

Ősz Gábor tárlata egy fontos szakaszt zár le a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum történetében. Keretbe foglalja azt a kísérletező vonulatot, amely Moholy-Nagy Lászlóval kezdődött, Kepessel folytatódott - az elmúlt 10 év munkái mintha ezekre reflektálnának. A kiállítás 2013. november 3-ig látható, melyen az alkotó tart tárlatvezetést október 20 -án, 15 órai kezdettel. TÁRLAT >>>

   
A Tizedik - Jameson Cinefest, Miskolc, 2013
Palotai János

Az évfordulós Jameson Cinefesztiválon az „ünnepeltek” még jobban kitettek magukért - azaz a nézőkért. Elhozták az idei cannes-i Aranypálmást, volt világpremier és volt filmvásár. Tíz nap alatt a 100 vetítést 15 ezer néző látta és több tízezren hallgatták a koncerteket. Tíz év alatt felépítve egy brandot a szervezők elérték, hogy a nagy fesztiválokkal együtt említik a miskolcit. FESZTIVÁL >>>

   
Egon Schiele és Szőts István a Szépművészetiben
Palotai János

Abban az évben volt az első kiállítása Budapesten az osztrák festőnek, amikor a filmrendező született (1912). Az ok, amiért „közös nevezőre” hozzuk őket, hogy a jelenlegi kiállításon látható Szőts filmje, amit a festőről készített. Így a néző „két kiállítást” lát: egyet a saját szemével, a másikat a kamerán át. Hogy többet is lát-e, az rajta múlik. SZEMLE >>>

   
A Hard Day’s Night – A Beatles-filmekről
Rudolf Dániel

A 1960-as évek elején négy rendkívül tehetséges, de zeneileg képzetlen liverpooli fiatal forradalmasította a popzenét. A „gombafejűek” alig egy év leforgása alatt milliomosok és világhírűvé lettek. Az ügyes filmkészítők hamar lecsaptak rájuk: a „Fab Four” főszereplésével készült filmek egyszerre játékos szórakoztató darabok és modernista „szabályszegők”. KONTEXTUS >>>

   
Nagyfilmek, versenyen belül - 10. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál
Palotai János

Tavaly óta nagyfilmek is versenyeznek az Anilogue-on. Akkor 9 film szerepelt, köztük Jankovics Marcell Az ember tragédiája című filmje, de nem az nyert, hanem a francia Egy macska kettős élete. 2012-ben csak 4 film indult. Most is francia film kapta a díjat, Francois Laguionie A festménye. A rendező nemcsak a nézőkhöz szól benne. SZEMLE >>>

   
Bertolucci, az „építész”
Palotai János

Az olasz rendezők mindig is használták a divatos ruhamodelleket, a menő díszlet és formatervezést, belső és külső építészetet.(Antonioni: Éjszaka; Vörös sivatag; Fellini: 8 és ˝; Júlia és a szellemek) Ehhez a vonulathoz sorolható Bertolucci is. Az utolsó tangóban egy Bacon festmény a díszlet elem. Az Oltalmazó égben a sivatagi építészetet és a beduin nomád életformát látni, majd a keletit: Kis Buddha, Az utolsó császár. A rendezőnek alaposabb ismeretei lehetnek korunk építészetéről: legújabb alkotásában korábbiaknál is nagyobb szerepet kap az építészet, nemcsak látványként. KONTEXTUS >>>

   
Sokk és áhítat – Az iraki háború dokumentumfilmen
Soós Tamás

10 éve kezdődött, 8 évig húzódott, több mint 189 000 emberi életbe és 2 trillió dollárba került, de az erkölcsi és humán deficit megfizethetetlen. Villámháborúnak indult, tisztes fiaskóként végződött, s miközben a „digitális háború” az ígéretekkel ellentétben minden korábbi hadviselés szennyét és mocskát felvonultatta, az iraki konfliktus csupán a háború-reprezentáció megújításával büszkélkedhet. Az iraki háborút taglaló dokumentumfilmekből egy saját hatalmától megrészegült, intoleráns, ugyanakkor tehetetlen és inkompetens Egyesült Államok kórképe rajzolódik ki. KONTEXTUS >>>

   
Mozgóképpé formált anyag - Günther Uecker filmjei a Szépművészeti Múzeumban
Palotai János

Günther Uecker német képzőművész fatörzsbe szegeket ver, a hiányzó lombkoronát így „pótolva” hívja fel a figyelmet a természet pusztítására. Az Erdő, a Szántóföld, mind az emberi felelőtlenségre utal, aminek maga is áldozata a csernobili atomkatasztrófa után: Hamuemberek. Ezek láthatók a Szépművészeti Múzeumban rendezett „Képpé formált anyag” kiállításán (2012. december 14 - 2013. március 17), ami 50 éves munkásságát tekinti át, idevéve filmjeit, amelyeről kevesen tudnak. Március 17-én a Szépművészeti Barokk Csarnokában pódiumbeszélgetésre várják a német alkotót. KONTEXTUS >>>

   
Szabadság = egyenlőség (?) - Lincoln és Django
Palotai János

Lincoln egy fotó(s)nak köszönte, hogy megválasztották elnöknek. Ellenfelei ugyanis a rútságával ijesztgettek. Ahogy a négerekről készített képekkel is: „dokumentálva” faji alacsonyabb rendűségüket, igazolva a rabszolgaságot. A fotonikus kép hamar médium lett. Nemsokára követte a film, Edisonék az 1901-es Pánamerikai Játékokon filmre vették McKinley elnök beszédét, akit másnap lelőttek, majd a temetését. Utóda „Teddy” Roosewelt már céltudatosan használta a filmet, nem csak személyes kapcsolata miatt, de rájött a kamera politikai hatalmára. Most Spielberg csinált retusálatlan képet. KONTEXTUS >>>

   
Szubjektív – válogatás az idei Berlinale végtelen kínálatából
Bakk Ágnes

A 2013-as Berlinalét az atomsugárzás, a homoszexualitás és a nők filmfesztiváljának is tekinthetjük - e három téma jelentős szerepet nyert a fesztiválon bemutatott filmekben. Több mint 400 alkotást mutattak be idén is az egyre bővülő és frissülő filmszekciókon belül a több mint 300 ezer eladott jeggyel rendelkezőknek. Számos híresség is ideérkezik, ezért pár napra a Berlinale Palastja egy kis hollywoodi és európai sztársétányi glamourt is kap. >>>

   
Karenina-keringők: Garbo, Leigh, Marceau, Knightley
Soós Tamás

Tolsztoj Anna Kareninájának filmváltozatai meg sem próbálják visszaadni a regény pszichológiai komplexitását, történetüket inkább a kosztümös melodráma konvencióiba bújtatják. A gyöngyvászon Annája nem is annyira Tolsztoj, mint inkább az őt megtestesítő sztárok teremtménye, akik fiktív perszónájukkal rajzolják át a 19. századi orosz arisztokratahölgy portréját.KONTEXTUS >>>

   
Filmszemle helyett - A Filmművészek Szövetségének rendkívüli közgyűléséről
Kovács Adrien

Az elmúlt majd’ 50 évben hagyományosan február első napjaiban rendezték a Magyar Filmszemlét, amely a megelőző egy évben - az esetek túlnyomó részében állami támogatással - elkészített filmek bemutatója, versenye volt. Sokáig a játékfilmre koncentrált a MAFILM-nél készült alkotásokat bemutató esemény, majd helyet kaptak más mozgóképes műfajok és stúdiók is, a névválasztásban is megjelent az előrelépés (Játékfilmszemle helyett Filmszemle, 1989-től). BESZÁMOLÓ >>>

   
Cirkusz Kolumbia
Rahim Bërisha

Húsz évvel ezelőtt szabadult el a pokol az egykorvolt Jugoszláviában. Azt gondolhatnánk, ennyi idő bőven elég ahhoz, hogy a XX. század utolsó európai háborúja a közöny és a feledés homályába merüljön. A hajdanvolt szocialista mintaállamból már csak az iránta érzett nosztalgia maradt fenn, többé-kevésbé alátámasztva azt a sejtést, hogy a Balkán kulturálisan azért még mindig egységes, és a Jugoszláviából lefeslett utódállamok ezen az ambivalens nyomvonalon a próbálnak a boldogulás útjára lépni. ADAPTÁCIÓ >>>

   
Rövidre zárva – 10. Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál
Lenhardt László

Az evidencia, hogy a rövid műfaj vonzza a fiatal alkotókat, természetesen nem vonja maga után azt, hogy a születendő művek minőségére jelentős befolyással lenne az alkotók kora. Ez nehezen is lenne mérhető, vagy megfogható konkrét adatokkal. Mindenesetre, amennyi frissességet hozhat a rövidfilmes, azon belül is, az animációs rövidek világába az a generáció mely a filmek többségét készítette (és amely előbb lett mobiltelefon-, mint számítógép-függő, és mely már feltehetőleg soha sem lesz televízió-függő), az még akkor is szembetűnő, ha ez a frissesség nem feltétlenül a tartalmi oldalon jelenik meg. KONTEXUS >>>

   
András Ferenc és a„generációs beszéd”
Hirsch Tibor

András Ferenc a magyar film kevés nemzedék-specialistájának egyike. Hogy ez mit jelent, ahhoz meg kell értenünk, hogy ezek a nemzedékek mióta és kiknek fontosak, és akiknek fontosak, mit is, kiket is értenek alattuk. KONTEXTUS >>>

   
A kulturális emlékezés filmjei - Szolnoki Képzőművészeti Filmfesztivál
Palotai János

A művészeti életben növekvő szerephez jut a szolnoki képzőművészeti filmfesztivál. Az őszi tárlatot a városban ehhez időzítik, amit október 11-14. között tartottak a Tisza moziban. Így az „Art” jelzőt bőven kiérdemelte. A rendezvényre 43 országból 263 filmet küldtek, ez mutatja, külföldön is odafigyelnek erre a speciális tematikájú fesztiválra, ami Európában - talán a világon is - egyedülálló. Itt a képzőművészek nemcsak szereplői, de alkotói is a filmeknek. FESZTIVÁL >>>

   
Hollywood beköltözött a Puskin moziba: Joe Eszterhas és a forgatókönyvírás
Soós Tamás

Ahogy Joe Eszterhas (Elemi ösztön, Flashdance, Zenedoboz) forgatókönyvíró és botrányhős vállig érő, ősz hajával becammogott a Puskin moziba, majd füstmarta, rekedt hangján nekikezdett elmesélni élettörténetét, hollywoodi tapasztalatait és ars poeticáját – az azon ritka pillanatok közé tartozott, amikor az álomgyár és a ronda-szép új világ kitapintható közelségbe került hozzánk a maga életteli cinizmusával, optimista mítoszaival és éles humorával. JELENLÉT >>>

   
A nagyi kultfilmje és az unokáké – A 9. Jameson Cinefest
Palotai János

Az idei fesztivál az évfordulók jegyében zajlott: 70 éve mutatták be Kertész Mihály legendás filmjét és nyitotta meg Zukor Adolf első hollywoodi stúdióját, és 100 éve nyitott az első miskolci mozi is. Jövőre a fesztivál 10 éves fennállását lehet ünnepelni. A miskolci eseménnyel szerzőnk a korábbi fesztiválbeszámolónk mellett egy másik megközelítésben foglalkozik. FESZTIVÁL >>>

   
A filmfesztivál, amire büszkék lehetünk
Boronyák Rita

9. Jameson CineFest (JCF) 2012. szeptember 14-23. A szervezők változatlanul komolyan veszik „A kultúra várost épít” szlogent, filmekben világszínvonalat, zenei programokban pedig a Sziget legjobb hazai fellépőit hozzák el a régióba. Nehéz elhinni, hogy van ilyen, pedig igaz: a fesztivál továbbra is nonprofit, s minden programja ingyenes. JELENLÉT >>>

   
Álomvölgy - Vancsó Zoltán fotófilmje
Palotai János

Nemrég egy fotótörténeti kiállítás alkalmából írtunk a közös eredetről, vonásokról (Testvérképek). Akkor nem említettük a két művészet közös művelőit. Így Sára Sándort, akinek turai szociofotói a Cigányok című dokumentumfilmjének előképei vagy Grunwalsky Ferenc Táncalakját mozgó és állóképeken. Most újabb, és többirányú határátlépési kísérlet szemtanúi lehetünk. A fotós Vancsó Zoltán ugyanis nemcsak a film, de a festészet felé is nyitott, és nemcsak a képeket komponálta, de a zenét is. Mi több, a filmforgalmazását is vállalta, ami valóban több kockázat a film készítésénél. KONTEXTUS >>>

   
„Történet, történet, történet” – Oliver Stone mesterkurzusa a Puskin moziban
Soós Tamás

A Magyar Nemzeti Filmalap szervezésében 2012. szeptember 21-22-én zajlott a négyrészesre tervezett forgatókönyvírói mesterkurzusok nyitánya, amelyre Hollywood egyik rendező-óriását, Oliver Stone-t hívták meg a szervezők. Ám a kétnapos rendezvény inkább hasonlított egy szakmai közönségtalálkozóra, mintsem mesterkurzusra, úgyhogy a forgatókönyvírás trükkjeit továbbra is Robert McKee vagy Syd Field könyvéből (vagy a jó filmekből) kell ellesni – ettől függetlenül Stone bőven mesélt munkamódszeréről és technikáiról, Tőzsdecápák-ról és Vadállatok-ról, forgatási gikszerekről és szűklátókörű producerekről… BESZÁMOLÓ >>>

   
Állat, felvevőgéppel
Soós Tamás

Willy, Lassie, Beethoven, Flipper, Winter: úgy látszik, a modern ember csak a filozófiakönyvekben magányos, és mindaddig akadnak majd okos, emberképű állatbarátai, amíg véglegesen el nem törli a természetet a civilizáció pereméről. Ám állatok és emberek celluloid-kapcsolata csak addig játék és mese, amíg be nem kerül a képbe a 21. század Pandora-szelencéje, a bűvös fekete doboz: a kamera. Utána már adatformalinba pácolt tetemek, képpé szelídített vadak, előadókká süllyesztett állatok keringenek a kamera, azaz a mai világ tengelye körül. KONTEXUS >>>

   
A kisajátítás aktualitása a film- és videóművészetben
Najmányi László

A film- és videóművészet a képzőművészet egyenes ági leszármazottja („mozgó kép”). Hogy a kisajátítás gesztusának e fiatal művészeti ágakban történt megjelenését, s egyre nyilvánvalóbb aktualitását értelmezhessük, és kellő rálátásunk legyen a szerzői jogok születéstörténetére, érdemes áttekinteni a copyright fogalmának és gyakorlatának kialakulását a képzőművészetben, valamint felvázolni a művész társadalmi szerepének megjelenését, illetve átértékelődését a különböző korokban és kultúrákban. – Gondolatok Pálfi György Final Cut - Hölgyeim és Uraim című filmje kapcsán – Második rész >>>

   
A lengyelek és Lengyelország ábrázolása a rendszerváltás utáni magyar játékfilmben
Grzegorz Bubak

A lengyel-magyar viszonyt sok évtizede mintaszerűnek tartják, csakúgy, mint a két nép közötti kulturális kapcsolatokat. A konfliktusok hiányát egyesek a nyelvi távolságból eredő kommunikációs nehézségekkel magyarázzák, mondván, hogy nehéz veszekedni azzal, akit nem értünk. Ez azonban a dolgok bántó leegyszerűsítése, a közmondásos barátság eredetét ugyanis másutt kell keresnünk – akár a két nemzet lelkületében. FORDÍTÁS >>>

   
Beszámoló a Szőts István emlékülésről és kerekasztal-beszélgetésről, 2012. június 4-5., KRE
Deák-Sárosi László

2012. június 4-én és 5-én Szőts Istvánt és munkásságát megidéző rendezvényt tartottak a Károli Gáspár Református Egyetemen. Hiánypótló ez a kezdeményezés, hiszen az egyik legjelentősebb magyar rendezőnek az életműve még mindig nem került az őt megillető helyre kultúránkban. Szőts születésének századik évfordulóján felgyorsulhat ez a folyamatot. Köszönet érte a következő szervezeteknek és képviselőiknek, akik a rendezvény mögé álltak: Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete (MADE), Károli Gáspár Református Egyetem (KRE), Magyar Művészeti Akadémia Film-foto Szakosztálya (MMA), Euromozaik Alapítvány, Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetsége (MFFSZ). >>>

   
Düledező falak
Gyökér Róbert

Az oktatás politikai kérdés. Célja nem csupán a múlt értékeinek átörökítése, hanem a fennálló hatalmi viszonyok állandósítása is. A tudás önzetlen átadása sohasem létezett, a tankönyvírók gondolatait mindig a hatalom birtokosainak rejtett szándékai rendezték egységes sorokba. A migrációs nyomás és az új értékrendek lassú átszüremlése eddig soha nem látott mértékű kihívást támasztanak az iskolával szemben. A politika megpróbálja fenntartani az oktatás hagyományos intézményét. A legfrissebb „iskolás” filmek azonban nem túl fényes jövőt jósolnak ennek a kísérletnek. KONTEXTUS >>>

