Kapcsolódó linkek:
Kalandozások Apaországban
Szabó-filmek DVD-én

Az Apa a mítoszépítésről és -duzzasztásról szól: nem az egyetemesről, a történelmi-kulturális fajtáról, hanem a személyesről, arról, amit az ember védekezésképpen, szociális szükségletből épít fel és ápolgat. Takó apja nem a kissrác emlékeiben, hanem fantáziájában él: kalandhősnek képzeli, aki tetőkön menekül a nyilas katonák elől, majd amikor kell, fizikailag is föléjük kerekedik. Régen várt kiadvány a Magyar Nemzeti Filmarchívum filmtörténeti DVD sorozatából. DVD

Apa - Egy hit naplója
fekete-fehér, magyar, 85 perc, 1966
rendezte: Szabó István
írta: Szabó István, Herskó János
fényképezte: Sára Sándor
vágó: Rózsa János
zene: Gonda János
jelmez: Mialkovszky Erzsébet
producer: Hranitzky Tibor
szereplők: Bálint András, Gábor Miklós, Erdélyi Dániel, Tolnay Klári, Sólyom Kati
gyártó cég: Mafilm
DVD forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum
DVD megjelenés dátuma: 2010.10.29.
A magyar újhullám egyik legmarkánsabb műve, mely számtalan nemzetközi díjat nyert. A háborúban árvaságra jutott fiú néhány emlékből rekonstruálja Apa életét és sző legendát az alakja köré.

Hogy játszadozik az idő a filmekkel: igen, a – kulturális és földrajzi – tér(ség) is alakítja, speciális jelentésalapzatot biztosítva az alkotásoknak (ma úgy hívják, kultúratudomány), a csendben múló-telő idő viszont hozzárak és elvesz, de főképp apróságokkal szöszöl. Nemcsak remekműveket koptat el vagy fedez fel, hanem észrevétlenül és egyszerűen új kontextusba helyez, hangsúlyt változtat, témákat, motívumokat húz alá. Példának okáért, a Magyar Nemzeti Filmarchívum által végre – a fapados kiadványok „hagyományaival” szakító – DVD-n is megjelentetett, majdnem félszáz éves Apa c. film gondolati és hangulati gazdagsága manapság a Játszd újra, Sam című. nosztalgikus Woody Allen-film, de akár a képregényhősfilmek kliséinek kiforgatásával elszórakozó Ha/Ver rajongói számára is jelenthet tartalmas filmélményt.
A korabeli kritika az Apát a korszellemmel kacérkodó, a 60-as évek közepére felnövő generáció sajátos problémáit vászonra költő, személyes ihletettségű filmjének tekintette. Azon generációénak, amelynek – a rendező megfogalmazásában – már csak „kis drámái” vannak, akiknek sorsát, személyiségét nem irányítja, nem írja felül maximálisan a Történelem szerencsekereke. Nekik a II. világháborúban elhunyt, eltűnt, elmenekült apák hiányával kellett szembenézniük: a példaképek nélkülözéséből fakadó döntésképtelenséggel, bizonytalansággal. Mások a 60-as évek életérzéséből, tétlenségéből-csellengéséből egzisztenciális-ontológiai nagyságúra duzzasztott magányfilmeket készítettek – gondoljunk csak Antonioni érzelmi úthengerként araszoló (anti-)drámáira. Szabó István a felnőtté válás tapasztalatszerzésének törvényszerű, de nem deprimáló csalódásokkal, kiábrándulásokkal, mítoszrombolással szegélyezett drámáit komponálta meg.

1 . 2 . oldal