A magyar animáció képről képre. II. – Dargay Attila

Kapcsolódó linkek: Macskássy-képtár Újhullám-képtár		A Dargay-sorozatok   Dargay egyedi filmjei   Dargay egész estés filmjei   „Mondják, a Lúdas Matyi Lúdja én vagyok, s hallottam már kollégáimtól, hogy Vuk is az én gesztusaimmal forog, mozog. (…) Meglátok egy embert, rögtön azt vizsgálom, milyen állatra hasonlít, meglátok egy állatot, s azt keresem, milyen emberre emlékeztet. Torz a szemem: animációnak látom az egész világot.” A nemrég elhunyt Dargay Attila rajzfilmgyártásunk talán legnépszerűbb alakja, a háború utáni magyar animációs filmgyártás egyik megteremtője és megújítója. Macskássy Gyula hívta a tehetséges díszletfestőt a rajzfilmhez. Dargay pályája átfogja az ún. „újhullámot”, az azt követő aranykort, majd az 1980-as, 90-es évek válságos időszakát. Ő volt a Gusztáv, a Lúdas Matyi, a Vuk, a Szaffi, Az erdő kapitánya és sok-sok más, feledhetetlen rajzfilmfigura megálmodója. Összeállította: Lendvai Erzsi. Képválogatás, digitalizálás, szerkesztés: Fazekas Eszter, Izsák Mária, Aponyi Magdi. Jellegzetes rajzstílusa volt: a gömbkonstrukciós grafikai ábrázolás. Ezt az ún. realisztikus vázkonstrukciós animációból fejlesztette tovább. Walt Disney-ék is gömbkonstrukciós skiccekkel dolgoztak, ezek révén ugyanis rendkívül rugalmas, dinamikus mozgatás érhető el. A néző számára is azonnal fölismerhető Dargay-stílus nem más, mint a disney-s tapasztalatok áthangszerelése önmagára, amely az idők folyamán, ha változott is, mindig dargays maradt. Alapjellemzője, hogy gömb, tojás, vagy oválalakból építette fel figuráit. A fej és a végtagok nagysága dominál, a test rugalmasan, szabadon mozog, az elnyújtások a groteszkségig fokozhatók. Cseppfigurás ábrázolásnak is nevezik e stílust vagy mozgatást. Egyébiránt Dargay azt vallotta, az ember mindig önmagát rajzolja. Állatfigurái alteregóként is viselkednek, Dargay derűs szemléletét tükrözik. Nincs bennük erőszak, humoros iróniával oldódik fel bennük minden, ami rossznak vagy kritikának nevezhető. „Mondják, a Lúdas Matyi Lúdja én vagyok, s hallottam már kollégáimtól, hogy Vuk is az én gesztusaimmal forog, mozog.” (Mozgó Képek, 1985. ápr.) 1945-ben kezdte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, díszletfestőként, nem lévén semmiféle rajzfilmes hagyomány, nemhogy oktatás. Mikor hamarosan osztályidegenként kirostálták, Diósgyőrben segédmunkás lett, majd díszletfestőként tért vissza a Nemzeti Színházba. Ösztöndíjasként tanult tovább, de nem a festészet, hanem a rajz megmozgatása érdekelte elsősorban. Titokban Walt Disney filmjein képezte magát. Macskássy Gyula reklámfilm műtermébe kerülve, mostoha körülmények között ugyan, de kitapasztalhatta, milyen grafikai megoldásokkal, animációs módszerekkel lehet megmozgatni egy rajzfigurát. A rajzcsoport a Híradó- és Dokumentumfilmstúdióban kapott helyet, amikor Macskássyt megbízták, hogy szervezze meg a magyar rajzfilmgyártást. Dargay itt már reklámokat készített, majd rajzolóként, fázisrajzolóként dolgozott, így pl. az első színes rajzfilmben, Macskássy a Kiskakas gyémánt félkrajcárja (1951) című munkájában is. 1959-ben a Ne hagyd magad emberké! -vel mutatkozott be, mint a Pannónia Filmstúdió önálló rendezője. Minden rajzfilmtípusban nagyon termékeny alkotó volt. Sorra kerültek ki a keze alól egyedi filmek, hosszúfilmek, sorozatok, melyekkel a legfőbb célja az volt, hogy a gyerekeket szórakoztassa. Gyakran találkozott velük. Beszélgettek, hogy mit akarnak látni a filmen. Hát persze állatokat. Ez mindig talált. Ő maga is nagyon szerette az állatokat. Az állatkerti rókának megmutatta kis rokonát, a rajzolt Vukot. A kutyájáról így nyilatkozott: „… öreg, megértő, bölcs – gyakran rám pillant, és elneveti magát. Látom a szemén, hogy magában röhög és látom, hogy megszületik benne az elhatározás, hogy a segítségemre siet, befolyásol. Ilyenkor leszaladunk a közeli parkba, ahol a kutya megmutatja nekem a saját világát.” (Mozgó Képek). Csuváj, a szóbanforgó kutya filmhős lett. Az erdő kapitánya. A filmekből digitalizált fotók közlését Henrik Irén, Dargay Attila felesége és jogutódja engedélyezte. A fotók jogvédettek.