Molnár Szilvia Fekete kefe - fehér holló
Beszélgetés Pohárnok Gergellyel, a Fekete kefe operatőrével és forgatókönyvének társszerzőjével
Pohárnok Gergely
Pohárnok Gergely
116 KByte

Abszurd történet fekete-fehérben négy fiatalember egyetlen (munka)napjáról, közel nyolcvan remek jelenetben. Vranik Roland Fekete kefe című alkotása a tavalyi, 36. Magyar Filmszemle egyik sikerfilmje volt. A filmes szakma és a közönség által egyaránt elismert, díjazott játékfilm augusztus végétől látható a hazai mozikban. A vígjáték, Pohárnok Gergely operatőri munkájának köszönhetően, egyszerre nyújtja a magas színtű esztétikai élmény és az igényes szórakoztatás lehetőségét – ebben a műfajban ez a konstelláció ritka, mint a fehér holló.

Vranik Rolandtól származik a sztori ötlete, de közösen, három év alatt írtátok meg a forgatókönyvet. Hogyan kapcsolódtál be a munkába?

Régóta jóban vagyunk Rolanddal, számtalan reklámfilmet és rövidfilmet készítettünk együtt. Rolandnak volt néhány barátja, akik Vácon, tizen-huszonéves korukban kéménysepréssel kerestek pénzt, és munka közben mindenféle kalandokba bonyolódtak. Roland úgy érezte, hogy ez jó téma, és forgatókönyvet kell belőle írni. Az ötleteket azután elmondta nekem, és mindig megmutatta, hogy mit írt. Egy idő után írogatni kezdtem én is, mert nagyon érdekelt, hogyan alakul a történet, voltak ötleteim − végül rengeteg dialógust együtt írtunk meg.

A puritán képi világ a te ötleted volt, vagy az is közös?

Ahogyan változott a könyv, úgy változott a képekről alkotott elképzelés is. Végleges döntés akkor született, amikor a forgatókönyv elnyerte végső formáját.

Végül miért lett fekete-fehér? Te ragaszkodtál ehhez?

Igen, ehhez én ragaszkodtam, de eleinte mindenki idegenkedett tőle, Roland is, a producerek is. Úgy gondoltam, hogy a színek hiánya segítené a filmet. Szerintem a fekete-fehér elemeli kicsit a filmben látható helyszíneket saját valóságuktól. Ha színes film lenne, sokkal valóságosabb, majdhogynem dokumentarista lett volna. A stilizálást erősíti a zene is. A zenében is ahhoz ragaszkodtunk, hogy ne dallamos legyen, hanem inkább zajokból álljon össze valamiféle zeneiség. A stilizálás része a színészi játék, meg a film jellegzetes humora is.

A helyszínekre – lakótelep, Krisna-center, kocsma stb. – helyszínvadászok segítségével találtatok rá?

Á, dehogy. Ketten, Roland és én kutattunk helyszínek után, illetve Ágh Marci, fiatal díszlettervező javasolt néhányat. Marci mutatott Tatabányáról egy nagyon furcsa lakótelepi házsort. Lementünk, lefotóztam a házsort és a környéket, végül úgy döntöttünk, jó ötlet lenne ott leforgatni a filmet. A történetről így elhihető, hogy Budapesten, vagy Budapest peremén játszódik (mi Cinkotának hívtuk) anélkül, hogy valamilyen ismerős budapesti részletet lehetne felfedezni a helyszínek bármelyikében. Ráadásul sokkal olcsóbban le lehetett forgatni, mint Budapesten.

A belső felvételeket is Tatabányán vettétek fel?

Igen, nagyon sok belsőt ott vettünk fel. Az egyik helyszín például az ottani kultúrház volt, amit teljesen ingyen megkaptunk a forgatásra. Ebből lett a Krisna-center és a sportaréna, és még vagy négy jelenetet ott vettünk föl. Elég „ökonomikusan” kellett a forgatást végigcsinálnunk.

Nehézségbe ütközött-e a belső felvételek tereit bevilágítani? Abban a jelenetben, amikor Ficu (Nagy Zsolt) egy lakótelepi szobában megmutatja a kecskét a fiúknak, vagy akár a centerben játszódó jelenetek esetében, nagyon tompa fényű, puha képeket lehet látni. A helyszínek sajátosságaiból eredt ez a hatás, vagy tisztán az utómunka része volt?