   
A kisajátítás aktualitása a film- és videóművészetben
Najmányi László

Az idők kezdetén az öntudatra ébredő emberiség nem ismerte a copyright fogalmát. A barlangrajzokat, sziklafestményeket nem írták alá készítőik, s az első művészek feltehetően nem csapták kupán bunkóikkal művésztársukat, ha az egy általuk kifejlesztett állat-, vagy emberfigurát átemelt saját mágikus célzatú kompozíciójába. Az első indiai, egyiptomi, kínai műalkotások megteremtőinek nevét sem tudjuk, s abban az időben e kultúrák művészeinek kifejezett célja volt, hogy elődeik munkáihoz minél hasonlóbb műveket alkossanak. - Gondolatok Pálfi György Final Cut – Hölgyeim és Uraim című filmje kapcsán – Első rész >>>

   
Képrokonság. Fotó és film - A fotóművészet születése
Palotai János

A Szépművészeti Múzeumban július 1-ig látható fotó kiállítást a filmbarátoknak is érdemes megnézni. Nemcsak a festészettel való kapcsolat miatt - piktoriális fényképek. A bemutatott időszak (1889- 1929) nemcsak a fotográfia, de a film művészetté válásának kora is volt. A tárlatot hirdető molinó a Múzeum homlokzatán, Gloria Swanson filmsztár portréjával, a két művészet rokonságára utal.
A FOTÓMŰVÉSZET SZÜLETÉSE - A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929). Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, 2012. március 30 – 2012. július 1 között. SZEMLE >>>

   
A szégyentelenek – Hűtlenség a moziban
Soós Tamás

Mióta szerelmesfilm, azóta hűtlenségi dráma is létezik. A félrelépések köré szőtt filmek nem alakítottak ki maguknak berögzült cselekménytípust, de búvópatakszerűen újra és újra felbukkannak a jelentősebb társadalmi vagy filmtörténeti változások idején. Most, a szexuális szabad(os)ság digitálisan kiterjesztett korában újfent divat a hűtlenség témája – legalábbis azokban a filmekben, ahol még egyáltalán van értelme megcsalásról beszélni. KONTEXTUS >>>

   
Idén lesz 90 éves a Corvin Filmszínház
Radics Péter

Budapest talán legpatinásabb mozija a Corvin Filmpalota. Az 1996-os felújítás óta a legújabb magyar és külföldi filmsikerek a legszínvonalasabb vizuális és hangzásbeli élmény mellett tekinthetők meg. Az egyik kamarateremben (speciális szemüveggel) ma már 3D-s filmeket is meg lehet nézni. A filmszínház gyakran ad helyet filmes rendezvényeknek, filmbemutatóknak, díszvetítéseknek, fesztiváloknak. MOZITÖRTÉNET >>>

   
Hamupipőkéből gonosz mostohává - Julia Roberts
Kovács Kata

Julia Roberts igazi posztmodern sztár, aki az elmúlt huszonöt évben azzal tartotta fenn sikeresen a közönség érdeklődését, és maradt meg Hollywood egyik legjobban fizetett színésznője, hogy filmjeiben nem csupán szerepet játszik. Filmbeli karakterei és sztár-imidzse koherens egészét alkotnak: sikereit mindig is a szellemességgel, érzékiséggel, reflexiókkal és szarkazmussal átitatott, ám elbűvölően természetes szomszéd lány-figuráinak, és híres mosolyának köszönhette. SZTÁRSTÁTUS >>>

   
Köszönöm...! – Pártos Erzsi 1941-ben megjelent könyvéről
Radics Péter

Pártos Erzsi érdemes művész, Aase-díjas (a Nemzeti Színház legjobb epizódszínészének járó díj) színművész 1907. április 2-án született Budapesten, és ugyanitt halt meg 2000. április 18-án. Főként epizódszerepeivel és összetéveszthetetlen szinkronhangjával vált a legszélesebb körben ismertté. Egykori lakása falán, a Régiposta utcában tábla őrzi emlékét. SZEMLE >>>

   
Ember embernek vírusa – A vírusfilm mutációi Soós Tamás

A vírusfilmek állítása szerint az emberek hajlamosak elfeledkezni az evolúcióról. Vagyis arról, hogy folyamatos adaptálódásra, változásra ítéltettünk. A vírusfilmek azokat az alapvető, kortárs, tudatalatti vagy tudatos szorongásainkat fogalmazzák meg (kép)soraik között, amiket az információs társadalom, az individualitás mítosza vagy a mai halálkultusz kelt. KONTEXTUS >>>

   
A félig tele pohár esete a 2012-es Filmszemlével
Kovács Adrien

Az idei Filmszemlét maguk a szervezők illették előzetesen a „fapados” jelzővel, utalva az állami támogatás elmaradására, a pénztelenség okozta szervezési nehézségekre, a bemutatók korlátozott számára, a kevesebb meghívottra. A statisztikák viszont pozitívak – 10 ezer néző, pótvetítések, jó kritikák – kérdés tehát, hogy akkor mi a jövő. Állandósul az ezévi felállás, esetleg visszatér a korábbi évek gyakorlata, az államilag támogatott filmhét, vagy teljesen más, még nem próbált módon mutatkozik-e be a magyar film? VÉLEMÉNY >>>

   
„Look out honey, ’cause I’m using technology!” - Álomháború, avagy a mély remix korszaka
Dragon Zoltán

Sokan sokféleképpen igyekeztek megnyilvánulni Zack Snyder Sucker Punch (magyar mozikba a kissé szerencsétlen Álomháború címen jutott el) című, 2011-es filmje kapcsán, kifejezetten úgy tűnik, megosztó alkotás, azonban vajmi kevés szó esik arról, mit is jelent ez a film a mozgóképes esztétika, illetve a film mint médium számára. Igazi dizájnmoziról van ugyanis szó, amely a végletekig viszi a mély remixelhetőség és a hibrid média lehetőségeit, látványosan ötvözve a számítógépes játékok képi esztétikáját és procedurális narratív megoldásait a klasszikus játékfilmes klisékkel. DIZÁJMOZI >>>

   
Kertmozi a Belvárosban – a Metro/Szikra kalandos története
Radics Péter

Az egykori Szikra, majd Metro mozi épülete a Teréz körút utolsó telkén, a Nyugati téren található. Az 1926-os megnyitón Karinthy Frigyes Prológusa hangzott el, majd a magyar és az UFA-filmhíradót követően a Charley nénje és a Varieté című filmeket vetítették. A korabeli sajtó lelkendezve írt az új filmszínházról. MOZITÖRTÉNET >>>

   
A legnagyobbak száz éve - Paramount és Universal
Dombi Gábor

2012 a filmtörténet nagy évfordulóját hozza. New Yorkban Famous Players Film Company néven száz évvel ezelőtt indult a magyar Cukor Adolf cége, az USA legidősebb stúdiója, a nagy filmgyártók között az utolsó, amelynek központja még Hollywoodban van. 1914-re ebből lett a Paramount Pictures. 1912-ben egy hónappal később, április 30-án elindult a The Universal Film Manufacturing Company, szintén New Yorkban. A hat nagy amerikai gyártó közül kettő immár száz éves. VISSZATEKINTŐ >>>

   
A képmentes mozgókép
Dragon Zoltán

Vajon üzenhet-e bármit is a digitális számítógép metamédiuma? Bár tudjuk, hogy a mozgókép minden formája – így a film is – puszta illúzió, a huszonegyedik század elejére beért technológiai innováció már szó szerint értelmezi ezt, és lehetővé teszi, hogy tulajdonképpen bárki, mindennemű filmesztétikai, illetve filmkészítői előképzettség híján is képes legyen komplett mozgóképes művel előrukkolni. KONTEXTUS >>>

   
Készülhet-e jó történelmi film Magyarországon?
Radics Péter

A szerző azt a két kérdést teszi fel gondolatébresztőnek szánt írásában, hogy miért nem sikerült eddig a kor kihívásainak megfelelő nemzeti történelmi tematikájú filmmel előállniuk a honi filmkészítőknek, illetve miért számíthat csak mérsékelt érdeklődésre a társadalmi elit magánélete Magyarországon. GONDOLAT >>>

   
Megérkezni a boldogság – Jubal, Ben Wade és a farmer Tanner Gábor

Az 50-es évekre megváltoztak a westernfilmek. Berkes Ildikó szemléletesen mutatja be a könyvében, hogy az alapvetően hősi műfaj miként formálódott át azért, hogy a hidegháború legkevésbé sem heroikus világát leképezze. Az egyén már nem „oldódik fel” a közösségben, hanem elmagányosodik, legendája devalválódik. A filmemlékezet fesztivál két különös, az 50-es évek közepén készült westernje lehetőséget ad arra, hogy ne csupán a megelőző korokhoz viszonyítsuk a hősöket, hanem lehetséges jövőjükhöz is. Vagyis ne azt firtassuk, honnan indultak, hanem, hogy merre tartanak. Milyen alternatíva áll előttük. És erre – westernekben szokatlan módon – csak akkor tudunk felelni, ha a hősök körül levő nőkre figyelünk. A Jubal és a Ben Wade és a farmer jelentős mértékben női westernek. KONTEXTUS >>>

   
Láthatatlan feljegyzések – A miskolci Kunt Ernő Képíró Műhelyről Gyökér Róbert

Mit tehet egy szűk filmes csoport a hazai médiazűrzavarban? Kiállják-e a tagok által képviselt értékek – a megismerés, az együtt gondolkodás, a hiteles tolmácsolás igénye – az idő próbáját? Milyen jövője van ma Magyarországon a dokumentumfilmnek? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Kunt Ernő Képíró Műhely tagjaival. KONTEXTUS >>>

   
Hollywood – remastered Fábián Károly

A 15. Filmemlékezet Fesztivál egyik szekciójának címe: Hollywood – remastered. Ebben a Sony Pictures Entertainment legfrissebb, digitálisan felújított filmjeiből láthatnak válogatást a nézők az Örökmozgóban. Csaknem mindenki használ képjavító szoftvert a számítógépén. Azt gondolhatnánk, nem lehet sokkal bonyolultabb a mozgókép-felújítás sem, ráadásul az profi ipari környezetben folyik. Dacára ennek évek óta tart a vita: valóban megváltó megoldásokkal szolgálhat-e a digitális technológia a filmrestaurálásban és -megőrzésben, vagy könnyelmű csábítást jelent, aminek könnyű felülni. Ugyanakkor úgy tűnik, mára felhalmozódott annyi tapasztalat és tudás ezen a téren, hogy indulatoktól mentesen ítéljük meg az eredményeket. Lássuk hát, a most vetítésre kerülő filmek tükrében: hogy áll a digitális felújítás helyzete! KONTEXTUS >>>

   
A látnok szerencséje. Steve Jobs és a Pixar. Tanner Gábor

Bő száz év elteltével a filmvilágban ismét a (részben vagy egészében) rajzolt alkotásoké a főszerep, ahogy annak idején a zoetrópok korában volt. Olyan mozgóképeket lehet létrehozni a számítógéppel, amelyek valószerűségükben a valóság után fényképezettekkel versengenek. Nem kis része van ebben a folyamatban Steve Jobsnak. Ugyanígy abban sem, hogy a függetlenfilm-készítés mindennapossá válhatott. Technikailag nem kell hozzá más, csak egy iPhone, egy Final Cut Pro szoftver egy Apple gépen, és az anyag mehet ki a YouTube-ra, hátha ráharap egy hollywoodi producer. Jobs a 70-es években a barátaival megteremtett egy iparágat (személyiszámítógép-ipar), és bármekkora látnoknak is tartják, szerintem véletlen, hogy 1986-ban egy kis komputercég megvásárlásával éppen a 21. század elejének filmes revolúciójába invesztált. Tragikus halála miatt sosem tudja meg, merre tart az, amit (többedmagával) elindított. Nekrológ helyett lássuk, mivé lett a Pixar, és találgassuk, merre tart a CGI (Computer Generated Imagery). KONTEXTUS >>>

   
Az Indie Screeningstől a Magyarhangyáig. És tovább? Fábián Károly

Az internet ambivalens viszonyban van a mozira irányuló filmforgalmazással. Egyrészt a konkurenciája. Hiszen alternatív képközvetítőként is funkcionál. Másrészt a közösségi oldalak térnyerésével úgy tűnik, mintha lehetne rajta keresztül növelni a közönségszervezés hatékonyságát. Talán közvetlenebbül lehet elérni a potenciális mozinézőket. De valóban lehet aktivizálni a nézőket a webkettes eszközökkel? Rá lehet venni őket, hogy elinduljanak a moziba? Éppen azon a felületen, ahol a mozizással konkurens rendszerek (VOD, Hulu.com stb.) épülnek ki? Vagy mindezek a problémák a mozi- és filmkultúra egy egyre szűkülő szegmensét érintik csupán? Ami némiképpen átalakul, de a nagy struktúra marad a régiben? KONTEXTUS >>>

   
Várakozás – A dokumentumfilmek új finanszírozási rendszeréről Gyökér Róbert

Valódi fordulatot sejtet az állami kultúrafinanszírozási rendszer átalakítása. A filmé már most valódi földcsuszamlás. Úgy tűnik, az új támogatási rendszer hatással lesz a filmek tartalmára, minőségére és funkciójára is. Hol lesz a helye dokumentumfilmnek? Almási Tamás filmrendezővel eredtünk a kérdés nyomába. KONTEXTUS >>>

   
Vetítőgépzúgás és egérkattintás a Műcsarnokban. Színes intro a European Film Getaway-projektnek Tanner Gábor

2008-ban elindult a European Film Gateway-program, amelynek célja egy európai filmarchívumokat összefogó portál létrehozása volt. Ezen teszik majd közzé az egyes archívumok digitalizált kincseit. 2011-re kellett elkészülnie a site-nak, ennek megfelelően augusztus 4-én megtartották a megnyitóját egy ünnepélyes plakát- és fotókiállítás, valamint némafilmes vetítéssorozat keretében a Műcsarnokban. Minden részt vevő országban megtették ezt valamilyen formában, ez a feladat nálunk a MaNDA és Filmintézetre hárult. Megnéztük a kiállítást, beültünk a vetítésekre, és nekivágtunk a digitális átjárónak is. Az offline anyagok lenyűgözőek voltak, ám az online átjáróban nem láttunk fényt pislákolni az alagút végén. KIÁLLÍTÁS, KONTEXTUS >>>

   
A fikció fogságában – Poszt-9/11-es tablófilmek Soós Tamás

A média ismételni, Hollywod pedig csak kerülgetni tudja. Ha ábrázolja, akkor is rekonstruál, persze a nemzetihősiesség-mítosszal átszínezve (A United 93-as, World Trade Center), az értelmezést kultúratudósokra és a kormánypropagandára hagyva. 9/11 lehet feldolgozatlan trauma, lehet – a filmkritikai közhelynek megfelelően – az amerikai psziché ábrázolhatatlan eseménye, mégis a következményei itt virítanak a filmvásznon. Sőt, az amerikai függetlenek narratív formát is illesztettek a terrorizmus és a 9/11 utáni társadalmi miliő kulturális légköréhez. KONTEXTUS >>>

   
Az aranykor… és utána? Olivier Joyard

A Cahiers du Cinéma 2003-as nyári számában Olivier Joyard érdekes cikket írt az amerikai tévésorozatok aranykoráról. Tavaly szintén a nyári számban folytatta az eszmefuttatását: hogyan alakult azóta a sorozatok világa? Elgondolkoztató megállapításai miatt a cikket érdemesnek tartottuk a lefordításra. KONTEXTUS >>>

   
Megalkuvások a csúcstechnikáért – 3D a mozin belül és kívül Németh Vilmos–Tanner Gábor

Gigantikus IMAX-vászon előtt ülünk a moziban. Így élvezzük a 3D-t. Ugyanakkor a vetítőtermen kívül a 3D-technológia néhány sikertelen tévékísérlet után a kis kijelzőjű készülékéken keresztül szivárog be az életünkbe. Mobiltelefonok, konzoljátékok és egyéb kütyük (MP4-lejátszók, táblagépek) megjelenítőin kísérleteznek a 3D-vel. Mi ennek az oka? Miközben a 3D-s mozik egyre inkább gerjesztik az új illúzió iránti érdeklődést, technológiailag a kis kijelzők vívják meg a forradalmat? Nem okoz zavart ez az ellentmondás a 3D-hez való viszonyunkban? Egyáltalában, milyen manapság a 3D-s látvány esélye a kisebb kijelzőkön? KONTEXTUS >>>

   
Unokáink sem fogják látni? – Pénz nélkül az utánpótlás Soóky Sarolta

Miből készítik el diplomafilmjüket a filmművészeti egyetem végzősei? Az ötéves képzést igazoló papír nélkül kénytelenek nekivágni a nagybetűs filmes életnek? Hiszen a diplomafilmeket a most felszámolás alatt álló MMKA támogatta. Hogyan viszonyulnak induló filmeseink a mostani tabula rasa állapothoz? KONTEXTUS, FÓRUM >>>

   
Párhuzamos valóságok Gyökér Róbert

Darwin tévedett. Az evolúcióelmélet a múlté: a digitális korban csak öröklét van. A kibertérben felszámolódnak létezésünk korlátai. Hány évtizede halljuk ezt, látjuk a filmekben, mégsem valósul meg! A 90-es években még oly frissnek érzett és elgondolkodtatónak tartott filmeken gyorsan ült meg a porréteg. Az intellektuális lelkesedés alábbhagyott, és átadta helyét az ezredforduló látványvadász elemekkel teletűzdelt képiségének. A tudományos fantasztikum végleg háttérbe szorul? KONTEXTUS >>>

