ÖN ITT VAN: FILMEK / DVD

A helyzetkomikumra alapozott társadalmi szatíra már önmagában izgalmas és pikáns rétege Gyarmathy Lívia filmjének, de ami igazán új, az ebben a közegben a női tapasztalat és a női élmények megmutatása. A bányató, amelynek langyos medencéje a férfiak hajómodellversenyének, ennek a pótcselekvés-parádénak a helye, mindkét főhősnő számára egyfajta felismerés és elidegenedés színtere. Piroska arra döbben rá, hogy csak ámították a férfiak, Juli pedig egymagában a színpadon állva a mikrofonba mondja csalódásait. Csakhogy míg Juli végül ki tud kapaszkodni ebből a hullámvölgyből, Piroska kitörése kudarcba fullad. DVD >>>

A rendszerváltás időszakának egyik legizgalmasabb pályakezdése Enyedi Ildikóé. Néhány Balázs Béla stúdiós és főiskolai munka után 1988-ban elkészül Az én XX. Századom, amely nem csak az évtizedforduló egyik meghatározó vonulata, a fekete széria szempontjából fontos darab, hanem egyúttal egy kivételes érzékenységű szerzői életmű fordulópontját is jelenti. – A Magyar Nemzeti Filmarchívum filmtörténeti sorozata DVD>>>

A Megáll az idő egyik titka az ambivalencia: nagyon könnyű belépni a világába, egyszerűen lehet azonosulni a helyzeteivel, a hőseivel – és közben megmerítkezünk egy korszak kemény, pontos és illúziómentes ábrázolásában is. Az előtörténet (az 1956-os nyitóképsorok) és a szereplők sorsának meghosszabbítása az 1967 szilveszterén játszódó zárlatban szó szerint is fehéren-feketén keretezi a sztorit. A zárlat nyers-cinikus-ironikus miniportréi az értékvesztés és a megalkuvás megfáradt, langyos pillanatait mutatják. Mindazt látjuk, ami a legendán innen és túl van. A Magyar Nemzeti Filmarchívum filmtörténeti kiadványa. DVD>>>

Robert Bresson ötödik rendezésében – egyben első önálló forgatókönyvében –, a Zsebtolvajban (1959), Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének alapszituációját, motívumait „fordítja le” a mozgókép nyelvére. Annak, aki ez alapján arra számítana, hogy a filmen keresztül megismerheti vagy „újraolvashatja” az orosz író klasszikusát, mégis csalódnia kell. Sem a kor, sem a társadalmi miliő nem egyezik. A történet helyett inkább a két alkotó filozófiája, a műveik által megfogalmazott gondolatok mutatnak átfedéseket. Ezen az elvont, absztrakt szinten viszont a Zsebtolvaj tökéletesebben adaptálja a könyvet, mint egy puszta feldolgozás.>>>

Karrer abban különbözik a többiektől, hogy benne (még?) van tudatosság. Számára nincsen semmi meglepő a létezés minőségében, tudatossága lemondó, elutasító. Tudja, mi vár még rá, hogy törvényszerű és elkerülhetetlen ez a lődörgő létezés és persze a dicstelen vég.(...) Aggasztó, hogy ez az érzéskészlet ma is bántóan aktuális. Számtalan, szinte észrevétlen gesztusban, hétköznapi közlekedésben van jelen, át- meg átjárva az egyre jobban zárkózó, közösségi élményre egyre jobban vágyakozó egyének mindennapi érintkezéseit.>>>

Különös helyzetbe kerül Pasolini Salòjának mai nézője – hiszen a filmmel kapcsolatos primer, zsigeri élményünk már nem a „botrány”, a sokk; megkockáztatom: meglehet, hogy az erőszakos szexualitásnak leginkább a közhelyessége és monotóniája jut el belőle hozzánk. Evidencia: a hírhedt szex- és kínzásjeleneteknek mára jól körvonalazott kontextusuk lett; a pornópiac és kielégülési lehetőségeink ugyancsak piacszerű kínálata túllépett a Salò vizuális sokkján, és bennünket is magával tuszkolt. >>>