Sokat kellett fényelni, amihez nagy segítséget nyújtott a Colorfront nevű cég. Magyarországon két srác létrehozott egy olyan szoftvert, amilyet a világon már mindenhol használnak a filmek utómunkája során, és ők teljesen ingyen segítettek nekünk. Nagy Eszter fénymegadó majdnem két hónapig azon dolgozott velünk, hogy a felvételek így nézzenek ki. Nélkülük nem sikerült volna. Nagyon kevés pénzünk volt a film elkészítésére. Például csak két lámpánk volt, egy 1000-es és egy 2000-es. Az egészet ezekkel forgattuk le. A fővilágosító volt a világosító is egyben. Nagyon fontos volt, hogy olyan helyszíneket válasszunk, ahol képes vagyok ilyen kevés fény mellett dolgozni. A kérdésedre a válasz tehát az, hogy inkább a helyszínek adottsága volt, hogy szinte mesterséges fények nélkül is lehetett forgatni.

Az utómunka egészét végig te felügyelted?

Igen. A fényelést, amikor a képek elnyerik a végleges formájukat, mindig végigvezetem, de a Fekete kefénél még a vágást és még azon felül egy csomó mindent megbeszéltünk Rolanddal.

Sokat kellett vágnotok a filmben?

Nagyon kevés idő volt a vágásra. Azt hiszem, két és fél hónap alatt be kellett fejeznünk, készen kellett lennünk a Filmszemlére. Nem vágtunk sokat.

HD kamerával forgattátok a filmet teljes egészében, és utólag vittétek át 35 mm-es nyersanyagra. Olcsóbb és egyszerűbb volt ezzel a technikával dolgozni?

Olcsóbb volt, de nem volt egyszerűbb dolgozni vele. A HD-kamera tökéletlen eszköz, ami még nem képes olyan látványt produkálni, mint a megszokott 35 mm-es, normális mozi-nyersanyag. A tökéletlenségéből eredő korlátokkal folyamatosan számolnom kellett. Bizonyos helyzetekben, például gyors kameramozgásoknál számítani kellett arra, hogy milyen „hibák” jelentkeznek, és hogyan kell kezelni ezeket a hibákat. Sokkal fokozottabb odafigyelést igényelt ez a technika ott a helyszínen. A menürendszerekbe állandóan bele kellett nyúlnom, hogy meghatározzam, mi kerüljön a szalagra. Ennél a felvételi technikánál nem az történik, hogy leforgatod a filmet, a fényekkel rásegítesz és még a negatívon is rengeteget játszhatsz. Ez egészen más. Még kell néhány év, amire sokkal tökéletesebb lesz. Az olcsósága miatt döntöttünk a HD mellett.

Az abszurd, humoros sztori ellenére a felvételek elárulják, hogy nagyon feszes, alaposan kigondolt beállításokkal dolgoztál.

Azon igyekeztem, hogy nagyon ki legyen találva a film struktúrája. A film eléggé lecsupaszított, kontrasztos, geometrikus képekből épült fel. Próbáltunk olyan helyszíneket találni, hogy azok adottságai rímeljenek egymásra; ehhez hozzájárult még a plánok és a különféle mozgások egymásra épülése. Minden jelenet minden snittjét előre lefotóztam egy kis digitális kamerával. A felvételeket beragasztgattam a forgatókönyvbe a dialógusok mellé, így jól lehetett követni, hogy egy jelenet hogyan épül fel: hogyan plánozódik, mikor jön egy közeli, az a közeli mire épül stb. Végül egy folyamatábrához hasonló dolgot kaptam. Amikor nincs pénz, akkor mindent nagyon ki kell találni. Ez máskor is így van, de a Fekete kefe esetében nem tehettük meg, hogy mindent 500-szor felveszünk, majd a vágóasztalon megkreáljuk a filmet. És végül, szerintem, elég szigorú struktúrája lett a filmnek, ami jól hat a fekete-fehér színvilággal…

amit te nagyon kedvelsz. Régi fotóidat látva úgy tűnik, nagyon közel állt hozzád ez a világ.

Szeretek eszköztelenül dolgozni, de más jellegű feladatokban is találok örömet. Nem szeretnék korlátokat szabni magamnak.

Mi az oka, hogy nagyon sok közelit és félközelit használtatok? Ezt is maga a történet diktálta?

Használtunk sok nagytotált is. Ez a szerkezet része volt. A különféle plánokat úgy szerettem volna párosítani, hogy a mozgás kösse egymáshoz őket. Próbáltam egy furcsa, nem harmonikus módot választani. Nehéz ezt verbalizálni…egy kissé darabos struktúrát képzeltem el a történethez, mint ahogyan a zene kapcsán már szó esett róla. Időnként kicsit pattannak a vágások is, gyakran a dialógusok sem az éppen látható jelenetről szólnak. Mintha a szereplők beszélgetés közben nem azonos térben lennének. Olyan karaktereket választottunk, akik az arcukkal játszanak: jó nézni őket akkor is, amikor nincs éppen dialógus.

Szigorúan instruáltátok a szereplőket, vagy hagytátok, hogy maguktól találjanak rá a karakterre?