   
Felszáríthatatlan könny Kiss Niki

Bizonyos kor felett és bizonyos mennyiségű filmről írt szöveg után a szerzőkben gyakran merül fel, hogy írásaikat egy kötetben összegyűjtve kiadják. Hűha, mennyit alakított az ember a filmkultúrán! – lepődik meg maga az esszéista is, amikor belelapoz saját gyűjteményes könyvébe. Az már jóval ritkábban fordul elő, hogy egy filmekről publikáló személy egy kitalált történetet, regényt írjon. Csupán néhány rendezőről és filmről tesz említést benne konkrétan, vagyis látszólag zárójelbe kerül a „filmítészi háttér”. Mégis filmes könyvről van szó. Csejk Miklós Üvegszilánkkönny című esszéregénye azt bizonyítja, hogy a filmek a zsigereinkben vannak, a mozgóképes médiumok hatása alól pedig nem vonhatja ki magát senki. KÖNYVRECENZIÓ >>>

   
A koalíciós időszak adaptációi (1945–1948) Gelencsér Gábor

Az 1945-ös korszakváltással az alapvető társadalmi változások mellett az érvényes tradíció hiánya miatt éli meg a magyar filmtörténet eddigi legélesebb cezúráját, s ez különösen a jóval folytonosabb – folytatódó és folytatható – irodalmi törekvések fényében válik feltűnővé. A demokratikus-humanista irányultságú irodalom ebben a helyzetben elsősorban szemléleti mintát nyújt: a sokszor még a háború előtti korszak műfaji és stiláris jegyeit őrző filmek ugyanennek az időszaknak az irodalmából merítenek. TANULMÁNY >>>

   
Bús düledékeiden e-cinemának romvára... Németh Vilmos – Tanner Gábor

Az elmúlt években két és fél tucat budapesti és vidéki mozit szereltek fel e-cinema rendszerrel. Ehhez több tízmillió forint állami támogatást használtak fel. Mindezt azért, hogy a kisebb mozik gyorsabban jussanak több művész- és magyar filmhez. A rendszer most mégis rogyadozik. Azért, mert technikailag nem kielégítő? A lobbiérdekek, mint annyi más beruházást Magyarországon, félrevitték ezt a projektet is? Vagy a kiindulási ötlettel van a baj? KONTEXTUS >>>

   
Csapjunk bele a filmezésbe! Székely Dávid

A kis stábból senkinek sem volt még a kezében kamera, igazából senki nem tudja, hogy kell használni. Mérsékelten érdekli csak őket. A gépet valaki úgy állította be, hogy a hangot csak a bal sávba rögzítse. Pár évvel ezelőtt. Azóta így vesz fel, senkit sem izgat. Minek visszaállítani, kit érdekel. Miért, nem jó nekem így? Senkit sem izgat, hogy túl van vezérelve az egész, hogy ezzel a felszereléssel LEHETNE jó minőségben rögzíteni. Tökmindegy, majd felvesszük valahogy. FIKCIÓ >>>

   
Aprópénzfilmek. A crowdfunding- és crowdsourcing-lufik Tanner Gábor

Pár éve a filmkészítést is megfertőzte két webkettes kifejezés: közösségi támogatás (crowdfunding) és közösségi előállítás (crowdsourcing). Úgy tűnt, a filmtámogatás és -készítés új korszaka köszönt be, amely a közösségi site-okra és megosztó oldalakra épül. Leltárt készítettünk. És eljutottunk a webkettes éra első nagy bukáshoz. A ki tudja, hányadik internetlufi kipukkadásához. KONTEXTUS >>>

   
3D-zátonyra futva. A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken kapcsán Tanner Gábor

A Karib-tenger kalózainak új részében a Fekete Gyöngy nevű kalózhajó egy borosüvegbe zárva kuksol. Egykori kapitánya, Jack Sparrow forgatgatja, nézegeti. Ki kellene valahogy piszkálni onnan! Kimozdítani, kiszedni, kiszabadítani. Éppen úgy, ahogy maga ez a film a palackba zárt mozit próbálja meg kirántani abból a helyzetből, hogy csupán egy múltbeli üzenet hordozója legyen. Egy letűnt médium. A kitörést (vagy megújulást, netán megmenekülést) a 3D-technológia hozza el. Tudjuk: ezen áll vagy bukik a mozi. KONTEXTUS, KRITIKA >>>

   
2010. májusi idill. Szomjas György Dumafilmje és Hajdú Eszter Fideszes zsidója Neumer Katalin

Puszta illúzió, maguk becsapása lett volna-e a három barát tavaly májusi idillje? Hajlandók voltak-e, hajlandók lennének-e a szereplők még mindig a kamera elé állni? Ki merné-e tenni magát Sebes Gábor annak, hogy ezúttal jobboldali közegben vitassák a hovatartozását? Akarja-e őket egyáltalán emlékeztetni arra, hogy honnét jött? Nem tudja az ember elhessenteni magától a gyanút, hogy még ha barátkoznak is azóta a Gáborok, és még mindig együtt él is a Tóth család, akkor is százszor meggondolnák, hogy a nyilvánosság elé lépjenek életükkel. >>>

   
Az ügynökök a paradicsomba mennek fogadtatásáról Tanner Gábor

Jóllehet a filmszemle-beszámolók sommásan elintézték Az ügynökök a paradicsomba mennek című filmet („totális tévedés” – Nol.hu, „sok sebből vérzik” – 168ora.hu), mégis magyar filmként szokatlanul nagy visszhangot váltott ki. A nem kifejezetten közönségfilmek között kimagaslóan sokan látták a moziban: tizenháromezren. És sugározta két köztelevízió is, állítólag több százezres nézettség mellett. Elgondolkoztató, ha egy produkció ilyen sok offline és online orgánum, site és blog szerzőjét készteti írásra, állásfoglalásra. Ezeket elemeztük, és mutatjuk be. Az alkotókkal készített interjúktól eltekintettünk, az érdekelt, hogy a véleményalkotó hivatalos és nem hivatalos nézők hogyan látták a filmet. SAJTÓVISSZHANG >>>

   
Búcsú a díváktól Soóky Sarolta

Jane Russell (1921–2011) – Hollywood sötéten csillogó démona, egy „törvényen kívüli” kebelcsoda. Élt: 89 évet. Elisabeth Taylor (1932–2011) – a világ legszebb asszonya és a világ legdrágább Kleopátrája. Élt 79 évet. Annie Girardot (1931–2011) – a francia mozi szürke eminenciása, a mindennapok hőse. Élt: 79 évet. Maria Schneider (1952–2011) – egykori tehetséges színészpalánta, aki örökre megbánta azt a táncot Bertoluccival. Élt: 58 évet. FILMTÖRTÉNET >>>

   
Utánam srácok – ifjúsági filmet akarunk! Huber Zoltán

Európa számos országában változatlanul folyik a gyermek- és ifjúsági filmek gyártása, és a legtöbb helyen mindez szigorúan piaci alapokon működik. A pénzügyi megtérülés pedig éppen azért garantált, mert ezek az alkotások a nemzeti hagyományokra támaszodva a minőségi szórakoztatást tűzik ki célul, a közönség pedig, úgy tűnik, mégiscsak vevő az ilyesmire. Az angolok és a németek gazdag gyermekirodalmi hagyományukból merítenek. A franciák a legnagyobb amerikai stúdiókkal versenyeznek sikerrel az európai piacon. Kérdés tehát, hogy jól képzett filmesekkel, legendás gyerekkönyvírók sorával és remek színpadi színészekkel bőven ellátott országunk miért nem gyárt már gyermek- és ifjúsági filmeket?! TÖPRENGÉS >>>

   
Az artmozikorszak vége Tanner Gábor

Szükség van-e artmozikra? Pár évvel ezelőtt még csak költői kérdés lehetett volna ez. Még jó, hogy igen! Ez nem vitás! Hát ott mutatják be a művészfilmeket, amelyeket nem lehet kiszolgáltatni a piacnak! Ma már azonban komolyan kell venni a kérdést. Mert valóban válaszolni kell rá. Minden patetikus felhang nélkül. Szóval: szükség van-e artmozikra? Nos, az is egy lehetséges felelet, hogy nincs. Sőt, ma talán ez az egyetlen logikusan kimondható válasz. Lássuk, miért! KONTEXTUS >>>

   
Filozófia gépfegyverrel Székely Dávid

Réges-rég elég volt, ha valaki bemasírozott (robotok, Rambók, régészek), és ez az egy szál szép legény pár hadsereggel és szomszédos galaxissal is ujjgyakorlatként végzett. Sajnos, ha mindent el akarunk pusztítani, akkor előbb-utóbb mi magunk következünk. Be kell mászni az álmainkba és ott ramazurizni!. Az Eredet a Rémálom az Elm utcában és a 2000-es évek ismeretterjesztő filmjeinek közös utódja. KONTEXTUS >>>

   
Dokumentumfilmek és horrormovie-k közös gyermekei Gyökér Róbert

A videokamera által rögzített látványt, valamint a „résztvevéses” technika dokumentarista formanyelve generálta képi világot az igazság közvetlen kifejeződésének tekintjük. A képek imbolygó lépteit követve az a benyomásunk támad, mintha a megismerés felé vezető utat az operatőrrel haladva közösen járnánk be. A horror a hordozható kamera lehetőségeit kihasználva, az objektivitás szintjére emeli a fikciót. A kamera ólálkodó tekintetén keresztül az iszonyat, a rettegés mélységeibe pillanthatunk... KONTEXTUS >>>

   
Fogyatékábrázolás a filmtekercseken Novák Valentin

Ki tudja pontosan, hol lehet az a metszéspont, ahol a film és a testi, szellemi hátrányba jutottak, születettek világa találkozott? Talán, amikor Charles Chaplin megismerkedett Helen Kellerrel, aki kiskorában egy fertőzés miatt egyszerre vesztette el hallását és látását. Egy azonban biztos: a mozgás-, hallás-, látás-, felfogáshátrányban élők számára egy új csatorna nyílott, hogy leküzdjék a társadalom és a köztük szélesedő árkot. VÁNDORTÉMA >>>

   
Délutáni napfény a filmvárosban – Cinecittŕ 2011 Bakos Andrea

„Bezárás fenyegeti” a Cinecittŕt, jelent meg a magyar sajtóban is a hír március 9-én. Öt nappal később hivatalos közleményben cáfolta ezt a filmstúdió vezetése. „Mindennek az ellenkezője igaz” – áll a hivatalos anyagban. Mi lehetett a félreértés oka? Egyrészt már a Cinecittŕ fennállásának hetvenedik évfordulóján tartott ünnepségen (2007) sem lehetett megkerülni a kérdést: bírja-e a stúdió a versenyt a kelet-európaiakkal, másrészt a Cinecittŕ egy szervezeti konglomerátum, állami és privát vállalatok együttese, és ha az egyik léte veszélybe kerül, akkor felületes rátekintéssel úgy értelmezhető a dolog, mintha az egésszel lenne gond. KONTEXTUS >>>

   
Átalakuló struktúrák – Európában Fábián Károly

A berlini fesztiválon kiszivárgott, hogy az unió radikálisan át fogja alakítani a filmfinanszírozás struktúráját. Csökkentik a MEDIA Programme-ben eddig felhasználható összegeket? Talán fokozatosan le is építik az eddig működtetett struktúrát? Az európai film szent tehenei talpra ugrottak. Felhívást tettek közzé. Ezerhétszáz filmes írta alá, köztük Pedro Almodóvar, Wim Wenders, Ken Loach, Michael Haneke, Andrzej Wajda, Volker Schlöndorff, Nanni Moretti, Bernardo Bertolucci, Mike Leigh, Costa-Gavras, Iciar Bollaín, Marco Bellocchio, Jean-Pierre Jeunet és a Dardenne fivérek. FILMTÁMOGATÁS >>>

   
Oscar-csalogató egy kávézóban

Ki győz idén? A király beszéde? A Fekete hattyú? A közösségi háló? Az Egy jobb világ? Netán A félszemű? Mindegy lenne, mi a jó film? Csak az a lényeg, hogy ki kivel jelenik meg, kinek jut standing ovation, van-e dráma, mennyire mérhető könnyekben a siker? Az Oscar-szobor a maga hatalmas, fejedelmi körítésével egyszerűen csak az amerikai imázs része, mint a csillagos-sávos lobogó, a Szabadság-szobor vagy a Hollywood felirat? Esetleg az dönt, melyik filmnek kell még egy kis reklámfelhajtás, hogy sikeres legyen, és melyik sikeres Oscar nélkül is? Van-e még presztízse a fesztiválnak? Miért nincsenek a magyar rendezők közelebb a tűzhöz? Többek között ezekről beszélgetett Soóky Sarolta és Tanner Gábor. KONTEXTUS >>>

   
Az Angol Filmtanács élete és halála Geoffrey Macnab

A 90-es évek végén az Angol Filmfinanszírozás szerint az angol filmek közel 60 százaléka olyan produkció volt, amelyik nem talált forgalmazóra. Sok befektető számára ez ugyanis érdektelen volt: megkapták az adóleírást, bármit is produkált a filmjük a jegypénztáraknál. Nem vált be a szerencsejáték-alapú támogatás sem. A 2000-ben létrehozott Angol Filmtanács elsődleges célja az volt, hogy népszerű filmek finanszírozásában segédkezzen, amelyekre elmegy az angol közönség. Akár péntek este, a multiplexekbe. FILMTÁMOGATÁS KÜLFÖLDÖN >>>

   
A szakítás reggele Forgács Iván

A Nő megérzi, amikor a Férfi végleg eltávolodik egykori önmagától, attól, akit szeretni lehetett. És a Napfogyatkozás elején szakít vele. Nem valakiért, nem valamiért. Akármiért. Kilép egyedül a világba. Kábult egykedvűséggel lépked. Fásultan kezdi tapogatni az életet. Saját életét. Nem kell félnie. A férfinél a levertség minden intellektualizmusa ellenére is az elbizonytalanodás, az üresség állapota. A nőnél az eszmélésé. A szkeptikusan konformista „férfiassággal” szemben megszületik egy kor „nőies” progresszivitása. REFLEXIÓ >>>

   
Kalandozások Apaországban Soóky Sarolta

Ők ketten egyek a teremtésben. Apa és fia csendes egyetértésben mézet gyűjt. Apa és fia a semmi romjain felülírja a valóságot. A gyerek még az áhított futball-labdára gyűjtött pénzét is feláldozza, hogy apjával újra találkozhasson. Ha nem lehet az a jó fiú, akiben apja bízik, kézenfekvő módon belebújik a renitens rosszfiú bőrébe. Ahogy az apáké a jövő felelőssége, úgy fiaiké az emlékezés felelőssége. REFLEXIÓK >>>

   
A leesett tantusz földet érése Fábián Károly

A plázafilmek és az artfilmek között nem annak kellene lennie a választóvonalnak, hogy az előbbiekre van pénz, az utóbbiakra pedig nincs. (...) Tessék kimondani, vagy valahogy jelölni a műsorújságban, ahogy a korhatárt és a film eredeti nyelvét is feltüntetik, hogy ez most low budget-film lesz, és úgy tessék készülni. (...) Nincs rendben, hogy úgy teszünk, mintha az olcsóság, rosszul megcsináltság vagyis a vizuális igénytelenség lenne a művészet. A szerelemről és más démonokról, Érzéki csalódás, Az ügynökök a paradicsomba mennek, Fényes csillag. MOZIBEMUTATÓK >>>

   
Jut is, marad is – A filmgyártás állami támogatása Lengyelországban Szíjártó Imre

Bár Lengyelországban a filmpiac mérete európai arányokban a nagyobbak közé tartozik, a 2005-ös filmtörvény második fejezete alapján mégis létrehozták a Lengyel Filmintézetet (Polski Instytut Sztuki Filmowej – PISF). A lengyel sajtóban moziminisztériumként emlegetett intézmény feladata a lengyel filmgyártás fejlesztése, a lengyel filmhez való hozzáférés szélesítése, a pályakezdő alkotók segítése, a lengyel film promóciója, a gyártás és a terjesztés támogatása (beleértve a határon túli alkotásokat), szakértői feladatok ellátása, a filmarchívumok fenntartásának segítése, a független filmes törekvések és a filmes vállalkozások segítése. FILMTÁMOGATÁS KÜLFÖLDÖN >>>

   
A bárányok néznek Tanner Gábor

A fincheri trükk lényege, hogy minden történet elmondható pár amerikai mítosszal. (…) Csupán arra nem kaptunk választ, miként is van az, hogy a mi neveinket, adatainkat, fényképeinket, kapcsolatainkat, üzenetváltásainkat stb. anélkül teszik üzletté, hogy velünk, tartalomtulajdonosokkal osztoznának. (…) Miért tudja kisemmizni a technikai megoldások ismeretében levő néhány ember azokat, akik a tartalmat adják a dologhoz, akik megtöltik értelemmel az önmagában üres technikát? Social Network – A közösségi háló, Antikrisztus, Machete, Fűrész 3D, Szemekbe zárt titkok, Száguldó bomba MOZIBEMUTATÓK >>>

   
Helyben maradni. De hol is van az? Tanner Gábor

Nem azt vártam volna a rendezőtől, hogy utat mutasson, megmondja azt, amit a közgazdászok sem tudnak, de azt igen, hogy valamiféle szelepe legyen a kisember felháborodásának. Dörrenjen rá egy kicsit Hollywood hangszóróiból a világ hatalmasaira, hogy a válságot ők gerjesztették. Ma már tudható, hogy az éppen összeomlott kártyavár képletesen szólva a Wall Street és Washington idilli együttműködésével épült. Tőzsdecápák – A pénz nem alszik, The Expendables – A feláldozhatók, Ízek, imák, szerelmek, Dumas, >>>

