Ez azonban már a háború utáni periódusához tartozik.
Filmszerűek a tömegjelenetei: a Párizs felszabadulását ünneplők képei: second közeli; vagy totálkép, mint a Chartresi gyűlésről. Előterében De Gaulle tábornok sziluettje szemben a „sokszínű” tömeggel teszi kontrasztossá, dinamikussá a fotót. Az ugyanott készült felvétele a kollaboráns nőről, karjában a német katonától szült „fattyúval”, sodró lendületű. A távolság (totálkép) ellenére Capa az apró részleteket is tű éles pontossággal mutatja: a mozgás mellett az arcok, gesztusok, tekintetek egy morális konfliktust fejeznek ki (ezt érzékelteti a nő világos ruhája a csendőr feketéje mellett.) A fehér szín, mint az ártatlanság jele, most megváltozott. Ha lehet a közerkölcstant illusztrálni, ez az. Az előtörténet is kiolvasható a képből. Ha nem is láttuk volna a Szerelmem Hiroshimát – ezért is tűnhet filmszerűnek. Amit erősít a kép párja, statikus ellentéte, hol a megszégyenített kiközösítettek a városház udvarán magányosan láthatók, inkább meditatív, mint ítélkező. Ha van előképe Resnais filmjének, itt lehet keresni. A háború a lelkekben is pusztított, - erről a háború utáni képei szólnak. Amikor a láthatatlant érzékelteti.

1 . 2 . 3 . oldal