Egyik képén jól látható, hogy a katonák előtt jár, közelebb a parthoz, az ellenséghez – miként a milicista esetében is. (Vélhetően ezért a halált megvető kockázatért tartják az utóbbit beállított képnek.) Ahogy megírja visszaemlékezéseit (Elmosódott képek) vizuális stílusban, abból arra lehet következtetni, hogy nem zárta le a történetet, a „storyt” akár storyboardként, forgatókönyvként is folytathatná. Kár, hogy „helyette” más csinálta meg a filmet, bár felhasználta Capa fotóit, de ettől nem lett hitelesebb, csak hollywoodibb… (Ebből több „párhuzamos” jelenetet idéz a Capáról készült In love and War c. portréfilmjében Anne Makepace, amit a kiállításon vetítettek.
Később Capa is eljutott Hollywoodba 1946-ban, hogy a Párizsban megismert Ingrid Bergmannal lehessen. Segédoperatőri munkát vállalt és közben fotókat készített a Diadalív árnyékában c. film forgatásán. A képen Ingrid, amint egy heverőn hátradőlve, fejét hátrahajtja, felfelé néz. A képen a filmes vonások dominálnak: a megvilágítás, a színésznő arckifejezése, a letisztult környezet, a díszlet. A környezet ugyan nehezen kivehető, mert a képkivágat Bergmant helyezi előtérbe, kiemeli arckifejezését, szépségét. A „werkfotón” érződik valami Capának a színésznő iránti vonzódásából. Bár nem egy intim együttlét alkalmából készült a kép, erről árulkodik a nő póza, erős sminkje és precízen fésült haja.

1 . 2 . 3 . oldal