   
Az új román filmírás Iszlai József

Az elmúlt évtized román filmjeinek 45%-ában ha nem is feltétlenül tudatosan kialakított, de sikeres receptet jelentett, hogy a történet a kommunista diktatúra vagy a rendszerváltás idején játszódjon. Nagyrészt rendezői debütálásokról van szó, és jól látható, mennyire hálás ugródeszka volt ez a téma. >>>

   
„Fotóshop” Csejk Miklós

A Hogy szaladnak a fák és a Fotográfia öregasszony portréi nem a létről, a mulandóság abszurditásáról árulkodnak, hanem a magány vizuális dokumentumai. A ráncok mélyén ülő apró szemek, a messzibe révedő üres tekintetek mind arról árulkodnak, mennyire nem megy egyedül az élet, mennyire szükség lenne a közösség és a kultúra védőhálójára. >>>

   
Biztos (kép)pontok Székely Dávid

Hozzáállásunkat a véletlenhez alapvetően befolyásolja manapság a kibervilág, amely egy matematikai alapokon nyugvó éden, egy csaknem végtelen bináris sorozat. Ha ez a művilág határozottan olyan élményeket produkál, mint az őt is magába foglaló reális világ, és ha a külső környezet pótolható vagy lefedhető a virtuális valósággal, akkor miért ne feltételezhetnénk, hogy a külső világunkat is a szükségszerűség és a szabályok uralják. >>>

   
„A világot már felfedezték” – Az Álmodozások kora, az Apa és a Szerelmesfilm októbertől DVD-n Tanner Gábor

A fantázia elszabadulása és újra meg újra a valóság elé férkőzése – bár ez valószínűleg nem állt szándékában a rendezőnek – manapság már a korszak politikai parabolájaként is értelmezhető. (...) A 60-as évek eleji illúzióépítések egyike arról szólt, hogy a tervutasításos gazdaság- és társadalomirányítási modell a korszerű matematikai módszerek és majd később a rohamosan fejlődő számítástechnika új eredményeinek alkalmazásával megjavítható. (...) Mérnökeink elkallódása akár a 60-as évek legnagyobb szocialista kísérletének kudarcát is jelképezheti. (...) Ha egymás után újranézzük Szabó István első trilógiájának darabjait, pontos képet kapunk a 60-as évekről. Nagy szó ez manapság, a korszakot illető hamis nosztalgiaképzés időszakában. >>>

   
„Íme, a világ fejtetőre állt” – Az Ajándék ez a nap és a Megáll az idő DVD-n Hornung Ágnes

Bár néha minden bizonnyal jólesik kicsit másként szemlélni a dolgokat, abba belegondolni is rossz, mi történik akkor, ha a terpeszállásban lábak közötti áttekintés állandó világszemléletté szilárdul: mi úgy maradunk görnyedezve, körülöttünk pedig minden fejtetőn, és végül kiderül, hogy hosszú időre kell ebben a tartásban berendezkednünk. Mégis ami az igazi trükk Gothárnál, hogy efféle nyakatekert mozdulatra nincs szüksége. Tökéletesen hétköznapi és megszokott minden, miközben rémesen abszurd. >>>

   
Tyúkszem az ökolábnyomon Kiss Éva

Al Gore a fenntartható fejlődés westernhőse. Legfőbb fegyverével, a csillogó, metálszürje Apple laptopjával belovagol az olajlobbi által szellemi tompaságban tartott falvakba, városokba, és elvégzi intellektuális szabadító tevékenységét. A Kellemetlen igazságban kétszer is látjuk Al Gore-t úton, reptéren, ahogy magányosan húzza a bőröndjét gondolataiba temetkezve, vagy egy autó hátsó ülésén laptopjába merülten. Gyötri a magányossága, ahogy egykor a vadnyugati pisztolyhősök legjobbjait is emésztette ez a létforma, de lovagolni, akarom mondani, repülni kell tovább! (…) Arról pedig már A hülyeség korából értesülhetünk, hogy egy erdő felgyújtásán kívül a repülés a legsúlyosabb dolog, amit bárki tehet azért, hogy klímaváltozást okozzon. >>>

   
Egy korszak vége – egy mozibolond siráma Peter Matthews

Most bármelyik csinovnyik a Final Cut Prójával egy pillanat alatt létrehozhatja azokat az effektusokat, amelyekkel Szergej Eizenstein vért izzadt. A virtuális világban a művészeknek nem kell többé rendelkezniük azzal a tudással, hogy miként törjék meg a matéria ellenállását, minden lehetséges, így semmi sem számít. A CGI sterilitása és felszínessége nyilvánvaló, émelyítő hiperreális csodákat ígér, de arra nem ad ötletet, hogy mihez fogjunk velük. >>>

   
Michael Curtiz és a 13. számú fiáker Miguel A. Fidalgo

Az Örömozgó Keresztutak – osztrák–magyar filmkapcsolatok egykor és ma programjának keretében szeptember 25-én látható lesz Kertész Mihály 13. számú fiáker című, felújított némafilmje. Hogy kedvet csináljunk a vetítéshez, ismét közlünk pár részletet Miguel A. Fidalgo nagy ívű monográfiájából, hogy megvilágítsuk némiképpen a 13. számú fiáker készítésének előzményeit és körülményeit, valamint hogy felvillantsunk néhány érdekességet a korszakból. >>>

   
Werkődés Pető Ákos

A Magyar Nemzeti Filmarchívum gondozásában megjelent az Egri csillagok DVD-n. A kiadvány két unikális anyagot is tartalmaz a gyönyörűen felújított filmen túl. Egy werkfilmet a forgatásról, valamint ugyanerről egy híradórészletet. Ritka eset, hogy a werkfilm megtekintése alapvetően befolyásolja a filmélményünket. Mint az Egri csillagok esetében. Ezért arra kértük a szerzőt, hogy gondolkodjon el egy kicsit film és werkfilm viszonyán általánosságban, és konkrétan az Egri csillagok kapcsán is. >>>

   
Ki vagyok én? Fábián Károly

Egykor a chaplini figura folyton beakadt a kapitalizmus mechanikájába. Porszemként hullott bele, és megakasztotta. Mi pedig kinevetjük, mennyire nem tud alkalmazkodni. Miközben csak kevesen vesszük észre, hogy ő az egyik utolsó figura, akinek arca van a tömegben. Személyisége. (...) Carrey a klasszikus chaplinihez képest ellentétes módon viszi ad absurdumig Russell figuráját. Annyira nincs arca, személyisége, hogy bárhol bevethető. Nem tudja maga alá gyűrni a gépezet, mert bárhonnan kicsúszik, és bárhova beszivárog. I Love You Phillip Morris, Levelek Júliának, Salt ügynök, A szupercsapat >>>

   
Moziklip Fehér Viktor

A Moziklip képileg és a dalokhoz társított kis történetekben is a 80-as évek végi korszak enciklopédikus foglalata. Erre az időszakra már egy nyílt kettősség volt jellemző. Eddigre már polgárjogot nyert, a köztudat részévé vált a második nyilvánosság, a második gazdaság, majdhogynem azt mondhatnánk, hivatalossá vált ez a szint is a hagyományosan elfogadott és propagált hivatalosság mellett. (...) Lehet fagerendákkal aládúcolt bérházban forgatni vagy elit hotelszobában, pályaudvaron vagy munkásszállón ugyanúgy, mint hatalmas kertes házban. Mert az átlagszint államilag garantáltan a kettő között van. Nincs még egy olyan kivételes pillanata a magyar történelemnek, amikor úgy beszélhet csúcsairól és mélységeiről, hogy közben a legnagyobb egzisztenciális nyugalomban élhet középen. >>>

   
Cefre Fábián Károly

A felkészületlenségüket büszkén vállaló kérdezők egyike egy rögtönzött fejszámolással kikalkulálja, hogy a húszezer elítélt, ha négy taggal számolunk, százezer érintett családtagot jelent. Számomra ízléstelen az efféle felvetés, és tiszteletlen is a forradalom emlékével szemben, hiszen az internáltak és megfélemlítettek elképesztően magas számát tekintve a lakosság jóval szélesebb körét érintette közvetve a megtorlás. Biszku ki is játssza a magas labdát. És azzal a több százezer emberrel ki foglalkozik, aki a kapitalizmus révén csúszott le, szegényedett el, vesztette el a munkáját stb.? Bloggereink megfeneklenek... Bűn és bűntetlenség, A tetovált lány, Labdarúgó-vb 2010, Mediterrán finomságok, Ilyen a formám >>>

   
„Ez a nap már tönkrement, a kislány iskolába ment” Csejk Miklós

Számomra igen elgondolkoztató, hogy a magyar pedagógusok 86 százaléka a buktatás lehetőségének visszaállítása mellett van. Talán abból fakadhat ez, hogy az átlagos magyar pedagógus szorong. Egyrészt nagyon alacsony a magyar társadalomban az erkölcsi és az anyagi megbecsültsége a szakmának, (...) másrészt a rosszul kommunikált, sok helyen nem szerencsésen, túl gyorsan bevezetett liberális oktatási reformok, melyeknek legfontosabb eleme az integrált oktatás bevezetése volt, ellenszenvet váltottak ki a pályán lévő pedagógusok nagy részéből. Felülről oktrojált reformok voltak ezek. >>>

   
Szlovák-e vagy? – Kemény fickók Kulcsár Géza

Oroszlánszívű Richárd, akit a mai napig nemzeti tisztelet övez Angliában, legszívesebben franciául beszélt, és angol alattvalóit barbároknak tartotta. Titkát a mai napig nem tudták megfejteni. Fantasztikus lehet másmilyennek (és természetesen jobbnak) látszani annál, mint amilyenek vagyunk általában, úgy, hogy ezért ráadásul semmit nem kell tennünk. Jövünk-megyünk, tesszük, ami a lényünkből fakad, és közben sokkal jobbnak látszunk a külvilág szemében. Robin Hood, Vasember 2, Túl jó nő a csajom, Rendészet és nyelvészet. >>>

   
Igazságosztók Kiss Éva

Lehet, hogy a magányos igazságosztók kora lejárt. Immár nincs lehetőség a Robin Hood-i cselekedetekre. Ha több évtizedig eltart is, de meg kell tanulnunk, hogy csak közös erővel van esélyünk. Az is lehet, hogy mindezt csak akkor fogjuk megérteni, amikor már egyre tarthatatlanabb lesz a különbség az ázsiai és az európai munkakultúra és életfelfogás között. Vagyis amikor majd fel kell adnunk ma még természetesnek tűnő igényeinkből az életkörülményeinket illetően. >>>

   
Ember a mobiltelefonnal – Az online nézőpont Soóky Sarolta

A rövidfilm nem csupán a majdani rendezők szárnypróbálgató terepe. Kompakt egész, önálló műfaj, amelyet éppen műfaji sajátossága, a rövidség ítélt halálra egykor. Mert hol láthatott a közönség kisjátékfilmet? Azon a néhány fesztiválon kívül, mely összehozta a műfaj rajongóit, csak elvétve találkozhattunk velük. „Kisfilmként” a mozifilmek előtt, esetleg a televízióban szégyenletesen későn, valamikor a hajnali órákban, amikor a „kultúrafertőzés” kockázata a lehető legkisebb. De mára minden megváltozott. A „kisfilm” adekvát az interneten, és fordítva: az internetfogyasztási szokásainkhoz legjobban a „kisfilm” illeszkedik. >>>

   
Szirénhangok a természetből – háttal a civilizációnak Lalík Sándor

A természeti létbe való kitörés nem vezet sehová. De az sem vezet sehová – helyesebben katasztrófába vezet –, ha túlságosan eltávolodunk a természettől, s nemcsak eltávolodunk, de szembe is fordulunk vele. Ha legyűrendő, kisajátítandó, kizsákmányolandó ellenségnek tekintjük. Ezt látjuk az esőerdők kiirtásában, a vizek és a levegő elképesztő szennyezésében, a jéghegyek és gleccserek „elolvasztásában”. Az utolsó hatvan évben a természetben nagyobb pusztítás történt, mint az emberiség azt megelőző, egész történetében. >>>

   
Antonioni – Kína Fábián Károly

Hozzászoktunk a rendkívül célzatos, rövid, tömör üzeneteket sulykoló ismeretterjesztő dokumentumfilmekhez, melyekhez képest ez a munka megadja a felfedezés örömét a nézőnek is. Jóllehet a narrátorszöveg irányítja a figyelmünket, de Antonioni alapvetően magunkra hagy bennünket a képekkel. Nincs más választásunk, magunknak kell értelmeznünk a látványt. Michelangelo Antonioni dokumentumfilmjét május 9-én és 14-én fél 7-kor vetíti az Örökmozgó Filmmúzeum. >>>

   
Világvége után Kulcsár Géza

Az út című filmben az a döbbenetes, hogy a szeretet megélésén túl nincs más „házi sütetű utópia”. Apa és fia kitalálnak „eszméket” maguknak, hogy ők soha nem esznek embert, és hogy ők a jó emberek, magukban hordják a lángot, de ezeknek a cselekvésorientáló képzeteiknek sincs utópikus tartalma (vagy legalábbis nagyon sovány). (...) A hőseinket körülvevő hamuszürke, pernyefekete világ ellenére azon kaphatjuk magunkat, hogy irigyeljük őket. Minden idejüket egymásnak szentelhetik, s mivel a környezetük hirtelen felbukkanó veszélyeket rejt, nem is távolodhatnak el egymástól. (...) Extrém szituáció kell hozzá, hogy az apa ilyen megkülönböztetett figyelmet fordítson a gyerekére. A hétköznapi életben erre nincs időnk. >>>

   
Történetek a hátországból Szatmári István

az embernek eszébe jut, hogy a WTC lerombolása, a madridi és londoni merényletek után a szakértők hosszasan fejtegették, hogy újfajta háború köszönt ránk. Eddig egy-egy katonai konfliktus alkalmával a szemben álló felek egymásra zúdították a haderejüket. Kard ki kard, ember ember ellen. De most nincs látható frontvonal. Az ellenség bárhol felütheti a fejét. Folyton résen kell lenni, állandóan hadban állónak kell tekinteni magunkat. (Kedves John!, Testvérek, Zöld zóna, Egy lányról) >>>

   
Pálinkával jó lesz – Hajdu Szabolcs: Bibliotheque Pascal Tanner Gábor

A keleti ártatlanság felszabadítja a nyugati civilizáció által rabul ejtetteket? Van ennek bármi értelme vagy hitele? A 19. századi orosz irodalom pravoszláv küldetéstudatának valamiféle cigány-román verziójával van dolgunk? Ha igen, bár bátor állítás, de nem érzem az érvényességét. És hát mielőtt komolyan vennénk ezt, ne feledjük, egy álomvilágról van szó. (...) Az aktivitásra, az egyéni kiállásra és kezdeményezésekre buzdító amerikai mainstreamfilmek trendjéhez képest ez mindenképpen más felfogás, de ezen a tényen túl, nem tudom nagyra értékelni. >>>

   
Fivérek és nővérek Fábián Károly

Alulról fényképezve látunk egy teljes képmezőt betöltő fekete harangot. Kondul egyet. Egyértelmű: ez egy lélekharang. Valahol Budapesten, a VII. kerületi Dob utca mélyén Gordon Laci felpattan az ágyából: meghalt a testvérem! Pedig a 38 éve Amerikába emigrált Tamás éppen hogy nem halt meg, hanem hazajött. A harang képe nem valamiféle misztikus (biblikus) tárgy brutális megjelenítése, hanem Laci cukrászboltjának ajtaja felett csengető harangocska, amely jelzi, ha valaki belép az üzletbe. >>>

   
Képmutatás Kiss Éva

Az utóbbi hónapokban sűrűsödnek a megmondó mainstream filmek. A kapitalizmussal világromboló baj van, mert gonosz emberek befolyása alá került. Uralkodóinknak kötelessége a létbiztonságon és az élhető körülményeik megteremtésén munkálkodni alattvalói számára. A kereszténység sem volt mindig toleráns a mássággal szemben, ahogy most sem az. De érdemes-e jelszavakká degradálni az összefüggéseket? Kapitalizmus: szeretem, Az ifjú Viktória királynő, A sötétség határán, Agora. >>>

   
A sosem volt forradalom Kerekes András

A nemzeti bolsevikok és a rendszer elleni harcban szövetségeseik, a polgári ellenzékiek ez idő tájt végig Majdanban reménykedtek, vagyis egy ukrán típusú fordulatban, amely ott a kijevi Majdan téren kezdődött, és amely Moszkvában elmaradt. (...) Egyesekben azonban még maradt annyi erő és remény, hogy világgá kiáltsák: meghalt a forradalom, éljen a forradalom! Aztán fölhangzik a nagy honvédő háború legendás indulója, a Föl a szent háborúra. Vigyázzállásban hallgatják, az idősebbek éneklik. (...) Valaki kijelenti, tizenkét év ellenzéki múlt áll mögötte, de nem hiszi, hogy ezt a rendszert meg lehet dönteni. „Itt nem Putyinról vagy Medvegyevről van szó, hanem az emberekről, akik így élnek, és akiknek ez megfelel” – mondja. >>>