Nemcsak Audrey Hepburn és Shirley MacLaine színészi játéka vagy William Wyler rendezése miatt, hanem szokatlan és merész témaválasztásánál fogva is igazi különlegesség a „klasszikus” amerikai mozi kedvelőinek az 1961-es Végzetes rágalom (The Children's Hour) című film, mely szeptemberben jelent meg DVD-n. A homoszexualitás társadalmi megítélésének ma is heves vitákat kiváltó kérdése elevenedik meg a filmben, amely kora konzervatív, elutasító közege elé tart görbe tükröt.
>>>

Lázadás és megalkuvás, önállóság és függőség, erő és gyengeség, vágy és rettegés, hatalom és kiszolgáltatottság évszázadokon és életeken átívelő játéka éled újjá egy lepusztult morvaországi várban, amikor Slach gondjaira különös vendégeket bíznak. A jó és a rossz örök küzdelme, mint egy véget nem érő haláltánc a témája A bolond és a királynő című Věra Chyytilova 1987-ben forgatott darabjának.
>>>

Egy olyan korai Bergman-film DVD-megjelenésének, mint az Egy nyár Mónikával, minden bizonnyal az igazi fanatikusok örülnek a legjobban, akiket a terjedelmes életmű elejétől a végéig érdekel. Az 1952-es opus a több mint negyven filmet számláló életmű tizenkettedik darabja. Igaz, még nem annak a rendezőnek a munkája, akit a hatvanas évekbeli filmjeitől kezdve az európai film kultikus alakjaként ismerünk, de látványvilága és szereplői már megmutatnak valamit belőle.>>>

Sok minden tilos volt (a más vélemény, a szólás- és a gyülekezési szabadság stb.), de az egyik legtilosabb az abortusz, amiért lebukás esetén a közreműködők mindegyike súlyos börtönbüntetést kapott. Minél nagyobb volt a büntetés, annál nagyobb volt a cselekmény feketekereskedelmi ára (a filmben pl. 3000 lei), és csak bizalmi kapcsolatok útján lehetett a titkos magzatelhajtókkal kontaktust teremteni.>>>

Ne ijedjünk meg a plakáttól! Piszkosbronzba öntött mogorvaság. Öreg tata egy hatalmas puskával feszíti elénk a mellkasát. A Gran Torino nem ez a film és nem ez a Clint Eastwood. Érzelmes, elgondolkodtató mozi az erőszakmentességről, a toleranciáról, az egymásra figyelésről - és nem ilyen unalmasan elősorolva, hanem magával sodróan. Eastwood két gyengébb filmjéért már kapott egy-egy Oscárt. Lehet, hogy a Gran Torinóért nem fog, de ez az év legjobb filmje - most már DVD-n is hozzáférhető.>>>

A film két jelenete bizonyosan minden nézőjének emlékezetébe vésődött. Kitörölhetetlen és egyben megosztó élmény. De nem csupán a szerelmeskedés és a robbanás képsorai miatt felejthetetlen Antonioni 1969-es mozija. A rendező világban való vándorlása – az Angliában forgatott Nagyítás után – második állomásának az USA-t választotta. Szereplői kóborlása színhelyéül ezúttal a film első felét uraló nagyvárost, Los Angelest, majd a közelében fekvő, beszélő nevű sivatagban, a Death Valley-ben található Zabriskie Pointot választotta. >>>

Alain Resnais éppen legáltalánosabb jelentésétől, a múlt megidézésétől fosztja meg az emlékezet fogalmát. Szerinte az emlékek csak a „most”-ban léteznek, így múlt és jelen egymástól megkülönböztethetetlenek. A személy azonosságának kritériumát néhány filozófus a memóriában találta meg. Amennyiben igazuk van, a Tavaly Marienbadban világába lépve, ahol az idősíkok összekuszálódtak, nemcsak a történet, hanem a tudatfolyam széthullását is átélhetjük.>>>

