ÖN ITT VAN: ARCOK / TÖRTÉNELMI MAGÁNÜGYEK

A kecskeméti animációs fesztivál emblémáján a kecske – a város címerállata – feje idén mérleget formázott. A 10. alkalom a kettős mérlegkészítésre is jó lehetőség: a hátteret adó rajzfilmstúdió 40 éves lett. Mikulás Ferenc stúdióvezetővel arról beszélgetünk, hogy mi kerül a mérleg serpenyőibe: 96 egyedi film, 20 sorozat,100-nál több hazai és nemzetközi díj. ÉLETMŰINTERJÚ>>>

Betiltva? Ezt a kifejezést nem is ismerem. A rendszer lényegéhez tartozott, hogy semmit nem mondtak ki: azt sem, hogy cenzúra volt, és azt sem, hogy egy filmet betiltottak. – „Á, most nem időszerű. – Hogy? A kópia? – Nincs meg a kópia. – Egyetlenegy betiltásról sem kaptam írást...” – Gazdag utolsó, itthon forgatott filmjét, a Magyar Krónikákat (1991) magyarországi egyetlen tévéadása óta először, bő egy éve mutatták be a Verzió fesztiválon. Az 50 éves BBS hatalmas műcsarnokbeli kiállításán, vetítésein kiemelt helyet kaptak az új szemléletű magyar dokumentarizmust elindító filmjei. A Bástyasétány hetvennégy pedig most jelenik meg a Magyar Nemzeti Filmarchívum kiadásában DVD-n. Gazdag a paternalizmusról, betiltásokról, a folyton átalakuló, de mindvégig abszurd magyar valóságról. ÉLETMŰINTERJÚ>>>

„Aki hosszú éveken keresztül élvezte az MMKA támogatását, és sok pénzt elköltött arra, hogy egyébként minőségi és jó filmeket hozzon létre, abban annyi toleranciának mindenképpen lennie kell, hogy ne álljon fel egy forgatás közepén, és ne hagyjon rossz helyzetben egy stábot, amelyik arra az időszakra azt a filmet vállalta be. Amennyiben az embernek garanciái vannak, márpedig nekem érvényes szerződésem van, ezt a problémát meg kell tudni oldani.” Beszélgetés a Filmpartners vezetőjével MAGYAR PRODUCEREK>>>

Balázs Béla „saját műveit egyrészt gyakran fordította, másrészt minden új kiadásnál mániákusan átírta, a meséktől a színpadi műveken keresztül az esszékig sok példa van életművében arra, hogy azonos címen megjelenő művei, noha lényegüket tekintve azonosak, a részletekben nagymértékben különböznek egymástól. – Írja Lenkei Júlia a bevezetőjében. A Bécsi Magyar Újságban 1922. május 7–8-án „A látható ember” címen megjelent tárca korábbi, és más, mint az ismert, azonos című kötet ide vonatkozó fejezete. >>>

Valószínűleg nem könnyen találnánk még egy rendezőt a hazai filmművészetben, aki olyan kitartó érdeklődéssel fordul a gyerekek, a fiatalok világa felé, mint Rózsa János. Pályáján – dolgozzon fel bármilyen témát, történelmi kort, társadalmi közeget – újra és újra a gyermek nézőpontja jut érvényre. E sajátos szemszög egyfelől már a történetmesélésben kitüntetett szerepet játszik és markáns következményekkel jár. Másfelől a gyerek mint a történések szemlélője és részese mindig magában hordozza a határhelyzetek dramaturgiai lehetőségét – határhelyzet alatt mindenekelőtt a felnőttkorba való átlépést értve.>>>

Már érettségi után a filmlaborba került, tagja lehetett a Dobrányi Géza vezette nagyhírű kísérleti csoportnak, amely az egzakt méréseken alapuló színes filmlaborálási rendszert kidolgozta. Kisujjában volt a teljes labortechnológia. A produkciós osztály vezetőjeként végigkísérte a film útját a kameranegatívtól az archív példányig. Így ragadt rajta a „negatívok anyja” becenév.>>>

