Kezdooldal a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet online magazinja  
Plánok cikk

Nyomtatóbarát változat

Kispéter István
Nyári vendég

kép megtekintése
Cakó Ferenc homok-showman

kép megtekintése
Rofusz Ferenc: Ticket

kép megtekintése
Orosz István: Sakk

kép megtekintése
Lanczinger Mátyás: All that cats

kép megtekintése
Békés Rozi: Villamos

kép megtekintése
Felméri Cecília: Mátyás, Mátyás

Kapcsolódó linkek:
A tribádtól a mérlegig – Tíz fesztivál – tíz KAFF-plakát
Kecskemét, 2009

Az 1971 óta létező Kecskemétfilm Stúdió két veteránja, a KAFF háttérben megbúvó főszervezői, Mikulás Ferenc és Vécsy Vera, fiatalos és barátságos csapatot koordináltak e töményes, filmektől részegedett nyári napokon. A versenyprogramok eljutottak a kecskeméti kistérségbe is, koncertezett a Kaláka, a Szabó Balázs Band és az Ágoston Trió, bemutatták és díjazták a jubileumi fesztiválra meghirdetett plakátpályázat alkotásait, könyvbemutatók és életműsorozatok mellett a legújabb animációs szoftverekkel is megismerkedhetett a szakmabeli és kíváncsi meseszerető. Köszönet érte! 10. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál és 7. Európai Animációs Játékfilm Fesztivál, 2011. jún. 15–19. FESZTIVÁL

Budapesti mechanikus hajnalmontázs. Az utcákon cipekedik, a metrókon kapaszkodik valaki, hasonszőrű velem, talán csak a pakkja nagyobb. Talán nem is én vagyok. Megérkezés az indulás utáni másodpercben. Kecskemét, Kecskemét, a kedves utasokat köszöntik. Zöld csempelapok retrórendje, a vasúti váróterem szocreál frivolitása. Kövesd a sárga köveket, egész a főtérig! Dohos pincék szagára lépve, a szerda reggel kisvárosi nyugalmával el nem tévedhetek. Jobbra a piac, a városi tanya, vonzáskörzetek hívogató lecsói és befőttjei. Balra a Cifra Palota, még mindig monumentális lebegésben, majd a központi tér széles játéka, túlfelől a KAFF központi épületével. Gyors vizitre megyek a szervezőirodára, a szervezők szimpatikusan szerveznek, mosolyognak és kedvesek is hozzá, de semmi nem túlzóan közvetlen és minden informatív. Hát én is így viselkedem. Meg is találom a szállásomat. A szobámba lépve feltúrt ágy, bontott sör és használt törülköző fogad. Vagy korán jöttem, nem hagyva időt a takarítóknak a rendrakásra, vagy már napok óta itt lakom, minden reggel az újrakezdés mámorával és az elmúlt este felejtésével. Linch-hangulatban töprengek a holnapról, kilépve szobámból, találok-e videokazettát az ajtóm előtt, rajta a felvételekkel, ahogyan nap nap után itt alszom. A fesztiválmegnyitó is fejbe kólint, bár még ki sem józanodtam, a nagyvetítőben bluest sír a Csík zenekar, hogy „Senki nem ért semmit”.
A zene közvetve fülgyógyászati kenőanyag, de még leginkább lélekaktivátor. Egy animációs film sem pergett a vásznon, máris biztosra veszem, hogy alábuktam a nyuszi üregében, Kecskemét elfordul tengelye körül és kezdődik a kacsalábon-világ.

Jankovics Marcell-retrospektív. Pályaállomások sorjáznak, heroikus miniremekek, némelyikben már az egész estés opusok monumentális történetei és jelképi világa. Zalán Vince baráti köszöntője után az Iványi-Bitter Brigitta rendezte Jankovics70 kiállításon fel és alá. Hankiss Elemér beszélget az ünnepelttel, értelmeznek, magyaráznak, megvilágítanak, árnyalnak engem, elbizonytalanodom, mint érettségi után a főiskolás. Hogy ki is az a Jankovics? De jól érzem magam. Orosz Márton művészettörténész és munkatársai előadássorozata kezdődik a magyar felmenőkben bővelkedő nemzetközi animációs filmezés korai éveiről. Majd vissza a nagyterembe, a svájci Georges Schwizgebel álommunkásságára tekinthet vissza, aki bírja a 78-as fordulatot. Az áttűnő, folyton forgó, változó, színeikkel rikoltó mozgásképek csak néha állapodnak meg, másodpercekre.

1 . 2 . 3 . 4 . 5 . 6 . oldal