   
Morzsákra vágva Soóky Sarolta

A Szemle rövidfilmes versenyprogramjában 33 munka közül 10, vagyis a mezőny jó harmada, főiskolások kezei közül került ki. Meglepő azonban, hogy a befejezetlenség nem csak és nem főleg a vizsgamunkákat jellemezte. Felmerül a kérdés, hogy valóban a szemlén van-e a helyük ezeknek az ujjgyakorlatoknak. Egyáltalán, elvárhatjuk-e a rövidfilmektől, hogy filmként funkcionáljanak? Nem különben évek óta megoldatlan problémának számít a műfaji kérdés. Korábban a kísérleti és kisjátékfilmek külön kategóriában versenyeztek, most ömlesztve kapjuk őket, és az arány, mondanunk sem kell, az utóbbiak javára dől el. >>>

   
Egy mennyiségi forradalom derűje: a DVD-től a Blu-rayig Pedro Guitérrez Recacha

Míg a DVD mindent átalakító forradalmat hozott, ami arra kötelezte a felhasználókat, hogy teljesen megújítsák a régi VHS-szalagos gyűjteményüket, a Blu-ray előrenyomulása nyugodt evolúcióként tűnik fel. Nincsenek korábban sosem látott technikai megoldások, csak a már meglevőket tökéletesíti. Merő számtani multiplikáció: a mennyiségi újdonság áll szemben a minőségivel. 2008 márciusában egy rövid, ám intenzív kereskedelmi harc bontakozott ki a Toshiba HD-DVD-je és a Sony Blu-ray-formátuma között. (Feltűnt egy pillanatra a múlt árnya, az évtizedekkel ezelőtti vita a Beta és a VHS között.) Végül az utóbbi győzedelmeskedett. Ekkor hatalmas kampány vette kezdetét a spanyol sajtóban, mely azt célozta, hogy informálja a közönséget a Blu-ray előnyeiről. >>>

   
Csók és könny és vér Alkonyatkor Kerekes Anna

A mai vámpírok, így például az Alkonyat-sorozat Edwardja a mai kor győztes embertípusát, a pszichopatisztikus vonásokkal rendelkező yuppit testesítik meg. Edward gyönyörű, hideg és titokzatos, vagyis elérhetetlen, megközelíthetetlen, épp ezért vonzó a nők számára. (...) Ugyanakkor felruházták egy olyasfajta komolysággal, intelligenciával és bölcsességgel, amit hiába várnánk el egy ténylegesen Edward korabeli kamasztól. >>>

   
Kicsi a kijelző, de erős? Szabolcsik János

Állítólag a sötétben világító bogarak ültették a bogarat a tudósok fülébe, hogy létre lehetne hozni egy olyan berendezést, amely kis túlzással „önmagában” világít, vagyis nem kell hozzá külső fényforrás, csak stimuláló elektromos impulzusok. (...) A megjelenítő vastagsága csupán attól függ, hogy milyen matériára viszik fel a képpontokat képező organikus anyagot. (...) Amikor az OLED-kijelzők vastagságáról, hajlékonyságáról, netán áttetszőségéről van szó, akkor nem a technológia lényegi kérdéseiről beszélünk, hanem csak a szubsztrátumokról, amelyek hordozzák a technológiát. Pedig maga az OLED-eljárás több szempontból is problematikus. >>>

   
Legyen a gépnek halleluja? – Oscar-trendek Gulya István

Természetesen túlságosan szerteágazó volna, ha mindegyik Oscar-kategória történetéből igyekeznénk levonni máig ható tanulságokat – így csupán a filmes Mekka utóbbi tíz esztendejének akadémia fődíjait szemlézzük, és megállapítjuk: lehet, hogy a technikai fejlődés sodró, azonban az emberi tényezőt tekintve nagyjából minden változatlan. Márpedig hiába szárnyal a technika, ma még mindig az ember áll a felvevőgép előtt és mögött. Más kérdés, hogy most csak mutogatni meri magát, de nem akar igazán látszani. >>>

   
Biztos alapokon Tanner Gábor

Ha egy magyar rendezőtől, ez esetben Antal Nimródtól látunk klassz verekedéseket, üldözéseket, páncélautó-borulásokat, lövöldözéseket, akkor le kell hogy essen az állunk. Egy magyar rendező, aki csaknem hibátlanul el tud készíteni egy B-movie-t? Ilyen csak a mesében van. És Hollywoodban. El kell ismerni, hogy a Kontroll serdülő csoportos akciójeleneteinek már nyoma sincs A szállítmányban. A történet még mindig hemzseg a hibáktól, amitől az egész úgy hiteltelen, ahogy van, de ezt legalább feledtetik a gördülékeny akciók. >>>

   
Werner Herzog-filmek DVD-díszdobozban Tanner Gábor

Döbbenetes erőfeszítéssel átküzd egy hajót az embereivel egy hegyen, majd zavarba ejtő könnyedséggel adja el a vasszörnyeteget don Aquilinónak, hogy kifizethesse Carusót. Ezért irigylésre méltó Fitzcarraldo: nem rabja még a saját tetteinek sem. Ha az ember létrehoz, vagy csak elintéz valami nehéz dolgot, szereti elégedetten méregetni tettét, s ezzel együtt önmaga képességeit. Fitzcarraldót nem fűzi semmilyen viszony heroikus tettéhez. >>>

   
Michael Curtiz. A Casablanca árnyéka alatt Miguel A. Fidalgo

"A tolonc forgatása alatt, június elején egy kisebb incidens történik, ami ugyan nem ver fel nagy port, mégis az első eset a Curtiz személye körül később kialakított »fekete« listán. Jászainak eltörik az egyik bordája egy jelenet során, amelyben meg kellett állítania egy hintót, és a színésznő Curtizt hibáztatta, amiért korábban indította el a kocsit a kelleténél." 2008. novemberében Balogh Gyöngyi „Elázott filmkincsek rozsdás dobozokban. Előkerült Kertész Mihály kolozsvári filmje” címmel írt cikket a Filmkultúrában A tolonc különös megtalálásáról és filmtörténeti helyéről. Idén Madridban jelent meg Miguel A. Fidalgo nagyon alapos, hatalmas kutatómunkáról tanúskodó, kiváló könyve Kertész Mihályról. Ebből közlünk most pár részletet. >>>

   
iWiW-avatarok Csejk Miklós

Tízmillióknak van Avatarjuk. Felmegyünk a chatre, és máris belebújunk egy Avatarba. Egy másik személyiségbe. Az alacsony magas lesz, a barna szőkévé válik, a cselédlányból királylány lesz, a parasztfiúból pedig vitéz katona. (…) De ennél azért vannak kifinomultabb Avatarjaink is. Olyanok, amelyek majdnem össze is téveszthetők velünk, csak épp egy kicsit okosabbak, ügyesebbek, boldogabbak, harmonikusabbak, viccesebbek nálunk. Éppen csak egy icipicit. Ezek az Avatarjaink vannak fönt az iWiW-en és a Facebookon. (…) Amikor ezeket az iwiw-es és facebookos Avatar-fotókat nézegetem, mindig megnyugszom, hogy mennyi boldog ember él ezen a földön. (...) Tegyük a szívünkre a kezünket, mi, emberek azért az étkezésen és a szexen kívül mégiscsak hazudozni szeretünk a legjobban. Most mondjuk úgy, hogy „avatarkodni”. >>>

   
A 3D és a hinduizmus az Avatarban Deák-Sárosi László

Az „avatára” szó a hinduizmusból ered. A Bhagavad Gítá szerint a jelentése „aki leszáll”, és az Úr inkarnációját értik alatta. A szent írásokban előre megírt módon és sajátságos küldetéssel az Úr leereszkedik a lelki világokból az anyagi univerzumba. (...) A filmben földi emberek is leereszkednek a Pandóra bolygó természeti népének világába. A na’vik égi embereknek hívják őket. Ez az átváltozás fordítottan is értelmezhető, hiszen egy másik perspektívából nézve a túltechnicizált és profanizált földi emberek emelkednek fel a na’vik spirituális közegébe. >>>

   
Nanni, a haver
Az olasz film és Moretti
Lalík Sándor

Úgy tűnik, semmi esélyünk arra, hogy szinkronba kerüljünk Moretti bemutatásával. Amikor nagyon izgalmas lett volna filmjét összevetni a hazai politikai eseményekkel, akkor nem kellett. Igaz, Moretti a demokratikus szocializmus felé kereste a kiutat (ironikusan), míg idehaza „egy ország” volt elfoglalva a jobbra tartás hogyanjával és mértékével. Későbbi önreflexív filmjei sem kellettek, pedig mennyi derű és életerő sűrűsödött bennük. És nem kellettek a gyászt belsőleg feldolgozó, külsődleges eszközöktől mentes, hagyományosnak mondható filmjei: A fiú szobája és a legutóbbi romániai TIFF-en is bemutatott Caos calmo. És nem kellettek a politikai-szatirikus filmjei sem, a korrupt miniszterről és hűséges szóvivőjéről-beszédírójáról szóló Il portaborse (1991) és a Berlusconival foglalkozó Il caimano (2006). Most ott tartunk, hogy ha valaki Moretti régi és legújabb filmjeit akarja látni, külföldre kell elmennie, és vagy szerencséje van, vagy nincs. Itthon ezek az alkotások egyetlen hordozón sem hozzáférhetőek. >>>

   
Pendrive-lét Kiss Éva

Az Avatar na’vijai bedugják magukat, mint egy pendrive-ot a nagy gépezetbe. Eddig az aktusig neutrális valamik. Kihúzott állapotban csak úgy vannak. Se jók, se rosszak. (...) Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Cameron nemcsak a filmjében reklámozza ezt a „mindegy ember”-típust, hanem arra is kíváncsi, hányan vannak már most is közöttünk ilyen „mindegy ember”-ek. Ugyanis egy rajzolt tájat mutat nekünk, mintha az valóságos lenne. (...) Korábban a Titanic komputergrafikája egy valamikori valóságos tárgy alapján készült, most, ha kijövünk a moziból és beletekintünk a szürke, koszos valóságba, elképedünk, hogy milyen rosszul is képezte le itt valaki nekünk azt a korábban látott szép, kék világot. És idegesen keresni kezdjük a csatlakozókábelünket. Át kéne dugni magunkat. >>>

   
Ilyenek ezek mind? Mónika, Joshi úr és a képírók felelőssége Harmat György

Nem állíthatjuk, hogy Mónika vagy Joshi úr (és munkaadóik) idézik elő a romák iránti ellenszenv vad fellángolásait, hiszen tévéműsorok nem létrehozói társadalmi folyamatoknak, „csak” megjelenítői, de bizony részben alakítói is, pláne ha azzal a bizonyos látszatképpel egy fenyegető közhangulatot erősítenek. Természetesen nem cenzúrát kívánunk, legfeljebb némi etikát, önmérsékletet, belátást. (Mindenkor, de különösen manapság, egy gyűlöletszakadék felé viharzó országban.) >>>

   
Két szovjet-orosz pozitív hős. Alekszej Batalov és Oleg Jankovszkij Forgács Iván

Az ötvenes évek közepétől egyre inkább a valóság felé forduló, pozitív szemléletű, olvadóan kritikus szovjet filmművészet gyorsan rátalált saját ideális polgárára. Felfedezte Alekszej Batalovot. A hetvenes-nyolcvanas évek irányadó egyénisége már egy képlékenyebb típus lett. Egy második generációs értelmiségi, akit megérintett a hatvanas évek szellemisége, de inkább külső vonzása örömével vetette bele magát saját életébe. Ilyennek jelent meg a filmvásznon Oleg Jankovszkij. >>>

   
Sorstörők a gáton SoSa

Előbb vagy utóbb meg kell válaszolnunk azt az egyszerűnek tűnő, mégis gigászi küzdelmet okozó kérdést: tetszünk-e önmagunknak? Óhatatlanul előkerül az Ivan Iljics-i dilemma: mit ért a dolgos, képmutató látszatélet, ha félúton elhagytuk önmagunkat? Hogy itt az-e a kérdés, hogy mennyi ideig lehet bujkálni a valóság elől, vagy sokkal inkább az, hogy léteznek-e alternatív létezésformák, az már önmagában a hit próbája. Menekülési útvonalat sokan, sokfélét álmodtak, sőt álmodnak ma is vászonra. >>>

   
Balázs Béla, Karl Brunner és egy olló Schiller Erzsébet

A Karl Brunner egy 1936-os szovjet gyerekfilm, amelynek ismereteink szerint Balázs Béla volt a forgatókönyvírója. Bár a film rendkívül nagy sikert aratott (három hónapig ment Moszkvában, négy hónapig Leningrádban, vidéken még évekkel később is játszották), az „éles drámai helyzetek” kivágása miatt – írja Balázs egy levelében – nem olyan lett, amilyennek elképzelte. Egy ilyen – valószínűleg tényleg fölösleges – ollónak lett az áldozata egy apró epizód is, amelynek 7 éves gyerekként a most 80. születésnapját ünneplő Lamberger Frigyes is szereplője volt. >>>

   
Gárdos Péter: Tréfa

2009. szeptember 16-án indult az Örökmozgóban Csejk Miklós és Tanner Gábor szervezésében egy speciális filmklub. Ebben nem az előadók mesélnek az éppen látható filmről, hanem a klubtagok írnak kritikát róla, és a klubvezetők ezeket az írásokat értékelik, illetve közös, csoportos megbeszélést vezetnek a tagok által írt szövegekről. A negyedik foglalkozás után olyan kritikák születtek, amelyek méltók a megjelenésre. Az alábbiakban Kulcsár Géza, Soós Tamás, Székely Dávid Attila, Fazekas Máté írását közöljük. >>>

   
Egy rák is lehet ember Kiss Éva

A legirritálóbb a magányos gonosz figurája és a power gomb fétise úgy a Hasonmásban, mint a Gamerben. Vagyis elég eljutni a gonoszhoz, megtalálni a kikapcsológombot, és már vége is az egész lidércnyomásnak. Miközben mindenki tudja, hogy az egész informatika-számítástechnika eljárások, technológiák, rendszerek összessége. A Gamerben elhangzik, hogy a játék fejlesztője, Ken Castle a bevételeit tekintve egy nap lekörözte Bill Gatest. Vagyis akkor, ha eljátszunk a gondolattal, hogy mondjuk, Bill Gatest kivonjuk a rendszerből, elfogadhatónak tűnne bárki számára is, hogy ezáltal egy csapásra összeomlik a számítástechnika-bizinsz? >>>

   
Minden, amit a fenékstemplizgetésről tudni illik – Jiří Menzel kilenc filmje DVD-n Csejk Miklós

Akármilyen is a rendszer, a kisember fő gondja mindig saját mikrokörnyezete lesz. A mindenkori távírász lányok fenekének stemplizgetése, a galambok etetése, az első szexuális együttlét misztériuma és egyben ügyetlensége, jó pofa sörök iszogatása, néha akár a tóban ücsörögve, álmodozás a szép asszonyok kebleiről, és vicces történetek mesélése, meghallgatása. No meg persze a hétköznapi filozofálás, ahogy mindez szépen látható a Klub Publishing kiadásában megjelent kilenc Jiří Menzel-DVD-ből. >>>

   
Más hangok, más területek: a kortárs portugál filmről Fran Benavente, Glória Salvadó

A képi dialógus hiánya fojtogatóvá teszik azokat a pillanatokat, amelyben úgy Oliveira, mint Monteiro vagy Costa újra és újra bezárják a szereplőiket a kép belsejébe. A két legnagyobb rendező kedveli a tükröket, amelyekben megjeleníthetik figuráik mágikus és misztikus felét, vagy azért alkalmaznak tükröket, hogy tökéletesen elszigeteljék az arcot vagy testet az éppen adott környezettől. Magányos figurák, önmagukra zárva. >>>

   
„Maga egy morális vákuum, Humphrey” – Az Igenis, miniszter úr! három évadja DVD-n Csejk Miklós

A sorozat elejétől a végéig arról szól, hogy reformokra van szükség, de hogy igazán mik is a reformok, és egyáltalán miért is van rájuk szükség, azt mi, nézők nem nagyon tudjuk meg. Arról már nem is beszélve, hogy nem is baj, mert kiderül, hogy senki nem fogja megvalósítani. Vagy ha mégis megvalósul egy elképzelésből valami fatális véletlen folytán, akkor attól vagy a hódok halnak ki, vagy az emberek válnak munkanélkülivé. >>>

   
A filmélményem én vagyok – A mozgókép befogadásának pszichológiája 1-3. Féjja Sándor

„Nem értem, hogy engedik meg ilyen borzalmak mutogatását Moszkvában?” – szörnyülködött egy iskolázott, szibériai kolhozból érkezett háztartási alkalmazott. Először volt moziban (mit sem tudott róla), ahol népszerű vígjátékot vetítettek. Mi rémítette meg ezt a lányt? Saját személyisége, a mozgóképpel működésbe hozott élménymintái? „Embereket téptek darabokra. Külön volt a feje, külön a lába, külön a keze” – folytatódott az immár forrásértékű élménybeszámoló. (...) A Négyszáz csapás főhősét így jellemezték tizenévesek: „Hazudozásainak csúcsa az volt, amikor tanárának azt mondta, hogy meghalt az édesanyja.” >>>

   
Dominárium – Szadívák, leszboszik és a szerelemszike SoSa

Ha Frankenstein emberroncsa feloldozást kaphatott Keneth Branaghtól, miért ne menthetné fel a film Báthory Erzsébetet, úgy, ahogy a történelem már félig-meddig megtette? Igaz, a történelem politikai játszmákra hivatkozik, míg Delpy, akárcsak annak idején Branagh, az emberi szív gyengeségeit és az öldöklő magányt kiáltja ki főbűnösnek. (…) Delpy szerint a szellemet egy hamvába holt érzés, az özvegy grófnő esztelen, klimaxszal átfűtött kései lángolása ereszti ki a palackból. (…) Ugyan kezdetben méltó férje, Nádasdy emlékéhez, és erős kézzel vezeti a birtokot, aztán mégis kitör belőle a nagybetűs Nő. >>>