A latin persona szó jelentése személy, személyiség. A svéd rendező ebben az alkotásban is az emberi lelket helyezi boncasztalra azt vizsgálva, hol ér véget a tiszta egyéniség, mikor oldódik fel a kapcsolatok, a vallási előírások, a mindennapi élet elvárásaiban. Ingmar Bergman 1966-ban készült filmje nem kellemes élmény, nem nyújt semmiféle kikapcsolódást, a DVD-változat nem valószínű, hogy tömegek szívébe lopja be magát. De miért is? >>>

François Truffaut 1964-es alkotása talán az egyik legkevésbé szentimentális film, amit valaha csináltak a házasságtörésről. „Egyfajta élveboncolás, érzelemnélküliség van benne…” – mondta róla maga a rendező is. A bársonyos bőr egy furcsa, realista melodráma, ami leginkább abban különbözik a műfaj hollywoodi mainstreamjétől (gondoljunk akár a korabeli, akár a mai melodrámákra), hogy a nagy érzelmek pátosza helyett a kis rezdüléseket ábrázolja dokumentarista aprólékossággal.>>>

Ha pedig bárki provokációnak érezné a filmet a címe alapján, akkor az figyelmen kívül hagyja a benne szereplő „mediáció”-t - egy olyan módszert értünk ez alatt, amely az emberek közötti párbeszédet hivatott elősegíteni. A „mediátor” egy olyan személy, aki harmadik félként próbál meg közbenjárni, hogy sikeresen megoldódjék a konfliktus. A film készítői tehát méltán gondolhatták, hogy politikai ellentétekből fakadó problémák esetében is ki kellene próbálni a módszert. Ezért Hajdú Eszter felkért néhány mediátort arra, hogy olyan embereket segítsenek a párbeszédhez, akik más-más politikai párt hívei. >>>

Azok után, hogy a Tejútban tanúi lehettünk, ahogy az első filmjeire jellemzőbb szűk, csak arcra fókuszáló plánok egészen a nagytotálig tágultak, s ezzel fordított arányban a korábban központi szerepet játszó párbeszédek háttérbe szorultak, majd végül teljesen eltűntek (helyüket átengedve zajoknak és zörejeknek), Fliegauf újból a kör elejétől folytatja útját, formailag szinte majdnem oda tér vissza, ahonnan első rövidfilmjével, a Beszélő fejekkel 2001-ben elindult.>>>

A konvenciók szerint nagy mesterekről csak óvatos tisztelettel merhet nyilatkozni a zöldfülű ifjúság, és különösen igaz ez Jean-Luc Godard-ra: sokak szerint, ha időszámításunk Jézussal kezdődött, a film időszámítása a Kifulladásiggal kezdődhet csakis. Godard frissessége, stílusteremtő, merész könnyedsége azonban mintha kiveszett volna a filmből – mindenekelőtt erre a fájó pontra hívja fel a figyelmet a már lassan egy éve DVD-n is elérhető Az asszony, az asszony című filmje.>>>

Kafka megírta az ő perét, Welles megrendezte a magáét, s mi pedig újra meg újra átélhetjük a sajátunkat. Welles alkotói jogánál fogva átformálta a Kafkától kapott értékes alapanyagot, s egy attól különböző, mégis hasonló világot komponált. A regény és a film is felteszi „a kérdéseket”, helyenként tán más-más válaszlehetőségeket felvillantva, melyek persze természetüknél fogva nem lehetnek kielégítőek. Ám befogadójukat nem eresztve, K.-val együtt ébredve, rákényszerítenek: tegyük fel mi is ezeket a kérdéseket, s ugyanabba a dühödt, kétségbeesett, szükségszerűen sikertelen válaszkeresésbe hajszolnak.>>>

Míg a regényben együtt van egyfajta társadalmi és lélektani kettősség, a filmben egyik szálat sem sikerült hitelesen hozni. A film működik példabeszédként, egyfajta parabolaként, értelmezhető bűnbeesés-történetként is, hiszen a szereplők kvázi a paradicsomba csöppennek be, ahol nem tudnak mit kezdeni a rájuk szakadt szabadsággal, és elveszítik ártatlanságukat. >>>

