|
Horváth Ádám Márton
Gothár Péter: Ajándék ez a nap
Az Ajándék ez a nap a tegnapról szól, de jobban megnézve szólhatna a máról is. Túl azon, hogy a film egy egyéni stílussal megrajzolt látlelet a hetvenes évek végi Magyarországról, napjainkban is hasonlóan értelmezhető, mint akkor. A dolgos hétköznapokban ma is megtalálhatjuk ezeket a történeteket, és nem véletlenül néznek ránk olyan jelentőségteljesen a film szereplői egy-egy „kikacsintásuk” során, hiszen amikor összeér velük nézői tekintetünk, magunkat láthatjuk viszont. Gothár Péter filmje a Magyar Nemzeti Filmarchívum filmtörténeti DVD sorozatában. DVD
Ajándék ez a nap
magyar, 92 perc, 1979
rendezte: Gothár Péter
írta: Gothár Péter, Zimre Péter
fényképezte: Koltai Lajos
zene: Selmeczy György
vágó: Nagy Mária
szereplők: Esztergályos Cecília, Szabó Lajos, Derzsi János, Hetényi Pál, Pogány Judit, Sallay Kornélia, Csákányi Eszter, Reviczky Gábor, Temessy Hédi
gyártó cég: Budapest Filmstúdió, Mafilm
DVD gyártó és forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum
DV megjelenés: 2010. november 25.
Történet egy harmincéves budapesti óvónőről, aki a hetvenes évek Magyarországán próbálja megtalálni a boldogságot, családot és lakást.
A magyar DVD-piac még jó pár jelentősebb hazai alkotással adós a filmbarátoknak és érdeklődőknek, melyek közül most végre egy-két újabb gyöngyszem kerül kiadásra, köszönhetően az MNFA (Magyar Nemzeti Filmarchívum) digitalizálási és a most nagy lendületet kapó kiadói munkájának. Gyenge szóviccel élve azt is mondhatnánk, Ajándék ez a nap, mivel az egyik szóban forgó opus Gothár Péter 1979-es filmje. A rendező kultikus és igazi közönségkedvenc második játékfilmjében mesél a hatvanas években megálló időről, amelynek súlyos személyes és társadalmi következményeit láthatjuk első nagyjátékfilmjében.
A történet főszereplője Irén (Esztergályos Cecília), egy fiatal óvónő, eltartási szerződésben él egy öreg nénivel, aki váratlanul meghal, így a lakás Iréné lesz. Szeretője, a mozigépész Attila tanácsára elcseréli a lakást, hogy Budán egy öröklakáshoz jusson. Nem elég, hogy ezért Irénnek először névházasságra kell lépnie Gáborral (Derzsi János) – aki később a nyakára nő –, idővel az is kiderül, hogy Attila valószínűleg nem hagyja ott a családját, ahogy azt megígérte, Irén pedig egyre csak sodródik az eseményekkel a bárzongora vissza-visszatérő keserédes dallamára. Innen kezdődik az a hétköznapi pokoljárás, amelynek középpontjában, ebben a sajátos kelet-európai, megállt időben vergődnek és küszködnek egymással szereplőink.*%*Habár az alapanyag a hetvenes évek magyar filmjeiben többször is megjelenő lakástematika, idővel kinyílnak előttünk a karakterek, és ők kerülnek előtérbe, központi kérdéssé válik, hogyan dolgozzák fel az újra és újra útjukba kerülő, lélekőrlő szituációkat, hogyan küzdenek, vagy éppen süllyednek bele a személyes konfliktusokba. Emellett felfedezhetjük az évtized második felében megjelenő nemzedéki közérzetfilmek reflexióját is, amelyek a hétköznapi kisemberek kilátástalansággal átitatott lelki és társadalmi vívódásait állították középpontba.
Gelencsér Gábor írja a Gothár munkásságát vizsgáló, Káoszkeringő című könyvében, hogy habár az Ajándék ez a nap a hetvenes évek végén készült, erősen kötődik az évtized meghatározó filmes irányvonalaihoz. Az említett lakástematika és a hosszabb kézikamerás beállítások, amelyekkel szinte rátapadunk a szereplőkre, egyértelműen a dokumentarista stílust juttatják eszünkbe, amellyel szemben megjelennek a Gothár filmjeiben később is visszaköszönő jellegzetes szerzői stílusjegyek: a hideg neonkék és az ezzel ellentétes rikító vörös fények használata, vagy az olykor zavarbaejtően direkt önreflexió, és az elmaradhatatlan groteszk irónia, amely az egyén és társadalom egymásnak feszüléséből keletkező torzult történetekből ered.
