Narrátorhang

Beszélő fejek

Vászonpapír

Sokan sokféleképpen igyekeztek megnyilvánulni Zack Snyder Sucker Punch (magyar mozikba a kissé szerencsétlen Álomháború címen jutott el) című, 2011-es filmje kapcsán, kifejezetten úgy tűnik, megosztó alkotás, azonban vajmi kevés szó esik arról, mit is jelent ez a film a mozgóképes esztétika, illetve a film mint médium számára. Igazi dizájnmoziról van ugyanis szó, amely a végletekig viszi a mély remixelhetőség és a hibrid média lehetőségeit, látványosan ötvözve a számítógépes játékok képi esztétikáját és procedurális narratív megoldásait a klasszikus játékfilmes klisékkel. DIZÁJMOZI >>>

Az egykori Szikra, majd Metro mozi épülete a Teréz körút utolsó telkén, a Nyugati téren található. Az 1926-os megnyitón Karinthy Frigyes Prológusa hangzott el, majd a magyar és az UFA-filmhíradót követően a Charley nénje és a Varieté című filmeket vetítették. A korabeli sajtó lelkendezve írt az új filmszínházról. MOZITÖRTÉNET >>>

2012 a filmtörténet nagy évfordulóját hozza. New Yorkban Famous Players Film Company néven száz évvel ezelőtt indult a magyar Cukor Adolf cége, az USA legidősebb stúdiója, a nagy filmgyártók között az utolsó, amelynek központja még Hollywoodban van. 1914-re ebből lett a Paramount Pictures. 1912-ben egy hónappal később, április 30-án elindult a The Universal Film Manufacturing Company, szintén New Yorkban. A hat nagy amerikai gyártó közül kettő immár száz éves. VISSZATEKINTŐ >>>

Vajon üzenhet-e bármit is a digitális számítógép metamédiuma? Bár tudjuk, hogy a mozgókép minden formája – így a film is – puszta illúzió, a huszonegyedik század elejére beért technológiai innováció már szó szerint értelmezi ezt, és lehetővé teszi, hogy tulajdonképpen bárki, mindennemű filmesztétikai, illetve filmkészítői előképzettség híján is képes legyen komplett mozgóképes művel előrukkolni. KONTEXTUS >>>

A szerző azt a két kérdést teszi fel gondolatébresztőnek szánt írásában, hogy miért nem sikerült eddig a kor kihívásainak megfelelő nemzeti történelmi tematikájú filmmel előállniuk a honi filmkészítőknek, illetve miért számíthat csak mérsékelt érdeklődésre a társadalmi elit magánélete Magyarországon. GONDOLAT >>>

Az 50-es évekre megváltoztak a westernfilmek. Berkes Ildikó szemléletesen mutatja be a könyvében, hogy az alapvetően hősi műfaj miként formálódott át azért, hogy a hidegháború legkevésbé sem heroikus világát leképezze. Az egyén már nem „oldódik fel” a közösségben, hanem elmagányosodik, legendája devalválódik. A filmemlékezet fesztivál két különös, az 50-es évek közepén készült westernje lehetőséget ad arra, hogy ne csupán a megelőző korokhoz viszonyítsuk a hősöket, hanem lehetséges jövőjükhöz is. Vagyis ne azt firtassuk, honnan indultak, hanem, hogy merre tartanak. Milyen alternatíva áll előttük. És erre – westernekben szokatlan módon – csak akkor tudunk felelni, ha a hősök körül levő nőkre figyelünk. A Jubal és a Ben Wade és a farmer jelentős mértékben női westernek. KONTEXTUS >>>

Mit tehet egy szűk filmes csoport a hazai médiazűrzavarban? Kiállják-e a tagok által képviselt értékek – a megismerés, az együtt gondolkodás, a hiteles tolmácsolás igénye – az idő próbáját? Milyen jövője van ma Magyarországon a dokumentumfilmnek? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Kunt Ernő Képíró Műhely tagjaival. KONTEXTUS >>>

73. Soha ennyi film nem volt a miskolci nemzetközi fesztiválon. 29 nagyjátékfilm, 14 a versenyprogramban. Közöttük Sundance-, locarnói, szarajevói díjas, Oscarra nevezett filmek garantálták a színvonalat és a nagy érdeklődést. Emellett 19 kisjáték-, 15 animációs és 10 dokumentumfilm bővítette a kínálatot. A Jameson CineFest kinőtte a kereteit. Jövőre már a színházteremben mennek a versenyfilmek Christie DCI vetítésben. FESZTIVÁL >>>