Meglepett engem ez az életműdíj, mert azok közé tartozom, akik nem szoktak díjat kapni. Van, aki mindig kap, én nem. Ezért ha díjat kapok, boldog vagyok, és nagyon meglepődöm. Nagyon örülök neki, mert szakmai díj. Szinte nem is hittem el. Amikor interjút kérnek tőlem, akkor is rögtön azt kérdezem az újságírótól, hogyan jutottam eszébe? Miért éppen én? Magától is majdnem megkérdeztem… Mögöttem nincs senki, nem is volt, gyalogember vagyok. Nincs mögöttem motor, nincs alattam kerék – így jár a gyalogember.>>>

A Goldberg-variációk forgatása még el sem kezdődött, ültünk és hangokat hallgattunk. Majd ennek a Zil teherautónak a zaja lesz a filmben – mondta Grün. Elmentünk Párizsba ifj. Kurtág Györgyhöz, a film zeneszerzőjéhez, vittem a hónom alatt a Kurtág Márta által zongorán feljátszott, többsávos felvételt, hogy erre az alapra rájátsszunk. Kurtág azzal fogadott: Várj! Rögtön hozom a kulcsot. Visszajött és hozta. Kérdezem: Milyen kulcs ez? A Pompidou-center hangstúdiójának kulcsa – mondta. >>>

A most 50 éves műhely, a BBS dokumentarista szárnyának egyik vezéralakja, Dárday István a stúdió progresszív, demokratikus szellemére, kísérletező, összművészeti műhely-jellegére emlékezik vissza. Miközben felidézi, hogy a pedagógiai filmek hogyan analizálták az emberi kérdések mellett a kádárista társadalom szerkezeti működését, hogy bemutatási kötelezettség nélkül milyen bátrak lehettek ezek a filmek, azokról a visszásságokról is szól, hogyan szőtte át mégis a hatalmi struktúra a stúdió életét, s mit jelentett mindezzel szemben a társadalmi forgalmazás. >>>

Negyven évig gyújtogatott, robbantgatott és ködözött filmekben. Végig „pirózta” négy évtized magyar filmtörténetét: a Viadukt másodszori „felrobbantása”, a Psyché ágy alá montírozódó napóleoni háborúfolyama, a Budapesti mesék tűzön, színészekkel átrobogó villamosa és az Árvácska izzó parazsa mind-mind Hábetler Ferenc keze munkája. Noha úgy tudta, hogy a Mafilm egy "tűzbiztos hely", egyszer mégis majdnem mindnyájan felrobbantak a Hahó öcsi speciális néguselegye miatt... Két éve nyugdíjas, de Fóton megtartott még egy íróasztalt... >>>

A Simon Menyhért születésében síelt, a 2x2 néha ötben pilótaruhában még énekelt is, sokáig volt Várkonyi Zoltán jobbkeze a Vígszínházban, majd a hatvanas évek derekától végleg átcsábult a filmhez. Mintegy 80 filmes, tévés és nemzetközi produkcióban dolgozott, többek között Várkonyi, Keleti, Bán Róbert, Jeles, Enyedi, Lányi, Palásthy mellett. Igazi mindenes volt: ha kellett, lóra pattant, sőt, egyszer majdnem fel is robbantották! Utolsó magyar mozifilmje Az én XX. századom volt. >>>

Noha akadnak pazar ruhák a mai magyar filmekben is, mint szakma, teljesen megváltozott a jelmeztervezés. Tulajdonképpen nincs már klasszikus értelemben vett tervezés, mikor 4-5 hét alatt készül el egy film. Breckl János mintegy harminc éve van a pályán, közel hetven játékfilm, tévéfilm és számos színházi előadás kosztümje fűződik a nevéhez. Dolgozott többek között Makk Károllyal, Gothár Péterrel, Tarr Bélával, Mundruczó Kornéllal, Antal Nimróddal, Török Ferenccel, Kamondi Zoltánnal, Sopsits Árpáddal… Megnyerő természet, elképesztő rutin és gyorsaság, saját, hatalmas jelmeztár – mindez amellett szól, hogy minden rendezőgeneráció őt válassza. >>>