Már a válogatásnál megpróbáltuk elérni, hogy a jelentkezők minden segítség nélkül rátaláljanak a szerepre. Megkaptak egy gépelt oldalnyi dialógust a forgatókönyvből, amit fel kellett olvasniuk. Ha a jelentkező ráérzett ennek a történetnek, helyzetnek a furcsaságára, humorára, és jól adta elő a szöveget, akkor tudtuk, hogy van értelme a közös munkának. Nagyon sokszor azt vettük észre – és ez nem a színész hibája volt, egyszerűen más fajta humora volt –, hogy elkezdte szavalni, rémesen komolyan venni a szöveget. Ettől kezdve nincs értelme magyarázni a karaktert, mert nem működik az egész. Azokat, akik végül bekerültek a filmbe, már nem kellett komolyan instruálni.

Említetted, hogy nagyon kevés pénzből készítettétek el a filmet.

Igen: az MMK-tól (Magyar Mozgókép Közalapítvány) 30 milliót kaptunk, és ehhez jöttek még a producerek által begyűjtött támogatások. Sokan ingyen vagy jelképes összegért dolgoztak, és nagyon rövid idő állt rendelkezésre a forgatásra: 21-22 napig forgattuk.

Az elkészült produkción nem látszik nyoma a nehézségeknek, ráadásul a Filmszemlén óriási siker lett és díjakat kapott.

Állati jó érzés volt, és teljesen váratlanul ért bennünket, hiszen nagyon jó filmek között szerepeltünk. Fényképezés szempontjából is erős volt a mezőny, sok szép film volt a Filmszemlén. Annak ellenére, hogy milyenek voltak a körülményeink…és ebből egy ilyen sikeres filmet tudtunk összehozni, ez nagyon jó érzés volt.

Külföldön is fogják vetíteni?

Szerepel néhány fesztiválon: Chicagóban, Thesszalonikiben meg néhány más helyen, és ha ezeken a fesztiválokon jól szerepel, tetszik a nézőknek, akkor felfigyelnek rá a forgalmazók. A Filmszemle után volt két ajánlat, ami végül valahogy elhalkult. Volt valaki, aki azt mondta, szeretné az amerikai forgalmazását megvenni. Azután semmi. Meglátjuk, hogy mit hoz a magyar bemutató, és mit hoznak a fesztiválok.

Jelenleg is sokat dolgozol, ha jól tudom, a Taxidermiát, Pálfi György filmjét mostanában fejezitek be.

Igen. A Taxidermiához már csak 1-2 napot kell forgatnunk, de a film utómunkái az egész telet el fogják venni. Éppen most készítek elő egy újabb filmet, illetve van két másik, amiről még csak beszélgetéseink voltak a rendezőkkel. Ezeknél elég ködös még, hogy mikor kezdünk forgatni. Meglátjuk. A Taxidermia nagyon nagy falat volt, de nem bántam, hogy idén emellett nem jutott más nagy munka. Tavaly márciusban kezdtük forgatni, és időnként le kellett állnunk különféle okokból… szóval egy éve dolgozunk rajta, az előkészítéssel együtt pedig még régebb óta. Óriási munka van benne. Azért is jó lesz befejezni, mert már nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen film lesz belőle. Már a forgatókönyv nagyon érdekes és jó volt. Vicces, hogy Parti Nagy Lajos prózáját, A megfagyott kutya lábát a kilencvenes évek elején olvastam egy újságban. Akkor még nem mondott semmit a neve, de annyira megragadott a novella, hogy azóta is nagyon sokszor gondoltam rá. Gyuri könyve éppen evvel a novellával kezdődik, és ez nagyon tetszett. A filmet, azt hiszem, jövő februárban vagy márciusban lehet majd először látni.

(Az interjú 2005 augusztusában készült.)

Kapcsolódó cikkeink:

Varga Balázs: Édes élet? – Beszélgetés Pohárnok Gergellyel és Hazai Attilával a Cukorkékség kapcsán

Egyed Judit: Nem a díj a fontos! – Beszélgetés Vranik Rolanddal a Fekete keféről

Horeczky Krisztina: „A bátyám már figyel téged” – Beszélgetés Bánki Gergellyel a Fekete kefe kapcsán

 

Pohárnok Gergely és Vranik Roland a Fekete kefe forgatásán
Pohárnok Gergely és Vranik Roland a Fekete kefe forgatásán
104 KByte
Fekete kefe
Fekete kefe
53 KByte
Fekete kefe
Fekete kefe
39 KByte
Pohárnok Gergely – Hazai Attila: Cukorkékség
Pohárnok Gergely – Hazai Attila: Cukorkékség
67 KByte
Pálfi György: Hukkle
Pálfi György: Hukkle
188 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső