Már az említett Milicista képsorozata is a film ritmusát követi. A harcokról készített képeinek egy része, mintha „standfotói” lennének Joris Yvens filmjének, a Spanyol földnek. A lakások ablaka, mint lőrés, vagy a „hiányzó” szobafalon betekintés. A holland rendezővel ezután együtt forgat Kínában.(A négyszáz millió c.dokumentumfilmet). Ennek során készült róluk az felvétel, amin együtt látni Capát Yvenssel és John Fernhout holland fotóssal egy tank tetején. (Utóbbi képeit a párhuzamos Válságjelek c. tárlaton lehetett látni.) Kontakt filmkockáit sorba rakva, naplószerűen ragasztja füzetbe – akár egy film képsorát.
Az itáliai partraszállás után készített Partizántemetése mennyire hasonlít az olasz neorealista filmek tartalmához és kontrasztos képi világához, – ez tűnhet belemagyarázásnak. A szokatlan beállítás, a mantegnai nézőpont, (képző)művészi szintre emeli e fotót. Filmbe illő, ahogy a szicíliai paraszt az amerikai katonának mutatja, merre mentek a németek – de ez akár megrendezett képnek is tűnhet.
Ami egyértelműbb: filmszerűek a normandiai partraszálláskor az Omaha Beach-en készült fotói. A képek elmosódottak, a háttér is bemozdult, mivel a fotós és a gépe is mozgásban volt, mikor exponált. Ettől maga a kép is ezt a dinamikát hordozza, a hevességet- és a nedvességet! –, s a pillanatnyi rögzített időt.

1 . 2 . 3 . oldal