És már este, és már reggel, 17. Közben felnőttem. Játszótársam elköltözött szállodai szobámból, a takarítók a fejemben is rendet tettek, tudom, mikor érkeztem, miért vagyok itt, mi vár még rám. Megyek reggelizni. Délelőtt konzultálunk az előző napi versenyfilmekről. Báron György provokálja a hallgatóságot. Vannak válaszok, maradnak kérdések is, így eltelik az idő jó társaságban. Ha már a szlovákok ennyire, a csehek biztos még jobban. Egy az elmúlt tíz év cseh animációiból összeállított DVD-válogatást reklámoz két egyetemista (From Year Zero, Czech Animation 2000–2010). Meg is nézzük a filmeket, és a szlovák–cseh meccsen utóbbiak csak pár góllal jobbak, erős mezőny mindkettő. Stepán Batousek Egy traumaturgikus kisvilág (2004) című papírkivágásfilmje az első cseh ziccer, és telitalálat. Meséje intimen ironizáló. Pavel Kout kétpercese, A kakukk (2005) jó párja M. Tóth Géza Maestrójának, de itt naturálisabbra rajzolt képi világot, humor és tragédia erősebb kevercsét kapom. Jan Cechl bábfilmje, a Véresen boldog karácsonyt! (2007) játékos horrorkarikatúra: történetének pszichopata őrültje belopózik az ünneplő családhoz, karácsonyfának öltözik, és a megfelelő intim pillanatban lemészárolja az egybegyűlteket. Anya és apa hamar véres véget ér, kislányuk azonban kibontja ajándékát, egy kisméretű motoros fűrészt, és sikerrel kivégzi karácsonyfaellenét. A záró képre a rend helyreáll: a kislány a három hulla mellett a kanapén ülve nézi az ünnepi tv-műsort. Lucie Kosutová 5 érzék(nélküliség) (2005) és Kristina Dufková Az anyák élete (2005) című filmje szintén magabiztos technikai tudásról és történetmesélési jártasságról tesz tanúbizonyságot. A csehek után még elcsípek egy kis Busho 2009–2010 válogatást, melyből szintén egy cseh munkát, Jun Nito Zlini levesét (2007) emelem ki: benne az élő szereplős és papírkivágásos technika archív filmrészletekkel kombinálva idézi meg több évtized Csehszlovákiájának mikrotörténetét, tele fanyar öniróniával és polgárpukkasztó szarkazmussal. A folytatásban csak azért nem az északi szomszédokat választom (Jiří Barta: A padláson /2009/), mert a cseh animációs nagymester ezen remekét, melyet a 2011-es KAFF Kecskemét város díjával jutalmazott, már volt szerencsém látni. Helyette a Londoni Animációs Fesztivál (LIAF) 2010-es legjobbjait engedtem hatni, csupa csemegét: A kis sárkány (r. Bruno Collet, 2009), a Krokodil (r. Jancis Kaspar, 2009) vagy a Családi portré (r. Joseph Pierce, 2009) egymástól teljesen eltérő technikák, érzésvilágok filmes lenyomatai. Kora este még Háy Ágnes kísérleteire is kíváncsi vagyok. Egyáltalán az alakra, a beszédre, mindarra, amit mozgóképen megmutat magából ez a számomra személyiségében és alkotásaiban egyaránt kevéssé megfogható alkotó. Inkább a filmekhez fűzött kommentárjai érdekesek, az Egy különc úr naplója (1972) és a Várakozás (1980) után nem várok tovább (nem közeledem elég alázattal alkotóhoz és tárgyaihoz). Kezdődik az aktuális esti magyar verseny, ahol televíziós produkciók „peregnek”. Jankovics Az ember tragédiája-sorozatának Ó Fortuna! (2009) epizódjától Szoboszlay Péter 100 éve történt c. opusának Császári, királyi udvari szállító (2010) című részéig ível a látvány, Szoboszlay Eszter Fejlakók-sorozata csak az egyetlen kivétel, mely valami újságot hoz. A Kecskemétfilm Kft. gyermekfilmsorozatai (Magyar népmesék-epizódok (Horváth Mária és Nagy Lajos rendezéseiben), Richly Zsolt A fecske meg a szalmaszál-ja (2010), Horváth Mária Lázár Ervin-adaptációja (A négyszögletű kerek erdő-sorozat Vacskamati virágja /2011/ című epizódja) és a Nagy Lajos, valamint Szilágyi Varga Zoltán nevéhez fűződő A világlátott egérke-sorozat Az óriások fogságában /2011/ című része) profizmusukkal, hagyománytisztelő alázatukkal hozzák az elvárt magas színvonalat, és uralva a mezőnyt, a jelen lévő gyereksereg és felnőtteik körében osztatlan tetszésre jutnak. Ezen az estén M. Tóth Géza Bogyó és Babóca-folyamának A barlangi pók (2010) című szösszenete válik számomra legszerethetőbbé.

1 . 2 . 3 . 4 . 5 . 6 . oldal