Nyomtatóbarát változat


Selmeczi Bea

Van-e élet az Adáson túl? - interjú Vranik Rolanddal és Pohárnok Gergellyel

kép megtekintése



kép megtekintése

kép megtekintése

kép megtekintése

kép megtekintése

A 40. Magyar Filmszemlén bemutatkozó Adás című film rendezőjével és operatőrével beszélgettünk. Pohárnok Gergely: Szerintem nagyon eredeti alapötlet és érdekes gondolatkísérlet, hogy mi történne velünk az adás megszűnésekor, hiszen ma jóformán online létezünk (tévé, internet, mobiltelefon), ezeken keresztül kommunikálunk és gyűjtünk információkat. Vranik Roland: Az egész világ képernyőfüggő, hiszen minden monitoralapú. Ha ezt kirántják alólunk, nagy bajok történnek. A BBC-sek végeztek egy kísérletet: elvették egy családtól a televíziót, a mama gyógyszerfüggő lett, a papa inni kezdett, a gyerekek kikészültek. Az infrastruktúra sem képes ma már számítógép nélkül létezni.

Igen, de ezt a kísérletet Amerikában végezték, ami mégiscsak más berendezkedésű, mint Európa. Nem vagyok benne biztos, hogy Európában is ugyanez történne…

V. R.: A mi tévénézési szokásaink ugyanolyan durvák, Magyarországon mindenképpen, talán egyedül a skandináv államokban nem. Megkértem két szociológust, hogy nézzen utána az adatoknak, hogyan hat a tévé a gyerekekre, a családi helyzetre és az egyénre, és azt tapasztalták, hogy nincs markáns különbség Amerika és Európa között.

Ha megvonják az adást, akkor közvetlenül utána kiüresedhetnek az emberek, de nem gondoljátok, hogy hosszú távon ráébrednének, mennyi dologból maradtak ki, amikor álló nap a képernyőt bámulták?

V. R.: Csak a függésről akartam beszélni, ezért azt szándékosan kihagytam, hogy mi történik később. Valószínűleg megnyílnának a kapuk, és a szereplők új elfoglaltságokat találnának, de mivel az infrastruktúra összeomlik, az apokaliptikus állapot kikerülhetetlen. Nehéz lenne boldognak lenni élelem nélkül, márpedig ma már nem tudjuk magunkat önállóan ellátni. Azért vagyunk ilyen sokan – legalábbis ez az egyik teória –, mert az ipari forradalom óta ilyen hihetetlenül nagy tömeget is sikerül élelmezni. Persze elképzelhető, hogy kialakulna valamiféle boldogabb világ, de csak azzal akartam foglalkozni, hogy mennyire függünk a monitoroktól.

P. G.: Amikor Roland megosztotta velem az alapötletet, nem értettünk teljesen egyet. Azt gondolom, hogy az ember könnyebben adaptálódik még sokkal szélsőségesebb helyzetekhez is, de ő azt akarta ábrázolni, hogy az ember mennyire kiszolgáltatott a technikának. Véleményem szerint ez máshogy van, de a film Roland forgatókönyvéből készült, én csak abban segítettem neki, hogyan ábrázoljuk ezt a világot, illetve a rendszert, amit felépített.

Az infrastruktúra összeomlik, ezért esznek a filmben egyfolytában halat. Az nem merült fel bennetek, hogy hőseink, akik amúgy is kertes házban laknak, átállhatnának a háztáji gazdálkodásra?

V. R.: Úgy próbáltam belőni, hogy abban a szakaszban járunk, amikor még nem szűntek meg a tünetek, és hihetetlen űr keletkezik. Persze némi költői túlzással. Igazad van, az is lehet, hogy azonnal átállnának az emberek. Ha viszont nem a költőiségre hagyatkozom, hanem egyfajta belső logikát követek, akkor kitörhetett volna a háború is. Egyébként Galántai Zoltán technikatörténész szakértő azt mondta, hogy ilyen helyzetben azonnal megfeleződik a népesség háborúk, betegségek, éhínség következtében; de szerintem így túlzottan kiszámítható lett volna a film.

1 . 2 . 3 . 4 . oldal