Kezdooldal a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet online magazinja  
Plánok cikk

Nyomtatóbarát változat


Rudolf Dániel

Saša Gedeon a Cseh Filmnapok vendége

kép megtekintése

Saša Gedeon rendező volt az Örökmozgó Filmmúzeum vendége a március 16. és 19. között megtartott Cseh Filmnapok alkalmából. A programsorozat keretében több más kortárs cseh alkotás mellett Gedeon két alkotását, az 1995-ös Indián nyár és az 1999-es A félkegyelmű visszatér című filmeket is is levetítették. BESZÁMOLÓ

A MaNDA által támogatott „mini-fesztivál” az elmúlt két évtized filmtermésére koncentrált, melyekben a ’68 utáni nemzedék és a rendszerváltást követő, a 90-es években alkotóvá érett generáció életérzése és szerzői világlátása került lencsevégre. Elsősorban keserédes, „csehesen” groteszk, a valóságot mégis megértő, emberközeli szemmel bemutató műveket tekinthetett meg a publikum. A hétköznapok felé fordulás, a mindennapi életet és annak örömeinek egyéni szemszögből való bemutatása jellemző témája volt mindkét nemzedéknek, ezért természetes, hogy a most levetített filmek többségére is ezen vonások voltak jellemzőek.

A programban helyet kapott Agnieszka Holland tavaly bemutatott minisorozata, a Burning Bush – Olthatatlan, melyet a neves rendező az HBO számára készített. A széria a csehszlovák történelem egyik megrázó pillanatát és annak utóéletét vizsgálja: Jan Palach diák 1969-ben a szovjet megszállás elleni tiltakozásul felgyújtotta magát. Láthattuk még Jan Svěrák Csereüvegek című 2007-es munkáját, melyben az Olajfalók és a Kolja világhírű rendezője egy kiöregedett irodalomtanár sorsáról mesél, aki visszavonulása után nem találja a helyét a világban.

A programsorozat díszvendége, Saša Gedeon még a cseh filmakadémia, a FAMU hallgatójaként készítette a kamaszokról szóló Indián nyár című hatvanöt perces alkotást, mely eredetileg rövidfilmként született, majd a producere tanácsára bővítette ki a rendező egészestés művé. Az Indián nyár többek közt olyan színésznők bemutatkozását jelentette mint Klára Issová vagy Tatiana Vilhelmová. Kritikusai a maga korában az újhullám egyenes ági leszármazottjának, a klasszikus „cseh groteszk” folytatójának kiáltották ki a fiatal (ekkor mindössze huszonöt éves) alkotó debütálását – ezt az inspirációt Gedeon se nem tagadta, se nem erősítette meg. Szerinte indirekt hatott rá mindazon film, melyet ekkoriban „kötelezően” magába szívott főiskolás évei alatt, köztük természetesen a nemrég elhunyt Věra Chytilová és kortársainak művei is – a filmet nézve ez vitathatatlan.

A kedd este levetítésre került (egy szkeccs-film epizódját kivéve mindmáig a rendező utolsó alkotásának számító) A félkegyelmű visszatér négy évvel később született. Dosztojevszkij halhatatlan regényéből merítve inspirációját, a rendező a kortárs cseh valóság környezetébe helyezte „Miskin herceg” alakját. A „félkegyelmű” naivan, az ásatag emberi kapcsolatokról és a romlott világról mit sem gyanítván csetlik-botlik közöttünk, „egészséges” polgárok közt, majd csalódva attól, amit a „normális” társai között tapasztal, végül inkább úgy dönt, visszatér az intézet biztonságos falai közé. Az ízig-vérig „oroszos” alapanyaggal ellentétben Gedeon műve nagyon is „csehes”, a Dosztojevszkij-féle tragédia helyett egy szatirikus, groteszken humoros történetet kapunk, melyben a gyermekien naiv főhős szerethetően csetlő-botló, bizonyos mértékben mégis tragikus figurává, egyben az ezredforduló mindennapjainak különc tanújává válik.

A vetítést követő beszélgetésen a rendező Bollók Csabának mesélt a film elkészültéről, személyes ambícióiról, inspirációiról és eddigi munkásságáról. Szóba kerültek a filmkészítés alapvető szerzői és művészi motivációi, a két alkotó közösen fejezte ki aggódását a médium jelen állapota miatt. Mint elmondták, a rendezőknek a felületesség helyett a lelki, emberi mélységeket kéne megragadniuk egy-egy művükkel. Ahelyett hogy a nézőket a lét borzalmaival és ürességével szembesítenék, feladatuk lenne, hogy reményt adjanak és inspirálják őket. Mint Gedeon megfogalmazta, a film feladata nem az, hogy öngyilkosságra ösztönözze közönségét.

A cseh rendező elmesélte, miként próbálta átültetni Dosztojevszkij eredetijét egy nagyon nem oroszos környezetbe, miközben párhuzamosan igyekezett megtartani annak mondanivalóját, szellemiségét, és adaptálni azt az új miliőhöz és korhoz. Gedeon beszélt továbbá pályájáról, a kezdetekről, arról, hogyan született meg főiskolásként, „szinte gyerekként” az Indián nyár – melyhez részben egy hamar csődbe jutott japán fesztivál járult hozzá –, majd kitért egyes, alkotói szemmel fontos jelenet elemzésére. Elmondta, hogy egy rendezőnek fontos feladata a színészekkel való jó kapcsolat kiépítése ahhoz, hogy azok szerepükben hiteleset alakíthassanak. Továbbá: szerinte figyelni kell a fiatal színészekre, hiszen bennük olyan energia található, mely később – legyen bármennyire is profi az adott művész – kihal belőlük, manírrá, teljesítés-kényszerré válik.

A hétköznap esti időpont ellenére mind a vetítést, mind a beszélgetést jelentős érdeklődés fogadta. A közönség köreiben nagy számban jelentek meg filmszakos főiskolások, elsősorban a BKF képviseletében, hogy hallgassák a – korábban a FAMU tanáraként is dolgozó – rendező szavait. A hosszú, több mint kétórásra nyúlt diskurzus végén a hallgatóság levonhatta a következtetést: egy emberközeli történetek és filmek iránt elkötelezett alkotót ismerhettek meg Saša Gedeon személyében.

2014. április

1 . oldal