Különös, összetett színészegyéniség, romantikus túlzásokkal, modern szabadossággal. Bánsági Ildikó beskatulyázhatatlan. Temperamentumos, hihetetlenül ragaszkodó, meggondolatlanul jóhiszemű. Az a nőtípus, akit a férfiak imádnak, és a következő percben gyűlölnek. Eszköztelenül kelti életre a nőt, aki minden pillanatban átalakul. Száguldani kell vele, végigélni minden boldogságát és szomorúságát. Ahogy ezt teszi ő is, akarva-akaratlan.>>>

Noha szerényen azt állítja, sosem törődött igazán a technikával, mindent kipróbált a hetvenes évekbeli tonnás Arri Blimptől kezdve a legmodernebb HD-kig. A közelképre esküszik, amelynek hiteles bevilágítása a legnehezebb. Jócskán kivette a részét a kézikamerás doumentarizmusból: Gazdag Gyula, Schiffer Pál partnereként már a hetvenes évek elején, majd jellegzetes, mindig más stílusú markáns játékfilmet fényképezett többek között Simó Sándornak, Bacsó Péternek, Makk Károlynak. Főiskolás korában modellt állt, így színésznek is rendszeresen hívták. A legnagyobb örömet ma is akkor érzi, mikor rácsodálkozik egy képre, ami a keze alatt született meg.>>>

A Gulyás fivérek a hatvanas évek elejétől, az „önjelölt-önellátó amatőrfilm-gyártástól” kezdve a kollektív filmkészítés és menedzselés más-más kísérleteiben mérettek meg (konkrétan a Balázs Béla Stúdióban és a Társulás Stúdióban). Megmerítkeztek az állami filmstúdiók, a filmgyár és a televízió adta lehetőségekben is, hogy a rendszerváltás rövid, eufórikus időszakában a legnagyobb örömöt szerző közösségi alapú tudásátadás karakteres alakjai legyenek, majd beletanuljanak az ún. kényszerproducerségbe is. Mindvégig az indulás ifjúi elkötelezettségének szeretett és letehetetlen terheit cipelték.>>>

Jellegzetes karakterszínészként valószínűleg ő játszott a legtöbb magyar filmben. A hatvanas években élt Párizsban és főtitkári ajánlással dolgozott a Gaumont-nál is. A „szabadság tudata” miatt lett Magyarország első szabadúszó színésze. A magyar filmtörténet kikerülhetetlen szereplője kétkezi munkásként rizsföldet is szántott, és zsoké is volt. Szilágyi István párhuzamot von Fábri Zoltán és Goda Krisztina munkamódszere között, és beszél a színészi jelenlevés technikájáról.>>>

„A Mafilm fénykorában akár öt első osztályú stáblistát is össze lehetett állítani. Mindnek olyan szaktudása volt, hogy király lehetett volna a világ bármely pontján. A legtöbbjük már rég meghalt, de a tudásuk nem szállt apáról fiúra, mert addigra már kifújt a filmgyártás... Fóton kirabolták a kelléktárat, díszlettárat, a ruhákat, bútorokat elvitték, a filmgyárat szétlopkodták. A körülötte gombamód szaporodó kis stúdiók megkaparintották maguknak a külföldi bérmunkákat, az állami dotáció megszűnt” – foglalja össze keserűen a helyzetet Ordódy György. Mi történt? Mi változott meg? Erről beszélgettünk a Mafilm híres kaszkadőrcsapatának volt vezetőjével.
>>>

