OLED-kijelző az Avatarban. „Aki kitalálta, nyilván írásvetítő-fóliára nyomtatott könyveket olvas.

Itt a mobiltelefon-, az MP4-, PDA- és ki tudja még hányféle iparág, melyekhez tökéletesen igazodna az OLED-technológia.

Állítólag a sötétben világító bogarak ültették a bogarat a tudósok fülébe, hogy létre lehetne hozni egy olyan berendezést, amely kis túlzással „önmagában” világít, vagyis nem kell hozzá külső fényforrás, csak stimuláló elektromos impulzusok. (...) A megjelenítő vastagsága csupán attól függ, hogy milyen matériára viszik fel a képpontokat képező organikus anyagot. (...) Amikor az OLED-kijelzők vastagságáról, hajlékonyságáról, netán áttetszőségéről van szó, akkor nem a technológia lényegi kérdéseiről beszélünk, hanem csak a szubsztrátumokról, amelyek hordozzák a technológiát. Pedig maga az OLED-eljárás több szempontból is problematikus.

A Filmkultúra 3D – forradalom vagy megváltás című írásában Németh Vilmos azt vizionálja, hogy a jövőben a képernyővastagság és -nagyság helyett az otthoni 3D-s élmény megteremtése lesz a televíziófejlesztők előtt álló legfőbb szempont. Prognózisát igazolta a szórakoztatóelektronikai eszközök idén januári világkiállítása, a Las Vegas-i CES. Itt ugyanis a legnagyobb szenzációt a 3D-s tévék jelentették – a piacot meghatározó gyártók mindegyike (Panasonic, Sony, LG, Samsung) fontosnak tartotta, hogy prezentálja saját prototípusát. Nem egy műsorszolgáltató jelentette be, hogy a közeljövőben indítanak 3D-s adásokat, és Németh cikkének egyik legmeghökkentőbb felvetése is beigazolódott: ha csak a szoftver- és hardvergyártókon múlik, a hagyományos tévéadásokat is térhatásúvá fogják tudni változtatni, ráadásul szemüveg nélkül! Mindez különösen akkor érdekes, ha hozzávesszük, hogy a tavalyi év CES-szenzációja még egy átlátszó Samsung monitor volt, amely OLED-eljárással készült. Az OLED-technológia-iparnak már bő egy évtizede a hangzatos bejelentések a csúcsteljesítményei. Az egy helyben topogó ipar 2009-ben az áttetsző monitorok káprázatával próbálta újra maga felé fordítani a figyelmet. De idén valóban úgy tűnhet, hogy a 3D újradimenzionálhatja az iparágat, és végre valódi életet lehel bele. Ugyanakkor a kijelző- és monitorfejlesztőknek a 3D-s megjelenítés kidolgozásán túl néhány konkrétabb aspektust is figyelembe kell venniük. Az egyik ilyen az energiatakarékosság – és ne higgyük azt, hogy ez pusztán a gyártók által önként vállalt környezettudatossági elvárás! Ellenkezőleg: alapvető innovációs szempont. Ennek megfelelően az OLED-technológia is komoly jövő elé nézhet. De az biztos, hogy jelentőségét nem érdemes csupán a képernyővastagságra és -hajlékonyságra redukálni. Lássuk, miért!
Egy-egy technológiai újítás fejlesztése akkor gyorsul fel, amikor úgy tűnik, meg lehet találni a helyét a gyakorlatban. Más szóval: amikor konkrét igény mutatkozik iránta a felhasználók felől. A monitorok történetéből hozva példát, a folyadékkristályos megjelenítők (LCD) akkor kezdték leváltani a katódsugárcsöveseket (CRT), amikor a 90-es években a laptopokhoz, illetve az akkoriban elterjedő mobiltelefonokhoz szükség lett vékony kijelzőre. Pedig az első működő LCD monitort már a 60-as évek második felében megépítették, tehát maga a technológia onnantól kezdve potenciálisan rendelkezésre állt. A monokróm LCD-ket már számolatlan mennyiségen szerelték bele a különböző eszközökbe, amikor felfedezték azt az eljárást, amelytől az LCD-megjelenítők minősége robbanásszerűen megváltozott.

1 . 2 . 3 . 4 . oldal