   
Zsugorfejállás Tanner Gábor

A 3D-s film csupán káprázat. A 3D-s mozi nem valódi háromdimenziós jelenség. Nem a székünk mozog, hogy körbejárhassuk a filmet, hanem úgy érezzük, úgy látjuk, mintha a kép bizonyos elemei elmozdulnának felénk. De nem mozdulnak el. Vagyis a 3D olyasmi, mint azok a gyerekkönyvek, amelyek szétnyitásakor kidomborodik egy vár, egy házikó vagy akármi. Olyan, mintha elmozdulna a síkból a hajtogatás, de igazából továbbra is csak szemből van értelme, ha oldalról nézünk egy ilyen könyvet, nem látunk semmit. >>>

   
Balázs Béla és Eisenstein. Két formalista filmesztéta Bárdos Judit

Eisenstein és Balázs Béla számára az jelentette a közös világnézeti alapot, hogy a kultúra és a politika napirenden lévő kérdései szempontjából mindketten nagy lehetőséget láttak a filmben. A film az ő szemükben nem pusztán technika, nem egyszerűen látványosság vagy szórakoztatás, hanem új, nagy hatású művészet, mely a montázs révén alakíthatja a gondolkodást, sőt, az intellektuális montázs révén magas absztrakciós szint elérésére lehet alkalmas. Egyetértettek abban is, hogy lehetséges forradalmi filmművészet, és hogy fel lehet venni a harcot az UFA (a hatalmas német filmgyártó cég) politikai befolyásával és ízlésterrorjával szemben. A két szerző azonban ezen kívül semmiben nem ért egyet. >>>

   
Emlékvázlatok 7. Veress József

Az 1936-ban készült Hortobágy alkotója, George Höllering a hatvanas évek második felében Jancsó Miklós-bemutatót készített elő Londonban. Jó alkalom kínálkozott, hogy felkerekedjen, és megtekintse egykori filmjének helyszíneit, találkozzon még élő szereplőivel. Lev Kulesov interjú előtt pazar lakomát rendezett, ott sürgött-forgott körülötte a némafilm legendás orosz sztárja, Alekszandra Hohlova, Tretyjakov unokája, és több más leszármazott. A "fogadás" alatt a 20-as évek egyik meghatározó mestere szívesen beszélgetett múltjáról, élményeiről. Kísérleteit nem tartotta igazán tudatosnak. >>>

   
Erzsébet királynék, Sissik a filmvásznon Soóky Sarolta

A két nő, aki csaknem pontosan száz év különbséggel született (Erzsébet: 1837, Romy Schneider: 1938), s a bajor Alpok nyújtotta idilli környezetben nevelkedett, csodálatos háttérrel indult. (…) A kamaszéveit taposó Schneidert éppúgy nyomasztja a népszerűség, mint az egykori császárnét, akinek bőrébe bújt. Ahogy Erzsébet gyűlöli a szabályokat, s fellázad az udvar spanyolgalléros etikettje ellen, úgy menekül Romy a hercegnőskatulya elől. (…) Ugyanaz a tragédia árnyékolja be a két nő életét: Sissi a trónörököst veszíti el, Romy fia 14 évesen egy kerítés tetején leli halálát. S ez az a pont, ahonnan egyik asszony se tudja folytatni az életét… >>>

   
Először repül velünk a vonat – Bergman korai filmjei DVD-n Csejk Miklós

Ha a DVD-ket megfelelő sorrendben egymás mellé rakjuk, akkor a DVD gerincén lévő fotókból kirakható a mester portréja. Egyrészt kedves marketingfogás ez, másrészt van benne némi filozófiai mélység is, ugyanis ha Bergman egész munkásságát áttekintjük, észrevehető, hogy művei egymásra épülnek, feleselnek egymással, kiegészítik, néha módosítják, néha pontosítják egymást. Bergman filmjei nem valamiféle kapirgálások a „romokon”, hanem ellenkezőleg: filozofálgatások arról, hogy mit lehetne tenni. >>>

   
3D – forradalom vagy megváltás Németh Vilmos

Manapság a játékfilmek piaca már nem korlátozódik a mozira. Jelentős (ha nem nagyobb) bevételt hoznak a hazavihető médiumok eladásaiból (VHS, DVD, Blu-ray) és a televíziós értékesítésekből. Mi lesz a 3D-s filmekkel? Hiszen – ha hiszünk a nagyhangú szólamoknak – ezek kizárólag a moziban élvezhetőek. Pedig ma már rendelkezésre állnak annak a technikai környezetnek a fundamentumai, amelyek révén a 3D-s filmek bekerülhetnek az otthonainkba. Ne higgyünk hát a versenyről szóló porhintéseknek! Azt kell látnunk, hogy az audiovizuális szórakoztatás különböző területei egyre inkább összefonódnak. >>>

   
Lezuhant és elkapott féltéglák Kerekes Anna

Dillinger olyan kultfigura az amerikai bűnözők panoptikumában, mint az angoloknál Robin Hood. Ugyan Dillinger nem a gonoszok ellen harcolt, és egy petákot sem adott a szegényeknek – de hát a legtöbb nemzeti hős csak a maga országában próféta. Vonnegut szerint bankrabló ikonunkat magyar származású barátnője árulta el. Ilyen megalázott hangulatban ültem be a Közellenségekre, ahol aztán megnyugodva tapasztaltam, hogy az áruló nem magyar, hanem román, és nem is Dillinger szíve hölgye, csupán egy bordélyházat üzemeltető barátnő. >>>

   
Tervezéstől sújtva Tanner Gábor

Tarantino nem szöszöl a történelmi hűséggel. Szemtelen amerikai kívülállóként vagy csupán filmeken szocializálódott, mondhatnánk az Isten hozta, Mister! együgyű kertészének és egy amerikai pénzmágnás elhanyagolt feleségének nászából született fattyúként visszakérdez: mi a jó isten folyt ott nálatok, Európában? Hogy lehet az, hogy releváns tömeg nem állt ellent a náciknak sem Németországban, sem Franciaországban, sem máshol? A bosszúfilm apostola nem is értheti, hogy ha a pincében rejtőzködő családodat péppé lövik a padlódeszkákon keresztül, s te éppen csak hogy megmenekülsz, miért nem szenteled életed hátralevő részét a bosszúnak. >>>

   
A bolgár producer – A francia modelltől a bolgár valóságig Ljubomir Halacsev

Erős élénkülés figyelhető meg a tévés produkcióknál. A törvény szerint a központi állami televíziónak minden évben komoly összeget kell biztosítania a filmgyártás számára. (...) Ha ezek a pénzek eljutnának a filmgyártáshoz, úgy alacsony költségvetésekből, amelyekkel például az Ekran Stúdió dolgozik, évente legalább tizenöt egészestés játékfilm készülhetne el. (...) Igaz, ezeket a filmeket nem terjesztenék mozikban, de a tévé képernyője kezdete lehetne annak az útnak, amely visszatérítené a nézőket a bolgár filmhez. >>>

   
Játékok, üvegek és bogyók az utóbbi évek cseh filmművészetében Jaromír Blažejovský

Az átlagos cseh diák ismeri a legújabb hollywoodi sikereket, mert letölti a notebookjára; de ha azt kell megmondania, hogy mit látott utoljára moziban, a nagymamájához hasonlóan legfeljebb a Csereüvegek (Vratné lahve) jut eszébe. Így a mozi az idősebb, a hazai műveket preferáló generáció menedékévé válik, míg az amerikai mainstream fokozatosan a művészi szférába tolódik át. A kritikusok a hiperaktív kisebbséget szólítják meg, akik csillagjaikkal hozzájárulnak az internetes adatbázisokhoz, a publikum nagyobbik részével azonban nem tudnak szót érteni. >>>

   
Szemben a nouvelle vague-gal – Egy bíráló köszöntés Aurélien Le Genissel

A probléma nem az, hogy néhány filmes ismét nouvelle vague-os filmeket készít (Assayas, Desplechin, Honoré, Bruno Podalydčs vagy Pascale Ferran esetében ez nyilvánvaló), hanem hogy egy látásmód átalakult minőségi kritériummá, mértékké, ezt alkalmazva állapítják meg, mennyit ér egy film. Nyilvánvaló, hogy sok film, amelyet akár közvetlenül is ez a stílus ösztönzött, kiemelkedő. De mások nem azok. A viszonyításnak ez a merevsége a dogmává alakulás veszélyét rejti, ami aztán nem engedi kibontakozni az eredetiséget, amennyiben annak nincs semmi köze a nouvelle vague örökségéhez. >>>

   
Kifelé a múltból Shane Danielsen

Antal Nimród a 2003-as Kontroll hazai tömegsikerén túl arra is figyelt, hogy filmje meghatározhatatlan mennyiségű díjat gyűjtsön be külföldön, mert ennek révén kapcsolódhatott be a nemzetközi forgalmazási bizniszbe. Sikereivel a háta mögött Hollywoodba utazott, és készített egy horrorfilmet.(...) Ugyanakkor kortársai, Mundruczó Kornél vagy Janisch Attila érzékenysége sokkal kiterjedtebb, a munkáik kevésbé osztályozhatóak, fegyelmezetlenebbek – európaiak. Nem illeszthetők a hollywoodi filmkészítéshez. Ezek a rendezők megértették, hogy veszítenének a hollywoodi keretek között, és bölcsen az otthon maradás mellett döntöttek, ambícióikat művészi szabadságra cserélve fel, amit bárhol máshol megtagadtak volna tőlük. >>>

   
Történelem popstílusban – A nemzeti eszme szimulációja Mihail Morozov

Oroszországban 2008 második felében egy 500-as lista alapján internetes szavazás kezdődött az ország legnépszerűbb történelmi figurájáról. A Rosszija tévécsatornán rendezett döntőbe 12 személyiség került be: Alekszandr Nyevszkij, Rettegett Iván, Nagy Katalin, II. Sándor cár, Szuvorov, Pjotr Sztolipin, Mengyelejev, Dosztojevszkij, Puskin, Lenin és Sztálin. Mindegyiküknek külön adást szenteltek, amelyekben a politikai és a kulturális élet neves személyiségei képviselték őket. Ez a zsűri a decemberi döntőben Alekszandr Nyevszkijt hirdette ki győztesnek Szuvorov és Sztolipin előtt. A népi szavazáson azonban Sztálin bekerült az első három közé. >>>

   
Népfrontos mediáció – Reflexiók Hajdú Eszter filmjére Forgács Iván

Miért kéne közelednie egymáshoz egy liberális és egy fideszes zsidónak. Jó, valamikor barátok voltak. De akkor még hasonló nézeteket képviseltek. Egyikőjük váltott, eltávolodtak egymástól. Mi a probléma? Mit beszéljenek meg? (...) Miért ne idegenkedjen egy balliberális egy radikális jobboldalitól származásától függetlenül? És viszont. Miért barátkozzanak? Nem elég, ha hagyják egymást élni? Ugyanígy érthetetlen, hogy miért olyan nagy baj, ha két ellentétes világnézetű ember a hosszú házasságban egyre jobban idegesíti egymást, és különválik. >>>

   
Gonoszcsinálók. Varga Ágota: Aczél
Fábián Károly

A film úgy tünteti fel Aczélt, mint valami mindenható királyt. Mintha csak ő teremtette volna meg a működési feltételeket. Először a film negyvenharmadik percében hangzik el egy tágabb dimenzió Herskótól az 1968-as reformmozgalom kapcsán. (…) Aztán csaknem húsz percet kell várnunk, hogy ismét szóba kerüljön a történelmi szituáció. A hetvenedik perc környékén Herskó elismeri: „Ők [Aczélék] is állandó nyomás alatt voltak.” „Kik nyomták őket” – kérdezi a riporter-rendező. „Hát például az oroszok”. Ekkor még reménykedhetünk, hogy a rendező elképesztő ismerethiányáról van szó csupán, de a következő bejátszás módja egyértelművé teszi, hogy koncepciózusan próbál bennünket félrevezetni. >>>

   
Kinek a szívét szúrták meg? – A negyedik hatalmi ág és a médiaetika Csejk Miklós

A film, mint egy sporteseményt, úgy dolgozza fel a történetet. Szemben áll két tábor, a cigányok és a sportolók, összecsapnak, megszólalnak az „edzők”, a kézilabdásoké, meg a cigányvajda. A jók és a rosszak csatája ez. Itt most vesztett a jó, nem hollywoodi ez a szíven szúrt sztori. A verekedést jeles magyar színészek játsszák el. A dramatizálás érzelmi reakciókat hív elő a nézőkből. Döbbenten ülünk. Mit lehet megtudni a filmből? Hogy hol álltak a verekedők a diszkóban? Fontos ez? Nem fontosabb az egész ügy társadalmi beágyazottsága? >>>

   
A szó elszáll – a sírás megmarad Gulya István

Az internet a gyors reakciók felülete. Nincs idő (igény?) a hírek átgondolására, a vélemények megfelelő artikulálására. Ha birtokunkba kerül egy érdekes videó, nem aszalhatjuk, nem járhatjuk körül az igazságtartalmát, azonnal fel kell nyomnunk a YouTube-ra. A dolgok állásá-ban egy politikus megpróbálja kihasználni az újságírókat. Oknyomoznak, ám az ügy annyira rájuk telepszik, hogy nem gondolnak arra, saját helyzetüket is értelmezni kellene. Aztán egyszer csak, az utolsó pillanatban a nagy újságíró mackónak bekattan valami. Ilyen mértékű felgöngyölítésre egy netes újságírónak nincs ideje. Nem állhat össze előtte egy ügy a maga teljességében, mert folyton robbantgatni kell a bombácskáit. Különben a kutya sem figyel rá! >>>

   
Sex and Drogs and Rock and Roll – Partik a mozivásznon Csejk Miklós

Az elektronikus zenékkel kitöltött partik nincsenek meg partidrogok, vagyis szintetikus kábszerek, leginkább pedig a speed nélkül. Egyfelől azért, mert a ritmus, a villódzó fények, a monotonitás fokozására, hosszú ideig tartó kibírására szolgálnak. Másfelől viszont iszonyatosan erős felszabadultságérzést okoznak, az ember úgy érzi, hogy mindent és mindenkit szeret. Úgy is nevezhetjük ezt, hogy „szeretetflash”, aminek az az egyetlen szépséghibája, hogy másnapra nem marad semmi, sem a másik ember iránti érzésből, sem az emlékekből. >>>

   
Válságban Tanner Gábor

Szemére vethetnénk King Vidornak, hogy éppen vidékre helyezte a válság megoldását, abba a környezetbe, amit a krízis és a korabeli aszály egyszerre sújtott elemi erővel. Csakhogy a rendezőt nem a közgazdasági tények érdekelték, hanem megoldást kínált a válsághelyzetbe jutott kisembereknek: kezdjenek el ők közösségeket létrehozni, próbáljanak a maguk mikrokörnyezetében összefogással segíteni önmagukon. A pénzkeresésből kiszorult ember, mivel a léte alapfunkcióját veszítette el, feleslegessé válik. Nem szívesen kerül a világ szeme elé. Megbújik otthon a szégyenével. Vidor ezzel a válságmentalitással szállt szembe a Mindennapi kenyerünk-kel. >>>

   
Emlékvázlatok 4. Veress József

Hajdanában-danában a beérkezettek szívesen segítették a kezdőket. Lajta bácsi örömmel és önzetlenül nyúlt a hónom alá, pedig viszonzásra aligha számíthatott. Még jó hírekkel sem szolgálhattam számára, mert a rendszer egyelőre egyáltalán nem ingott Debrecenben. Szilágyi Gábor nem vonult elefántcsonttoronyba, érdekelték az élet örömei, figyelte a híreket, meghallgatta a pletykákat, amikor azonban munkához látott, szigorú aszkétizmussal kizárta maga körül a külvilágot. A legmagasabb szinten művelte a teóriát, alapos precizitással járva körül kedvelt filmes területeit és témaköreit. Termékenységénél sokoldalúsága volt nagyobb. >>>

   
A nagy ugrás előre Ben Walters

„Mi nem úgy tekintjük a 3D-t, mintha ablakból néznénk a világot”, mondja, „hanem úgy tekintjük, mint ablakot a világra. Az a szándékunk, hogy a néző belemerüljön a film által elmondott történet világába. Az elmúlt 20-30 évben a hang új területet, új dimenziót hódított meg. Most nyomába ered a látvány.” Cameron szerint a nem nagyszabású élő-akció film terén is elterjedhet a 3D, és tervei között szerepel, „hogy leforgasson egy kis 3D-s akciófilmet, csak hogy igazolja állítását.” Egyre jobban kirajzolódik a sztereoszkóp filmgyártás technikájának elméleti háttere. A lencseközi távolság meghatározása rendkívül fontos – az, hogy milyen messze van egymástól a kamera két lencséje a forgatás során, meghatározza a hatás ütőképességét az adott filmrészlet vetítésekor. >>>