Ma már rajzolnia sem kell egy jelmeztervezőnek. Nagyon gyakori, hogy behoznak kivágott fotókat, esetleg egy-két vonalat belevisznek. Pedig a rajz azért fontos, mert ez az egyetlen, első és utolsó lehetősége a tervezőnek, hogy a szereppel, a színésszel érdemben tudjon foglalkozni, végiggondolja a küllemét, a jellemét, meghatározza színben és anyagában a változásokat. Utána már csak a kivitelezés jön, s a ruhás már mindent le tud olvasni a rajzról. Én világéletemben nagy filmeket és nagy darabokat csináltam. Amikor 350 vagy még több ruhával dolgozol, hogy lenne időd improvizálni egy bolti pult mellett? - Oda úgy kell bemenni, hogy tudod, mit akarsz.>>>

Noha a 2009. március 11-én elhunyt, az idei, 40. Magyar Filmszemlén még életműdíjjal jutalmazott Bacsó Péter alkotói munkásságát sokoldalúnak, szerteágazóan eklektikusnak szokás tartani, valójában kétféle filmet készített pályája során: realista társadalmi drámát és szatírát. Munkái beilleszthetők e két fő forma valamelyikébe. Van azonban valami, ami ezekben a művekben is közös, s egyformán áthatja Bacsó összes alkotását. „Semmi közöm a széplelkűséghez. Én egyszerűen a nyulak pártján állok” – hangzik el 1981-es filmjében, a Tegnapelőttben egy fiatal NÉKOSZ-os szájából.>>>

A 40. Magyar Filmszemlén a „Magyar Mozgókép Mestere” díjat nyert Elek Judit már első alkotásaiban kialakította azt a visszafogott, puritán ábrázolásmódot, amely későbbi filmjeit is jellemzi. A hosszabban kitartott beállítások, a mikrodramaturgia a cselekményvilág szociografikus és lélektani hitelesítését szolgálja; s a lassúbb sodrású jelenetstruktúra el is emeli, lebegővé teszi a narratívát. De mégsem a stiláris egyneműség az, amely egységbe rendezi a pálya darabjait, hanem a makacsul ismétlődő kérdésfeltevések, a megközelítés állandó mélysége, a különféle témák mögött ott húzódó közös szemlélet.>>>

Sára Sándor operatőrként, rendezőként pályája bármelyik időszakában, minden műfajban formabontó, korszakos műveket alkotott. Az újszerűség nemcsak formailag, hanem tematikailag is jellemző volt a munkáira: alkotótársaival, Huszárik Zoltánnal, Gaál Istvánnal, Kósa Ferenccel és Csoóri Sándorral nemegyszer olyan témákat dolgozott föl, amilyeneket előtte senki, s ehhez a rendszerváltásig nem kis bátorságra volt szükség. Erős társadalomkritika, szociologikus pontosság, a „múlt bevallása” jellemzi rendezői munkáit, kivételes kompozíciók, festőiség a fényképezését. – A most 75 éves Sára nyerte a magyar operatőrök „Aranyszem Fesztivál” Legenda-díját. Ma is tele van ötletekkel, forgatókönyvet ír, de több mint tíz éve nem jut filmhez. Miért? Erről faggattuk. >>>

„Talán egy kóbor reneszánsz művész elfuserált reinkarnációja vagyok” – állítja magáról Bertalan Tivadar, akit Magyarország egyetlen „öt az egyben” művészének tartanak: több mint száz magyar és külföldi játékfilm látványmestere, díszlettervezője, art direktora, továbbá táblaképek, grafikák, könyvművészeti munkák, kiállítások, „egyszemélyes” könyvek, borítók, kötéstervek, tipográfiák, szövegek és illusztrációk alkotója.>>>

„A producer az, aki bízik egy mű elkészítésében, és ehhez összeszedi a pénzt. Ez ma Magyarországon úgy néz ki, hogy pályázik, de nem a saját pénzét fekteti a filmbe. A producer érdeke, hogy minél kevesebb pénz kerüljön a filmbe, a rendező érdeke, hogy minél többet költsön a filmre. Ez antagonisztikus ellentét.”
Kabdebó György a MOVI Népszerű-tudományos Stúdió helyettes vezetője volt, majd a FOK (Fővárosi Oktatástechnológiai Központ) igazgatója, az alapítástól kezdve a FilmJus elnöke. Dramaturg, rendező és producer.
Szabadidejében vitorlázik.
>>>

