Kapcsolódó linkek: Dargay-képtár Újhullám-képtár
|
|
Sorozatunkban a látvány felidézésével kísérhetjük végig a magyar animációsfilmek műfajainak sokszínű fejlődését (reklámok, rajz-,báb-, tárgyanimáció, gyurma, kombinált technika stb.). A legjelentősebb filmeken keresztül alkothatunk képet a magyar animáció kezdeteiről, új hullámáról, virágkoráról, karizmatikus alkotóiról. Ebben a részben Macskássy Gyula, a magyar reklámfilm- és animáció megteremtőjének portréját rajzoljuk meg. A magyar gyártású rajzfilm iránt kezdetben még érdektelen volt a mozinéző, de az okosak már fölismerték a reklám és propaganda fontosságát: a kitűnő alkotói és emberi kvalitásokkal rendelkező Macskássyban bíztak, rá építettek. Nem csak nagyon kreatív volt, hanem tudta szervezni és generálni a maga köré gyűjtött tehetségeket is. A későbbiekben a rajzfilm hatalmas pályát fut be.
(Összeállította: Lendvai Erzsi. Képválogatás, digitalizálás, szerkesztés: Aponyi Magdi, Fazekas Eszter, Izsák Mária).
Noha magyar viszonylatban az animáció mind a gyártás, mind a „jelenlét” szempontjából jóval hátrányosabb helyzetben van a játékfilmnél, s a mozgóképkultúra-kutatás a mai napig adósunk az animáció tudományos legitimálásával, mégis akadnak kedvezőbb filmelméletek is. Paul Wells szerint „az animáció mint filmnyelv és filmművészet az élőszereplős filmnél sokkal kifinomultabb és rugalmasabb médium”. (Metropolis 2009/1. 12.o.). Itt azt is leírták az élőszereplős filmről, hogy „alacsonyabb művészeti státusát csak akkor tudja levetkőzni, ha megszabadul a fényképi reprodukció kötelmeitől és tisztán emberi művé válik.” (Rudolf Arnheim, u.o.-14.o.). Ez talán szélsőséges, de mindenesetre a különféle filmelméletek jót tesznek az animációnak. Technikailag is egyre fontosabb, érdekesebb és értékesebb filmműfaj, melynek lehetőségei mindig is jócskán meghaladták a mesék vagy a szórakoztatás kereteit. Napjainkban pedig egyre nélkülözhetetlenebb az élőszereplős film számára is.
Amíg ez utóbbi utánozza a valóságot, az animációs film átalakítja. Metafizikai valóságot ábrázol.
Az animáció a titkok, a művészetté emelt valóság tárháza, amely transzcendentális filozófiája következtében újabbnál újabb alternatív lehetőségeket és tudást kínál a nézőnek. Korlátlan szabadságot ad a fantáziának, a képzeletnek: itt lehetségessé válik a lehetetlen. Gondoljunk csak a legegyszerűbbre, a falat átütő Tom és Jerryre, és egyéb lehetetlenségekre. A figurák mindig talpra állnak, s egyre újabb, elképesztő attrakciókra képesek. A műfaj legnagyobb unikuma emellett (amely mára már kiveszni látszik), hogy az alkotók az elképzeléseiket a saját kezükkel létrehozott képeken keresztül közvetítik.
A nagyméretű, iparszerű rajzfilmgyártás Walt Disney-vel kezdődött. A Disney-produkciók ellepték a világot. Ekkoriban Magyarországon nem létezett animációsfilm-gyártás. Nem volt magyar termékre kereslet és pénz, bár már a század első évtizedeitől csírájában élt a rajz/báb/árnyanimációs kísérletezés.
Voltak nyughatatlan útkeresők (sokan végül külföldön lettek naggyá), volt egyre erősödő kíváncsiság és törekvés a rajz megmozgatására, üzleti célú felhasználására. Voltak például az Est Filmben rajzos híradók, karikatúrák, alkotóik a film köré csoportosult alternatív képzőművészek közül kerültek ki.
Aztán a harmincas években feltűnt a húszéves Macskássy Gyula, s néhány vállalkozó szellemű társával (Halász és Kassowitz majd Szénássy György) megteremtette a magyar reklámfilmgyártást. Ezek többnyire kis, kerek történetecskébe csomagolt ötletek voltak, némelyikük 1-2 perc hosszúságú, vagy még több.
E reklámfilmgyártásból nőtt ki Macskássy jelenlétének, tehetségének, ambíciójának és elismerésének köszönhetően a háború után a magyar animációs filmgyártás. Persze csak mesék és propaganda volt ez még, főként rajz vagy bábtechnikai formában. A kultúrpolitika ártatlannak tekintette e filmműfajt, nagynehezen zöld utat adott neki, így egyre önállósulhatott. A magyar gyártású rajzfilm iránt kezdetben még érdektelen volt a mozinéző, de az okosak már fölismerték a reklám és propaganda fontosságát: a kitűnő alkotói és emberi kvalitásokkal rendelkező Macskássyban bíztak, rá építettek. Nem csak nagyon kreatív volt, hanem tudta szervezni és generálni a maga köré gyűjtött tehetségeket is. A későbbiekben a rajzfilm hatalmas pályát fut be. Pedig hosszú ideig nem volt rajz- és animációs oktatás sem. A tanoncműhely a stúdió volt. A műfaj iránt érdeklődő rajztehetségek, kéz- és képügyesek, a különféle művészeti ágak, főként a képzőművészet szakképzéseiből jöttek hívásra, vagy egyenesen az utcáról. Jött Dargay Attila, Csermák Tibor, a bábfilmmel kísérletező Imre István, majd az újabb generációk.
A hatvanas évektől a magyar rajzfilmgyártás egyre több színben ragyog.
Nagyobb állomásai: 1961-től fölcsapnak az animációs újhullámok, megjelenik a karikatúra stílus.
1974-ben Jankovics Marcell Sisyphus című 2 perces filmjének Oscar-díj jelölése már az „aranykor”-t jelzi. 1981-ben Rofusz Ferenc A légy című 4 perces filmje pedig el is nyeri az Oscar-díjat. Közben sok megmérettetés, elismerések, díjak, egészestés filmek, sikeres televíziós sorozatok. Folynak a küzdelmek, az átszervezések a továbbfejlődésért, a bizonyítási lehetőségekért. A Pannónia Filmstúdió a nyolcvanas években a világ öt legnagyobb animációsfilm gyártója között volt. Az egymást követő generációk nemcsak a rajz- és bábfilmtechnikával, hanem egyéb animációs technikákkal és témákkal kísérletezve tűntek ki a világ animációs filmgyártásából.
A képeket és a Szerencsés flottás kapcsolódó videót Macskássy Gyula örökösei: Verebély Tibor és Verebély Sára engedélyével használtuk fel. A képek és a videó jogvédettek.
| | Videók: 
Macskássy Gyula: Szerencsés flottás (reklámfilm)
|