   
Kényszeresen jó Gulya István

Nézzünk pár hőst, akik a jó oldalára rugdosnak minket, általuk jókká leszünk, még ha ez a belegebedésünkkel jár is. Márpedig ez elkerülhetetlen, mert az ember, az átlagember úgy teremtetett, hogy a televízió (a barlang) előtt gubbasszon, és „túl legyen jón és rosszon” (Nietzsche). Pontosabban: előtte álljon (üljön). Az átlagos ember – a „kisember” – cselekvőképtelen, legalábbis erkölcsi értelemben – szükségleteit ellátja, (minimál)egzisztenciáját fölépíti, ámde tényleges tettekre alapvetően képtelen és alkalmatlan. Ehhez olyan külső beavatkozókra van szükség, mint az Isten (valamely égi hatalom), vagy valamilyen szuperhős, vagy olyan, szuperképességekkel nem rendelkező hős, akinek moralitása olyan erős, hogy nem képes önnön magában tartani – szét kell osztania embertársai között. >>>

   
Hitler-ábrázolások Tanner Gábor

A Berlin elesté-ben Csiaureli megidézi A diktátor legendás földgömbjelenetét (amikor Hynkel egy fényes földgömbbel labdázik, ami aztán kidurran a kezében). A Berlin elestében a földgömb a képmező előterében van, mögötte hadonászik Hitler, a kezei furcsa ördögszarvakat képeznek a földgömbre mint „fejre”, majd rácsap: elpusztítom ezt az ázsiai országot! (Érdekes, hogy a földgömb, immár emblematikus elemként, szerepel a Valkürben is, amikor Stauffenberg először lép be a Führerhez. A fali kárpit birodalmi jelképeiről egy földgömbre vált a kép, innen svenkel tovább Hitler szinte élettelen kezére – sokáig nem is látunk többet a vezérből.) >>>

   
Legendáink antimitikus talapzaton Szabó Tamás

Az 50-es évek két sportikonja Puskás Ferenc és Papp László volt. Mindkettőjüket becézte a nép: Öcsi és Laci. Ma a főváros két legnagyobb sportlétesítménye őrzi a neveiket. De ezen túl manapság egyikük sem számít vitathatatlan nemzeti jelképnek. Puskás esetében mintha nem találnánk azt a jellegzetességet, amire egy mítoszt fel lehet építeni. Noha a Puskás Hungary (Almási Tamás, 2009) című film erre tesz kísérletet, de sajnos nem túl szerencsés kísérletet. A filmnél kevésbé hatásos, de mégsem lebecsülendő jelentőségű könyvkultúrában éledezik a Puskás-legenda... >>>

   
Emlékvázlatok 3. Veress József

A Radványi-féle stílus minden könnyed lezsersége mellett nélkülözte az egyoldalúan szivárványos tónust. Derűsen elevenítette fel vereséggel járó hadakozásait a producerekkel. Andrej Tarkovszkijjal szállodai szobájában beszélgettem jó másfél-két órán át. Meghökkentett, hogy nyitott Biblia hevert az asztalán... >>>

   
Gáza és a média 2. Rege Mihály

Előző számunkban a Gázai övezetből érkező legutóbbi terrorakciókra válaszul megindított Izraeli támadások kapcsán kommentálta a kialakult helyzetet és annak megjelenítését a médiában Nógrádi György. Most fiatal újságírókollégánk más aspektusait is felvázolja a konfliktus ábrázolásának, bemutatásának. >>>

   
Amikor porszem kerül a gépezetbe Csejk Miklós

Nálunk Zsanett ügye váltott ki hasonló felháborodást a közvéleményben, mint Clint Eastwood filmjében az elcserélt gyerek ügye. Zsanett igazi porszem lett a gépezetben, aki a mai napig harcol az igazáért. Nem tudjuk, hogy tényleg történt-e nemi erőszak vagy sem, de azt ma már tudjuk, hogy rendőrök körzetüket elhagyva „hazakísérgetnek” lányokat igazoltatás után. Ami már önmagában annyira különös, mint a filmben az anyára tukmált, betanított cseregyerek. Ahogy Zsanett ügye, ugyanúgy a filmbéli anya ügye is elindított valamiféle leváltási hullámot. >>>

   
„Folyton csak ülni és enni, inni” Fábián Károly

A filmbeli lakomajelenetek „mögöttes jelentései” olyan ellentétpárokban ragadhatók meg, mint kultúra és rombolás, civilizáció és lázadás, rend és zűrzavar, méltóság és romlottság, dominancia és alávetettség. De vajon miért nehezedik ez a súlyos „teher” az evés-ivásra, amikor annak csupán alapszükségletünk kielégítésének kellene lennie? A lakomán való részvétel a közösségbe tartozás élményét nyújtja. A befogadottak egyszersmind elfogadják a szabályokat. A lakmározás nutritív funkciót tölt be, vagyis individuális cselekvés, de a lakomázás kollektív tevékenység. Az együtt evésben az összetartozás nyilvánul meg. >>>

   
Emlékvázlatok 2. Veress József

Illés Papi gyakran ült előttem a moziban vagy más termekben, míg beszéltem, ám egyetlenegyszer sem támadt kisebbségi érzésem. Olvasta a kritikáimat, s elhitette velem: egyenrangúak vagyunk. Lohr Ferenccel az egyik debreceni szinkronszemlén ismerkedtem meg vele. Meglehetősen nyomasztott, hogy engem kértek fel zsűrielnöknek, ő pedig, akinek én kisinasa lehettem volna a filmek hangzó szféráinak megítélésében, „csak” tagként vett részt a bírálóbizottság munkájában. >>>

   
Gáza és a média Nógrádi György kommentárja

Karácsonykor a Gázai övezetben tevékenykedő Hamász-terroristák ellen támadást indított az izraeli hadsereg. A hírtelevíziók, a képes beszámolók ártatlan áldozatok képeivel vannak tele. Ezzel a média beavatkozik a háborúba. Szenvedő civileket látunk, akiket egy hadsereg tesz nyomorulttá. A közvélemény szimpátiája a palesztinok felé fordul. A gázai konfliktus nemzetközi megítéléséről és a megoldási lehetőségekről kérdeztük Nógrádi György egyetemi tanárt, biztonságpolitikai szakértőt. >>>

   
A Nyugat és az iszlám Tanner Gábor

A hidegháború ideológiai szembenállását felváltja az iszlám és a „Nyugat” egymásnak feszülése. Pedig már olyan jól megtanultunk lavírozni „az átkos” posványos vizein. Értettük a konfliktusok hátterét. Nem lehetett már minket megvezetni. Erre most itt ez az új valami. Iszlám. Fekete lebernyeges fickó, csak a szeme látszik ki a turbán alól, veszélyesen villog, bármikor lecsaphat ránk, késsel, robbanószerrel. Nyugat. Géppel száll fölénk. És pusztít, mindent és mindenkit, aki alá kerül. >>>

   
Emlékvázlatok 1. Veress József

A Történelmi Interjúk Tára számára készített Fábri Zoltán-életútinterjú moderátorának engem kértek fel. Nem voltam mikrofonállvány, de azért közbe-közbe kellett szólnom, mert a vallomástevő időnként beleveszett a részletekbe. Soós Imre kedvelte, ha kompániánk tagjai – mindegyikünk színházi bennfentesnek számított – színpadi életére, szerepeire, kifejezőeszközeire terelték a szót. „Tetszett?” „Nem tetszett?” – kérdezte lázas izgalommal enyhén rekedtes hangján. >>>

   
Cunnilingus vagy infibuláció. Szerelemfelfogás Luis Buńuel filmjeiben Szabó Z. Pál

A láb a nemi szerv szimbólumaként szerepel a freudi pszichoanalízisben. Buńuel filmjeiben gyakori a lábfetisizmus ábrázolása. Ilyen például az Aranykor híres jelenete, amelyben a szerelmi vágytól tüzelt nő önfeledten szopja a kőszobor lábujját. A fellációnak (a szimbolikus forma ellenére) olyan erőteljes ábrázolását nyújtja itt Buńuel, amely vetekszik Andy Warhol azonos témájú, „naturalista” filmjével. A freudi álomszimbolikában a kéz és a láb egyaránt helyettesítheti a nemi szervet az álomban, ezért a Nazarin közismert jelenetét, amelyben az ájtatos nő a vallásos áhítattól vezérelve, a pap előtt térdel, és kezet csókol a férfinak, ugyancsak a szimbolikus fellációábrázolások közé sorolhatjuk. >>>

   
Webtv Németh Vilmos

Pár évvel ezelőtt még csak találgattuk, milyen lesz a mozgóképfogyasztás az interneten. Akkor a világháló alapvetően szövegalapú volt, és ugyan sok mindent feltételezhettünk, de arra senki nem számított, hogy a legnépszerűbb oldalak a videomegosztók lesznek. Ma már a webtv-ről gondolkozva egyértelmű, hogy annak a videomegosztókhoz hasonló szolgáltatáson kell alapulnia. A felhasználók aktivitása nem abban merül ki, hogy maguk válogatnak a tartalmak közül, hanem ők is aktív részesei lesznek a tartalomszolgáltatásnak. >>>

   
Mózes, a népvezér? Gábor György

A Tízparancsolat című film egyik ajánlójában az áll, hogy Mózes volt az egyetlen, aki látta Istent. Szerencsére ez tévedés. A filmben nem látható ilyen jelenet. Ebből a szempontból tehát korrekt az alkotói koncepció. Nagyon fontos ezt kiemelni, hiszen a zsidó Örökkévalót éppen az különbözteti meg a görög-római istenektől, hogy nem látható és nem érzékelhető. A görögöknél fel sem merül a hit kérdése. A hit aktusa azért meghatározó a zsidó-keresztény hagyományban, mert ezekben nem látható az Örökkévaló, még Mózes sem láthatja, hiszen háttal mutatkozik neki is. Ugyanis ez egy rejtőzködő Isten. Ezért nem lehet kiábrázolni. >>>

   
Hyppolit-öröm a Filmarchívumban Gyürey Vera

Az ember, ki tudja mióta, előfizet egy újságra, kiveszi a postaládából, és azt olvassa benne, hogy gondatlanul kezelik a magyar filmállományt. Nézzük a Hyppolitot. Eltűntek róla a karcok. Tónusos a kép, kibomlik a belső terek gazdagsága. Megjelenik Csortos Gyula, ezúttal emberi, nem pedig fehér arccal, bemutatkozik, és így szól: „Mi van a filmállománnyal?” Kabos Gyula visszafogott hebegésbe kezd: „A filmállománnyal? Hát, megvan. Őrizzük… Negatívokat, pozitívokat… Fémdobozokban, hűtött raktárakban, ahogy szokás… Meg azért gyűjtögetjük… Igen… 1998 óta van egy filmes köteleskópia-rendelet…" >>>

   
Renoir A játékszabály című filmjének utóhatása Traser Mária

A filmrendezők a mai napig számtalan konkrét utalással fejezik ki A játékszabály iránti csodálatukat. Ha az internetes adatbázisban ráklikkelünk a „Movie connections for La rčgle du jeu” felületre, látjuk, hogy a francia új hullámos rendezőktől, a mai amerikai filmesekig, számtalan alkotó tiszteleg konkrét utalásokkal a filmjében A játékszabály előtt. „Magát az életet mutatja, és az élet titkát, az embert, akinek látszunk, és aki valójában vagyunk… Mindig az esztendő legjobb estéje lesz, ha megnézi az ember...” – írta Truffaut egyik Renoir-elemzésében. >>>

   
Nem félni!-horror Tanner Gábor

Ha nem működsz együtt az ellenségedre hajazó, de mégiscsak számodra „jó” kémszervezetekkel, akkor egyedül elveszel. Vagyis a rosszak között is vannak jók. És ne feledd, te sem vagy annyira jó. Kicsit rossz és kicsit nem jó. Ridley Scott így teremt harmóniát a muzulmán és a keresztény világ között. >>>

   
Hyppolit, a lakáj

December 17-én a Puskin moziban rendhagyó premiert tart a Magyar Nemzeti Filmarchívum. Ekkor mutatják be a Hyppolit, a lakáj című, 1931-ben készült magyar film digitálisan restaurált kópiáját. Ennek kapcsán beszélgettünk a felújítási munkákat végző szakértőkkel és a rendkívül költséges munkát finanszírozó bank kommunikációs igazgatójával. >>>

   
Lépés- vagy posztmódi kényszer Forgács Iván

Remélhetőleg a magyar filmszakma még nem tart ott, hogy nemzeti kerekasztalra kelljen összehívni. Ha maradt józan ész, rengeteg fórum áll rendelkezésre az agyaláshoz. Világos, hogy át kell alakítani a filmgyártás állami támogatását. Sokkal lényegesebbnek látszik azonban, hogy kirajzolódjon végre valamilyen határozottabb koncepció a finanszírozásban. Hogy legalább rövid távú döntések szülessenek arról, mit, miért és hogyan támogasson az állam. >>>

   
Elázott filmkincsek rozsdás dobozokban – Előkerült Kertész Mihály kolozsvári filmje Balogh Gyöngyi

Alig hittünk a szemünknek, amikor az egyik legrozsdásabb dobozból vésővel kiszabadított, gyönyörűen virazsírozott, szintén angol inzertes filmtekercsen Jászai Marit pillantottuk meg egy öreg parasztasszony szerepében, majd a következő snitteken megláttuk a magyar színjátszás másik nagy öregjét, Szentgyörgyi Istvánt, a húszas éveiben járó Berky Lilit és Várkonyi Mihályt. >>>

   
Elrontott anya-gyermek kapcsolatok a mozivásznon Csejk Miklós

Kedvelt filmes téma, hogy milyen életre szóló frusztrációkat képesek kialakítani az anyák gyermekeikben a megszületésük után. Ráadásul a gyerekeik életét tönkretevő szülők jó része meg van győződve róla, hogy ő mindent jól tett. A kívülről szorosnak látszó anya-gyerek kapcsolatban sokszor nem a szeretet dominál. Nézzünk hát pár ilyen szép gyümölcsöt, melyek belülről rohadtak! >>>

   
Reklámok ingerküszöb alatt és fölött Deák-Sárosi László

Pár nappal ezelőtt arra lettem figyelmes, hogy két BKV-s buszvezető nagy szakértelemmel tapogatja az egyik megálló építményét. Közben valamilyen zene rötyögött meghatározhatatlan irányból. A hangforrás torzított, de úgy, mint a rockzene hőskorában, amikor a kamaszok zsebrádiókat bömböltettek a tömegközlekedési járműveken. Nem volt igazán kellemes egyik sem. A műszakjuk kezdésére várakozó buszvezetők a beszélgetésük alapján ítélve azt próbálták kideríteni, honnan érkezik a hang. Ez nem igazán sikerült nekik, de abban azért megállapodtak, hogy valahonnan (!) a megálló reklámfelülete közeléből. >>>

   
Dolgaink most – Friderikusz az ATV-n Kerekes András

Két és fél év után a minap véget ért a honi televíziózás értékes műsorfolyama. Most, hogy írom, a Most még van, mire megjelenik ez a rövid elemzés, már csak Friderikusz marad belőle. Mondhatnám, hogy így van rendjén, de e pillanatban bizony sokan sajnálják (velem együtt), hogy ez a két szó együtt immár a múlt; fellengzősebben: sajtótörténet. >>>

   
Lázadó nők szomorú pillantásai Csejk Miklós

Karamell, Vénusz szépségszalon, Szex és New York, Off Hollywood, Egyszer. Bár sokan a hagyományos családmodell elleni női lázadást, s a vele együtt járó női emancipációs törekvéseket az ókorig vezetik vissza, a 60-as évek is fordulópontnak tekinthető ebben a folyamatban. Ekkor sikerült társadalmi szinten elfogadtatni a nők jogát a szabad partner- vagy férjválasztáshoz. Immár nem volt llendő „leutcalányozni” azokat a nőket, akik házasság előtt is létesítettek szexuális kapcsolatot férfiakkal (akár többel is), sőt sokszor együtt is éltek velük. Végleg lejárt az idő, amikor a papák mondták meg, kihez menjen hozzá a lányuk. >>>

   
Véletlenül Tanner Gábor

A katasztrófafilmek egyik fajtája, amikor megmagyarázható okból robban ki valamiféle destrukció. Ilyenkor a film megítélésének sarokkövévé azt szokták tenni a kritikusok, hogy milyen mértékben igazodik azokhoz a katasztrófalehetőségekhez, amelyeket a tudósok prognosztizálnak. Vagyis mennyire mélyítenek el a közönségben olyasféle veszélyeket, melyeknek valóban ki van téve a társadalmunk. Mondhatnánk: mennyire racionálisak. A katasztrófafilmek másik fajtájában csak úgy kitör a veszedelem. Valaki farkasemberré válik, a madarak minden további nélkül nekitámadnak az embereknek stb. De bármelyik típusát is tekintsük a katasztrófafilmnek, a véletlen fontos szerepet tölt be bennük. >>>

   
Vidékek véneknek Csejk Miklós

Miközben itt, nyugaton szégyen és gyalázat megöregedni, ne adj’ Isten, meghalni, keleten nem. A nyugati ember mindent megtesz, hogy ne öregedjen meg, vagy ha már ez ellen nem sokat tehet, akkor azért, hogy az ne látszódjon rajta. A halált is száműztük otthonról fehér és csempézett kórházi szobákba. A nyugati ember számára harc az élet, miközben a keleti felfogás szerint kaland, ami abban áll, hogy megpróbáljuk megélni az életet, annak minden szépségével és rútságával együtt. Hamvas Béla is hangsúlyozza a Krízis és katarzis című esszéjében: fontos, hogy az ember benne legyen az időben, hogy kontaktusban maradjon a világgal. Hogy fordulhat hát elő, hogy egy „vidékre” azt mondjuk: nem vénnek való? >>>