Nehéz lenne megmondani, min múlott, hogy nem olimpiákról, világversenyekről és sportpolitikáról beszélgetünk, hanem filmekről, filmgyártásról és kultúrpolitikáról. Rózsa János legalább olyan elszántan készült a sportolói pályára, mint a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A producer-rendező, aki jelenleg az Objektív Filmstúdió vezetője is, sportolói tapasztalatait filmes pályáján is tudta kamatoztatni. >>>

"Sokáig nem lehetett tudni, honnan valók vagyunk. A családi legenda szerint őseink a XIX. század elején Németországból jöttek a nagy éhínség idején, és Besszarábiába indultak, ahol ingyenföldeket lehetett kapni. Szerencsére megakadtak a Józsefvárosban, mert különben most kicsit keletebbre beszélgetnénk." Wegenast Róbert festőművész, grafikus, díszlettervező, költő. A magyar színházi és televíziós látványtervezés egyik mestere. Húsz éven át a Magyar Televízió vezető díszlettervezője. Beszélgetés következik zárójelekkel, adalékokkal és történetekkel: „mindenre van történetem, velem vigyázni kell!” – figyelmeztet.>>>

Jövőre lenne 100 éves az 1920-as évek elején nemzetközi hírű magyar gyereksztár, Lubinszky Tibor, Tibi Lubinsky vagy ahogy az USA-ban emlegették, Tibi Lubin. >>>

Operatőr–rendező szakon végzett a főiskolán. Az Új Budapest Filmstúdió ügyvezetője, eddig több mint 20 film producere.
A Magyar Producerek Szövetségének alelnöke és az Európai Filmakadémia Igazgatótanácsának a tagja. Két kötete jelent meg.
"Amikor 99-ben átvettem a Budapest Filmstúdiót, akkor saját magam felé és kifelé is azzal az ígérettel vettem át, hogy adok három évet magamnak, hogy kipróbáljam, milyen producernek lenni. Megy-e, értek-e hozzá? Utána majd eldöntöm, hogy folytatom-e vagy sem. Kiderült, hogy értek hozzá, mert elég sok sikeres filmet csináltam, melyekért elismerést is kaptam. Ugyanakkor arra is rájöttem, amit annak idején mindig is hajtogattak a saját gazdáim, hogy az államnál rosszabb gazda nincs." >>>

Tíz évvel ezelőtt, 1998. november 5-én halt meg Szőts István.


A hagyatékában őrzött alábbi levelet valamikor 1957 őszén írta az édesanyjának. A rendező 1957 augusztusában elkísérte Melyiket a kilenc közül? című filmjét a Velencei Filmfesztiválra, és ott hozta meg a súlyos döntést, hogy nem tér vissza Magyarországra. Az irodalmi értékű levélből ötven év távlatából is megrendítő erővel sugárzik a sokáig nélkülözött szabadság mámora, a világ felfedezésének lehetősége miatt érzett lelkesedés, az otthontalanná vált ember fájdalma és szomorúsága, az Édesanya és a szülőföld iránti csillapíthatatlan vágy és a jövőtől való szorongás, amelyet itt még átszínez a remény.



A levél közlésével a magyar filmművészet felejthetetlen alakjára emlékezünk. >>>

„Társadalmi munkában vagyok producer.”
A játékfilmek esetében nálunk is ismert a producer szerepe, azonban a dokumentumfilm-gyártásban bizonyos homály fedi ezt a feladatkört. Buglya Sándor Balázs Béla-díjas filmrendező, a Dunatáj Alapítvány vezetője, producere. Érdekes életút van mögötte, nem filmesnek indult. >>>

„Producerként írnak ki a film végén, de én azt gondolom, hogy filmsegítő vagyok. Sok olyan dolgot nem tudok, amit egy valóságos producernek tudnia kell... Senkinek nem akarok parancsolgatni, még a forgatásra se nagyon járok ki, nehogy beledumáljak. Viszont közösen, rengeteget dolgozunk a forgatókönyvön. A Hunniában régen volt egy dramaturgiai tanács, ma Viharbrigádnak hívják."
>>>