A 15. Filmemlékezet Fesztivál egyik szekciójának címe: Hollywood – remastered. Ebben a Sony Pictures Entertainment legfrissebb, digitálisan felújított filmjeiből láthatnak válogatást a nézők az Örökmozgóban. Csaknem mindenki használ képjavító szoftvert a számítógépén. Azt gondolhatnánk, nem lehet sokkal bonyolultabb a mozgókép-felújítás sem, ráadásul az profi ipari környezetben folyik. Dacára ennek évek óta tart a vita: valóban megváltó megoldásokkal szolgálhat-e a digitális technológia a filmrestaurálásban és -megőrzésben, vagy könnyelmű csábítást jelent, aminek könnyű felülni. Ugyanakkor úgy tűnik, mára felhalmozódott annyi tapasztalat és tudás ezen a téren, hogy indulatoktól mentesen ítéljük meg az eredményeket. Lássuk hát, a most vetítésre kerülő filmek tükrében: hogy áll a digitális felújítás helyzete! KONTEXTUS >>>

Bő száz év elteltével a filmvilágban ismét a (részben vagy egészében) rajzolt alkotásoké a főszerep, ahogy annak idején a zoetrópok korában volt. Olyan mozgóképeket lehet létrehozni a számítógéppel, amelyek valószerűségükben a valóság után fényképezettekkel versengenek. Nem kis része van ebben a folyamatban Steve Jobsnak. Ugyanígy abban sem, hogy a függetlenfilm-készítés mindennapossá válhatott. Technikailag nem kell hozzá más, csak egy iPhone, egy Final Cut Pro szoftver egy Apple gépen, és az anyag mehet ki a YouTube-ra, hátha ráharap egy hollywoodi producer. Jobs a 70-es években a barátaival megteremtett egy iparágat (személyiszámítógép-ipar), és bármekkora látnoknak is tartják, szerintem véletlen, hogy 1986-ban egy kis komputercég megvásárlásával éppen a 21. század elejének filmes revolúciójába invesztált. Tragikus halála miatt sosem tudja meg, merre tart az, amit (többedmagával) elindított. Nekrológ helyett lássuk, mivé lett a Pixar, és találgassuk, merre tart a CGI (Computer Generated Imagery). KONTEXTUS >>>

Az internet ambivalens viszonyban van a mozira irányuló filmforgalmazással. Egyrészt a konkurenciája. Hiszen alternatív képközvetítőként is funkcionál. Másrészt a közösségi oldalak térnyerésével úgy tűnik, mintha lehetne rajta keresztül növelni a közönségszervezés hatékonyságát. Talán közvetlenebbül lehet elérni a potenciális mozinézőket. De valóban lehet aktivizálni a nézőket a webkettes eszközökkel? Rá lehet venni őket, hogy elinduljanak a moziba? Éppen azon a felületen, ahol a mozizással konkurens rendszerek (VOD, Hulu.com stb.) épülnek ki? Vagy mindezek a problémák a mozi- és filmkultúra egy egyre szűkülő szegmensét érintik csupán? Ami némiképpen átalakul, de a nagy struktúra marad a régiben? KONTEXTUS >>>

Valódi fordulatot sejtet az állami kultúrafinanszírozási rendszer átalakítása. A filmé már most valódi földcsuszamlás. Úgy tűnik, az új támogatási rendszer hatással lesz a filmek tartalmára, minőségére és funkciójára is. Hol lesz a helye dokumentumfilmnek? Almási Tamás filmrendezővel eredtünk a kérdés nyomába. KONTEXTUS >>>

2008-ban elindult a European Film Gateway-program, amelynek célja egy európai filmarchívumokat összefogó portál létrehozása volt. Ezen teszik majd közzé az egyes archívumok digitalizált kincseit. 2011-re kellett elkészülnie a site-nak, ennek megfelelően augusztus 4-én megtartották a megnyitóját egy ünnepélyes plakát- és fotókiállítás, valamint némafilmes vetítéssorozat keretében a Műcsarnokban. Minden részt vevő országban megtették ezt valamilyen formában, ez a feladat nálunk a MaNDA és Filmintézetre hárult. Megnéztük a kiállítást, beültünk a vetítésekre, és nekivágtunk a digitális átjárónak is. Az offline anyagok lenyűgözőek voltak, ám az online átjáróban nem láttunk fényt pislákolni az alagút végén. KIÁLLÍTÁS, KONTEXTUS >>>