   
Muszter a Filmkultúrában Forgács Iván

2008 augusztusában a Filmkultúra saját rovataként magába fogadta a Magyar Nemzeti Filmarchívum másik, nyomtatott kiadványát, a Musztert. Ezzel kapcsolatban mindjárt két kérdés is felmerülhet. Az egyik: Miért létezett eddig külön ez a két lap? A másik: Miért és hogyan létezik ezután együtt ez a két lap? Hiszen az ilyesmi mindig egy nagyon komoly, egyenesen végzetes dologgal fenyeget, amit úgy hívnak, hogy Eklektika. >>>

   
Akkorát fogsz nézni… Csejk Miklós

Mintha már nem lennénk hajlandók a jövőt megálmodni, befolyásolni, alakítani, a jövőben hinni. Pusztán a jelenben akarnánk élni, gurgulázva nevetgélni vagy sikítozva félni. Az imax, a 3 dimenziós mozi két vetítőgépe, 70 mm-es filmje, illúziót megteremtő szemüvege, minden idők legnagyobb vászna ezt biztosítja. A 21. századra a hetedik művészet eljutott a kezdetéhez, oda, hogy művészeti ágból vásári mutatvánnyá válik újra. >>>

   
A cseh hullám 1 Luboš Ptáček

A cseh új hullámot a hatvanas évek jelentős művészeti mozgalmai közé sorolhatjuk, a cseh film történetében pedig egyelőre olyan csúcsot jelent, amelyet azóta sem sikerült túlszárnyalni. >>>

   
Kisemberek nagy embere – Amerikai elnökök a filmeken Tanner Gábor

Elméje lassan megbomlik, miközben a háttérben bekapcsolt tévéken Kennedy elnök ábrándjait halljuk a világ összefogásáról. A nagypolitika, amelynek a kisembert kellene szolgálnia, kulisszává degradálódik, egy elvont tévévilággá válik, tovább erősítve a perifériára kerültekben azt az érzést, hogy az ő valóságuk és az elnök által képviselt jóléti valóság között nincs átjárhatóság. >>>

   
Egy kis sztálinistázás az m1-en – Arkangyal
Kerekes András ►

Robert Harris a könyvben kifejti, hogy Sztálin kártékonyabb volt Hitlernél. Megversenyezteti a diktátorokat, bizonyítván, fogalma sincs a nácizmus lényegéről, vagy éppenséggel nem akarja tudomásul venni azt a különbséget, amely a hitlerizmust jól megkülönbözteti minden más népirtástól. >>>

   
Előkép Ladányi János

A hatalmas falakkal körülvett villákba, lakóparkokba, citadellaszerűen elkülönülő épületmonstrumokba, „cigánymentes” szuburbökbe törekvő magas státusú népességet nálunk is valami nagyon hasonló cél vezérli, mint A zóna lakóit: menekülés a szegényektől, az etnikai gettók páriáitól és ennek a világnak még a látványától is. >>>

   
Szása Trosin Veress József

Amikor intézetében felparcellázták a filmgyártó nemzeteket, neki a magyarok jutottak. Lehet, hogy nem állt elöl a sorban, s ezért az ügyesebbek elhalászták a hálásabb területeket, az is elképzelhető – a munkát akkoriban nem egyéni ambíciók alapján szervezték –, hogy elöljárói ki tudja, miféle szempontokat érvényesítve neveztek ki felelősöket. Ő mindenesetre mindig hangoztatta: nem erőltették rá a témakört, kifejezetten szerelmi házasságot kötött velünk. >>>

   
A távoli vaníliaillat, avagy a boldogság mindig a szomszédban van? Csejk Miklós

Amióta az ember először kerített el egy földterületet magának, azóta les át a kerítésen, kíváncsiskodik, mi is lehet azon túl, a szomszédban. Persze félelemmel vegyes kíváncsiság ez, mely egyrészt abból táplálkozik, hogy nem fenyeget-e bennünket a szomszéd, másrészt viszont arról szól, hogy nem megy-e jobban neki, mint nekünk. Az urbanizáció egyik nagy frusztrációja abból fakad, hogy a szomszéd egyre közelebb költözik hozzánk. Ráadásul egyre több szomszédunk lesz. Bekerítenek és fojtogatnak. >>>

   
Cristiano Ronaldo és a YouTube Tanner Gábor

Elgondolkoztató, hogy a mai európai labdarúgás vitathatatlan sztárja miért nem tud túllépni focista imázsán. Miért nem telnek meg vele a társasági bulvárlapok? A női magazinok nem tudnak mit kezdeni vele, mert mit is lehetne róla írni mást, mint hogy nagyszerű focista, villámgyors lábú cselgép. Ez pedig nem érdekli a hölgyeket. Valami zaftos történet kellene róla, hogy olyan kép lengje körül, mint elődjét, Beckhamet. De Cristiano Ronaldo egyszerűen csak egy focista. A dolog hátterében mindenképpen ott áll a képközvetítés mára megváltozott struktúrája. >>>

   
Kameraárnyék Tanner Gábor

A térfigyelés állandóvá válásával és mindenhol való jelenlétével elképesztő mennyiségű információ halmozódik fel. Elvileg egy gép mögötti tárhelyen (ahova a felvételek befutnak) elkezd duplikálódni a világ. >>>

   
Orosz klasszikusok – szovjet filmen Forgács Iván

A pártvezetés, a szovjet kultúrpolitika sosem tagadta, hogy fontos nevelői és oktatói szerepet szán a filmnek. Így az adaptációk elsődleges célja az irodalmi műveltség terjesztése. Ez talán furcsán hangzik, de az epikus szerkesztés párhuzamai miatt a film bizonyos rétegeket igen jól tud közvetíteni az irodalmi forrásból. >>>

   
Az Y-generáció…
Néhány gondolat a társadalmi háttérről, a családról, melyben a szülők is élnek...
Tari Annamária

A Muszter szeptemberi számában a St. Trinian’s – Nem apácazárda című film kapcsán cikket közöltünk arról, hogy a filmek milyen képet nyújtanak a YouTube-generációról. Arra az írásra reflektálva fejti ki gondolatait az alábbi tanulmány szerzője. >>>

   
A megrontás esztétikája Csejk Miklós

A megrontás esztétikája is kétféle. Van ugye a szörnyű, ronda, gennyes, üvöltözős, véres, elviselhetetlen (például Sin City, 2005), és van egy másik is, amelyik szép és szomorú, önző boldogságtól sugárzó egyrészről, másrészről meg megaláztatástól és értetlenségtől hallgatag (Lolita, 1997). Reneszánsza van manapság a társadalom működését szabályozó tabukat bemutató, értelmező és újraértelmező műveknek. >>>

   
A portugál film – útban Európa felé? Tanner Gábor

Oroszország és Portugália. Európa két végpontja. Csakhogy ez a képzeletbeli „vonal” nem egy egyenest ad ki, hanem egy kört. A két széle egymásba csúszik. Portugália évekig Európa perifériáján volt – hol ne értenék meg jobban kelet-európai félelmünket, attól való rettegésünket, hogy a „Nyugat” kiszolgáltatottjaivá válunk, mint éppen Portugáliában! Hogy nem egyenrangú félként kezelnek majd minket, hanem jobb esetben megtűrt meghódítottként, rosszabb esetben pedig megalázható szegényekként. Az Élhetőbb életért portugál szereplői a jóléti Európa külvárosainak koszát takarítják. >>>

   
Az abszurd útján Lalík Sándor

A film természeténél fogva, de az amerikai film különösképpen, a realizmus megdicsőülése. Hogyan egyeztethető ez össze abszurd jelenségekkel és vonásokkal? Úgy, hogy ezek nem világképjelző attribútumok, hanem a reális alapanyagból következnek. A társadalmi berendezkedésből, az egymás közötti viszonyokból, az egyéni pszichéből. Az „amerikai abszurd film” nem elbizonytalanítani akar, hanem lelkileg felrázni és mozgósítani. >>>

   
Utolsó kívánság Klacsán Csaba

A biztos halál tudatának kifejezetten személyes dimenzióit előtérbe helyező mozgóképek jóval szűkebb csoportot alkotnak, bensőséges hangvételük és átélhetőségük okán azonban sokkal inkább alkalmasak a saját halál vizsgálatára. A társadalmi dimenziójú filmek mítoszközpontúságával szemben ezek a filmek ugyanis a lehető legszemélyesebb hangot keresik, mivel hétköznapi emberek hétköznapi életén keresztül láttatják az elmúlást megelőző utolsó időszakot. >>>

   
A cseh új hullám 4 Luboš Ptáček

Zdeněk Sirový, Juraj Herz, Ester Krumbachová, mellékáramlatok, megkésett és dobozba került első filmek, az új hullám sorsa 1989 után >>>

   
Urbán Mariról – múlt időben

>>>

   
Biológia vagy pszichológia? Bilák Magdolna

Az Egy bébiszitter naplójában a fiatal lány unaloműzésből jelentkezik a családnál. Maga is meglepődik aztán, amikor először kimondja a kisfiúnak, hogy: „szeretlek”. Időközben ugyanis rájön, hogy óriási felelősség, amit vállalt, hogy ez sokkal több, mint munka vagy pénzkereset, hogy maga is érzelmileg függővé vált, mert „beleszeretett” a gyerekbe, és felelősséget érez iránta. Hogy része lett egy család életének, óhatatlanul belelát olyan dolgokba, amelyekhez semmi köze, és amelyek nem rá tartoznak. Meglát, meghall, észrevesz dolgokat, amelyeken nem tud változtatni. >>>

   
Buńuel 1. A mester DVD-n Engelmann Léna

Az akkoriban nagy felháborodást keltő filmek polgárpukkasztó, vallásellenes éle (ha volt egyáltalán) mára megkopott, szinte teljesen észlelhetetlenné vált – a két borító mégis mintha valami ilyesmire hajazna. A másik két DVD (a Tristana /1970/ és A nap szépe /Belle de jour, 1967/) a Chaterine Deneuve-sorozatban jelent meg, így természetesen a húzónév (és -látvány) került a címlapra. >>>

   
„Rajtad van, ki vagy / Kicsi a kereszt, a halálfej nagy” Csejk Miklós

A tetkómatricák és más egyéb lemosható maskarák (például testfestés) természetesen vagy valamiféle mókáról, játékról szólnak, vagy a szexuális életet színesítik, vagy csak a kamaszok önmaguk elleni lázadásának hamar elmúló (lemosható) vizuális megnyilvánulásai. De az is ide tartozik, hogy a skin-egót lehet, sőt kell is kényeztetni, ahogy az egónkkal is kell foglalkozni néhanapján. A skin-ego kényeztetése pedig nem más, mint a masszázs, mely nemcsak a testet, de a lelket is gyógyítja. >>>

   
Az amerikai filmek Kelet-Európa képe Kárpáti György

A németeknél is rosszabbak a kelet-európai népek a kortárs amerikai filmábrázolás szerint. Az csak egy dolog, hogy Oroszországban a férfiak mind maffiózók, a nők pedig prostik, ám általánosságban is elmondható, hogy Kelet-Európa a söpredék hazája. Takarítók, utcalányok, alantas munkát végzők gyűjtőhelye, akik balkáni állapotok szerint élnek valahol Európa túlfelén. >>>

   
Út a Fehér Házig Baski Sándor

Az első afroamerikai elnök a vásznon, az 1972-es The Man (r: Joseph Sargent) című filmben, még csak azért kerülhetett be az Ovális Irodába, mert meghalt a hivatalban lévő elnök, az alelnök pedig visszamondta a tisztséget – választással esélye sem lett volna. A 24 Palmer elnökét már a szavazók juttatják be a Fehér Házba, ahol nem vall szégyent. >>>

   
A francia film nyílt titka Csejk Miklós

A legfontosabb tehát, hogy életszerű a francia film. Életszerű helyzeteket mutat be, igazi hús-vér figurákat, akik általában bonyolult jellemek, de ha csak karakterekké tudnak formálódni, akkor se a fekete-fehér, a jó és a rossz sémáját követik. A francia filmek erős oldala a sztereotípiák árnyalása. >>>

   
A cseh új hullám 3. Luboš Ptáček

Miloš Forman, Ivan Passer, Jaroslav Papoušek, Jaromil Jireš, Antonín Máša, Hynek Bočan >>>

   
I. e. 10 000 – egy film paleontológusszemmel Dr. Pazonyi Piroska

Sajnos ezeknél a filmeknél a készítők nem igazán veszik figyelembe a tudományos tényeket – azt, hogy egy bizonyos állat mikor, hogyan és hol élt –, számukra sokkal fontosabb, hogy a filmben szereplő állatok minél félelmetesebbek, jól vizualizálhatók és számítógépes programokkal jól megrajzolhatók legyenek. >>>

   
A helyre találás és helyen levés nehézségei Tanner Gábor

Valahol azt írták, hogy Kínából a kivágott szexjelenetek miatt sereglik át a nép Tajvanba, mert ott teljes hosszában, a pikáns jelenetekkel együtt megnézhetik a filmet. Állítólag a spanyolok Franciaországba rándultak át megnézni Az utolsó tangó Párizsbant a Franco-korszakban, mi meg Csehszlovákiába jártunk, vagy ők ide hozzánk, mindegy, van ennek a legendának ezer verziója. >>>

   
Elvágyódás és soha meg nem érkezés Engelmann Léna

>>>

   
Sokba kerül a digitális filmek utóélete Michael Cieply

Egy játékfilm digitális muszterének tárolása mintegy évi 12 514 dollárba kerül, szemben a hagyományos film 1059 dollárjával. Még ennél is megdöbbentőbb hír, hogy a „digitálisan születő” mozi – tárolási költsége az óriási adathalmaz miatt 208 569 dollárra ugrik. Mindez ellentmondani látszik a józan észnek. Hiszen a digitális varázslatról úgy tudjuk, éppen hogy könnyebben hozzáférhetővé teszi az információt. De lám-lám, a mindenütt való jelenlét nem egyenlő az állandósággal. >>>

   
A szlovák film
Pillantás a 60-as évekre
Richard Blech

Az egykori Csehszlovákia filmgyártásának két központja volt: Prága és Pozsony. >>>

   
A cseh új hullám 2 Luboš Ptáček

Az új hullám rendezői >>>

   
M. Kiss Csaba autója Boronyák Rita

Leszögezem: nem áll szándékomban M. Kiss Csaba apologétájává szegődni. Karrierje számomra pontosan azt mutatja, amire érzésem szerint szükség volna: megtanulni a korszerű társadalmi kommunikációs módszereket, majd azokat alkalmazva formálni a környezetet. >>>

   
Rambo – barát és ellenség Tanner Gábor

A közösség sosem fogja elfogadni azt a tagját, aki szembe megy az előítéletekkel, aki tetteivel azt bizonyítja, hogy lehetne másképp is cselekedni, mint ahogy az megszokott. Rambo legsúlyosabb tapasztalata, hogy vágyjon bár igazi közösségi szerepre, számára, aki szinte már véletlenül is folyton szembemegy a normákkal, nincs hely a társadalomban. >>>

   
Gyerekszoba helyett dühöngő?
Börtönök és javítóintézetek a mozivásznon
Csejk Miklós

Hosszú ideje nem tudok szabadulni Antoine Doinel kétségbeesett tekintetétől, mellyel a Négyszáz csapás zárójelenetében néz ránk. Rám. Segítséget vár. Hiába telt el ötven év, ugyanezt a kétségbeesett tekintetet látom lelki szemeimmel a híradókban, amikor a Blahán késelő fiúról hallom a híreket. Előlünk szökik, ráadásul szintén tizenkét éves. >>>

   
A YouTube-generáció a filmen Tanner Gábor

A 60-as évek végi kollégiumszimbolika már a múlté. Amikor az iskola maga volt a diákok személyiségének eltorzítója. Fontossá válnak ugyanakkor a közösségen belüli (csoport)ellentétek, feszültségek. Az új keletű gimis filmekben nem a fent levők erőszakja ellen kell védekezniük a diákoknak, hanem egymással szemben kell érvényesülniük. Nincs már konkrét, jól definiálható elnyomó ellenség, egymással kell megküzdeni, vagy meg kell tanulni egymás mellett élni a sokszínűségben. És a mostani gimis filmek erről a folyamatról szólnak. >>>

   
Egésszé varázsolni a fél világot Csejk Miklós

A film szereplői magányosan téblábolnak egy idegenné lett világban. Félig kipakolt lakások, félig kiüresedett polcok, félig megterített asztalok, félig elszívott cigaretták és félig kisírt szemek – a hagyományosan kereknek tartott világok félbetörtek. >>>

   
ABBAhagyhatatlan Engelmann Léna

A 60-as évek szexuális forradalma, a feminista mozgalmak születése, a 68-as diáklázadások (és Woodstock) után mintha megindult volna a 70-es évek közepén egyfajta visszarendeződés: vissza a kommerszhez, a lélekmelengető konformizmushoz. Bár a 68-as diáktüntetések sok mindenben eltértek egymástól – főként a keleti és a nyugati blokkban –, abban azonban hasonlítottak, hogy mind egyfajta ellenkultúrát képviseltek a mainstream irányzatokkal szemben. Ugyanakkor az ABBA a konformizmus apológiáját nyújtotta. Az együttes a család intézményét ünnepelte: két házaspár alkotta, és a szórakozás, amit nyújtottak, igazi családi élmény volt. >>>

   
  Impresszum Támogatóink Elérhetőség