Muhi András (1956) producer „versenyistállója”, az Inforg Stúdió művész-, közönség-, dokumentum- és kisfilmes területen egyaránt sorra söpri be a díjakat. Az Inforg jól csengő márkanév lett tíz év alatt, Muhi producersége pedig védjegy: ami nála készül, arra figyelni kell. Az egykori jogtanácsos-gyárigazgató azt fájlalja, hogy mindennek csak a végére ér oda: állítása szerint a vívásnak, Csepelnek és a filmnek is csak utóvédharcosa lehetett. A Filmkultúra kritikusa ezzel szemben azt gondolja, hogy Magyarországon, az önfényezés és a „hivatalos verziók” kommunikációjának országában, itt, ahol mindenkinek nagy művészi, emberiségjobbító céljai vannak, az egyszerű, teljesen normális érdekeket pedig elhallgatják, az a fajta szókimondás, amit Muhi András képvisel, a nyugodt, értékközpontú és érdekvezérelt kommunikáció kezdete lehet. Muhi András az Európai Filmakadémia tagja 2007 óta, többszörös produceri díjas (2003, 2004, 2005), Balázs Béla-díjas (2005). A legbüszkébb a magyar filmkritikusok produceri díjára, amit 2004-ben érdemelt ki.>>>

Miért nem tudnak az emberek boldog kapcsolatban élni? Mi hiányzik belőlük és a körülöttük élőkben ehhez? Miért elkerülhetetlen, hogy az egyik ember pokollá tegye a másik életét, akit – esetleg – annyira szeretne szeretni? >>>

Mostanában sokat hallhattunk, olvashattunk M. Tóth Géza animációs filmrendezőről, s a magyar animációs filmgyártás hanyatlását látva, sikereit örömmel és biztató jelenségként éljük át.
Az Oscar-díjra jelölt Maestro című rövid animációs film szerzője 1992-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola animációs filmrendező és vizuális nevelés tanár szakán. (1994 óta ugyanitt tanít). A főiskola egyetemmé válásáig és nevének megváltozásáig – 2006 óta Moholy Nagy László Művészeti Egyetem, MOME – a Vizuális Kommunikáció Tanszék Animációs Szakirányának vezetője M. Tóth Géza volt.
Diplomamunkája, a Patkányfogó (1992) egy ígéretes fiatal bemutatkozása, már az elsőrangú Annecy Nemzetközi Fesztiválon is versenybe került, de talán még sikeresebb az Ikarosz című (1996) klasszikus felütésű munkája, amely több fesztiváldíj mellett az 1997-es Berlini Filmfesztivál Arany Medve-díjáért is versenyzett.
Miközben külföldön és itthon tanított, publikált, kurzusokat vezetett, 2002-ben alapított egy saját céget, a KEDD Animációs Stúdiót. Ez a vállalkozás azóta több mint száz televíziós csatornaazonosítót és animációs reklámot tervezett és rendezett. Miközben a cég tevékenysége mint üzleti vállalkozás is sikeres, a stúdió egy egyedülálló műhely, amelynek tagjai alkotótársak, a szó klasszikus értelmében.
Itt készült a Maestro című (2005) 5 perces egyedi animációs rövidfilmje is, amelyet 2007-ben Los Angelesben az Amerikai Filmakadémia Oscar-díjra jelölt.
A magyar animációs film történetében ilyen elismerést korábban mindössze két film ért el. 1974-ben Jankovics Marcell Sisyphus, 1980-ban pedig Rofusz Ferenc A légy című 3 perces munkája. Rofusz filmje végül meg is kapta az aranyozott szobrocskát.
28 év múlva M. Tóth Géza vehetett részt Maestro című filmjével a nagyszabású eseményen.
A sikerek hátteréről kérdeztem őt.

>>>