Juliette csak létezik és szép, ahogyan Isten megteremtette őt. Ebben az értelemben találó a cím, még ha kissé fellengzősen hangzik is egyeseknek. A lány erotikus vonzalma a lehető legtermészetesebb gesztusok, viselkedés által valósul meg. Hogy mégis megbotránkoztak a filmen, az a kor társadalmának kritikája. Azé a koré, amelyikben forgatták, amelyiket ábrázol és azé is, amelyikben bemutatták a mozikban. Roger Vadim harminckét évvel később az Egyesült Államokban újraforgatta a filmet, de az újabb változat csak remake maradt. A remek viszont az 1956-os változat, amelyik most megjelent DVD-n. >>>

A zenés filmet ugyanúgy ki kell találni, mint bármilyen műfajút, tehát nem elég, ha fognak néhány tehetséges zenészt, és kamera elé állítják. Ha egy mozgóképet a mozikba visznek, akkor annak annyira megnő az önazonossága, hogy nem marad csupán egy szelet a tévés műsorfolyamból, amelyet elég meghallgatni fél szemmel és megnézni fél füllel vacsora, kártyázás vagy épp a csatornák közti kapcsolgatás közben. Mindenképpen van valamilyen jelentése a filmegésznek is, még ha ez, mint körítés csak ürügyként szolgál is a zenéhez és az interjúkhoz.>>>

Az öröm kiáltása egyszerre szakadhatna ki a film szereplőinek és a Jensen-rajongóknak a torkából: előbbiek a megváltás, utóbbiak az első Jensen-DVD megjelenésének örömére. Eddig csak egyetlen film jelenhetett meg a boltok polcain, amelyhez Jensennek a forgatókönyvön túl is volt köze, a Dogma-rajongók gyűjteményeit teljessé tevő Mifune utolsó dala.>>>

A Free Cinema „a rossz közérzet filmjeivel” megmutatta, hogy sok minden nincs rendben a szigetországban. Tony Richardson szép és hatásos, egyszerű és mesterkéletlen filmjével a lázadás kvintesszenciáját alkotta meg. Mert lázadni sokféleképpen lehet. Alapszinten úgy, hogy nem teszünk meg valamit, amire pedig képesek vagyunk, csakhogy azzal esetleg másokat igazolnánk, vagy legitimálnánk egy elnyomó rendszert. >>>

Wajda filmje elsősorban nem a férfiakról, a katonákról, az elhurcolt hadifoglyokról szól, hanem a nők sorsáról. Nem a „felesleges”, áldozatos hősiességet hangsúlyozza, hanem egy – nem pontosan körvonalazott – természetes, szinte mindenkiben élő nemzeti érzést. Wajda mégsem egyoldalú, elfogult filmet készített, hanem az áldozatok sorsát konkrétan megelevenítő, ugyanakkor az általánosságba emelő, letisztult művet, átdolgozva s így érzelmileg is eltávolítva kissé a közvetlen politikai és önéletrajzi motívumokat. >>>

Végre egy Gauguin-film! Szeretem a festőkről szóló életrajzokat. Ezek révén ugyanis úgy kaphatunk "tárlatvezetést", hogy egyszersmind betekintünk a művész magánéletébe is. Megérthetjük a szenvedélyt, amely irányította. Vagyis szórakozva tanulhatunk. És hogy éppen Gauguin! Ő volt ugyanis a nagy újítók koncepciójának megújítója.
>>>

Egy jó történet vagy egy jó arc rendszerint rabul ejt. A sztorit továbbgondoljuk, a megszeretett hőssel szívesen találkozunk újra. A kalandok újabb kalandokat szülnek, a szerencsés találkozások folytatásért kiáltanak.
>>>

A 2000-ben készült Ó, testvér, merre visz az utad? című film a Coen fivérek két súlyosabb alkotása, az Oscar-díjas (legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb női főszereplő) Fargo és a cannes-i fesztivál legjobb rendezőnek járó díját (David Lynch-csel megosztva) elnyert Az ember, aki ott se volt által keretezett könnyed vígjáték (ám maga is fesztivál járta, az operatőrt Oscarra, a filmet Golden Globe-ra, Joel Coent pedig Cannes-ban jelölték) a magyar moziforgalmazásból ugyan kimaradt, de alig nyolc év elteltével immár megvásárolható DVD-n.
>>>