A média ismételni, Hollywod pedig csak kerülgetni tudja. Ha ábrázolja, akkor is rekonstruál, persze a nemzetihősiesség-mítosszal átszínezve (A United 93-as, World Trade Center), az értelmezést kultúratudósokra és a kormánypropagandára hagyva. 9/11 lehet feldolgozatlan trauma, lehet – a filmkritikai közhelynek megfelelően – az amerikai psziché ábrázolhatatlan eseménye, mégis a következményei itt virítanak a filmvásznon. Sőt, az amerikai függetlenek narratív formát is illesztettek a terrorizmus és a 9/11 utáni társadalmi miliő kulturális légköréhez. KONTEXTUS >>>

A Cahiers du Cinéma 2003-as nyári számában Olivier Joyard érdekes cikket írt az amerikai tévésorozatok aranykoráról. Tavaly szintén a nyári számban folytatta az eszmefuttatását: hogyan alakult azóta a sorozatok világa? Elgondolkoztató megállapításai miatt a cikket érdemesnek tartottuk a lefordításra. KONTEXTUS >>>

Gigantikus IMAX-vászon előtt ülünk a moziban. Így élvezzük a 3D-t. Ugyanakkor a vetítőtermen kívül a 3D-technológia néhány sikertelen tévékísérlet után a kis kijelzőjű készülékéken keresztül szivárog be az életünkbe. Mobiltelefonok, konzoljátékok és egyéb kütyük (MP4-lejátszók, táblagépek) megjelenítőin kísérleteznek a 3D-vel. Mi ennek az oka? Miközben a 3D-s mozik egyre inkább gerjesztik az új illúzió iránti érdeklődést, technológiailag a kis kijelzők vívják meg a forradalmat? Nem okoz zavart ez az ellentmondás a 3D-hez való viszonyunkban? Egyáltalában, milyen manapság a 3D-s látvány esélye a kisebb kijelzőkön? KONTEXTUS >>>

Dragon újra meg újra visszakanyarodik Joseph L. Mankiewicz Múlt nyáron, hirtelen című 1959-es filmjéhez, amely Williams azonos című drámájából készült, pontosabban a film egy visszatérő motívumához, egy csontvázhoz, amely mindenfelé felbukkan, de csak a nézők látják, a szereplők nem. Ezt a jelenséget díszíti fel újabb és újabb értelmezésekkel újabb és újabb elméletek fényében KÖNYV AZ INTERNETEN >>>

Miből készítik el diplomafilmjüket a filmművészeti egyetem végzősei? Az ötéves képzést igazoló papír nélkül kénytelenek nekivágni a nagybetűs filmes életnek? Hiszen a diplomafilmeket a most felszámolás alatt álló MMKA támogatta. Hogyan viszonyulnak induló filmeseink a mostani tabula rasa állapothoz? KONTEXTUS, FÓRUM >>>

Darwin tévedett. Az evolúcióelmélet a múlté: a digitális korban csak öröklét van. A kibertérben felszámolódnak létezésünk korlátai. Hány évtizede halljuk ezt, látjuk a filmekben, mégsem valósul meg! A 90-es években még oly frissnek érzett és elgondolkodtatónak tartott filmeken gyorsan ült meg a porréteg. Az intellektuális lelkesedés alábbhagyott, és átadta helyét az ezredforduló látványvadász elemekkel teletűzdelt képiségének. A tudományos fantasztikum végleg háttérbe szorul? KONTEXTUS >>>

Bizonyos kor felett és bizonyos mennyiségű filmről írt szöveg után a szerzőkben gyakran merül fel, hogy írásaikat egy kötetben összegyűjtve kiadják. Hűha, mennyit alakított az ember a filmkultúrán! – lepődik meg maga az esszéista is, amikor belelapoz saját gyűjteményes könyvébe. Az már jóval ritkábban fordul elő, hogy egy filmekről publikáló személy egy kitalált történetet, regényt írjon. Csupán néhány rendezőről és filmről tesz említést benne konkrétan, vagyis látszólag zárójelbe kerül a „filmítészi háttér”. Mégis filmes könyvről van szó. Csejk Miklós Üvegszilánkkönny című esszéregénye azt bizonyítja, hogy a filmek a zsigereinkben vannak, a mozgóképes médiumok hatása alól pedig nem vonhatja ki magát senki. KÖNYVRECENZIÓ >>>