Az operatőr az a Koltai Lajos volt, aki ezzel egy időben dolgozik először a későbbi állandó alkotótárssal, Szabó Istvánnal, és aki végigfényképezett a hetvenes évek magyar filmjei közül számos kiemelkedő alkotást (Jutalomutazás [1974], Veri az ördög a feleségét [1977], Angi Vera [1979]). A film képe alapvetően naturális, ugyanakkor ez a naturalizmus időről időre átszíneződik a Gothár-filmekre jellemző formanyelvi játékokkal. Kézikamerával követjük Attilát munkahelyére, a Duna moziba, ahol felcsendül a zene, és elidőzünk egy fél percre a szokatlan vörös fényben úszó büféslány bájában. Hasonlóan non-diegetikus zenére perdül táncra Irén és apjának volt élettársa (Temessy Hédi). Kétszer is megjelenik a formavilágból kicsit kilógó, de mégis játékos könnyedséggel elhelyezett asztalnál ülő szereplők körüli kocsizás. A cselekményvilágba szervesen beépítve gyakran zenével és világítással emelik el egy-egy pillanatra a történetet a szikár valóságtól.
A sajátos atmoszféráért egyrészt a formai megoldások, másrészt a helyszínek is felelősek. Budapest, a Nagykörút, kopott bérlakások, a presszók és füstös kiskocsmák világa és a magyar néplélek nélkülözhetetlen kelléke, a zene. Egy-két intermezzo erejéig ez népdalok formájában is megjelenik a film elején a „kocsmakórus” képében, akik dalolászásukkal egy-egy jelenetet határolnak, de a főszerep a filmen végighúzódó keserédes bárzenéé lesz, amely repetitív, de gyakran bóklászó ritmusával ráhangol minket Irén sodródására.
A színészek játéka bravúros, egyszerűen nem lehet nem őket nézni, amiben persze a szorosan rájuk tapadó kamera is segítségünkre van. Esztergályos Cecíliának talán ez az egyik legjobb alakítása, és külön érdemes figyelni a kisebb-nagyobb mellékszereplőket is, mint a Hevesit játszó Szabó Lajost és az Attila feleségét alakító Pogány Juditot, akiknek hiteles játékát annó a Magyar Játékfilmszemle díjjal is jutalmazta. Szabó karaktere egyszerre szánalomra méltó és elborzasztó, ugyanakkor még mosolyt is képes csalni az arcunkra, ahogy például maradék zsíros haját gondosan egyengeti fésűjével. A Pogány Judit által játszott Anna leginkább a lezárásban kap hangsúlyos szerepet, mivel a film végén Irén vele tudja csak megtalálni a közös hangot, amikor a két nő együtt tölti a szilveszter éjszakát. Kettejük alkoholgőzös párbeszéde zseniális, egyszerre szomorú és ugyanakkor finom humorral teli, ami jórészt a két színésznő játékából fakad.
A DVD képe gyönyörű, köszönhetően a digitalizálási munkának, melynek során restaurálták és újrafényelték a filmet. Két extrával is találkozhatunk, amelyek sokban segítenek a film értelmezésében és elhelyezésében a magyar filmtörténetben és a rendezői pályán. Az MNFA szintén digitalizálta a rendező egy korábbi, Násznép című rövid tévéfilmjét, amelyből egyértelműen látható, hogy Gothár sajátos stílusát már televíziós munkáiban megalapozta. A Bereményi Géza által írt történet egy esküvő szereplőit mutatja be, mégpedig az esemény előtti fél napban. A röpke fél óra alatt egy család múltja és jelene bontakozik ki a család tagjainak lelki terhein keresztül. Azonkívül, hogy itt is találkozhatunk az Ajándék ez a nap több színészével, felfedezhetjük a rendező kézjegyszerű motívumait is, kezdve az önreflektív kamerába nézéstől az emberi viszonyok érzékeny ábrázolásáig.
A másik extra Gelencsér Gábor filmesztéta audiokommentárja, akit bátran nevezhetünk a Gothár-filmek szakértőjének. Gelencsér precíz aprólékossággal elemzi végig a filmet, folyamatosan reflektálva a látottakra és hallottakra, miközben ezen keresztül egyszerre beszél a korról, a filmtörténeti környezetről és a rendező munkásságáról is.
Az Ajándék ez a nap a tegnapról szól, de jobban megnézve szólhatna a máról is. Túl azon, hogy a film egy egyéni stílussal megrajzolt látlelet a hetvenes évek végi Magyarországról, napjainkban is hasonlóan értelmezhető, mint akkor. A dolgos hétköznapokban ma is megtalálhatjuk ezeket a történeteket, és nem véletlenül néznek ránk olyan jelentőségteljesen a film szereplői egy-egy „kikacsintásuk” során, hiszen amikor összeér velük nézői tekintetünk, magunkat láthatjuk viszont.
|