Clint Eastwood magyarországi moziforgalmazásba nem került filmjét DVD-n néztük meg. Nem tartozik a színész-rendező-producer legjelentősebb vállalkozásai közé, de a témája miatt mégis számot tarthat érdeklődésre. Mit kezdenek a három egymásba folyó történet szereplői a halállal kapcsolatos kérdésekkel – egy nem sablonosan hollywoodi megközelítés, amiben Matt Damont kivételesen csak a belső démonai üldözik. DVD

Azután
(Hereafter)
amerikai, 129 perc, 2010
rendezte: Clint Eastwood
írta: Peter Morgan
fényképezte: Tom Stern
vágó: Joel Cox, Gary Roach
zene: Clint Eastwood
producer: Clint Eastwood, Kathleen Kennedy, Robert Lorenz
szereplők: Matt Damon, Cécile De France, Thierry Neuvic, Lyndsey Marshal, Richard Kind
gyártó cég: Warner Brothers
DVD forgalmazó: Pro Video Film
DVD megjelenés: 2011.05.25.
A film szereplői így vagy úgy, de egy korai életszakaszukban szembesültek az elmúlással. Az igazi kérdés a történetükben az, amit mindenkinek át kellene gondolnia: nem az, hogy mi vár ránk odaát, hanem hogy mit tudunk tenni magunkkal itt.

Cselekménye aprólékosan bontakozik ki, kameramozgásai lassúak, képei olykor annyira túlfényeltek, hogy kiég egy részük, színei pedig mesterségesen veszítettek élénkségükből, egészen fakóak. Az Azután stílusával és szemléletmódjával is folytatása Eastwood a kétezres években készült, egyenletesen magas színvonalú filmjeinek. Karaktereire kíváncsi, jelenetről jelenetre vizsgálja őket, jól építkezik, érdekes történetének megközelítése, korábbi filmjei minőségénél mégis kissé alább teljesít (igaz, előző rendezése, az Invictus sem volt annyira erős). Nyitánya rendkívül hatásos, a csapnivaló CGI-trükkök ellenére is. Marie, a francia tévériporter nyaralása utolsó napján ajándékot vásárolni indul, amíg szerelme (és egyben műsorának rendezője) az ágyban lustálkodik. Idilli, napsütötte tengerparti környék, érezhetően közeleg valami. A fényviszonyok hirtelen megváltoznak, majd a semmiből előtörő szökőár sodorja magával az egész üdülőövezetet. Egyszerű, kiszámíthatatlan, a kiszolgáltatottságot jól érzékeltető jelenet. Maria vízbe fúl, de újraélesztik, a három párhuzamos szálból álló filmnek ő lesz az egyik főszereplője. Markus, az angol kisfiú másképp találkozik a halállal: ikertestvére, Jason elvesztését próbálja feldolgozni. George pedig, az amerikai gyári munkás kénytelen együtt élni vele; kapcsolatban áll a túlvilággal, újból és újból rajta keresztül akarnak kommunikálni elhunyt szeretteikkel. Bár mindannyiuk életét a halál megjelenése határozza meg, középpontjában mégsem annak értelmezése áll, elfogadása is inkább csak Markus esetében. Egyikőjük sem az elmúlással vagy végességünkkel szembesül, hanem – főleg George és Marie – egy-egy különlegesebb esetével. Mindannyiukat megérinti a spirituális oldala, mégsem a túlvilágban való hiten van a hangsúly. Nem az a kérdés, mi vár ránk odaát, hanem hogy mit tudunk tenni magunkkal itt. A halál túlzottan belenyomakodott az életükbe, és ezzel kell kezdeniük valamit. Emberi kapcsolataikat kell újra helyre hozni, hogy folytathassák az életüket. Az Azután nagy része helyzetüket tárja fel; bemutatja Marie átalakulását, korábbi életétől való elszakadását, George magányát, ismerkedési lehetőségeinek nehézkességét (a film egyik legjobban felvezetett, legkifejezőbb jelenete, melyben George randija nem kért képessége miatt siklik ki), vagy Markus, imposztorról imposztorra haladó keresését, hogy kapcsolatot teremthessen a testvérével. Eastwood jól ért ahhoz, hogy túlzottan érzelmes jeleneteket rendezzen meg elegánsan, egyáltalán nem zavaróan egyensúlyozva az érzelgősség határán. Visszafogottságával jól egyengette el a Millió Dolláros Bébi könnycsorgató dilemmáját vagy a Gran Torino kissé patetikus búcsúját. Egészen az Azután befejezéséig ez itt is sikerült, mégis több ponton megbicsaklik a film; hol egy esetlenebb színészi alakítás (olykor Matt Damon is meginog), hol egy suta dialóg gyengíti. A záró jelenet azonban – még a kötelező happy end tudomásul vétele mellett is – igencsak félresikerült. Ráadásul mintha a forgatókönyv sem lenne teljesen következetes és lekerekített. Amíg a film hosszan vizsgálgatja e helyzetek buktatóit, addig szokatlanul gyors és hiteltelen a lezárás, mellyel újra sínre kerül az életük. Nem mutatja meg az odavezető útjukat, a véletlenre bízza a megoldást.


2011. június

1 . oldal